MAGYAR SZELFI

         A MÚLT,  A JELEN    ÉS   A  LEHETSÉGES JÖVŐ

       A  MÚLT

    RENDSZERVÁLTÁS 

A magyar emberek olyan rendszerváltást akartak, ami valóban leváltja azt amiben részük volt és  olyan országot hoz létre, ahol majd több lesz a jó és kevesebb a rossz. Olyan országot akartak, ahol szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények születnek. Ők nem csak változtatást, hanem váltást akartak. Új rendszert a régi helyett, mert nem csupán a régi reparálása, átszabása volt a cél. 

FORRÁS: BARANYAI JÓZSEF  A   RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE CÍMŰ MŰVE

IDÉZET AZ EURÓPAI EMBERI JOGI BÍRÓSÁG HATÁROZATÁBÓL:  "AZ EGYEZMÉNY EGYÁLTALÁN NEM ENGEDI MEG A VÉLEMÉNY NYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGÁNAK KORLÁTOZÁSÁT A POLITIKAI BESZÉDEK, VAGY AZ ÁLTALÁNOS ÉRDEKLŐDÉSRE SZÁMOT TARTÓ KÉRDÉSEK KÖRÉBEN.”  

MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS

 A rendszerváltás alapvető dilemmája a változtatás módja: kiegyezés vagy forradalom, forradalom vagy kiegyezés? Amikor forradalmat említünk, akkor persze nem fegyverropogásos, barikádos forradalomra gondolunk, hanem olyan bársonyos, kulcscsörgetős forradalomra, mint amilyen a cseheké volt. Nálunk kiegyezésen alapuló békés átmenet révén jött létre a számtalanszor megkérdőjelezett, eredményeit illetően jogosan vitatott rendszerváltás, mert a kiegyezés leelőzte a forradalmat, vagy inkább megkerülte azt.

A magyar állampolgárok meghatározó számban kudarcként élték meg a békés átmenet révén megvalósuló rendszerváltást, ezért fölöttébb kíváncsiak arra, milyen okok, milyen rendezőelvek, milyen alkuk és kompromisszumok játszottak közre a rendszerváltás ilyeténképpen történő alakulásában. Azt tudjuk, hogy Antall József a rendszerváltás levezénylésére megválasztott miniszterelnök nem forradalmár hanem tipikus kiegyező volt. Deák utódjának tekintette magát, de az ő alkuja, kiegyezése jóval rosszabb, sikertelenebb lett mint Deák kiegyezése.

A békés átmenet az igazi változások bekövetkezte helyett az átmentés lehetőségét jelentette. Ennek tragikus következménye lett, hogy a békés átmenet átmentette a diktatúrában megismert, gyakorta megélt félelmet is. Nem lett megtisztulás! Senki nem mondta ki, hogy vége, vége annak ami volt, vége a félelemnek! Ehelyett átmenetről, folytonosságról szónokoltak. Nem épültek ki azok az intézmények, azok az ellenőrző mechanizmusok, amelyek az állampolgárok számára biztonságérzetet jelenthetnének, a biztonság megélését biztosíthatnák a diktatúrából címercserével átmentett hatalomérvényesítési technikákkal szemben.

Az, hogy az ügyészek, bírák nem lehetnek párt tagjai nem eredményezte azt is, hogy a régi emberek helyébe újak léptek. Hogyan lehet az, hogy akik tegnap még a diktatúra szabályai szerint jártak el ügyeinkben, a diktatúra felfogása szerint emeltek vádat és ítélkeztek, azok egyik napról a másikra egy teljesen más értékrend, teljesen más erkölcsi felfogás, a demokrácia szabályai szerint képesek ugyanezt tenni, azért mert kiléptek az állampártból, és már nem tagjai sem annak sem egy másik pártnak?

Lényeges kérdés, hogy Antall József mennyire volt felkészült politikus e speciális történelmi helyzet megoldására, arra, hogy a diktatúrából átvezesse a demokráciába az országot, hogy a huszadik század végén, egy hihetetlenül gyors változásokkal teli időszakban legyen az ország miniszterelnöke? Senki nem vitatja Antall műveltségét, intelligenciáját. Antall mint történész jól ismerte a múltat, az igazi kérdés azonban az, hogy ugyanilyen tájékozott volt-e az ország jövőjét meghatározó kérdésekben is? Rendelkezett-e elég széleskörű tájékozottsággal, ismerte-e a világ fejlődését meghatározó politikai, gazdasági folyamatokat, azok jellemzőit, sajátosságait, amely tudás birtokában képes lehetett volna felmérni az ország geopolitikai helyzetéből, természeti és emberi erőforrásaiból adódó lehetőségeit és helyesen megválasztani a szükségszerűen követendő illetve járható utat?

Mint kiderült, Antallnak nem volt használható, gyakorlatba átültethető jövőképe, nem látta a világ fejlődését meghatározó irányzatok figyelembevételével meghatározható fejlődési pályát. Antall megnyilatkozásaiból az volt leszűrhető, hogy keveset tudott a globalizációról, a világ jelenlegi fejlődését meghatározó folyamatról, nem ismerte a globalizáció hatásmechanizmusát, így nem is láthatta a globalizációban rejlő lehetőségeket.

Antall mint történész igen keveset értett a gazdasághoz, nem tudta mit kellene tenni ahhoz, hogy magasabb fejlődési pályára álljon a gazdaság, hogy dinamikusabban növekedjen a GDP. Többször hangoztatta, ne higgyenek a csodát, gyorsabb fejlődést ígérőknek, csak az a botladozós, nehézségekkel teli út és araszolva haladás létezik, amely kormányzása idején jellemezte a magyar gazdaság fejlődését.

Antall tipikus kiegyező személyiség volt, mi több a kiegyezés virtuóza. Magyarországnak viszont ebben az időben egy bátor, kezdeményező, az előrevivő konfrontációt is vállaló, a legmerészebb lépések megtételére kész és képes miniszterelnökre lett volna szüksége. A szükségszerűen radikális változások helyett így csak szolid változtatás lett, a meglévő kozmetikázása, átszabása, reparálása. Új címer, új szólamok, új ígérgetések!

Valójában itt semmi nem lett igazán elrendezve. Történtek lépések, változtatások, de a rendszerváltás nem lett befejezve, megrekedt valahol félúton. A demokrácia hiányosságait a mindennapi életünkben tapasztaljuk, a gazdaság rossz fejődési pályára lett állítva, a gazdaság torz szerkezete alkalmatlan a létező lehetőségek, emberi és természeti erőforrások figyelembevételével elérhető gazdasági növekedés megvalósítására. Több gazdasági szakértő is felvetette, hogy a békés átmenet átemelte a kádári időkben kialakult kapcsolati hálót és vele együtt a korrupciós modellt is, amely a rendszerváltást követően teljesedett ki igazán.

Elmondható, hogy akarva, akaratlanul a rendszerváltás titkos forgatókönyve valósult meg. A rendszerváltás miatti elégedetlenség következményeként az MDF elveszítette szavazóbázisának jelentős részét, de ez csekély vigasz azok számára, akik egy szebb jövőt, emberibb életet reméltek a rendszerváltástól, mert az elveszett idő, az elveszett lehetőségek nem hozhatóak vissza, nem pótolhatók. 

A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI IDŐSZAK

NYOLCVANAS ÉVEK 

A nyolcvanas évek elején egy teljesen új szakasz kezdődött a kádári
diktatúra történetében, ekkor már számos jel mutatta, hogy felgyorsul,
majd kezelhetetlenné válik a hetvenes években elindult folyamat.
1982-ben az adósságszolgálat 2,3 milliárd dollárt tett ki, 1984-re pe-
dig már 15 milliárdra rúgott az adósságállomány és nyolcmilliárd dollár
volt a nettó forráskivonás, ami 1989-re elérte a 22 milliárd dollárt!

Döbbenetes számok, amelyek mutatják, hogy az ország erőforrásai
kimerültek!

Radikálisan csökkentek a reálkeresetek, folyamatossá lettek az áremelések. A nyolcvanas években már közel 5 millióan vettek részt a másodlagos
gazdaságban, a fusizás meghatározó gazdasági ág lett. A jövedelemszerzés gyakori módja volt a közösből való merítés, az állami javak
eltulajdonítása is, amely nem igazán számított bűnnek.

Az állampárt berkeiben is nőtt a tehetetlenség és a bizonytalanság miatti feszültség. Az önmagukat reformkommunistáknak nevezők egy modellváltás szükségességét kezdték hangsúlyozni, de szó nem volt az egyenlőség elvének feladásáról, a piacgazdaság bevezetéséről, a
kapitalizmus ezáltali becsempészéséről pedig végképp nem. A reformkommunista stratégák koncepciója alapján kidolgozott, a kisvállalkozások
létrejöttét engedélyező jogszabály ugyan kimondatlanul, de az önérdekű szerveződés engedélyezését, a piacgazdaság részleges bevezetését
jelentette.

Ettől kezdve Magyarországon együtt létezett a szocialista gazdaság és a kapitalista piacgazdaság formációja. A szocialista nagyvállalatok,
szövetkezetek mellett már jelen voltak a piacgazdaságot jellemző önérdekű szerveződés eredményeként létrejött kisszövetkezetek, szakcsoportok,
gmk-k, gazdasági társaságok, amelyek a jövedelem felosztása, a szervezeti struktúra kialakítása és a működési szabályzat megalkotása
tekintetében autonómiát élveztek.

A kisvállalkozások létrejötte egyben konfliktusforrások telepítését is jelentette, naponta szembesültek egymással a szocialista és kapitalista
piacgazdaság formációi, jövedelemviszonyai.

A gazdaság szerkezetében végbemenő döntő változás, a szocialista gazdaság és a kapitalista piacgazdaság struktúrális jellemzőinek együttléte
folyamatos konfliktushelyzetet eredményezett a megrendelések elnyerése, a piac megszerzése tekintetében, továbbá jól érzékeltette az
eltérő gazdasági formációk esetében a szervezettség, a hatékonyság és az elérhető jövedelmek közötti különbséget.

Ez már nem a szocialista gazdaság reformját vagy színesebbé tételét, hanem a piacgazdaság kiépítésének kezdetét jelentette, melynek ismeretében kimondható, hogy Magyarországon a gazdasági rendszerváltás a politikai rendszerváltásnál jóval előbb elkezdődött és ez voltaképpen a politikai rendszerváltáshoz vezető út kikövezését jelentette.

1983 végén, amikor már egyértelműen láthatóvá vált az egyenlőségen ütött rés, az MSZMP keményvonalasai árulással vádolták meg a
reformkommunistákat. Ami még súlyosabb: azt állították, hogy a kisvállalkozások létrejöttét engedélyező jogszabály egyben a legális szervezkedést
engedélyező jogszabály, amely arra is lehetőséget jelent, hogy kisvállalkozásnak álcázva a pártirányítás alól kivont, ellenőrizetlen,
a rendszerrel szembeforduló vagy eleve rendszerellenes célzattal létrehozott szerveződések jöjjenek létre.

Ezen érvelésük alátámasztására konkrét példaként az ENERGETIKA-ügyet nevezték meg. Az ENERGETIKA-ügy két párttitkár által
kimunkált összesküvés elmélet alapján született meg, amely szerint az e könyv írója által készített gazdasági modell valójában a szocializmus
megdöntésére készített forgatókönyv, az ENERGETIKA Kisszövetkezet pedig a vállalkozások létrejöttét engedélyező jogszabály kihasználásával létrehozott rendszerellenes, sőt ellenforradalmi szerveződés volt.

A keményvonalasok a megoldást a vállalkozások létrejöttét engedélyező jogszabály eltörlésében és a már létező kisvállalkozások államosításában
látták.

A nyolcvanas évek erjedése a hatalom sajátos reagálását váltotta ki, mely a védekezés helyett a támadást választotta és az élet szinte minden
terén bekeményített, érzékeltetni akarta, hogy ura a helyzetnek.

A nyolcvanas években összesen 14 filmet tiltottak be, ebből a felét, hetet, egyetlen évben, 1982-ben.

A nyolcvanas évek elejétől gyakorivá váltak a furcsa, megmagyarázhatatlan balesetek és ugrásszerűen nőtt az öngyilkosságok száma. A
hozzátartozók számos esetben vizsgálatot követeltek, mivel sokkal valószínűbb volt, hogy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság történt, mint
öngyilkosság.

Magyarország a nyolcvanas évek elején a világon az első helyre került az öngyilkosságok számát tekintve. Voltak akik a gyakori öngyilkosságok mögött valójában a hatalom öngyilkosságnak álcázott leszámolását látták.

A nyolcvanas évek elején a hatalom minden addiginál jobban aktivizálta besúgóhálózatát, igyekezett minél teljesebben lefedni az élet
szinte minden területét az ügynökhálózattal.

A nyolcvanas évek elején ugrásszerűen megnőtt a politikai okból indított koncepciós perek száma is, azért, hogy ez ne rontsa a statisztikát,
a pereket köztörvényes vagy gazdasági pereknek álcázták. Kádárék igyekeztek jó színben feltüntetni magukat a nyugat előtt, ezért ügyes trükkel kiiktatták a statisztikából a politikai pereket, azokat köztörvényes pereknek álcázták. A perek áldozatait olyan cselekmények
miatt ítélték el, amelyet soha nem követtek el, amiről nem is tudtak, soha nem hallottak, olyan kitalált fiktív jogszabályok megsértése miatt mondták ki bűnösségüket, melyek valójában nem léteztek.

A pártügyészeket, pártbírókat nem érdekelték az olyan logikai alapvetések, hogy nemlétező jogszabályt nem lehet megsérteni. A jogerős ítéleteket tartalmazó másodfokú határozatok nem tartalmazták azoknak a jogszabályoknak az azonosító adatait, jogszabályhelyét, amelyek megsértése miatt a bíróság kimondta a bűnösséget és büntetést szabott ki. Így nullára csökkent a védekezés lehetősége, hiszen a vádlott nem ismerhette meg a jogszabályokat sem, amelyke megsértése miatt elítélték. Becslések szerint jelenleg is 30-40 ezer ilyen másodfokú határozatot tarthat hatályban a bíróság, melyek jogkövetkezményei ma is érvényesek.

A koncepciós perek forgatókönyvét erre felkészített  csoport találta ki, majd ez alapján emeltek vádat az állampárt által koncepciós perekre felkészített ügyészek. A hamis bizonyítékokat a gyakorlott hamis tanúk igazoltak. A koncepciós perekben az állampárt által felkészített pártbírók hoztak ítéletet. Ez minden ilyen esetben hamis vádat, igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt jelentett a hatalom részéről.

Kádárék nyugat irányába tett, gesztusként értékelhető látszatintézkedése volt az 1983. évi III. törvény értelmében a választásokon való kettős
jelölés is. Ugyanakkor persze Kádár azt is kijelentette, hogy csak az indulhat a választásokon, aki elfogadja a fennálló társadalmi rendet, a
népfront programját, a szocializmus építésének elsődlegességét.

A főtitkár szava átírta a törvényt, ennyit ért a törvény a diktatúra idején. Az Alkotmánybíróság döntése alapján, ma ennek a jogállapotnak
élvezzük a jogfolytonosságát és a jogkövetkezményeit.

Részletesebb vitatást, kitárgyalást érdemel az állampárti hatalom jogalkalmazásban, igazságszolgáltatásban bevezetett új technikája.

A nagy hitelfelvételek miatt nem lehetett figyelmen kívül hagyni a nyugat és a nyugaton működő, élénken figyelő emberi
jogi szervezetek számonkérését, ezért a  politikai perek köztörvényes koncepciós perekként kerültek lebonyolításra.

A politikai indíttatású koncepciós perek áldozatait nem valós tetteik, nem a rendszer bírálata, nem a nyugat, a kapitalizmus, a demokrácia dicsérete, a diktatúra megfogalmazása, diktatúraellenes írások, beszédek, nem izgatás, nem rendszer elleni szervezkedés miatt ítélték el, hanem a besúgók, titkos ügynökök jelentései alapján elkészített környezettanulmányt felhasználva, a vádlott környezetébe illeszthető, kitalált köztörvényes cselekmények miatt, így például csalásért, hűtlen kezelésért, okirat hamisításért, vesztegetésért.

A statisztikában szinte nullára csökkent a politikai perek száma. igaz mutatóban hagytak egyet, kettőt az enyhébbek közül, például
röplapterjesztést. Másrészt a haszon az volt, hogy a köztörvényes okok miatt elítéltek nem lettek hősök, nem jelenthettek követendő példázatot,
akikre felnéznek, akik példaként szolgálhatnak. A magyarországi diktatúra trükkök halmazát alkalmazta, ehhez valós alapot jelentett a magyar találékonyság, ötletesség. A szocialista táborban a magyar politikai elit rafináltságának híre volt.

A deklarált egyenlőség időszakában persze az üldöztetés sem volt egyenlő. Ismert ellenzékiekkel jóval óvatosabban bántak mint a kevésbé
ismert szembeszegülőkkel, változást akarókkal. Ha ismert ellenzékieket zaklattak azt a Szabad Európa Rádió már pár órán belül bemondta, amit aztán több kellemetlen érdeklődő telefonhívás követett a nyugati nagykövetségekről, jogvédő szervezetektől, a pártközpontban ilyenkor nem győztek magyarázkodni.

A nyolcvanas évek erjedését számos ismert kezdeményezés, változás és sokkal több ismeretlen segítette, bővítette, amelyre reagálni kellett,
amely erőt, figyelmet vont el a diktatúrától, gyengítette a diktatúrát. 1981 decemberében jelent meg a Beszélő első száma, a Beszélő tartalmát
1982-ben már a Szabad Európa Rádió kezdte ismertetni.

A nyolcvanas évek elején kezdődött és mind erősebbé váló erjedés voltaképpen két irányban terjedt. Egyrészt a művészek, humán értelmiségiek
körében, másrészt a viszonylagos függetlenséget élvező kisvállalkozások berkeiben, akik egyre jobban idegesítették a hatalmat
kezdeményezéseikkel egyre erősödő és tágabb keretet igénylő próbálkozásaikkal, továbbá heccelődéseikkel.

Magával az erjedéssel, ezen belül pedig a változást akarók széles körével 1984-ben kezdődött meg a leszámolás és egy viszonylag jól behatárolható időszakig, 1986-ig tartott.

Gazdasági téren a gyorsan izmosodó kisvállalkozások léte, egyre erősödő hangja, a kétféle gazdasági szisztéma együttlétéből adódó konfliktushelyzetek, az egyenlőségen ütött rés miatt a keményvonalasok felzúdulása, és még több tényező együtthatása indította el a
megfélemlítés, megtorlás fokozott érvényesítését célzó koncepciós pereket, melyek közül a legjelentősebb, legismertebb a keményvonalasok
és reformerek ütközőpontjaként is szolgáló ENERGETIKA-per volt.

A művészvilágban elkezdődött erjedés szintén 1984-ben ért arra a pontra, amikor a hatalom erélyes lépésékre kényszerült. Ezt egy konkrét
esemény idézte elő, mégpedig a Fiatal Művészek Klubjában szervezett világkiállítás, amelyet aztán betiltottak, bezártak. A nyilvánosság elé tárt ok gyanánt csőtörést jelöltek meg.

1984-ben a művészvilágban is jelentős letartóztatási hullám indult el, zenészeket, művészeket csuktak be és ítéltek el olyan ügyek miatt, amihez semmi közük sem volt, a valós cselekmények rejtve maradtak. Az 1956 utáni 33 év hősei a ’84-esek voltak, akik az orwelli „1984” és a magyarországi, valóságban megélt 1984 alapján nevezik önmagukat 84-eseknek.

A nyolcvanas évek világa még rengeteg titkot rejt magában, hiszen csak apró morzsák váltak ismertté az akkori bonyolult, forrongó időszakból,
amikor egy generáció kereste a helyét, próbálta meglelni önmagát, igyekezett tágítani lehetőségei és a szabadság határait. Az igazi küzdelem lenn a mélyben folyt. Hatalmas erők feszültek egymásnak, a trükkök sokasága született a hatalom megvezetésére.

Aztán kiderült, hogy a diktatúra eszköztára is véges, a megtorlás, megfélemlítés fokozottabb érvényesítésével, újabb és újabb koncepciós
perekkel próbálták sakkban tartani, elrettenteni az embereket. A nyolcvanas évek hangulatát jól jellemezte, hogy a megtorlás, megfélemlítés felerősödése, a koncepció perek számának jelentős növekedése nem a kívánt eredményt hozta, hanem pont az ellenkezőjét.

A hatalom bekeményítése a visszájára fordult, cinkos összefogásra, új trükkök kieszelésére ösztönözte azokat is, akik amúgy valószínűen
nem akartak szembeszegülők lenni. A visszahúzódás, lapulás helyett feltámadt a szunnyadó virtus és szinte nemzeti sporttá vált a hatalom
elleni titkos majd egyre nyíltabb akciók, megnyilvánulások szervezése. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy egy új generáció lépett a képbe, amelyben már több volt a mersz mint a félsz.

A hatalom elleni akciókat „jó balhénak” tartották, igyekeztek egymáson túltenni, a következményekkel nemigen számoltak, nem
törődtek. Nem egyszer vezető pártfunkcionáriusok gyerekei jártak élen a „balhék” szervezésében. Sörözőkben – gyakran népes társaságban – nagy ováció, nevetések közepette mesélték az új csínytevéseket.

Egy történet a sok közül, a megleckéztetett párttitkár esete, amely nem kimondottan a rendszer megdöntését szolgálta, ugyanakkor jól demonstrálta, hogy a hatalom birtokosai sem sebezhetetlenek. A történetbeli párttitkár, gyorsan vágó esze, lazasága miatt duplán
– hivatalból és privátim is – utálta azt a fiatal mérnököt, aki vitathatatlanul kilógott a kádári korszak elvárt középszerűségéből.

A hallgatás erényét is nélkülöző ifjú igazi bűne viszont az volt, hogy a kötelezőrészvétellel rendezett gyűlések állandó felszólalójaként megválaszolhatatlan kérdéseket intézett a helyi hatalmasságokhoz. Mint újságolvasó ember aláhúzta a Népszabadságban a szocializmus fejlődése és rendszerhű kritikája vonatkozásában általa érdekesnek tartott megnyilatkozásokat, majd ezekből a saját interpretációjában részeket idézett nem kis derültség és tetszésnyilvánítás közepette, kérve, hogy segítsenek neki a megvilágosodásban, továbbá az idézett részek értelmezésében.

Mindez nem erősítette a pártvezetés tekintélyét! Amikor az agilis ifjú keze felszólalását jelezvén a magasba lendült, a párttitkár gyomra
önkéntelenül görcsbe rándult és infarktushoz közeli állapotba került. Rendszeresen megkérdezte, hogy most éppen milyen közel van a
kommunizmus eljövetelének ideje, mert annak figyelembevételével alakítaná jövőbeni terveit, továbbá mi legyen az ő szerepe a Népszabadságban
olvasott irányelvek megvalósítása tekintetében, kit, hogyan, mire mozgósítson? Mert, hogy ő komolyan vette a hívó, lelkesítő szót és megtenné a megtehetőt, ha konkrét eligazítást kapna.

(Abban az időben egyébként ez nem egyedi eset volt. Az ilyen beszólásoknak híre ment és másutt, más alkalommal már új szereplők árasztották el megválaszolhatatlan kérdésekkel a hatalom jelen lévő képviselőit.)

A párttitkár egyre bőszebben kereste az alkalmat, hogy lecsapjon rá, de ifjú hősünknek jó ideig szerencséje volt, ám egyszer eljött az alkalom
amikor csőbe húzták, amiből igen keservesen tudott kikászálódni. A párttitkár félre nem érthető megjegyzéssel, leplezetlen vigyorral adta tudtára, hogy kinek köszönheti a bajt. Hősünk nem akart adós maradni, ezért megkereste ismerősét, Bélát, aki egy billencsnek nevezett betonszállító teherautó sofőrje volt, és egy komolyabb összeget ajánlva szívességet kért tőle. Béla nem vállalta, de megígérte, hogy szól egy kollégájának, aki szereti az ilyen feladatokat.

Gyönyörű, csillagos augusztusi éjszaka volt, amikor a párttitkár háza elé az előkert kerítését legázolva betolatott egy billenőplatós betonszállító
teherautó és rakományát, a földnedves betont lezúdította a bejárati ajtó elé.

A zajra ébredő párttitkár nem hitt a szemének. Nyomban hívta a rendőrséget, akik kijöttek és felvették a jegyzőkönyvet, ami semmit nem javított a helyzeten, mert inkább a betont kellett volna ellapátolni az ajtóból. A rendőrök nem lapátoltak, nem az volt a dolguk, meg különben
is őket nem lapátolásra hanem oszlatásra képezték ki. Egyébként is alig várták, hogy tovább állhassanak, már csuklottak a visszatartott
nevetéstől.

Reggelre a beton teljesen megkötött, a párttitkár és családja csak az ablakon keresztül tudott közlekedni egy létra beiktatásával. Később aztán megérkezett az elvtársi segítség. Az útépítőtől küldtek négy munkást, akik légkalapáccsal, gyakran megpihenve, három napig bontották a betonkupacot mire felszabadult a bejárat. A párttitkár közröhej tárgya lett, a tettest és a felbujtót nem találták – nem is igen keresték
–, ugyanakkor született egy példa, hogy a hatalom, a hatalom birtokosa sem sebezhetetlen.

A nyolcvanas évek folklórja sok ehhez hasonló történettel szolgál. Amikor a köznapi bátorság kezdett túllépni minden feltételezhető határon, a kiszámíthatatlan és követhetetlen akciók megmutatták a diktatórikus hatalom sebezhetőségét, de felvetették annak rémképét is, hogy e téren a tudatos szervezettség megjelenése akár kezelhetetlen helyzetet is teremthetne.

Ebben az időszakban a hatalom még a saját híveitől sem lehetett nyugton és biztonságban, sorra jelentkeztek az örültnél őrültebb ötletekkel.
A találékonyság az ideológiát sem hagyta szűzen, egyesek a szocializmust akarták megújítani új teóriákkal, új szervezeti elképzelésekkel,
mások Lenin nyomdokain haladva a kommunizmushoz vezető út lerövidítésén munkálkodtak.

Külön kategóriát jelentett a nyughatatlan ifjúkommunisták hada, akik közül jó páran a KISZ-t akarták megreformálni vagy éppen gyökeresen
átalakítani és próbaképpen új, független KISZ szervezetek létrehozásán fáradoztak. Mások a világ ifjúságát akarták Magyarországra
csődíteni, hogy majd itt ők biztosan le tudják téríteni őket a kapitalizmus amúgy is ingatag ösvényéről és rövid idő alatt igen nagy hatásfokkal
jutnak előre a szocializmus világméretű elterjesztésében.

1986-ra egy olyan új lerendezettség jött létre, amely ugyan magában hordozta a káosz elemeit, de ugyanakkor kitisztultak a szándékok,
az erőviszonyok. Ellenzéki oldalról nézve néha úgy látszott, hogy a hatalom igen közel áll hozzá, hogy a lovak közé vesse a gyeplőt.

1986-ra a keményvonalasok is meghátráltak, elfogadták a vegyes gazdaság létezését, az egy ország két rendszer elvét. Egy roppant érdekes, ám ellenőrizhetetlen információ szerint, a nálunk tartózkodó szovjet tanácsadók illetve megfigyelők azt a feladatot kapták, hogy az előtte készített jelentéseiknél jóval alaposabb elemzéseket dolgozzanak ki az itteni változásokról, amelyek alapul szolgálhatnak a szovjet politikai vezetés
számára a döntéshozatalhoz. Állítólag a szovjet vezetés reformokban gondolkodó részének a figyelmét felkeltette a magyar módszer, ahogyan a kisvállalkozások létrejöttének engedélyezésével jelentősen bővítették az értékteremtés körét, és egyfajta gondolatkísérlet alapját képezte a magyar módszer ottani alkalmazásának lehetősége, az egy ország két rendszer elve, amely aztán később Kínában voltaképpen meg is valósult.

A gondolatkísérlet megvalósítandó tervvé történő felfejlődésének kezdeti buktatója az egyenlősdi feladásának problémája volt, amely a
magyarországi keményvonalasok háborgását is kiváltotta. Az egyenlőtlenség miatt felzúduló keményvonalasok figyelmét 1986-ban viszont már az kötötte le, hogyan találhatják meg saját érdeküket az egyenlőtlenségben, persze munka nélkül.

1986-ban az előtte indított koncepciós perek nagy részét lezárták, sokan szabadultak az előzetes letartóztatásból, büntetésként pedig a letartóztatásban eltöltött időt szabták ki azon esetekben is, ahol előtte 8-10 éves börtönnel fenyegetőztek.

1986-tól a politikai okokból indított koncepciós perek száma jelentősen csökkent, de nem szűnt meg, hiszen még közvetlenül a rendszerváltás
előtt is ítéltek el embereket izgatás, szervezkedés miatt, azért mert szidták a kommunizmust, dicsőítették a demokráciát, a kapitalizmust.
Ez viszont akkor már nem a hatalom általános megnyilvánulása, hanem inkább jellemzően a területi pártvezetők túlbuzgósága,
változások iránti érzéketlensége miatt volt.

1986 után már inkább egy újfajta jelenség kezdett elharapózni, mégpedig a zsákmányszerzés, a zsákmányszerző koncepciós perek indítása.
A zsákmányszerző koncepciós perek azonban már nem az ingatlanvagyon vagy értékes vagyontárgyak megszerzésére, hanem jól működő
kisvállalkozások megkaparintására irányultak. A pártfunkcionáriusok egy része rájött, hogy ötlet, befektetés és munka nélkül igen magas jövedelmet biztosító kisvállalkozásokat lehet így megszerezni, ahova rokonokat, ismerősöket beültetve csendestársak lehetnek és akár apparátusi
fizetésük tízszeresével is kiegészíthetik jövedelmüket.

A vállalkozások esetében nem volt nehéz okot találni a koncepciós per alapjául szolgáló törvénysértésekre. Számos, a jogszabályi előírásokat betartó vállalkozás esetében állapítottak meg így csalárd módon fiktív jogszabályok megsértésére hivatkozva  törvénysértéseket, emeltek vádat és hoztak ítéletet. Bevált rituáléja volt az ilyen zsákmányszerző műveleteknek.

Már a koncepciós pert megelőző vizsgálat kezdetekor letartóztatták a vezetőket, a tulajdonosokat, majd ezt követően a pártbizottság által javasolt hatósági biztost neveztek ki a vállalkozás teljhatalmú irányítására, és máris a kezükben volt a vállalkozás.

Főként kisszövetkezetek esetében alkalmazták ezt a módszert. A volt tulajdonosoktól, vezetőktől nem csak a vállalkozást vették
el, hanem ártatlanul több éves börtönbüntetéssel sújtották őket fiktív jogszabályok megsértésére hivatkozva és általában minden vagyonukat elkobozták. Közülük többen öngyilkosok lettek, hiszen mindenüktől megfosztották őket és semmi esélyt nem láttak az újrakezdésre.

Egy ilyen zsákmányszerző koncepciós per áldozatának, egykori elsőrendű vádlottjának keserédes humora szülte azt az egyébként találó
megjegyzést, hogy mennyivel humánusabb a rendszerváltás utáni privatizáció, az, hogy az államtól szerezték meg a vagyont, mert így senkit
nem kellett ártatlanul becsukni érte. Az pedig ismert történet, hogy az ártatlanul elítéltek a rendszerváltás után is bűnösök maradtak, vagyonuk a párttikárok rokonai körében maradt, az őket elítélő igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény elkövetésével vádolható  bírók pedig a jogállam független bírái, többen bíróságok vezetői, magas kitüntetések jutalmazottjai lettek.

A nyolcvanas évek végére olyan állapot alakult ki, amelyből csak egyetlen értelmes kiút létezett. Csak egy forradalom, egy békés forradalom teremthetett volna tiszta helyzetet. A pártállam jogállami eszközökkel történő lebontása elvi szinten is kudarcot szülő megoldásnak
mutatkozott.

Csak forradalom hozhatta volna el a szükséges mértékű változást, csak forradalom révén lehetett volna véget vetni a kozmetikázhatatlan
múltnak, de kifogták a szelet a lassan mozduló tömeg vitorlájából. Ellopták a forradalmat. Forradalom helyett békés átmenet lett, a múlt
kozmetikázása, melyre a koronát a paktum jelentette. A paktum véglegesítette a békés átmenetet, a múlt továbbélését.

Hét ember egyezett meg az ország sorsáról, az ország ügyeiről, ugyanúgy mint korábban azt a politikai bizottságban tették.

De nézzük, hogy kik álltak szemben így vagy úgy a hatalommal, kik nem csináltak forradalmat Magyarországon azok közül, akik e tekintetben
szóba jöhettek volna.

A diktatúra valódi és látszólagos ellenségei nagyjából három meghatározó csoportba sorolhatók: a kiegyezők, a kollaboránsok és a szembeszegülők csoportjába.  

A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI ELLENZÉK 

KIEGYEZŐK

 Valószínűen a török megszállás alatt nyert létformát a kiegyezés Magyarországon, amely később a magyar történelem egyik vezérlő motívuma lett.

A rendszerváltás előtti időszakban a kiegyezők önmagukat többnyire jobboldalinak vallották, laza kapcsolatrendszerrel rendelkeztek, és javarészt tudtak egymásról. A kiegyezők vezető állásba juthattak, utazhattak, sőt kitűntetéseket is kaphattak.

A kiegyezőknél egyetlen határ volt, amit soha nem léptek át, ők nem váltak szövetségessé. Ez különböztette meg őket a kollaboránsoktól. A kiegyezők nem voltak a rendszer hívei, de nyílt ellenségei se, ugyan hangoztatták ellenzéki voltukat, azt, hogy ők a másik oldalon állnak, de tudni lehetett róluk, hogy ők soha nem fordulnak szembe a diktatúrával, soha nem lesznek szembeszegülők, és az érvényesülési lehetőségért, egzisztenciális engedményekért egészen messzire képesek elmenni.

Nem véletlen, hogy a kiegyezők meghatározó résztvevői voltak az ellenzéki kerekasztalnak. Ebben nem csupán az állampárti elithez fűződő személyes kapcsolat volt a meghatározó, hanem az, hogy az állampártnak ez elsőrendű érdeke volt.

A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI ELLENZÉK 

KOLLABORÁNSOK 

 A kiegyezőktől látszólag csupán egy árnyalattal különbözött a kollaboránsok csoportja, amely tartalmi szempontból viszont igen jelentős volt.

A kollaboránsok diktatúrához fűződő viszonyát nem a kiegyezés hanem a szövetség jellemezte. A magyarországi kollaboránsoknak közvetett kapcsolatuk volt az idegen megszállókkal, nem közvetlenül az idegen megszállók, hanem a megszállók itteni helytartóinak szövetségesei voltak. A kollaboránsok az állampárt szemeként és füleként is működtek, mivel nyíltan hangoztatták ellenzéki voltukat, így e körök befogadottjai lehettek, sok mindent hallottak, láttak, amit továbbadhattak.

A rendszerváltáskor meghatározó politikai erőt képviselt a kiegyezők és a kollaboránsok kényszerű érdekközösségbe kovácsolódott csoportja, mondhatni meghatározó érdemük volt abban, hogy itt csupán mérsékelt változások legyenek.  Számukra előnytelen, sőt kimondottan hátrányos lett volna az olyan léptékű változás, amely például elismeri a ’84-esek érdemeit, a rendszerrel való szembeszegülést, ez teljesen alááshatta volna megítélésüket, erőpozíciójukat.

A kollaboránsok sajátos logikája az volt, hogy általánosságban ugyan diktatúra volt, de ez a konkrét esetekben ritkán érhető tetten. A kollaboránsok szerint az igazságtétel ’56-tal lezárható, utána már csak olyan jelentéktelen esetek voltak, amelyek egyedi ügyekként orvosolhatók. Ez a csoport, de a kiegyezők egy jelentős része is ellenezte, hogy a magyar alkotmány rögzítse azt, hogy 1989 előtt diktatúra volt és meghatározza a diktatúra jogállapotát.

A kollaboránsok féltek igazán a múlt feltárásától, jelszavuk a „felejteni” volt. Féltek attól, hogy fény derülhet valódi szerepükre, kiderül, hogy milyen mélységben működtek együtt a diktatúrával, az állampárttal.

A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI ELLENZÉK 

SZEMBESZEGÜLŐK

Magyarországon a számottevő – ám szervezetlen és rendezetlen – ellenzéki erőt a szembeszegülők sokasága jelentette, akik a kiegyezés helyett a hatalommal való szembefordulást választották. Azt vallották, hogy a diktatúrát roncsoló, a diktatúra erejét gyengítő egyéni akciók, kezdeményezések révén lehet eljutni a diktatúra felszámolásához. A hatalom tisztában volt azzal, hogy a szembeszegülést, annak számtalan bosszantó demonstrációját nem képes megakadályozni, de a szervezettség megjelenését igen, hiszen a legnagyobb veszélyt az ellenőrizetlen szervezettség felbukkanása jelentheti.

A pártállami hatalom azt is jól tudta, hogy a szétforgácsolt, főként egyéni akciókban megmutatkozó szembeszegülés szervezetté válása nem csupán egy nagy tömegű ellenzéki erő, hanem egy kezelhetetlen mértékű és tömegű ellenállás színre lépését is jelentené.

A hatalommal való szembenállás és az ennek érvényre juttatásában szerzett gyakorlat olyan veszélyességi fokozatott jelentett a szembeszegülők megítélésében, hogy közülük – a hatalom karmaiba kerülve – igen kevesen úszták meg börtön nélkül. A diktatúra egész országot lefedő ügynökhálózatával éberen figyelte a szervezettség legcsekélyebb mértékű megjelenését, hogy azt már csírájában elfojthassa. Az állampárt az engedély nélküli, ellenőrizetlen, öntevékeny szervezkedésért még a saját híveit is megbüntette. Nem véletlen, hogy a keményvonalasok körében akkora pánikot okozott a gazdasági alapú szerveződést – a kisvállalkozások létrehozását – engedélyező, 1981 évi jogszabály.

Az Energetika-ügy kiindulópontjaként szolgáló összeesküvés-elmélet fő hivatkozási alapja is az volt, hogy a szembeszegülők összegyűjtésére, tömörülésére alkalmat adó országos szervezet létrehozását körvonalazza a kifogásolt gazdasági modell illetve tervezet, ami aztán rövid idő alatt országos méretű ellenállási mozgalom létrejöttéhez vezethet.  

 ELLENZÉKEN BELÜLI VISZONYULÁSOK

 Az ellenzéken belül a létszámban meghatározó szembeszegülők markáns részét képező és a cselekvés szempontjából külön figyelmet érdemlő ’84-esek szinte kivétel nélkül áldozatok voltak, politikai okokból indított koncepciós perek áldozatai. Sokan előzetes letartóztatásban töltöttek rövidebb-hosszabb időt, így ők közvetlenül megtapasztalhatták a diktatúrát, a diktatúra hatalomgyakorlási módszereit, közvetlen ismereteket szereztek a diktatúra mechanizmusáról, szerkezetéről hatalmi struktúrájáról.

A ’84-esek és a kiegyezők, de főként a ’84-esek és a kollaboránsok viszonyát szembenállás, ellenséges megítélés jellemezte. A ’84-esek szerint a kollaboránsok rosszabbak voltak mint a kommunisták, de a kiegyezőket is árulóknak tartották. A kiegyezők szerint viszont a ’84-esek felesleges hősködők, konfliktuskeresők voltak, akik ha meghúzták volna magukat, békésen élhettek volna, senki nem háborgatta volna őket.

Ami ugyanakkor a helyzet visszásságát, majdhogynem komikus voltát jelentette, hogy mindegyik csoport, mindegyik kategória a diktatúra, az elnyomó rendszer ellenzékének, ellenségének tekintette magát, de persze másképpen.
Ellenzék volt a ’84-esek tábora, ellenzék volt a kiegyezők köre, és ellenzéknek tekintették magukat a kollaboránsok is, holott ők inkább szövetségesek, a diktatúra titkos szövetségesei voltak.

Mindenki azt állította, hogy ő a rendszer igazi ellensége.  Valószínűen az is volt, csak másképpen. A rendszerváltás után sem oldódott ez a viszony, nem változott egymás megítélése, az ez irányú nézet, csakhogy a ’84-esek nem kerültek a hatalomba, a kiegyezők, kollaboránsok viszont igen.

SZOCIALISTA GAZDASÁG 

A magyar gazdaságra a huszadik század második felében a legnagyobb csapást a szocializmus mérte. Az elsődleges akadályt az ideológiai fék jelentette, az, hogy a kezdeményezést, önérdekű szerveződést büntetendő cselekményként kezelték.

A természetes gazdasági fejlődés motorja a kezdeményezés, az önérdekű szerveződés. Ennek kiiktatása, ideológiai indíttatású béklyóba kötése a fejlődés tudatos, erőszakos megakadályozását jelentette. Ennek eredménye lett, hogy a szomszédos Ausztria szabadon fejlődő gazdasága negyven év alatt ötször nagyobb gazdasági teljesítményt ért el mint a szocializmus keretei közé beszorított magyar gazdaság. De valójában még ezek a számok is túlzóan optimista, csalóka képet mutatnak, mert az egyötödnyi gazdasági teljesítményünk talán harminc százaléka volt versenyképes Európában, a fennmaradó rész olyan terméket produkált, amely csupán a KGST-n belül volt értékesíthető.

A gazdaság másik terhe a diktatórikus államgépezet finanszírozása volt. A magyar gazdaságnak egy túlméretezett hadsereget, jelentős létszámú pártapparátust, ugyancsak magas létszámú rendőrséget, a túlburjánzott bürokráciát kezelő államigazgatást kellett eltartani, finanszírozni kellett az országot lefedő ügynökhálózat infrastruktúráját, irányítását, egy jelentős létszámú munkásőrség felszerelését, működtetését és nem utolsó sorban a gyárkapun belüli munkanélküliséget. Ez a bűvészmutatvány a nyolcvanas években már csak igen jelentős nyugati hitelek felvételével volt véghezvihető.

Magyarország a szocialista termelési mód, a szocialista diktatúra államgépezetének működtetése, ennek megfinanszírozása miatt olyan adósságcsapdába került, amelyből több generáción keresztül tud csak kievickélni, ha nem talál olyan gazdasági modellt, olyan fejlődési pályát, amely jóval intenzívebb gazdasági növekedést biztosít.

A rendszerváltás után létrejött demokrácia és piacgazdaság terhe, hogy azoknak is kell biztosítani a nyugdíját, akik pártfunkcionáriusként a kezdeményezést, az önérdekű szerveződést gátolták, akik ügynökök tartótisztjei voltak, akik ártatlan emberek elleni koncepciós perek létrehozásában tevékenykedtek, akik hivatalból a demokrácia és a piacgazdaság mellett szót emelő állampolgárokat üldöztek. Általában az ő nyugdíjuk magasabb mint azoké, akiket üldöztek, akikről jelentést írtak, akit ártatlanul elítéltek, bebörtönöztek.

AZ APPARÁTUS

A magyarországi diktatúra fénykorában közel hétezer függetlenített pártmunkás állt közvetlenül az állampárt szolgálatában, akik a párt költségvetéséből kapták fizetésüket. A központi bizottság apparátusában, a Fehér Házban 350 fő, a budapesti pártbizottságnál, a Köztársaság téren 550 fő, a megyei pártbizottságokon 3000 fő volt állományban, több mint háromezer fő pedig az alsóbb szintű pártbizottságokon tevékenykedett.

Ez egyébként csak a pártzsebből fenntartott központi magot jelentette, hiszen e létszám többszörösét finanszírozták az intézmények, az állami ipari, kereskedelmi, építőipari, közlekedési vállalatok, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek. Csupán a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek több mint ezer függetlenített pártitkárt kellett eltartani, de ettől jóval nagyobb volt a pártitkári munkát végző ám valamilyen
állásban bujtatott pártfunkcionáriusok száma. A megyei tanácsoknak béralapjukból 25 fő, a megyei belügyi szerveknek pedig 50 fő pártfunkcionárius fizetését kellett biztosítani.

A hetvenes években az alapszervezeti titkárok és vezetőségi tagok létszáma meghaladta a százezer főt. Titkos adatként kezelték, hogy a pártbizottsági tagok 60 százaléka szellemi dolgozó volt, a fizikai munkások száma viszont még a 25 százalékot sem érte el.

Az utolsó pártkongresszus előtt még meghaladta a 850 ezret a  párttagok száma. A kongresszusok között a központi bizottság volt az állampárt vezető testülete, a tényleges hatalmat azonban a KB titkársága gyakorolta. A központi bizottság ülésein a KB-tagokon kívül jelen volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Hazafias Népfront elnöke, a SZOT elnöke, a kormány tagjainak többsége, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Fővárosi Tanács elnöke és részt vehettek a megyei pártbizottságok első titkárai is.

Az állampárt kiemelten kezelte az ideológiai képzést, a párt tömegoktatásában például a hetvenes évek közepén több mint 600 ezren vettek részt. Ugyanebben az időszakban Politikai Főiskolán, a marxistaegyetemek különböző tagozatain, különböző szintű politikai iskolán közel 150 ezer fő vezető beosztású személy szerzett végzettséget. A káderképzésben, pártoktatásban való részvétel a pártonkívüli vezető beosztásúak számára is kötelező volt.

BÜNTETŐPOLITIKA

A diktatúra szabályait az állampárt politikája diktálta, a pártfunkcionáriusok állapították meg a tűrés és tiltás határait. A határokat átlépők szankciókra, megtorlásra, súlyosabb esetben büntetőjogi felelősségre vonásra számíthattak, ami nagyjából azt jelentette, hogy a párt szava a törvény, ami úgy is igaz volt, hogy a párt szava számos esetben felülírta a létező törvényeket.

Attól, ha valaki törvényt sértett nem mindig lett baja, sőt, ez a pártvezetőknek előjoguk volt, ha azonban valaki a diktatúra kimondott vagy kimondatlan szabályait sértette meg, az szinte biztos, hogy nem úszta meg szárazon.

Kádár János, a magyarországi diktatúra első embere, az állampárt teljhatalmú vezetője több alkalommal kijelentette, világosan kimondta: Magyarországon az állampárt politikája irányítja, határozza meg a társadalom életét, folyamatait, ezt kell tudatosítania az agitációnak, ezt kell érvényesíteni a közigazgatásnak, a párt politikáját kell szolgálni a hatalom minden szintjén.

Amennyiben nem sikerül meggyőzéssel, a propaganda, az agitáció eszközeivel érvényesíteni a párt politikáját, akkor majd sikerülni fog a büntetőpolitika eszközeivel.

Kádár félreérthetetlenül kimondta: a büntetőpolitika a párt politikájának részét képezi, amely az ügyészségeken, bíróságokon keresztül érvényesül, a büntetőpolitika feladata, hogy a párt politikájának érvényre juttatását kikényszerítse.

Ha valaki erről nem lenne meggyőződve, az tegye egymás mellé a párt politikáját és a Magyarországon érvényes büntetőpolitikát és világos lesz számára az összefüggés.

Mivel a Büntető Törvénykönyv nem tartalmazott az állampárt szabályainak áthágását, megsértését, a tiltás határainak átlépését szankcionáló tényállásokat, így az ilyen tettek elkövetőit nem is emiatt, hanem kitalált cselekmények miatt, kitalált fiktív jogszabályok megsértése miatt.

Ez volt a szocialista törvényesség, amelynek jogfolytonossága a rendszerváltás utáni demokratikus jogállamban is létezik, jogkövetkezményei pedig érvényesek.

ÜGYNÖKMÚLT

A volt szocialista országok más-más vehemenciával és stratégiával láttak hozzá az ügynökmúlt, szebben fogalmazva állambiztonsági múlt feltárásának, kezelésének.

Ahol időben megtették a megtehetőt és a társadalom igazságérzetéhez igazodó radikális szabályozást hoztak, az Csehország volt, igaz Csehországban forradalom, a bársonyos forradalom vetett véget a diktatúrának, amely utat nyitott a teljes megtisztulásnak.

Még 1991-ben, a volt Csehszlovákia idején fogadták el az átvilágítási és feddhetetlenségi törvényt, amely alapján csak az maradhatott vezető beosztásban állami, közigazgatási, honvédségi szerveknél és cégeknél, a közszolgálati médiában és külkereskedelmi vállalatoknál, aki nem volt 1948 és 1989 között a nemzetbiztonsági testületek beosztott tagja, a népi milíciák tagja, azokkal együttműködő ügynök, informátor, a kommunista párt járási vagy ennél felsőbb szintű szerveinek tagja, aki nem volt a KGB vagy szovjet belügyminisztérium felsőoktatási intézményének hallgatója.

Magyarországon ilyen szigorú törvény bevezetése esetén némely intézménynél a takarítónőkön kívül igen kevesen maradtak volna.

A cseh belügyminisztérium köteles minden felnőtt cseh állampolgár kérésére közölni, hogy van-e róla állambiztonsági adat, szerepel-e neve dossziékban, operatív technika vagy megfigyelés során keletkezett feljegyzésekben.

A magyar átvilágítási törvény az egyik legkésőbb megszületett, legenyhébb, szinte semmilyen szankciót nem tartalmazó ilyen jellegű jogi szabályozás.

Magyarországon a Kádár-korszakban egyes adatok szerint átlagosan 20 ezer, más adatok szerint viszont 80 ezer ügynök tevékenykedett, akik átlag 100 ezer embert figyeltek meg, ez a családtagokkal, ismerősökkel kiegészülve viszont már több százezer ember megfigyelését eredményezte.

Százezren felüli volt azok száma, akiket társadalmi segítőként használt fel az állambiztonsági szolgálat. Ők nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, beszervezés nélkül, tudva vagy tudomásuk nélkül nyújtottak hatékony segítséget a mindent lefedő hálózatnak.

Magyarországon az ügynökmúlt – rendezetlensége miatt – változatlanul a társadalom figyelmét felkeltő, közérdeklődést kiváltó téma. Az ügynökmúlttal rendelkező személyek többsége – beszervezését indokolva, – fenyegetettségre, kényszerhelyzetre hivatkozik. Egyik parlamenti párt volt szóvivője, aki előzőleg a bécsi magyar kulturális központ igazgatója is volt, arra hivatkozik, hogy 10-15 év börtönnel fenyegették meg ha nem vállalja az együttműködést, ha nem írja alá a beszervezési nyilatkozatot. Ez hihető, és az is ugyanígy hihető, hogy számos ártatlan embert becsuktak, koncepciós perben elítéltek azért mert nem vállalta az együttműködést, mert nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot.

Valószínűen nem tíz vagy tizenöt évre hanem csak két vagy három évre, de ártatlanul eltölteni ennyi időt egy rendőrségi fogdában vagy akár előzetes házban nem könnyű megpróbáltatás.

Ha senkit nem csuktak volna be az engedetlenségért, a szembeszegülésért, az együttműködés megtagadásáért, akkor ez a megengedés példázatát jelentette volna, amelynek ismeretében a kóros feljelentőkön, zsigeri besúgókon kívül szinte mindenki visszautasította volna az együttműködést, ami az ügynökhálózat kiüresedéséhez vezetett volna.

Ez nem fordulhatott elő, így aztán a legtöbb ellenszegülőt becsukták rövidebb, hosszabb időre, ez növelte a fegyelmet, és mint példázat az engedelmesség szándékát erősítette.

Ugyanakkor persze az is nehezen érthető, hogy miért az ügynökmúlt kerül a fókuszba, miért az ügynökmúlt jelenti a bélyeget, hiszen a diktatúrában a hatalomérvényesítés tekintetében, az elnyomó gépezetben ők igazán jelentéktelen szerepet játszottak.

Mi magyarok képtelenek vagyunk feldolgozni, helyére tenni a múltunkat, mondhatni történelmi hagyatékunk, hogy a legkisebb rosszat elkövetőket átkozzuk. Azokba rúgunk bele, akik kényszerhelyzete a cselekedetük elkövetése vonatkozásában a legnyilvánvalóbb, akiknek a legkisebb súlyú, legjelentéktelenebb szerepük volt a diktatúra megtorlásra, megfélemlítésre alapozott hatalomérvényesítésében. Ez olyan mintha egy vállalat csődbejutásáért nem a vezérigazgatót hanem a portásokat és a takarítónőket vonnák felelősségre.

Egy tízes skálát alapul véve, a diktatúra viszonylatában az ügynökmúlt maximum a kettes fokozatot jelentheti. Az ügynökökénél jóval súlyozottabb volt a pártügyészek, pártbírák szerepe a diktatúrában, akik a párthoz közvetlenül kötődő személyek voltak, ők hajtották végre a párt utasításait, mert a párttitkárok közvetlenül nem tartóztattak le senkit, nem emeltek senki ellen vádat, nem ítéltek el senkit. Ők a tízes skálán a 4-es, 5-ös fokozatnak megfelelő súlyú szinten lehettek a diktatúrában.

A tízes skálán a hatos fokozatot azok érték el, akik meggyőződésből, pártutasításra ártatlan emberek elítélésben, bebörtönzésében, meghurcolásában, családjuk meghurcolásában vettek részt, visszaéltek a hatalmukkal, minden aggály nélkül átgázoltak a törvényeken, még a diktatúra törvényeit sem tartották be, mert számukra a törvény a párt akarata volt.

Közülük a hetes fokozatba sorolódnak azok, akik ezt törtetésből tették, és sokszor túllőttek a célon, ezzel számos ártatlan ember amúgy is nehezen viselhető sorsát még nehezebbé téve, megpróbáltatásait halmozva. Ők mindig a súlyosabb ítélet, a súlyosabb következmények érvényesítését erőltették, ezért a diktatúra áldozataiban igen rossz emléket hagytak ezek a túlbuzgó pártkatonák.

A tízes skálán a nyolcas és kilences fokozat azokat illeti, akikre különösen bizalmas ügyeket bíztak, mert ők igen kegyetlenek, és a végtelenségig aljasok voltak, ráadásul mindezt kitűnő szakértelemmel csinálták. A diktatúra ideális táptalajt jelentett számukra, a diktatúra hatalomgyakorlóinak többsége nem a lovagiasságáról volt híres, ismert.

A tízes fokozat, a skálán elérhető maximum, a csúcs! Ide azok párttitkárok, pártügyészek, pártbírák sorolhatók, akik tervezett, szervezett módon, zsákmányszerző célzattal vadásztak emberekre. Ártatlan embereket csuktak börtönbe, ítéltek el általában négy-hatéves szabadságvesztésre, azért, hogy vagyonukat elkobozzák, azt így megszerezzék és maguk között felosszák. Ezt már a felső pártvezetés is gusztustalannak tartotta és próbált is ellene tenni.

MIKOR VAN VÉGE A DIKTATÚRÁNAK?

 Magyarországon még egyetlen törvény sem mondta ki, hogy vége van a diktatúrának, mi több egyetlen törvény sem határozta meg a diktatúra lényegét, jellemzőjét, jogállapotát. Igazi struccpolitika, a múlt szándékos elkendőzése.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozata kimondja a rendszerváltás előtti állampárti diktatúra és a rendszerváltás utáni jogállam közötti jogfolytonosságot.

De nézzük, hogyan csinálták ezt máshol? Csehországban, ahol békés, kulcscsörgetős forradalom vetett véget a diktatúrának, ahol Hável a nép nevében kimondta, hogy vége, nem elégedtek meg ezzel. Azt akarták, hogy egyértelmű és vitathatatlan legyen a kinyilatkoztatás, ezért egy 1993-as jogszabály kimondta a kommunista rezsim törvénytelenségét és megtiltotta a kommunista büntettek
elévülését.

A Szlovák Nemzeti Tanács 198. számú törvénye ugyancsak kimondta a kommunista rendszer törvényellenességét, bűnös mivoltát.

Magyarországon ez az elhatárolódás nem történt meg. Sem az Alkotmány, sem törvényeink nem ejtenek szót a magyarországi diktatúráról. Amikor egy magyar állampolgár a rendszerváltás előtti állapotot diktatúrának minősíti az csupán magánvéleménynek számít, de akár rágalomnak is minősíthető, mivel nem létezik erre irányuló jogi kinyilatkoztatás.

Amikor emiatt, a rendszerváltás elégtelensége miatt bírálat érte Antall Józsefet, akkor vetette oda nekünk, a tízmillió magyarnak: „Tetszettek volna forradalmat csinálni”!

Cáfolhatatlan igazság! Forradalomra lett volna szükség Magyarországon is, hogy igazi változás jöjjön létre. A magyar nép nem tudja és nem akarja elfogadni ennek hiányát, sokan úgy gondolják, addig nincs igazán vége a diktatúrának, amíg ezt jogszabály nem rögzíti. Előbb-utóbb lesz majd olyan politikai erő a magyar parlamentben, amely képes lesz e jogszabály benyújtására és keresztül vitelére.

A DIKTATÚRA EMLÉKEI

 A diktatúra számos kitörölhetetlen nyomot, emlékképet hagyott bennünk. A magunk ügye hogyan dolgozzuk fel ezt, mi marad meg bennünk ebből. Történeteink megrajzolják a kor hangulatát, kivetítik a hatvanas, hetvenes vagy éppen a nyolcvanas évekbeli diktatúra jellegzetes képeit.

De mint kezdjünk az olyan történetekkel, amelyek nem csupán a jó és rossz, az erkölcsös és erkölcstelen kérdésében kényszerítenek számvetésre bennünket, hanem olyan cselekmények vonatkozásában vetik fel a felelősséget, ahol a hallgatás lelki terhet jelent?

Erre példa egy a hatvanas évekből való történet.
Mit kezdjen, mit kezdhet az ember egy olyan történettel, amelyet egy elbeszélésből ismert meg, ezért nem tudja eldönteni hitelességét, ugyanakkor olyan súlyú, hogy azt nem képes magában tartani? Ez a történet egy embervadászattá fajult vadászatról szól.

Párttitkárok, pártügyészekkel, pártbírákkal, helyi hatalmasságokkal kiegészülve zártkörű vadászatot tartottak az egyik megyében. Italozás közben pattant ki az ötlet egy szertelenségéről híres párttitkár fejéből: Egy őrizetest kellene hozatni a fogdából, akit az erdő szélén szabadon engednek, majd futás közben mellé durrogtatnak, aki ettől összecsinálja magát. Amikor jól kiszórakozták magukat, akkor visszavitetik
a fogdára, de előtte fájdalomdíjként jól belakhat a vadpörköltből.

Az ötletet tett követte, a fogdán egy roma származású férfit választottak ki, akinek azt mondták, hogy helyszínelésre viszik. Megérkezve, az erdő szélén levették róla a bilincset, elengedték, hogy fusson, mutassa meg, hogyan próbálna megszökni. A zavarodott férfi elkezdett szaladni az erdő felé a vadászok pedig nagy nevetgélés közepette elkezdtek pufogtatni.

A cél az őrizetes megijesztése volt, a pánikba eső férfin való szórakozás. Arra azonban nem számítottak, hogy a lövöldözők közül, talán az ittasság hatására, ketten begőzölnek és nem mellé hanem az emberre lőnek. E két személy kivételével a többiek valóban mellé és fölé lövöldöztek, akiket viszont elkapott a hév, azok az őrizetest találták el.

Az egyik lövéstől az áldozat tüdeje a bokrokra fröccsent szét. Így lett a vadászatból embervadászat! A hivatalos verzió szerint a helyszínelésre kivitt őrizetes szökni próbált, akit csak fegyverrel lehetett megállítani. Ez a történet a volt politikai foglyok körében szájról szájra terjedő számos történet egyike, a politikai folklór része, amelyet nem lehet elhallgatni.

Egy másik történet a hetvenes évekből, amelynek alapja ismert, valós szituáció, mégpedig egy párttitkár halála, pontosabban a hivatalos álláspont szerint öngyilkossága. Erről annak idején írtak az újságok, bemondták a hírekben is.
A híradások szerint egy városi / székesfehérvári / pártbizottság első titkára saját fegyverével vetett véget életének, hivatali szobájában főbe lőtte magát.

Már annak idején terjedni kezdett egy másik változat, amely szerint a párttitkárnak semmi oka nem volt az öngyilkosságra, voltaképpen nem is öngyilkosság hanem gyilkosság történt. A politikai folklór szerint a pártbizottság őrzését ellátó munkásőr a kérdéses időpontban egy másik párttitkárt látott a kapun kisietni, majd elhajtani a helyszínről. Sokan tudtak róla, hogy a városi párttitkár rossz, mondhatni ellenséges viszonyban volt egy járási pártbizottság első titkárával, akit visszaélései miatt fel akart jelenteni a központi bizottságnál.

A járási párttitkár megtudta ezt és a késői órában irodájában kereste fel a városi párttitkárt, hogy tisztázza vele az ügyet, amely lövéssel végződött. A járási párttitkárnak egyébként is híre volt a megyében, elvakult, szélsőséges embernek tartották, aki a proletárdiktatúra megvalósítását a szó szerinti értelemben képzelte.


Egy külön könyv szólhatna arról, hogy a diktatúra idején milyen tettek, cselekmények váltották ki a parancsuralmi rendszer hatalomgyakorlóinak ellenszenvét, mely tettek, cselekmények következménye lett a jog alkalmazásával megvalósuló megtorlás.

Ezek közül a legérdekesebbek valószínűen azok lennének, amelyek a hithű ám túlbuzgó kommunistákat érintették. Akik a rendszerrel szembeszegülve, a rendszer minősített ellenségeként, izgatás, szervezkedés vagy akármi ilyen tett miatt lettek koncepciós perek áldozatai legalább azzal vigasztalódhatnak, hogy bűncselekményt ugyan nem követtek el, de a rendszer ellenségének tekintette őket valamilyen okból

Nem így a túlbuzgó, hithű kommunisták, akik hittek a torz ideológiában, olyannyira, hogy a szocializmus jobbá, szebbé tételéből maguk is ki akarták venni a részüket, ezért aztán zavaró, kezelhetetlen tényezőkké váltak és nem lehetett leállítani őket másképpen, csak úgy, hogy valami kitalált ok miatt becsukták egy időre őket.

Egy példa erre a KISZ-szervezet megújítására törekvő ifjak ügye, akik nem szervezetten, hanem egymástól függetlenül, egymást nem is ismerve új KISZ-szervezetet akartak létrehozni, olyant, ahova a fiatalok nagyobb kedvvel járnak, és ehhez toboroztak tagokat.

A párttitkárok rettegtek az ilyen túlbuzgó fanatikusoktól, aki úton-útfélen hirdették nézeteiket, programjaikat, híveket toboroztak. A hatalom egyszerűen nem tudott mit kezdeni velük, a békesség érdekében nem egy esetben őket is kénytelen volt becsukatni és koncepciós perben elítélni.

Így kerültek néha egyazon cellába a rendszer hívei és ellenségei, noha nem egy oldalon álltak, de egyazon okból csukták be őket. Kezelhetetlen teherré, kényelmetlenné váltak a hatalom számára.

Számos esetben az ilyen vagy olyan alkalomból elhangzó ünnepi szónoklatok, beszédek tüzelték fel az ifjakat. Hívó szóként értelmezték a szónoklatot, komolyan vették, hogy ők mint a nép egyszerű fiai szebbé, jobbá tehetik a szocialista jövőt.

Kialakult a küldetéstudat, amelyet azután csak hatósági segédlettel lehetett semlegesíteni. Nem lehet elhallgatni a világforradalom kirobbantására készülő ifjak ügyét, akik egy napon hátizsákkal a vállukon keresték fel az egyik járási pártbizottságot, közvetlenül az első titkártól kérve meghallgatást.

A pártvezető elé járulva elmondták, hogy sok szabadidejüket áldozták rá amíg sikerült megfelelő tervet kidolgozni és ideológiailag is megfelelően felkészültek. Olvasták Marxot, belelapoztak Lenin összes műveibe, a hátizsákjukban van egy angol társalgási zsebkönyv és elég hideg élelem, nem kérnek mást mint, hogy dobják le őket Amerikába és ott ők majd kirobbantják a világforradalmat, ami aztán utat nyit a szocializmus világméretű elterjesztéséhez. Tervükről hosszas lebeszélés után sem voltak hajlandók letenni – sértődötten azt hitték, hogy az alkalmasságukban kételkednek –, disszidálással fenyegetőztek, végül estefelé a halasztásba beleegyeztek.

Először katonának akarták behívni őket, de attól tartottak, hogy akkor meg fegyverrel lépnek meg a seregből és a zavaros küldetéstudattól vezérelve tűzharcban próbálnak átjutni a határon. Végül nem maradt más választás, a két hangadót becsukták, a többieket pedig folyamatos megfigyelés alatt tartották.

A RENDSZERVÁLTÁS DILEMMÁJA

A rendszerváltás alapvető dilemmája a változtatás módja: kiegyezés vagy forradalom, forradalom vagy kiegyezés?

Amikor forradalmat említünk, akkor persze nem fegyverropogásos, barikádos forradalomra gondolunk, hanem olyan bársonyos, kulcscsörgetős forradalomra, mint amilyen a cseheké volt.

Nálunk kiegyezésen alapuló békés átmenet révén jött létre a számtalanszor megkérdőjelezett, eredményeit illetően jogosan vitatott rendszerváltás, mert a  leelőzte a forradalmat, vagy inkább megkerülte azt.

A magyar állampolgárok meghatározó számban kudarcként élték meg a békés átmenet révén megvalósuló rendszerváltást, ezért fölöttébb kíváncsiak arra, milyen okok, milyen rendezőelvek, milyen alkuk és kompromisszumok játszottak közre a rendszerváltás ilyeténképpen történő alakulásában.

Azt tudjuk, hogy Antall József a rendszerváltás levezénylésére megválasztott miniszterelnök nem forradalmár hanem tipikus kiegyező volt. Deák utódjának tekintette magát, de az ő alkuja, kiegyezése jóval rosszabb, sikertelenebb lett mint Deák kiegyezése.

Lényeges kérdés, hogy Antall József mennyire volt felkészült politikus e speciális történelmi helyzet megoldására, arra, hogy a diktatúrából átvezesse a demokráciába az országot, hogy a huszadik század végén, egy hihetetlenül gyors változásokkal teli időszakban legyen az ország miniszterelnöke?

Senki nem vitatja Antall műveltségét, intelligenciáját. Antall mint történész jól ismerte a múltat, az igazi kérdés azonban az, hogy ugyanilyen tájékozott volt-e az ország jövőjét meghatározó kérdésekben is? Rendelkezett-e elég széleskörű tájékozottsággal, ismerte-e a világ fejlődését meghatározó politikai, gazdasági folyamatokat, azok jellemzőit, sajátosságait, amely tudás birtokában képes lehetett volna felmérni az ország geopolitikai helyzetéből, természeti és emberi erőforrásaiból
adódó lehetőségeit és helyesen megválasztani a szükségszerűen követendő illetve járható utat?

Mint kiderült, Antallnak nem volt használható, gyakorlatba átültethető jövőképe, nem látta a világ fejlődését meghatározó irányzatok figyelembevételével meghatározható fejlődési pályát.

Antall megnyilatkozásaiból az volt leszűrhető, hogy keveset tudott a globalizációról, a világ jelenlegi fejlődését meghatározó folyamatról, nem ismerte a globalizáció hatásmechanizmusát, így nem is láthatta a globalizációban rejlő lehetőségeket. Antall mint történész igen keveset értett a gazdasághoz, nem tudta mit kellene tenni ahhoz, hogy magasabb fejlődési pályára álljon a gazdaság, hogy dinamikusabban növekedjen a GDP.

Többször hangoztatta, ne higgyenek a csodát, gyorsabb fejlődést ígérőknek, csak az a botladozós, nehézségekkel teli út és araszolva haladás létezik, amely kormányzása idején jellemezte a magyar gazdaság fejlődését.

MEGTISZTULÁS CSAK FORRADALOMMAL  

 A nyolcvanas évek második felére egy olyan új lerendezettség jött létre, amely ugyan magában hordozta a káosz elemeit, de ugyanakkor kitisztultak a szándékok, az erőviszonyok. Kimondani senki nem akarta, de mindenki tudta, hogy csak egy forradalom hozhatna olyan mélyreható változást, amely a mindent behálózó, a társadalom minden szövetébe behatoló korrupt parancsuralmi rendszert képes egy új rendszerrel felcserélni és igazi megtisztulást hozni.

Az 1956 utáni időszakban egy magyarországi forradalom, egy rendszerváltó forradalom kezdetének, kitörésének ideális időpontja március 15-e lehetett volna. Egy kezdeti fellobbanásra, a gyújtószikra hatásának már érzékelhető méretekben történő tovaterjedésére az 1973. március 15-i ünnepség szolgáltatott valós példát.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 125., Petőfi születésének 150. évfordulójára a pártvezetés különleges operatív cselekvési tervet készített, nem szerette volna ha megismétlődnek az 1972. március 15-i zavargások. Az egyik nagy trükk az volt, hogy a március 15-e, március 21. és április 4. megünneplése a forradalmi ifjúsági napok elnevezésű rendezvénysorozat keretében egybekötve történik majd, ezzel március 15-ét kiemelik a fókuszból, így annak csökken a jelentősége, hangsúlya.

Trükkökben nem volt hiány. A pártvezetés másik nagy ötlete az volt, hogy nem Budapesten, hanem vidéken, Kecskeméten tartják a forradalmi ifjúsági napok megnyitóját. Alaposan felkészültek a rendezvények biztosítására, mozgósították a rendőrséget, a munkásőrséget és a KISZ rendfenntartó alakulatának szerepét betöltő Ifjú Gárda egységeit. Hiába volt a trükkös felkészülés, a teljes körű mozgósítás, mégis bekövetkezett az amitől Kádárék rettegtek.

Kádár és környezete már 1972-ben értetlenül fogadta a zavargásokról szóló jelentéseket, azt a garázdaságra hajlamos egyének, huligánok rendbontásának minősítették, melyben értékelésük szerint tisztességes állampolgárok nem vettek részt.

Kecskeméten ugyan nem, de Budapesten és Szegeden a március 15-i ünneplés tüntetésbe ment át. A mintegy ötezer fős tömeg többszöri felszólításra sem hagyta el a teret. Kisebb-nagyobb csoportokban a Himnuszt és a Szózatot énekelték, kórusban szavalták a Nemzeti dal refrénjét. A munkásőrök kordonnal vették körül a Petőfi-szobrot, majd kíméletlenül feloszlatták a tömeget. Kis idő múlva körülbelül kétszáz fős csoport verődött össze a Tüköry utca és Arany János utca kereszteződésében, amelyet a rendőrség odavezényelt alakulatai oszlattak szét. Ez csak olaj volt a tűzre, ami fokozta a forradalmi hangulatot.

Késő délutánra már ötezer főnél jóval nagyobb tömeg gyűlt össze a Petőfi-szobornál. Ekkor már röplapokat is osztogattak és nemcsak március 15-ét, hanem 1956-ot is nyíltan ünnepelték, ezt tükrözték a szétszórt röplapok jelszavai is: 1848–1956, Szabad magyar sajtót! Oroszok, menjetek haza! A rendfenntartásra kivezényelt erők mintegy fél óra alatt szétoszlatták a tömeget, közel ezer fővel szemben intézkedtek, 634 embert vettek őrizetbe.  

FORRADALOM HELYETT KIEGYEZÉS 

Az 1956 utáni időszak új magyar forradalmának, egy lehetséges magyarországi forradalomnak a valós erjedési pontjai már a nyolcvanas évek elején kezdtek kialakulni. A gazdaságban, a társadalomban olyan jellegű és léptékű változások mentek végbe, amelyek felerősítették a kezdeményezőkészséget, a gondolati szabadságot, a változások iránti igényt, de számos egyéb tényező is segítette egy új forradalmi helyzet kialakulásához vezető hangulat, légkör kiérlelődését.

1988-ban már érzékelhető volt a bomladozó diktatúra elsöprésére képes társadalmi akarat, már lehetett tudni, hogy itt előbb-utóbb megindul a nép. Érezhető volt, hogy nincs messze az idő, amikor a sok apró szembeszegülést egy naggyá hordja össze a hívó szó, a példázat ereje.

Egy 1988-as jóslat szerint 1989. március 15. a lehetséges esélyt, 1990. március 15-e az elkerülhetetlent, a bizonyosságot jelentette a forradalom kitörése szempontjából. Egy 1990. március 15-én kezdődő békés forradalom alapjaiban söpörte volna el a kommunista rendszert, az állampárti diktatúrát.

Tisztában voltak ennek elkerülhetetlenségével a pártállam főemberei és stratégái is, ugyanakkor érezték, hogy még így is lehet nyerésre játszani, hiszen a kulcskérdés az, hogy kinek és milyen feltételek mellett adják át a hatalmat. Tudták, hogy tárgyalni kell, főként azokkal, akinek nem érdeke a forradalom, akik a kiegyezés, a kiegyezéses hatalomátadás hívei, és amíg tárgyalóasztalnál ülnek az ellenzék vezetői addig nem lesz megmozdulás, nem lesz forradalom.

Kiegyezésre a 33 év alatt is lehetőség nyílt bárki számára, akik pedig 33 év alatt nem fogadták el a kiegyezést hanem szembeszegülők maradtak, azoknak a rendszerváltó nagy kiegyezés sem volt elfogadható, mert nem ez volt a cél, nem ezért volt a rendszerváltásig eltelt 33 év áldozata.

Forradalom alatt ez esetben nem az elégedetlenség, az elviselhetetlen halmazából lavinaként előzúduló tömeg fegyveres mozgalmát kell érteni, hanem a változás iránti szándékok egyesülése folytán eggyé mváló akarattal szemben meghátrálásra kényszerülő hatalom leváltását, az adott történelmi helyzetben békés úton, fegyver nélküli, de a győztes jogán és nem kiegyezéses alapon történő hatalomátvételt.

Az 1956 utáni időszakban egy magyarországi forradalom, egy rendszerváltó forradalom kezdetének, kitörésének ideális időpontja március 15-e lehetett volna.

Egy kezdeti fellobbanásra, a gyújtószikra hatásának már érzékelhető méretekben történő tovaterjedésére az 1973. március 15-i ünnepség szolgáltatott valós példát.  

ELLOPOTT FORRADALOM 

                                                   

 Jogunk és lehetőségünk volt arra, hogy a nemzetet ne megalkuvással, hanem egy békés forradalommal emeljük át a demokráciába. A magyar állampolgárok meghatározó számban nem sikerként, hanem kudarcként élték meg a békés rendszerváltást.

Nehéz túllépni azon, hogy mi magyarok – akik adunk a hírnevünkre – nem voltunk képesek megcsinálni saját forradalmunkat, ehelyett kiegyeztünk az összes rossz kompromisszumot begyűjtő, megalkuvásokkal teli békés átmenettel.

Akárhogyan ideologizáljuk: a mi rendszerváltásunk nem volt több egy rossz kiegyezésen alapuló hatalomátadásnál, amelyben a vesztesek lettek a győztesek. A rendszerváltás pedig jóval több kell, hogy legyen mint egy hatalomátadás!

A valóságot ezért is találóbban jellemzi a rendszerváltoztatás kifejezés. Mert a rendszerváltoztatás csupán óvatos reparálást jelent, a jogi szabályozás szükséges-elégséges mértékű változtatását, az intézményrendszer kismértékű átszabását, hogy az, amit előzőleg diktatúrának láttunk, egy kis kozmetikázással immáron demokráciának mutathassa magát.

A jogszabályok változtak, de maradt a kádári struktúra, a kádári gondolkodás, az araszolva haladás elve. A békés rendszerváltás illetve változtatás erőtlen és alkalmatlan megoldást jelentett a diktatúra lezárására.

Ami rosszabb: ellopta a megtisztulást hozó forradalmat!

TETSZETTEK VOLNA FORRADALMAT CSINÁLNI!  

 Antall kiegyezésben gondolkodott, viszolygott a forradalomtól. Azt elkerülendő rossznak tartotta. E tekintetben nem hagyható ki Antall elhíresült mondásának felemlítése, amikor a változások hiánya miatti kritikákra, bírálatokra reagálva kijelentette:  " Tetszettek volna forradalmat csinálni!"                                                                                                                                      

Ez az egyes embert és a különböző közösségeket egyaránt sértő, cinikus kijelentés volt. Egyrészt azért, mert a kiegyezés révén Antall és az asztalhoz jutottak elvették – az utca szókimondó embere szerint ellopták – a forradalmat, másrészt mert a mondandó azt is magában hordozta, hogy tudomásul kell venni, itt kiegyezés lett és nem forradalom.

Ez félreérthetetlen üzenet, utalás volt, amely világosan közölte az elégedetlenkedőkkel, hogy nem voltak elég fürgék, tettre készek, még az elnyomókkal történt kiegyezés előtt kellett volna forradalmat csinálni, most már késő, eső után köpönyeg! Antall egy forradalom, békés forradalom esetén is csak mellékszereplő lehetett volna. 

A KIVÁLASZTÁS

 Több változat is ismert, de az lehet az igazi, amely szerint Szentágothai János találta ki Antall Józsefet. Nem ő jelentkezett az ötlettel. Az állampárt befolyásos személyiségei kérték arra, hogy ajánljon olyan személyt, aki az elkerülhetetlen bekövetkezte után alkalmas lenne miniszterelnöknek. Szentágothai nem volt baloldali, de jó viszonyban volt a pártállam vezetőivel. Több cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt a diktatúra idején, az állampárt kitüntette bizalmával, amikor megválasztották a Tudományos Akadémia elnökének. Tipikus átjáró volt, akit mindkét oldalon respektáltak. Amikor megkérdezték Szentágothait, hogy kit tartana alkalmasnak a másik oldalról miniszterelnöknek – akit az ellenzékiek többsége is elfogadna – ha egy tárgyalásos úton létrejövő megegyezés eredményeként átadnák a hatalmat, nem sokat gondolkodott. Egyből Antall nevét említette, akit jól ismert, akivel igen jó viszonyban volt.

A politikai folklór szerint már a kerekasztal tárgyalások megkezdése előtt lehetett tudni, hogy a rendszerváltás utáni miniszterelnököt Antall Józsefnek hívják. Antall mellett persze más nevek is terítékre kerültek, de a kommunisták számára Antall József személye jelentette az elfogadható megoldást. Antall 1956 után soha nem fordult szembe a hatalommal, nem kellett megregulázni, nem kellett koncepciós pert indítani ellene. Antall Józseffel voltaképpen nem volt baja a kádári diktatúrának. Tipikus kiegyezőnek tartották, aki nem volt híve a konfrontációnak. Az állampárti stratégák körében nagyjából egyező vélemény volt, hogy Antall József személyében olyan jelöltet találtak, aki biztos, hogy a konfrontáció helyett a kompromisszumot választja, akinek az államképe közelebb áll a létező állapothoz mint például a liberálisoké.

Antall a Horthy-időszak államának modernizált változatában gondolkodott, amelyben meghatározó a tekintélyelvűség. Ugyancsak Antall mellett szólt, hogy tekintélye volt a konzervatívok között, hallgattak rá, Antall személyét egyaránt elfogadták a kiegyezők és a kollaboránsok is. Azzal is tisztában voltak, hogy Antall Józsefben mély nyomot hagyott Nagy Imre miniszterelnök kivégzése, az 1956-os eseményeket követő leszámolás, amely a félelemmel határos óvatosságra, visszafogottságra késztető hatást jelenthet döntéseiben is.

Tény, hogy Antall József a diktatúra idején a diktatúra egyik intézményének főigazgatója volt, soha nem került összeütközésbe a hatalommal, megkapta a munka érdemrend arany fokozatát. Antall számára más volt az ellenzéki lét, mint azok számára, akiket a hatalom üldözött, akik ellen koncepciós pereket indítottak, akiket bebörtönöztek, akiknek már az nagy engedmény volt ha munkához juthattak. Neki biztos állása, magas beosztása volt, olyan kitüntetést kapott a rendszertől, amelyet csak a hatalom elkötelezettjei, kegyeltjei kaphattak meg. Azt pedig Antall is pontosan tudta, hogy nagy álma, az, hogy miniszterelnök legyen csak valamifajta kiegyezés eredményeként, egy békés átmenet révén magvalósuló hatalomváltással teljesülhet.

Antall egyébként is viszolygott a forradalomtól, ha forradalom, akár egy békés, kulcscsörgetős forradalom révén következik be a rendszerváltás, ott Antall feltehetően csak másodrangú szereplő lehetett volna. Sem a diktatúra idején betöltött főigazgatói beosztása, sem az állampárttól kapott magas kitüntetése, a munka érdemrend arany fokozata nem erősítette volna forradalmári hitelességét. Szinte bizonyos, hogy Antall nem lett volna miniszterelnök, ha egy békés forradalom hozza el a változást, akkor más körülmények lettek volna a meghatározóak, más típusú vezetők kerültek volna előtérbe.

Kevés részlet ismert arról, hogy Antall hogyan került a kisgazdák képviseletében az ellenzéki kerekasztal tárgyalódelegációjába, majd a kisgazdákat elhagyva hogyan lett az MDF elnöke, holott e két dolog meghatározó jelentőségű volt abban, hogy Antall József közszereplőként szóhoz jutott, ismertséget szerzett, majd az MDFminiszterelnök-jelöltje lett.

Nincs elég hiteles információ arról sem, hogy az MDF elnökévé történő megválasztásában az MSZMP befolyással bíró köreinek volt-e szerepe, ha igen milyen illetve mekkora szerepe? E tekintetben nem szabad figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy az MDF-nek két évig olyan alapszabálya volt, amely szerint az MDF tagja az MSZMP tagja is lehetett, ami fordítva is igaz volt, az MSZMP tagja tag lehetett az MDF-ben is. Ennek gyakorlati előnye, hogy a párttag mindig azt az igazolványt mutathatta fel amelyik előnyösebbnek tűnt, de volt egy jóval fontosabb vetülete is.

E szabály elvileg – és a gyakorlatban is – két éven keresztül lehetővé tette, hogy az MSZMP beszivárogjon az MDF-be, ott befolyást gyakoroljon a politikai irányvonalra, akár az MDF elnökének megválasztására. Radikális jobboldaliak nem hallgatták el azon véleményüket, hogy az MDF ezen az úton haladva az MSZMP fiókszervezetévé válik. Nem lehet tudni, hogy például százalékos mértékben mekkora volt ez az átfedés, milyen hozadéka volt az MSZMP titkos hatalmi centruma számára ennek az átjárásnak, milyen mértékű és mennyiségű információhoz juthattak ezáltal, mekkora segítséget jelentett ez a rendszerváltás titkos forgatókönyvében vázolt célok megvalósításához?

Az ismert, hogy Antall 1988 késő őszén jelent meg a kisgazdapárt berkeiben és nem titkolta, hogy vezető szerepre pályázik. Először a főtitkári posztra aspirált, de kisvártatva már elnöki ambícióiról beszélt. Az említésre érdemes események közül elsőként talán a kisgazdák Pilvax kávéházban, 1988 november 18.-án megtartott alakuló ülését kell kiemelni, amelyen Antall is részt vett, felszólalásával nem kis vitát kiváltva. Antall azt javasolta, hogy a kisgazda párt Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét vegye fel, bár egyenlőre óva inti a jelenlévőket, hogy újra indítsák a pártot, mert vele személyesen közölték, hogy a belügyminisztérium illetékes szervei nem engedélyezik a többpártrendszert. Antall a jelenléti ívre ráírta, hogy jelenléte nem jelenti egyben az egyetértést.

A következő ismert esemény a Független Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülése, amelyet 1989 június 3.-án és 4.-én tartottak Érden, amelyen részt vett Antall József is. Antall ekkor már egyértelművé tette, hogy szeretne a kisgazdapárt elnöke lenni, de ennek ellenére nem került fel a jelöltlistára, mint ahogyan Torgyán József sem, aki a pártfőügyészi posztra pályázott. A nagyválasztmány úgy döntött, hogy aki nincs rajta a hivatalos jelöltlistán az „vigaszágon” kerülhet fel, ha a jelen lévő 437 küldöttből legalább 100 feláll, így jelezve támogatását. Úgy tudni, hogy Antall támogatására senki nem állt fel, Torgyán pártfőügyésznek történő jelölését viszont több mint százan felállva támogatták. A száraz tények szerint Antall nem került fel a jelölt listára, Torgyán viszont igen. Antall számára ott Érden vált nyilvánvalóvá, hogy a kisgazdák között nem kap akkora támogatást, hogy a párt elnöke, majd később miniszterelnök-jelölt lehessen.

Van még egy, a széleskörű nyilvánosság számára ismeretlen dátum, amely viszont meghatározó lehetett a rendszerváltás, Antall József személyes sorsa, Antall József miniszterelnökké választása és a rendszerváltás ilyeténképpen való alakulása szempontjából. 1988 december 6.-án egy valószínűen igen fontos megbeszélés zajlott le Antall József főigazgatói irodájában, amelyen egyik oldalról egyedül Antall József, másik oldalról az MSZMP hat prominens személyisége vett részt.  Antallt erre a megbeszélésre senki nem hatalmazta fel az ellenzék részéről, mi több, erről az ellenzék politikai erői nem is tudtak, erről Antall később sem tájékoztatta az ellenzéket. Ez egy titkos tárgyalás volt, még jóval a kerekasztal tárgyalások megkezdése előtt, sőt a kisgazdák 1989 június 3.-án megtartott nagyválasztmányának ülése előtt.

Az 1988 december 6.-ai titkos tárgyalás később, az MSZMP köreiből kiszivárgott információk alapján vált szűk körben ismertté. A politikai folklór szerint ezen a tárgyaláson született meg a tényleges megállapodás a békés rendszerváltásról és arról, hogy a békés rendszerváltást mint miniszterelnök Antall József fogja levezényelni. A Nemzeti Kerekasztal és az ott zajló tárgyalások már csupán a díszletet és a koreográfiát jelentették a nagy mű megjelenítéséhez. Természetesen ez sem zajlott simán, adódott egy pont, amikor felsejlett a békés átmenet kudarca, amikor úgy tűnt, hogy szétugrik az ellenzéki oldal.

Az MSZMP a közjogi kérdések mellett gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdésekben is megállapodást akart kicsikarni, Antall közbenjárására, kifejezett kérésére tekintettek el ettől. Antall pontosan tudta, hogy az egyetértés minimuma a közjogi kérdések vonatkozásában is nehezen érhető el, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai kérdésekben pedig biztosan kizárható. Az MSZMP végül is elfogadta ezt az állapotot, a számukra fontos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdések elvárás szerinti alakulása tekintetében így aztán egyedül Antall szava jelentette a lehetséges garanciát.

Ez ismét olyan helyzet volt, amely kétesélyessé tette a békés rendszerváltást. Amennyiben szétugrik az ellenzék, nem maradt volna más lehetőség mint egy békés forradalom révén történő hatalomátadás, ami viszont sem az MSZMP-nek, sem Antallnak nem állt érdekében. Antall politikusi tehetségét nem lehet vitatni, ahogyan számos akadályt elhárítva megszervezte a békés rendszerváltás előkészítését, ahogyan a kisgazdáknál kialakult vesztes helyzetéből az MDF élére manőverezte magát az politikai mestermunka volt. Egyes vélekedések szerint, ha Antall olyan sikerrel hajtja végre a rendszerváltást mint ahogyan azt előkészítette, akkor a magyar történelem nagyjai közé emelte volna magát.

Sajnos ez nem így történt, így aztán maradnak a megválaszolatlan kérdések, főként az 1988 december 6.-án lezajlott titkos tárgyalás vonatkozásában. Igen lényeges kérdés, hogy csupán ez az egy, ismertté vált találkozó volt Antall és az MSZMP tárgyalódelegációja között vagy sor került még több titkos találkozóra is? Azt is jó lenne tudni, hogy ki kezdeményezte a találkozót, Antall vagy az MSZMP? Hogyan, mikor folyt előzetes egyeztetés a megvitatandó kérdésekről? Miért hallgatta el Antall az ellenzék előtt, hogy személyes kapcsolatban áll az MSZMP-vel, vajon a kerekasztal tárgyalások során Antall olyan kérdésekről mondott véleményt, amelyről már előzőleg a titkos megbeszélések során közös álláspontot alakított az MSZMP-vel?  Ami ismert tény, és az MSZMP-vel történő kapcsolatfelvételre utal, hogy Antall már ennek előtte Grósz Károlyt is megkereste levélben.

Az 1988 december 6.-ai titkos tárgyalás később, az MSZMP köreiből kiszivárgott információk alapján vált szűk körben ismertté. A politikai folklór szerint ezen a tárgyaláson született meg a tényleges megállapodás a békés rendszerváltásról és arról, hogy a békés rendszerváltást mint miniszterelnök Antall József fogja levezényelni. A Nemzeti Kerekasztal és az ott zajló tárgyalások már csupán a díszletet és a koreográfiát jelentették a nagy mű megjelenítéséhez. Természetesen ez sem zajlott simán, adódott egy pont, amikor felsejlett a békés átmenet kudarca, amikor úgy tűnt, hogy szétugrik az ellenzéki oldal.

Az MSZMP a közjogi kérdések mellett gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdésekben is megállapodást akart kicsikarni, Antall közbenjárására, kifejezett kérésére tekintettek el ettől. Antall pontosan tudta, hogy az egyetértés minimuma a közjogi kérdések vonatkozásában is nehezen érhető el, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai kérdésekben pedig biztosan kizárható. Az MSZMP végül is elfogadta ezt az állapotot, a számukra fontos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdések elvárás szerinti alakulása tekintetében így aztán egyedül Antall szava jelentette a lehetséges garanciát.

Ez ismét olyan helyzet volt, amely kétesélyessé tette a békés rendszerváltást. Amennyiben szétugrik az ellenzék, nem maradt volna más lehetőség mint egy békés forradalom révén történő hatalomátadás, ami viszont sem az MSZMP-nek, sem Antallnak nem állt érdekében. Antall politikusi tehetségét nem lehet vitatni, ahogyan számos akadályt elhárítva megszervezte a békés rendszerváltás előkészítését, ahogyan a kisgazdáknál kialakult vesztes helyzetéből az MDF élére manőverezte magát az politikai mestermunka volt. Egyes vélekedések szerint, ha Antall olyan sikerrel hajtja végre a rendszerváltást mint ahogyan azt előkészítette, akkor a magyar történelem nagyjai közé emelte volna magát.

Sajnos ez nem így történt, így aztán maradnak a megválaszolatlan kérdések, főként az 1988 december 6.-án lezajlott titkos tárgyalás vonatkozásában. Igen lényeges kérdés, hogy csupán ez az egy, ismertté vált találkozó volt Antall és az MSZMP tárgyalódelegációja között vagy sor került még több titkos találkozóra is? Azt is jó lenne tudni, hogy ki kezdeményezte a találkozót, Antall vagy az MSZMP? Hogyan, mikor folyt előzetes egyeztetés a megvitatandó kérdésekről? Miért hallgatta el Antall az ellenzék előtt, hogy személyes kapcsolatban áll az MSZMP-vel, vajon a kerekasztal tárgyalások során Antall olyan kérdésekről mondott véleményt, amelyről már előzőleg a titkos megbeszélések során közös álláspontot alakított az MSZMP-vel?  Ami ismert tény, és az MSZMP-vel történő kapcsolatfelvételre utal, hogy Antall már ennek előtte Grósz Károlyt is megkereste levélben.

ANTALL LEHETŐSÉGEI  

 Antall mint a diktatúra utáni első szabadon választott miniszterelnök még bármit megtehetett volna, az utána jövő miniszterelnököknek már csak töredéknyi lehetősége volt. Akkor olyan helyzet volt, hogy a változtatás és nem a változatlanul hagyás volt az elvárt cselekvés. Antall lecserélhette volna a pártbírákat, pártügyészeket, kiterjeszthette volna az igazságtételt az 1956 és 1990 közötti időszakban politikai okok miatt ártatlanul meghurcolt, elítélt, bebörtönzött, vagyonuktól megfosztott emberekre, nyilvánossá, megismerhetővé tehette volna az ügynökdossziékat, a bankok, vállalatok élére, a meghatározó posztokra ellenzéki vezetőket ültethetett volna, a társadalom igazságérzete szerinti privatizációt hajthatott volna végre, amely eredményeként más lett volna az állami vagyon elosztása, a pénzhatalom birtokosainak aránya.

Antallnak abban a történelmi időszakban megadatott, hogy bármilyen radikális döntést meghozzon, bármilyen kemény lépést megtegyen, hiszen akkor ezt várták tőle, ezt várta a nép, amely miniszterelnöknek választotta a képviselői által. Antall ehelyett az óvatos változtatást, a kádári időkből ismert araszolva haladást választotta és ezzel évtizedekre eldöntötte az ország és az itt élők sorsát.

A megtehető és a megtett közötti különbség az a hiány, amit előbb-utóbb pótolni kell, csakhogy ez most már jóval nehezebb módon lehetséges. Az Antall-kormány akkora állami vagyon felett diszponált, amely hihetetlen mértékű fejlesztéshez jelentett forrást és amelynek gyors privatizációjából rendezhető lett volna az államadósság jelentős része is. Ekkor még az állami vagyon jelentős része működőképes vállalatokat jelentett. Jóval később, az állami vagyon töredékének értékesítéséből a Horn-kormány közel ezermilliárd forintot kasszírozott.

A JÖVŐKÉP HIÁNYA

A rendszerváltás titkos forgatókönyvéről szólva megkerülhetetlen annak felvetése, hogy emez oldalon volt e forgatókönyv, egyáltalán elképzelés a rendszerváltásra, milyen mértékű, léptékű és jellegű változásokban gondolkodott az ellenzék? E tárgyban kutakodva talán onnan célszerű elindulni, hogy a nyolcvanas évek második felében szerveződő demokratikus ellenzék jelentős része tulajdonképpen nem is rendszerváltásban, csupán a vezetők leváltásában, vezetőváltásban gondolkodott, lehetségesnek tartva a szocializmus valamilyen demokratikus változatának kipróbálását. Forradalomról szó nem esett, forradalomra legfeljebb gondolni mertek.

Monoron is téma volt a rendszer megváltoztatásának lehetősége, de a változtatás lehetőségének emlegetésén túl nem volt szó semmilyen konkrétumról, nem volt ismert semmilyen, a régi rendszert felváltó új jövőkép, semmi olyan leírás, vázlat, amely egy új gazdasági, társadalmi rend meghatározó jellegzetességeit, sajátosságait vázolta volna. A jövőkép hiánya, egy új gazdasági, társadalmi rend lényeges ismérveit vázoló koncepció hiánya, kimondva vagy kimondatlanul a változások elindítására, véghezvitelére, de még egyáltalán a követelésére is felkészületlenséget jelentett. Nemcsak felkészületlenséget, de a szellemi muníció hiányát, amely csak a szándék emlegetésére volt elég, amúgy cselekvésképtelenséget eredményezett.

A cselekvés ez esetben csupán a meglévő állapot kozmetikázása lehetett az éppen adódó ötletek alapján, mely nyilván messze állt attól, mintha megtervezett, átgondolt koncepció alapján cselekedtek volna. A jövőkép hiánya, a gazdasági, társadalmi modell, a stratégiai tervek, cselekvési programok hiánya főként azok számára jelenthetett álmatlan éjszakákat, nehéz pillanatokat, akik hatalomba kerültek, hatalmi pozíciók birtokosai lettek, akiknek lépni, cselekedni kellett. Ilyen esetben még az is elképzelhető, hogy a másik oldalról érkező, önérdekűséget – vagy egy forgatókönyvben vázolt koncepció megvalósulását – szolgáló javaslatokat segítségnek higgyék, mi több elhiggyék, hogy nem is kell változtatás, hagyni kell úgy ahogy van azt ami működik, a változtatás nagyobb kockázatot jelent mint a működő változatlanul hagyása.

A rendszerváltás titkos forgatókönyvét kimunkáló hatalmi tömörülés Antall Józsefet tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy a hatalom feladása utáni időszakban, az új politikai rendszerben miniszterelnök legyen, de ki kell mondani, Antall József nem emiatt lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök. Antall Józsefet a szabadon választott magyar parlament választotta meg Magyarország miniszterelnökévé.

Antall számára a miniszterelnökké választása után már valószínűen tudatalatti félelmet és részben bénító korlátot jelentett Nagy Imre sorsának ismerete. Tény, hogy Nagy Imre után ő volt az első miniszterelnök, aki a kommunistáktól elvett illetve ez esetben átadott hatalomhoz jutott immáron szabad választások útján.

A NAGYKOALÍCIÓ LEHETŐSÉGE

 Antall választhatta volna a nagykoalíciót is, akkor szinte bizonyos, hogy sokkal mélyebb és szélesebb körű változások jöttek volna létre. Ő nem ezt választotta, bár az ország érdeke ezt kívánta volna, de ő nem óhajtott osztozni a hatalmon.

Abból a gondolatból kiindulva, hogy a forradalom esetén a változásokat akaró egység, az együttmozduló akarat követeli, kényszeríti ki a változást, a forradalom mellőzésével létrejövő, kiegyezésen alapuló változtatás esetén viszont a minél szélesebb körű összefogás, együttműködés adhatta volna a váltás ilyen értelmű legitimitását. E szempontból tehát célszerűbb és főként eredményesebb lett volna egy nagykoalíció által véghezvitt rendszerváltás. Ennek mellőzése az ellenzék fő erői között már előbbre meglévő ellentétekkel is magyarázható.

Egyesek szerint az ellenzék szakadása már akkor elkezdődött, amikor 1987 tavaszán a Beszélő különszámában közzétették a Társadalmi Szerződést. Ez a népiekkel való megállapodás felrúgását jelentette, hiszen még Monoron megállapodtak abban, hogy csak közösen hoznak nyilvánosságra bármifajta nyilatkozatot.

Antall tipikus kiegyező személyiség volt, mi több a kiegyezés virtuóza. Magyarországnak viszont ebben az időben egy bátor, kezdeményező, az előrevivő konfrontációt is vállaló, a legmerészebb lépések megtételére kész és képes miniszterelnökre lett volna szüksége. A szükségszerűen radikális változások helyett így csak szolid változtatás lett, a meglévő kozmetikázása, átszabása, reparálása. Új címer, új szólamok, új ígérgetések!

Valójában itt semmi nem lett igazán elrendezve. Történtek lépések, változtatások, de a rendszerváltás nem lett befejezve, megrekedt valahol félúton. A demokrácia hiányosságait a mindennapi életünkben tapasztaljuk, a gazdaság rossz fejődési pályára lett állítva, a gazdaság torz szerkezete alkalmatlan a létező lehetőségek, emberi és természeti erőforrások figyelembevételével elérhető gazdasági növekedés megvalósítására. Több gazdasági szakértő felvetette, hogy a békés átmenet átemelte a kádári időkben kialakult kapcsolati hálót és vele együtt a korrupciós modellt, amely a rendszerváltást követően teljesedett ki igazán.

Elmondható, hogy akarva, akaratlanul a rendszerváltás titkos forgatókönyve valósult meg. A rendszerváltás miatti elégedetlenség következményeként az MDF elveszítette szavazóbázisának jelentős részét, de ez csekély vigasz azok számára, akik egy szebb jövőt, emberibb életet reméltek a rendszerváltástól, mert az elveszett idő, az elveszett lehetőségek nem hozhatóak vissza, nem pótolhatók

ANTALL VISZONYULÁSA, IGAZSÁGÉRZETE 

Számosan gondolták úgy – főként a ’84-esek és a diktatúra üldözöttjei –, hogy Antall József személye rossz választás volt a miniszterelnöki posztra. Elég széleskörű vélekedés volt, hogy rendszerváltó miniszterelnöknek olyan személyt kellett volna jelölni, akinek hiteles képe volt a diktatúráról, aki személyes sorsán, saját élethelyzetén keresztül szerzett tapasztalata alapján valós ismeretekkel rendelkezik a diktatúra működéséről, lényegéről, aki ismeri, érti a diktatúra és a demokrácia közötti különbséget.

Antall menlevelet adott a diktatúra hatalomgyakorlóinak, azoknak is akik bűnöket követtek el, akik a diktatúra törvényeit is áthágva az önkényuralom legsötétebb, legaljasabb bűneit követték el. Menlevelet kaptak, akik a diktatúra idején a hatalmukkal élve illetve visszaélve loptak, csaltak, akik hamis váddal, igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekkel ártatlan emberek százait, ezreit juttatták börtönbe, elorozva vagyonukat, értékeiket, akik számos embert üldöztek, öngyilkosságba kergettek.

Antall a diktatúra üldözötteivel, az ártatlanul elítéltekkel már nem volt ilyen nagyvonalú! Antall József főigazgatóként, a munka érdemrend arany fokozatának birtokában, üldöztetés, elnyomás nélkül élte meg a diktatúrát, ő ezt az élethelyzetet ismerte, számára ez jelentette Kádár diktatúráját. Antall a saját sorsából kiindulva minősítette a diktatúrát, a diktatúra viszonyait. Mentségére szolgálhat, hogy ő talán nem is hitte el amit mások átéltek és a saját bőrükön megtapasztaltak, ezért nem támogatta történelmi, jogi igazságtételre, anyagi elégtételre vonatkozó követelésüket.

Valójában úgy nézett ki, mintha Antall szemléletében, megítélésében 1956-tal véget ért volna a diktatúra. Antall a kádári diktatúra meghurcolt, elítélt, bebörtönzött, vagyonuktól megfosztott áldozataival, az 1956 utáni 33 év üldözöttjeivel szemben semmilyen felelősséget nem érzett, nekik nem ígért, nem adott igazságtételt. Nekik az Antall József által teremtett demokráciában is viselni kellett a diktatúrában rájuk sütött bélyeget. Antall értékítélete szerint az 1956 utáni 33 évben nem voltak hősök csak oktalanul hősködök, akik önmaguknak keresték a bajt, amikor a diktatúrával való kiegyezés vagy együttműködés helyett a szembeszegülést választották.

Antall olyan demokráciát hozott létre, ahol törvényesen, a jogfolytonosság jegyében tovább élt a diktatúra értékítélete. Az Antall kormány idején még több, valójában meghatározhatatlan számú olyan politikai fogoly, politikai okok miatt elítélt személy raboskodott az akkor már címercsere révén megszületett demokratikus jogállam börtöneiben, akiket a diktatúra idején politikai okok miatt tartóztattak le, de taktikai okok miatt nem valós tetteik, hanem kitalált köztörvényes cselekmények alapján ítéltek el koncepciós perekben.

Börtönben voltak és maradtak, továbbá büntetett előéletűek lettek mindazok, akiket a kádári diktatúra idején – amiatt, hogy ne rontsák a politikai perek statisztikáját, ügyük ne keltse fel a hiteleket nyújtó nyugat és a nyugati demokráciákban tevékenykedő emberi jogi szervezetek figyelmét – taktikai okokból nem a valós tetteik, például izgatás, rendszerellenes szervezkedés, hanem kitalált cselekmények miatt, köztörvényesnek minősített koncepciós perekben ítéltek el, és ítéletük nem telt le. De börtönben maradtak és büntetett előéletűek lettek azok is, akiket azért ítéltek el kitalált cselekmények miatt, hamis vád alapján, koncepciós perekben, mert nem vállalták, visszautasították, hogy besúgók, ügynökök legyenek vagy a diktatórikus hatalom más, becsületükkel, emberi tartásukkal nem összeegyeztethető követelését teljesítsék, például a hatalom hatóságai által elvárt hamis tanúvallomást tegyenek.

Az ügynökügyek feltárulása részleges betekintést nyújt az akkori viszonyokba, a nyilvánosság előtt megszólaló beszervezettek jelentős része úgy nyilatkozott, hogy a besúgást azért vállalta, mert hosszú időtartamú szabadságvesztéssel fenyegették meg. Az abszurd esetek közé sorolható azoknak az ügye, akiket azért ítéltek el koncepciós perekben, mert azt híresztelték, hogy nem igazak a kapitalizmus rothadásáról, általános csődjéről szóló pártállami megnyilatkozások és az ilyent állító brosúrák hazudnak. Nem gondolták, hogy bajuk lehet belőle, ha azt állítják, hogy a kapitalizmus nagyon is életképes, a kapitalizmusban jobban élnek az emberek, és nem igaz, hogy ott nincs nyugdíj, sőt, jóval magasabb nyugdíjat biztosítanak mint a szocializmusban.

Ez akkor, a diktatúra időszakában izgatásnak számított, és a területi pártvezetőktől függött, hogy milyen súlyosnak ítéltek egy ilyen konkrét esetet. Volt ahol nem csináltak komoly ügyet belőle, titokban még nevettek is rajta, ők is ismerték az igazságot. Másutt viszont a keményvonalas, harcias pártvezetők hangulatkeltésnek vagy a rendszer elleni folytatólagos izgatásnak, sőt a szocializmus megdöntésére irányuló agitációnak minősítették, ilyen esetben köztörvényesnek álcázott koncepciós per indult a felelőtlen kijelentések miatt és komoly börtönbüntetésre lehetett számítani. Az ilyen ügyek miatt elítélt személyek – amennyiben még nem telt le a büntetésük – az Antall-kormány időszakában is börtönben maradtak, ártatlanságuk bizonyítására nemigen volt mód.

Az ő esetükben valóban igaz, hogy már a demokrácia időszakában, a kapitalizmus építése idején még azért voltak börtönben és azért lettek büntetett előéletűek, mert kiálltak a demokrácia, a kapitalizmus mellett, mert azt állították, hogy a kapitalizmus, a demokrácia életképes, jó dolog. Ilyen lett Antall kiegyezéssel, békés átmenettel teremtett demokráciája,  a demokráciáért szót emelők, a demokrácia mellett kiállók börtönben maradtak. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az Antall-kormány igazságügyi miniszterének szerepe sem.

Több tízezer embert az MSZMP központi bizottságának módszetani útmutatója alapján kitalált, fiktív jogszabályok megsértése miatt ítéltek el, mert a nagy hitelfelvételek idején nem lehetett a nyugat figyelmét felkeltő politikai pereket indítani. Nem lehetett őket izgatás, szervezkedés, röplapterjesztés, nyugat magasztalása és más politikai okok miatt elítélni, ugyanakkor ki kellett őket emelni a társdadalomból, példát kellett statuálni, hogy a rendszerellenességet büntetik. Az ő ítéletükben nem került sor a jogszabályhelyek megnevezésére, soha nem tudhatták meg milyen jogszabályok megsértése miatt ítélték el őket. Ezek az ítéletek ma is hatályban vannak és jogkövetkezményeik érvényesek.

A mostani jogállamban több tízezer olyan ítéletet tart hatályban a magyar bíróság amelyben fiktív, nemlétező, kitalált jogszabályok megsértésére hivatkozva mondták ki a bűnösséget és ítéltek el ártatlan embereket. A magyar bíróság ezzel folyamatosan több tízezer esetben valósít meg alaptörvénysértést, ugyanis az alaptörvény alapján olyan jogszabály alkalmazása amit nem törvényesen alkottak meg, nem hírdettek ki, nem helyeztek hatályba, az egyik legsúlyosabb alaptörvénysértésnek számít. 

A magyar bíróság ezzel nem törődik, szándékosan hatályban tartja az olyan alaptörvényellenes jogszabályokat alkalmazó bíróság határozatokat, amelyben nem törvényesen alkotott, nem kihírdetett és nem hatályba helyezett jogszabályokat alkalmaztak. A Legfelsőbb Bíróság, most már Kúria elutasítja az alaptörvényellenes jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatok megsemmisítésére benyújtott kérelmeket, noha az alaptörvény a megsemmisítést írja elő.

Mindezek ismeretében érthető, hogy a magyar emberek nem hitték el, hogy a békés rendszerváltással demokrácia és jogállam teremtődött,  ők úgy gondolták, hogy a diktatúra igazsága maradt fenn a címercsere urán is. Tisztázatlan kérdés, hogy Antall vagy nem ismerte, vagy nem akarta elismerni a diktatúra megtorláson, megfélemlítésen alapuló hatalomgyakorlási és jogalkalmazási módszereit?

A diktatúra időszakában a politikai jellegű, politikai érintettséggel bíró ügyekben kizárólag a helyi pártvezetők döntöttek, az ő hatáskörük volt megítélni, hogy a diktatúra szempontjából, a politika nézőpontjából milyen súlyú az adott ügy, az ügyészség, a bíróság a pártutasítást hajtotta végre.

Az országos és helyi pártvezetők majdhogynem élet és halál urai voltak, lehettek megbocsátóak és lehettek könyörtelenek, attól függően, hogy hangulatuk, érdekük illetve a párt érdeke hogyan diktálta ezt. Már most látható, hogy Antall József – tetteinek, személyiségének megítélése tekintetében – a magyar történelem egyik legvitatottabb miniszterelnöke lesz.

Antall József miniszterelnök nem üldözött senkit, politikai ellenfeleivel szemben is a mértéktartás, kultúráltság jellemezte. Antall a választási kampányban „nagytakarítást” ígért, hatalomra jutása után pedig menlevelet adott a diktatúra volt hatalomgyakorlóinak, bűnösöknek és nem bűnösöknek egyaránt. Antallt jelentős részben a diktatúra üldözöttjeinek szavazata segítette a hatalomba, ő viszont nem állt ki a diktatúra idején üldözött és ártatlanul elítélt több tízezer ember mellett, mondhatni elárulta őket.

Antall – noha miniszterelnökként valamilyen mértékben kötelessége lett volna – nem vizsgálta a diktatórikus múlt bűneit, sőt kerülte, hogy megbolygassa a múltat, bűnösöket, felelősöket keressen, pedig akkor ez volt a társadalom többségének elvárása. Ennél súlyosabb felelősség, hogy akik áldozatként élték meg a megtorlást, megfélemlítést, akik ellen bűnök sokaságát követték el, akiket ártatlanul meghurcoltak, elítéltek, vagyonuktól megfosztottak, azok számára nem adott lehetőséget, hogy pártatlan, elfogulatlan ítélőszék elé tárják jogsérelmeiket, egyáltalán feltárják a diktatórikus hatalom nevében elkövetett bűncselekményeket, hatalmi visszaéléseket.

Így számukra a diktatúra igazsága maradt a jogállam igazsága, a jogfolytonosság révén pedig a diktatúra törvényessége lett a jogállam törvényessége is. Sokan, köztük a diktatúra áldozatai és üldözöttjei ezért akartak a forradalmat – nem véres, hanem békés forradalmat –, amellyel valóban véget lehet vetni a diktatúrának, mert igen kevesen voltak akik a múlt folytatását és jogfolytonosságát akarták, mint ahogyan ez a békés rendszerváltással megvalósult.  

A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE                                                            

 Kevesen tudják pontosan, hogy kik és hol készítették. Ami biztosra vehető: létezett a rendszerváltás titkos forgatókönyve. Már a rendszerváltás előtt a bennfentes politikai folklór részét képezték az erről szóló történetek. Többen eskü alatt állítják, hogy amikor készült már tudtak róla, mások pedig titokban kimásolt fejezeteket is olvastak belőle. Ami a pártos és pártatlan elemzők szemszögéből nézve sem nagyon vitatható: Magyarországon az állampárti elit számára a békés rendszerváltás megtervezése, annak tárgyalásos úton történő kierőltetése jelentette az egyetlen lehetőséget a hatalom átmentésére. A bizonyosságot azonban mégsem ez jelenti, sokkal inkább a cáfolhatatlan egybeesés, amely atitkos forgatókönyv közszájon forgó fejezetei és az események alakulása között fennáll.

A rendszerváltás titkos forgatókönyve a maximum elérésére törekedve lett kimunkálva, számításba véve, hogy annak úgyis csak egy része teljesülhet. Optimista forgatókönyv volt, annak ellenére, hogy akkor már nyilvánvalóvá vált: a szocializmusnak nevezett formáció – ami valójában baloldali diktatúraként működött – megbukott. Tudták, a hatalom ugyan még bizonytalan ideig a kezükben van, de a váltás, a változás nem kerülhető el.

Akkor közülük senki nem remélte, mert józan ésszel nem is volt hihető, hogy a forgatókönyv csupán szerény kívánságlistának bizonyul majd, mert a valóság jóval meghaladja a képzeletet, a remélhető maximumot is messze túlszárnyaló eredményt hoz számukra a rendszerváltás. Akkor senki nem gondolta, hogy egy jobboldali konzervatív kormány alatt nem a jobboldal szekértolói, hangadói, hanem meghatározó számban ők, a volt pártfunkcionáriusok és a pártállam egykori befolyásos személyiségei lesznek igen rövid idő alatt milliárdosok, azok, akik előzőleg még felelősségre vonástól tartottak, üldöztetéstől rettegtek. Akkor még nem sejtették, hogy a valóság csodálatosabb tud lenni mint az álom.

A másik oldalon lévők szintén nem hitték, nem gondolták, hogy majd így alakulnak a dolgok. Nekik nem volt forgatókönyvük, de elképzelésük igen. Igazi rendszerváltást akartak, merthogy eredetileg erről volt szó. Ez volt beígérve, ezt hirdették a szónoklatok, és ehhez akkor a lehetőség teljes mértékben adott volt. Olyan rendszerváltást akartak, ami valóban leváltja azt amiben részük volt, ami olyan országot hoz létre, ahol majd több lesz a jó és kevesebb a rossz. Olyan országot akartak, ahol majd szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények születnek. Ők nem csak változtatást, hanem váltást akartak. Új rendszert a régi helyett, mert nem csupán a régi reparálása, átszabása volt a cél.

Aztán megmagyarázták nekik, hogy csak a rendszerváltoztatás a járható út. A rendszerváltás szemantikai okok miatt sem lehetséges, merthogy váltani csak inget szokott az ember. Elmaradt a beígért „nagytakarítás” is, nem váltották le a bankok, vállalatok vezetőit, az államigazgatás fontos döntési pozícióban lévő hivatalnokait, amely pedig elengedhetetlen feltétele lett volna annak, hogy a jobboldal elképzelése szerinti privatizáció jöjjön létre. A jobboldaliak úgy gondolták, mivel ők nyerték meg a választásokat logikus, hogy majd közülük kerülnek ki a milliárdosok, a privatizáció révén pedig a jobboldalhoz tartozó új tulajdonosok kezébe kerül az állami vagyon jelentős része.

Antall Józsefet többször figyelmeztették párttársai – néha indulatos érveléssel –, hogy a „nagytakarítás” elmaradása a választók akaratával, a kormányzati szándékkal ellentétes történelmi helyzetet, mi több elrendezettséget teremt Magyarországon, mely hoszszú időre meghatározza a tulajdonosi viszonyokat, a gazdasági elit körét és orientációját.

Megmásíthatatlan tény, hogy a rendszerváltás, a privatizáció nyertese a állampárti gyökerekkel rendelkező baloldal lett. Az első szabad választást megnyerő jobboldal az általa hatalomba emelt jobboldali konzervatív kormány kormányzása idején vált a rendszerváltás vesztesévé, csatát vesztett a állampárti gyökerekkel rendelkező baloldallal szemben. Mindez előre meg volt írva egy forgatókönyvben!

Úgy mondják, Magyarországon a nyolcvanas évek végén két hatalmi centrum létezett az MSZMP-ben. Az egyik az intézményes hatalmat gyakorló, politikai küzdelemben önmagát megmutató, Németh, Horn, Pozsgay, Szűrös, Nyers nevével fémjelzett hatalmi centrum, az úgynevezett reformerek csoportja. De úgy tudni létezett egy másik titkos hatalmi centrum is, amely politikusi és személyes sorsát, továbbá az általuk képviselt pártelit jövőjét nem óhajtotta a választói akaratra bízni, még kevésbé a véletlenre, és végképpen nem egy kiszámíthatatlan, hirtelen fordulatra, egy spontán forradalomra. Mivel jó elemzőik voltak, tudták, hogy a változás elkerülhetetlen, bár ezt már 1984-ben megmondták nekik, de akkor még nem volt látható a fordulópont ideje.

A titkos hatalmi centrum berkeiben egybehangzó vélemény volt, hogy egyetlen elfogadható megoldás létezik: irányítottá kell tenni az elkerülhetetlen változást, mindenképpen meg kell előzni a forradalmat vagy bármilyen kiszámíthatatlan esemény bekövetkeztét. Ez csak úgy lehetséges, ha ők kezdeményeznek, ők tervezik és szervezik meg a változtatás menetét, nem engedik ki kezükből az események irányítását. Abban is egyetértés alakult ki, hogy tárgyalóasztalhoz kell ültetni az ellenzéket, illetve az ellenzék azon részét, amely hajlandó tárgyalásos úton rendezni a rendszerváltást.

A formálódó új politikai elit tagjai közül olyan partnereket kell találni, akikkel szót lehet érteni, ehhez fel kell kutatni a közös érdekeket. Megtervezett, összehangolt cselekvésre van szükség, a tét óriási! Hibázni nem szabad, mert minden elveszhet! Ezt csak tervszerűen lehet megcsinálni, ehhez pontos eligazítást adó forgatókönyv kell, amely rögzíti a kitűzött célokat, az események kívánt alakulását, a változás menetét, meghatározza a lényeges feltételeket, kikötéseket, a személyi kérdésekben követendő instrukciókat. Úgy tudni, a rendszerváltás titkos forgatókönyvét kimunkáló és a
megvalósítást szervező érdekcsoport tagjai közül már szinte senki nem foglalkozik politikával, közülük többen milliárdosok lettek.

A FŐ CÉLOK

A rendszerváltás titkos forgatókönyve öt nagy témakörre koncentrált, ezek vonatkozásában jelölte meg az elérni kívánt célt, határozta meg a járni szükséges utat és adott konkrét eligazítást.

1. Felelősségre vonások, leszámolások megelőzése.
A rendszerváltás előtti időszakban bármely szinten hatalmat gyakorlók közül senkit nem üldözhetnek, senki ellen nem indíthatnak vizsgálatot vagy eljárást, senki ellen nem emelhetnek vádat. Alapelvként kezelik azt a nézetet, hogy általánosságban ugyan diktatúra volt, de ez konkrét esetekben nem bizonyítható.

2. Bíróság, ügyészség átemelése.
A diktatúra bíróságának, ügyészségének személyi állományát mindenfajta vizsgálat, ellenőrzés, átvilágítás nélkül átemelik az új rendszerbe és független hatalommal ruházzák fel. A bírák, ügyészek múltját, állampárthoz való kötődését, a hivatali visszaéléseket nem firtatják, feddhetetlen múltúnak nyilvánítják őket. Nem vizsgálják, hogy kik voltak a közvetlen pártirányítás alatt tevékenykedő pártügyészek, pártbírák, akik a koncepciós perekben eljártak.

3. Leváltások, elbocsátások elkerülése.
A diktatúra közigazgatásának személyi állományát nem váltják le, a közigazgatásban nem lesznek elbocsátások, legfeljebb nyugdíjazások. A kormányzati hatalomban a felső politikai vezetők szintjén lesz váltás, de a diktatúra idején hivatalban lévő közigazgatási államtitkárokat a helyükön hagyják. A politikai hatalmukat feladó párttitkárok, pártfunkcionáriusok elhelyezkedését segítik, a pénzügyi, gazdasági szférába történő beilleszkedésüket nem akadályozzák, a bankok, biztosítók, állami vállalatok, intézmények vezetői posztjaira történő kinevezésüket jóváhagyják.
A privatizáció irányán, módján, folyásán nem változtatnak.

4. Miniszterelnök személye.
Csak az egyezségben résztvevő állampárt által elfogadott miniszterelnök-jelölt kerülhet hatalomba, csak ő kaphat médiatámogatást.

5. Média.
Újságírókat, szerkesztőket, riportereket, rendezőket nem távolíthatnak el állásukból a szocializmus idején végzett tevékenységük miatt.

A rendszerváltás titkos forgatókönyve voltaképpen a hatalomátmentés forgatókönyve volt. Pontosan meghatározta azokat a területeket, személyi köröket, amelyek érinthetetlenek voltak, amelyeket címercserével átemelnek az új, demokratikus jogállamnak nevezett formációba. Elsődleges cél a múlt alacsony és magas szintű hatalomgyakorlóinak a felelősségre vonását törvényi, intézményi, személyi szinten lehetetlenné tevő elrendezettség megteremtése, továbbá a politikai hatalom pénzhatalomra történő átváltása volt.

 A DIKTATÚRA MŰKÖDÉSE

    TŰRÉS, TILTÁS, MEGTORLÁS

A jelentős számú politikai koncepciós per közül viszonylag kevés volt azok száma, amely rendszerellenes szervezkedés, izgatás, röplapterjesztés miatt jött létre, jóval nagyobb az olyan jellegű politikai koncepciós perek száma, amelyeket az állampárt vezetői által fontosnak tartott szabályok áthágása miatt indítottak.

A magyarországi viszonyok között meghatározó volt a középszerűség, az igazodás elve. A sikerre törekvők, a bizonyítani akarók – főleg a gazdaság területén – könnyen veszélybe kerültek. A területi mércéket, határokat a helyi pártvezetők jelölték ki, ők mondták meg azt is, hogy kik és miben lépték át a tűrés vagy a tiltás határát és ezért kit milyen büntetés illet.

A hatalom szempontjából a másik veszélyesnek tartott terület a kultúra volt, amely kisebb-nagyobb tömeg számára hordozhatott üzenetet, véleményt formáló, nézetet alakító mondanivalót, ezért e téren sem lehetett átlépni a tűrés illetve tiltás határait. Ezzel persze sokan nem törődtek és ifjonti hevületből, a bizonyítani akarás szándékától vezérelve áthágták az íratlan szabályokat, határokat, akár virtusból vagy elhivatottságból.

Voltak olyanok, akik úgy érezték, hogy nekik ki kell mondani amit gondolnak, mások pedig csak egyszerűen bizonyítani akartak, új elképzeléseik, új elgondolásaik voltak, melyet nem egy esetben megszállottként akartak sikerre vinni. A mozgásteret viszont a pártvezetés szabta meg, ők jelölték ki az irányvonalat, az át nem léphető határokat, ezek áthágása pedig az engedetlenség, a szembeszegülés példázatát jelentette, a hatalomtól való függetlenedés bűnös szándékát, amely nem maradhatott megtorlás nélkül.

AZ ENGEDETLENSÉG MEGTÖRÉSE

                                                     

Meg kellett törni az engedetlenséget, példát kellett mutatni, elrettenteni az esetleges követőket. A hatalom tekintélyének őrzése, a parancsuralom tiszteletben tartása, az ellenszegülésre való szándék megtörése, elrettentés a hatalommal való szembefordulástól, ez elsődleges feladata volt a hatalomnak.

Az ilyen ügyekben a helyi pártvezetők, pártfunkcionáriusok döntöttek, az irányításuk alatt lévő hatóságok, az ügyészség, a bíróság pedig tette a dolgát, végrehajtotta pártutasításban jelölt feladatát.

Másként nem is működhetett volna a rendszer, ennek ellenkezője a megengedés példázatát, a szembehelyezkedés eltűrését jelentette volna, ami a diktatúra összeomlásához vezetett volna. Az persze igaz, hogy voltak megyék, ahol engedékenyebb volt a pártvezetés, volt ahol a kemény irányítás, a leszámolás volt a mérvadó, attól függően, hogy milyen személyiségű pártvezetők uralták a területet.

Voltak olyan megyék ahol kirívó volt a kíméletlenség, a kegyetlenség, ahol jóval nagyobb volt a koncepciós perek, és az öngyilkosságok száma, ahol mindig zsúfolva voltak a fogdák. A túlkapásoknak azért előbb-utóbb híre ment és ilyen esetekben, felsőbb utasításra áthelyezték a különösen kegyetlen, esetenként szadista hajlamú pártvezetőket.

A középszerűség uralkodó voltát igyekeztek hangsúlyozni azzal is, hogy az állampárt tudta, engedélye nélküli egyéni kezdeményezésekből születő kiemelkedő eredményeket, sikereket csalásnak minősítették, amelyet a hivatalos álláspont szerint törvénysértő módon érték el.

A sikeremberek kijelölésének joga a diktatúrában az állampárt privilégiuma volt, a párt mondta meg, hogy kié lehet a kiugrás, a siker lehetősége, a népszerűség, hiszen az ismertség birtokosa az példázatot, véleményformáló erőt is jelent.

Különben is a szocializmus ideológiájából következően az egyén alárendelt szerepet játszott a szocialista társadalomban, az egyéni kezdeményezések, kiugró teljesítmények, átlagot messze meghaladó produktumok ellentétesek voltak a szocialista ideológiával.

A haladás irányát, a változások időszerűségét, mértékét, mélységét a vezető erő, az állampárt hivatott és jogosult meghatározni. Minden olyan egyéni törekvés, amely meghaladta az előírt mértéket, a rendszerrel szembeforduló, a rendszert, a rendet veszélyeztető cselekedetnek számított, rendszerellenes tett volt, amely következményeket vont
maga után.

Az engedélyhez kötött cselekvés jelentette a rendszer stabilitását, ennek ellenkezője a megengedés példázatát jelentette volna, amely szétzilálhatta, felfordíthatta volna a kemény kézzel fenntartott kényes egyensúlyt.

A diktatúra a középszerűség erőltetésével voltaképpen a fejlődés, a haladás motorjait iktatta ki. A koncepciós perekkel jellemzően a kreatív, kezdeményező állampolgárokat emelte ki a társadalomból, így akadályozva meg érvényesülésüket. A középszerűség falainak átlépéséhez a tehetség mellett igen nagy merészségre volt szükség.

Az sem hallgatható el, hogy a falakat, a megszabott határokat átlépőknek csak egy része volt szembeszegülő, a fennmaradó hányadból számosan a rendszer hívei voltak, amíg be nem csukták őket, de a többiek sem voltak a rendszer ellenségei, nem a hatalom ellen akartak cselekedni.

A probléma csupán az volt, hogy nem értették a rendszer lényegét, nem ismerték a diktatúra működését, komolyan vették azt, hogy itt a nép van hatalmon és ők egy jó ügy érdekében cselekszenek.

Azt meg főként nem értették, hogy miért lettek egyszerre bűnözők, miért lettek egy koncepciós per vádlottjai, amikor ők tényleg nem követtek el bűncselekményt.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a koncepciós perek jelentős részében a fenyegetés sokkal súlyosabb volt mint azután a büntetés lett, hiszen a perek nagy részében igen súlyos börtönbüntetést ígértek, végül aztán az előzetesben eltöltött időt állapította meg a bíróság szabadságvesztésként.

A hatalom célja végül is az volt, hogy ezeket az embereket kiemelje környezetéből, ellehetetlenítse őket, olyan presztízsveszteséget okozzon nekik, hogy ne nyíljon módjuk a visszailleszkedésre. Ez pedig csak jogi úton, koncepciós perek alkalmazásával volt megoldható, így a személyek kiiktatása már az előzetes letartóztatással megvalósult.

Ezek az emberek viszont egyáltalán nem voltak bűnösök és a rövid időtartamú szabadságvesztés, a vagyonelkobzás, az egzisztenciavesztés igazságtalan, törvénytelen, az egész életüket tönkretevő lépés volt a hatalom, a szocialista igazságszolgáltatás részéről. 

KONCEPCIÓS PEREK 

                                                     

A koncepciós perek vonatkozásában a kutatások feltártak jellegzetes jegyeket, ismétlődő sajátosságokat. Szinte általánosítható, hogy a megtorlás célpontjai, a koncepciós perek vádlottjai minden esetben jóval a per megkezdése előtt előzetes letartóztatásba kerültek, mivel így lehetett őket azonnal kiemelni a környezetükből, másrészt a koncepciós perek általában úgy zárultak, hogy az előzetes letartóztatásban eltöltött időt szabták ki büntetésként. A koncepciós perek áldozatai, szenvedő alanyai rendszerint rendőrségi fogdákban, embertelen körülmények között előre letöltötték azt a büntetést, amelyet a bíróság a per lezárásakor állapított meg.

A koncepciós perekben a bizonyítékok láncolata egyetlen esetben sem létezett, a bűnösség látszatát félremagyarázott körülményekkel, kitalált cselekményekkel, hamis tanúvallomásokkal igyekeztek bizonyítani, a tárgyalások jegyzőkönyveiből kihagyták a védelem által felhozott bizonyítékokat, a felmentésre okot adó mentőkörülményeket. Nem létezett a pártatlan, tárgyilagos mérlegelés, a bírák csak a koholt vádak igazolására előterjesztett hamis indokokat, hamis bizonyítékokat, hamis tanúvallomásokat vették figyelembe és az ítélet indoklásában is csak erre hivatkoztak

Az önérdekűség vagy az érintettség motívumától sem mentes visszaemlékezések szerint a nyolcvanas években már jelentősen csökkent a politikai perek száma és ezt a puha diktatúra térnyerésével magyarázzák. A valóság egészen mást mutat, nőtt a politikai indíttatású koncepciós perek száma. A diktatúra működési elve, a hatalom bármi áron történő megtartásának szándéka, a zavart keltő hangoskodók kiiktatásának, a szervezkedések csírájában történő elfojtásának szükségessége a nyolcvanas években is változatlanul, sőt még inkább érvényben volt, ugyanakkor változott az ország külső megítélése, és változás állt be a az ország kapcsolatrendszerében is.

A nyugati kapcsolatok bővülése, a nagy összegű nyugati kölcsönök, a belső viszonyokban bekövetkezett átrendeződés miatt a megtorlás, megfélemlítés stratégiájában is új módszerek bevezetése vált szükségessé. A megtorlást, megfélemlítést új módszer szerint alkalmazták, amikor a hatalom úgy látta, hogy a hangoskodás, véleménynyilvánítás, az ellenőrizetlen szervezkedés kezdeményezése túllépi a veszélyérzetük szabta határt, kíméletlenül bekövetkezett a megtorlás, de már némi arculatváltással.

A nyugat figyelmét felkeltő politikai perek száma a statisztika szerint valóban radikálisan lecsökkent, mert a politikai perek új formát öltöttek, már köztörvényes perek formájában zajlottak és így kerültek a statisztikában is kimutatásra. A kádári diktatúra tulajdonképpen már a nagy kölcsönfelvételeket megelőző időszakban is igyekezett kerülni a nyugat figyelmét felkeltő politikai pereket, de ez nem a demokrácia előszele volt, csupán a nyugat irányába mutatott látszat, mert a perek folytatódtak.

A hatalom számára veszélyt jelentő hangoskodók, szervezkedők környezetében folytatott adatgyűjtés alapján, valós környezetbe ágyazva dolgozták ki a politikai okok miatt indított köztörvényes perek koncepcióját és a koholt vádak alapján, hamis tanúk közreműködésével lefolytatott koncepciós perben, köztörvényes bűncselekményekben mondták ki a politikai okok miatt perbefogott személyek bűnösségét.

Ez a koncepciós perekben eljáró bírák számára voltaképpen olyan új kényszerhelyzetet jelentett, hogy már jóval több koncepciós perben kellett csalással, hazugsággal, igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekben – hamis vád, mentőkörülmények elhallgatása stb. – részt vállalva ártatlan személyeket elítélni olyan bűncselekmények elkövetése miatt, amelyek nem is léteztek, amelyeket egy koncepció keretében találtak ki.

A kutatások, feltárások szerint minden bíróságon volt néhány olyan bíró, aki igen szoros szállal kötődött az állampárthoz, így az esetek többségében őket választották ki a kényes ügyek lerendezésére. Számukra a csalás, hazugság, a hamis vád vagy a mentőkörülmények elhallgatása nem jelentett erkölcsi próbatételt. A hatalom tudta, hogy más bírák sem mertek volna nemet mondani, de esetleg előfordulhatott volna, hogy morális indíttatásból, egyéb okból nem az elvárt eredményt hozó módon jártak volna el.

A kutatások szerint a koncepciós perekben való érintettség a polgári peres ügyekben eljáró bírák vonatkozásában igen alacsony, a büntetőbírák esetében az alsóbb fokú bíróságoknál is csekélynek mondható, a megyei bíróságoknál már jóval jelentősebb, a Legfelsőbb Bíróság esetében pedig igen jelentős mértékű, melynek magyarázata az, hogy a Legfelsőbb Bíróság bírája csak a diktatúra eszmeisége és az állampárt iránt elkötelezett, a hatalom iránti hűségét és a megbízhatóságát sokszorosan bizonyító bíró lehetett, így a stratégiai szelekció révén már eleve csak az érintettek körébe tartozó bírák kerülhettek a Legfelsőbb Bíróság bírái közé.

A diktatúra idején minden egyes bíró esetében fennállt az a kényszerhelyzet, hogy a pártállami hatalommal szembeszállni, az állampárt utasításait megtagadni nem lehetett, mert a bírót azonnal kirúgták volna, életét, érvényesülését ellehetetlenítették volna. Erkölcsi és pszichikai szempontból azonban más azoknak a bíráknak a megítélése, akik a diktatúra időszakában ugyan nem tagadták meg az állampárt utasításait, de azt vonakodva, nem az elvárt lelkesedéssel és hatásfokkal hajtották végre, így rájuk jóval ritkábban bíztak ilyen feladatot. Hivatástudatuk, felelősségérzetük, értékrendjük nem torzult annyira, hogy ne lennének alkalmasak a jogállamban a bírói hatalomra.

Külön kategóriába sorolhatók azok, akik vonakodás nélkül, mondhatni lelkesedéssel hajtották végre az állampárt utasításait, gátlásaik nem voltak, szemükben a hagyományos értékrend a reakciós felfogást, az erkölcs a klerikális nyavalygást jelentette. Esetükben nem egyszer az őket utasító párttitkároknak kellett visszafogni a gyeplőt, mert a megtorlások érvényesítése, a kegyetlenség terén is túllőttek a célon. Az ebbe a kategóriába tartozó bírák gátlástalanul csaltak, hazudtak és követtek el sorozatosan igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket, mert meg voltak győződve arról, hogy ez a helyes út. Számukra az értékítéletet az állampárt igenlő vagy elvető álláspontja jelentette. Az ártatlan emberek ellen indított koncepciós pereket igazságosnak és szükségesnek tartották, mert meggyőződésük szerint is csak így lehetett kiiktatni a rendszer ellenségeit, elnémítani a hangadókat, megfékezni a hőbörgőket.

Ők sem erkölcsi szempontból, sem pszichikai szempontból nem alkalmasak arra, hogy jogállamban bírák, bírói hatalom birtokosai legyenek. Tagadhatatlan tény, hogy a rendszerváltás után a diktatúra bíróságából jött létre a demokratikus jogállam bírósága, senki nem vizsgálta a bírák szakmai múltját, erkölcsi feddhetetlenségét, pszichikai alkalmasságát, így mindkét kategóriába tartozó bírák bírói hatalomhoz jutottak, újból bírák lettek.

A mai magyar valóságnak része, hogy meghatározhatatlan mértékben olyan bírákra bízták a demokratikus jogállam igazságszolgáltatását, akik a diktatúra időszakában mint a diktatúra szellemisége, a diktatúra hatalomérvényesítési módszerei mellett elkötelezett bírák, vonakodás nélkül, gátlástalanul teljesítették az állampárt utasításait, csaltak, hazudtak, bűnrészességet vállaltak igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekben.

Egyes kutatások szerint a megtorlást, megfélemlítést erkölcsi és jogi szempontból nem kifogásolható, hasznos és szükséges cselekménynek minősítő bírák valójában kóros mértékben torzult értékítélettel rendelkező, a diktatúra eszmeisége, értékviszonyai iránt tudatalatti módon elkötelezett, a tudatalattiban rögzült ellenségképpel bíró személyek, akik pszichikai szempontból alkalmatlanok a pártatlan, tárgyilagos, elfogulatlan megítélésre, mérlegelésre, így őket bírói hatalommal felruházni a demokratikus jogállamban valójában a társadalommal szembeni felelőtlenség és nem csupán kockázati tényező.

Magyarországon a rendszerváltás utáni hatalmi struktúra nem minden elemében valósult meg a demokratikus jogállamiságot tükröző hatalomgyakorlás. Általánosságban nem vitatható, hogy létrejött valamifajta demokratikus fordulat, számos vonatkozásban érzékelhető a jogállamiság jelenléte, ugyanakkor léteznek olyan kivételek, olyan esetek melyek ennek az ellenkezőjét bizonyítják.

Erre példaként szolgálhat az igazságszolgáltatás, melynek terén a koncepciós perek felülvizsgálata egyfajta rejtett érdekkapcsolatot, ellenérdekűséget hordoz a koncepciós perek elítéltjei és a diktatórikus múltban koncepciós perekben eljáró és ítélkező bírák között, ezen túlmenően pártosságot, elfogultságot kiváltó ütközőpontot jelenthet a múlt hiteles feltárásában megmutatkozó érdekek vonatkozásában és a megtorlást, megfélemlítést szolgáló koncepciós perek törvényességének illetve törvénytelenségének megítélése tekintetében is.

A KONCEPCIÓS PEREK MÖGÖTTI SZÁNDÉK  

                                                     

A koncepciós perek a diktatórikus hatalom számára az egyetlen lehetséges megoldást jelentették arra, hogy kiemeljék környezetükből a zavarkeltőket, szembeszegülőket, mindazokat, akiket a hatalom a rendszer ellenségének minősített.

Ahogyan tették, az viszont kettős hasznot eredményezett!

A diktatúra hatalomgyakorlói által a rendszer ellenségeinek nyilvánított személyekről igyekeztek azt a látszatot kelteni mintha közönséges bűnözők lettek volna. Ezért nem rendszerellenes szervezkedés, izgatás és hasonló tettek, hanem hamis vád alapján közönséges bűncselekmények elkövetésével vádolták meg és ítélték el őket.

Egyrészt így akarták elejét venni annak, hogy példaként szolgáljanak, hogy követőkre találjanak. Másrészt a tetteik iránti viszonyulást akarták megváltoztatni, elkerülve azt, hogy tisztelet övezze őket mint a diktatúrával szembefordulni képes bátor hazafiakat, ezért koncepciós perekben, köztörvényes büntettek elkövetőiként és nem politikai perekben ítélték el őket.

A harmadik összetevő is a hatalom céljait szolgálta, mert féltek attól, hogy a rendszerrel való szembefordulás erjedési pontokat hozhat létre, a példázatok követőkre találnak, az ilyen tettek elkövetőivel kapcsolatot keresnek és köréjük gyülekeznek. A koncepciós perek erkölcsileg és egzisztenciálisan is ellehetetlenítették a hatalommal szembeszegülőket, a járható útról letérni merészkedőket. Megfosztották őket pozíciójuktól, jövedelemszerzési lehetőségtől, egyáltalán a cselekvési lehetőségtől, legtöbbször vagyonukat is elkobozták.

A társadalom számára ez világos üzenetet hordozott, aki nem a kijelölt irányvonalat követi az hasonlóan járhat.

E rafinált kádári módszer, a csalás bírósági ítéletekbe történő átültetése ma is érvényben lévő ítéleteket, hatályban lévő bírósági határozatokat jelent, amelyek a jogfolytonosság révén ma a demokráciában ugyanúgy sújtják az ítéletek szenvedő alanyait, így aztán a diktatúra elleni küzdelemben bátor kiállást tanúsító hősök, hazafiak még ma is köztörvényes elítéltek, büntetett előéletű személyek, mivelhogy érvényben maradt a diktatúra értékítélete, jogi konzekvenciája.  

ZSÁKMÁNYSZERZŐ KONCEPCIÓS PEREK  

                                                     

A diktatúrában a párttitkárok hatalma szinte határtalan, jövedelemszerzési lehetősége viszont behatárolt volt. A rendszer fintora volt, hogy szinte bárkit becsukathattak, börtönbe zárathattak, ugyanakkor pénzhez a hivatalos jövedelmükön felül nem könnyen jutottak. Mivel a párttitkárok is pénzből éltek, ezért aztán mindenféle trükkös módszert kellett alkalmazniuk, hogy ne éljenek rosszabbul mint azok, akik felett korlátlan hatalommal bírtak.

Ennek következményeként, e helyzetből kiindulva jöttek létre a haszonszerzésből indított, úgynevezett zsákmányszerző koncepciós perek. A zsákmányszerző koncepciós perek célpontjai butikosok, vendéglősök, büfések voltak, akiktől lehetett, akiktől volt mit elvenni. A zsákmányszerző koncepciós perek stratégiája ugyanaz volt mint a politikai indíttatású koncepciós perek stratégiája.

A pártvezetés nem ellenezte a zsákmányszerző koncepciós pereket, hiszen a nyomtatós lónak sem kötik be a száját. A másik lényeges szempont pedig az volt, hogy az emberek nagy része irigységgel szemlélte az aránytalan gazdagodást, és az ilyen perekben nem az amúgy többnyire ártatlan emberek meghurcolását, bebörtönzését, hanem a társadalmi igazságosság megnyilvánulását látta a nép, ez pedig hasznos volt a hatalom szempontjából

Az ilyen büntetőperek során a perbefogottak vagyonát elkobozták és az elkobzott javak egy szűk körű árverésen kerültek értékesítésre. Az elkobzott javak értékesítésére szervezett szűk körű árveréseken párttitkárok, pártügyészek, pártbírák és a hatalom által a tűzhöz közel engedett más bennfentesek vehettek részt. Ők töredék áron, esetenként kedvezményes hitelek igénybevételével vagy részletfizetésre juthattak hozzá ingatlanokhoz, gépkocsikhoz, bútorokhoz, festményekhez, értékes szőnyegekhez.

Volt amikor a koncepciós per konkrét megrendelésre indult, mert egy magas rangú pártvezető kinézett magának egy nyaralót, gépkocsit vagy ingatlant, azért kellett a büntetőeljárást megindítani, az ingatlant elkobozni, hogy ő azt majd igen alacsony áron megvásárolhassa, és a tulajdonosváltás ilyeténképpen, szocialista módon megvalósulhasson.

Különösen felerősödött ez a folyamat a nyolcvanas években, amikor a kisvállalkozások kezdtek megerősödni, és egyre több, magas jövedelmet biztosító jövedelemforrás, zsákmánylehetőség került a képbe. A pártvezetők és a hatalom egyéb bennfentesei a hozzátartozóik, családtagjaik, baráti körük számára igyekeztek megkaparintania jól menő kivállalkozásokat.

Végtére is jó dolog az, ha a párttitkár frissen diplomázott gyereke nyomban egy kisszövetkezet elnöki székébe ülhet, egy olyan, nagy nyereséget termelő kisszövetkezet elnöki székébe, amelyet annak alapítói saját pénzükből, reggeltől estig tartó munkával, verítékkel hoztak létre, de már nincs gondjuk vele, mert előzetes letartóztatásban ülnek és várják, hogy az ellenük indított koncepciós perben elítéljék őket.

A KONCEPCIÓS PEREK KOREOGRÁFIÁJA 

                                                     

A koncepciós pereknek sajátos koreográfiájuk volt. A célszemélyt figyelő ügynökök jelentéseire alapozva, környezetüket feltérképezve állították össze azt a bűnlajstromot, amelyet ugyan nem követett el a koncepciós per vádlottja, de a helyzetét, körülményeit figyelembe véve elkövethetett volna.

A bizonyítékokat hamis tanúk, csalárd szakértői vélemények szolgáltatták, amellyel szemben védekezni képtelenség volt, a védekezésnek egyébként is csak a látszata volt engedélyezett. Az ítélkezés során a védelem részéről előtárt tényeket, érveket nem vették figyelembe, vagy félremagyarázva mint a vádat erősítő bizonyítékokat értékelték, a mentőkörülmények elhallgatása a koncepciós perek természetes velejárója volt. Még egyszerűbb volt a helyzet amikor a koncepciós perek vádlottjait nem létező, kitalált, fiktív jogszabályok megsértése miatt ítélték el. Erre külön módszertani útmutatót dolgozott ki az MSZMP KB jogi osztályának illetékes csoportja.

A koncepciós perek során az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények szinte minden fajtája megvalósult és mivel nagyszámú koncepció per volt ez igen nagy számban ismétlődött. Az egésznek a lényegét tekintve a tragikus az, hogy akkor a pártügyészek, pártbírák túlnyomó többsége úgy gondolta jó ügyet szolgál, igazságosan és törvényesen cselekszik, hiszen akkor magától értetődő volt, hogy az állampárt akarata a törvény.

Abban az időben oly módon kiirtották az önálló gondolkodást, az erkölcs szabta mértéket, hogy a pártügyészek, pártbírák számára nyilvánvaló volt, hogy akire azt mondták fenn, hogy bűnös, az biztosan bűnös, ezért nem azt kell vitatni – meg nem is lehet vitatni –, hogy bűnös, hanem annak a módját kell megtalálni hogyan lehet elítélni azt, aki nyilvánvalóan bűnös.

A diktatórikus múltat feldolgozó filmekben láthattunk már olyant, amikor a vádlottat vették rá arra, hogy hazudjon, vallja magát bűnösnek, mert a párt ezt várja el tőle, mert ennek megvan az értelme és meglesz az eredménye. A döbbenetes az, hogy ez számos esetben a valóságban is így történt. Megdöbbentő, hogy számos koncepciós perben a vádlottak felvállalták a bűnösséget, elhitték a nekik beadott mesét, hogy majd így lesz a könnyebb, mert a bűnösségüket beismerő vallomás aláírása után nyomban szabadlábra helyezik őket és enyhe büntetéssel megússzák.

Az is bevett trükk volt, hogy a rendőrségi fogda embertelen körülményeit elviselni képtelen emberek számára azonnali szabadulást ígértek, azt, hogy, ha aláírják a hamis beismerő vallomást rögvest hazamehetnek családjukhoz Az aláírás után döbbentek rá, hogy átverés volt az egész. Számosan éveket töltöttek a pincékben lévő rendőrségi fogdákban, iszonyú bűzben, levegőtlenségben fuldokolva, ahol a komfortot egy fapriccs és egy műanyagvödör jelentette, a takaró pedig vértől és kosztól foltos lópokróc volt.

Ilyen volt a népi demokrácia jogállapota és a népi demokrácia igazságszolgáltatása.

Az Antall-kormány a népi demokrácia igazságszolgáltatását átvilágítás, vizsgálat, ellenőrzés nélkül átemelte a jogállamnak nevezett formációba és felruházta a demokratikus jogállam független bírói hatalmával. Az Alkotmánybíróság pedig kimondta a népi demokrácia jogállapotának jogfolytonosságát, amely eleve kizárta, hogy a nagyszámú politikai indíttatásból elítélt történelmi és jogi rehabilitációja megtörténhessen, holott ők nem voltak bűnösök, nem követtek el bűncselekményeket.

A jogfolytonosság révén olyan bírósági határozatok maradtak hatályban, amelyekben a diktatórikus hatalmat gyakorló állampártnak alárendelt bíróságok, az alárendeltségi kényszerhelyzetben lévő bírák, a kényszerhelyzetükből adódóan, pártutasításra elfogult módon állapították meg a büntetőjogi felelősséget és szabtak ki büntetést.  

PÁRTÜGYÉSZEK, PÁRTBÍRÁK   

                                                     

A diktatúra hatalomszerkezetét alaposan ismerők vélekedése szerint a bírák kb. 30%-a az ügyészeknek pedig mintegy 35%-a állt közvetlen kapcsolatban a pártbizottságokkal, ők hajtották végre a párt igazságszolgáltatásban érvényesítendő utasításait, azt, hogy ki ellen kell vádat emelni, kit kell letartóztatni, kit, miért mennyi időre kell elítélni, kinek kell elkobozni a vagyonát.

A pártügyészek, pártbírák kiválasztása tekintetében rendezőelv volt, hogy a szervezeti és szakmai vonatkozásban lefedjék a pártszervezetek által felügyelt minden területet, minden területnek legyen ügyész és bíró felelőse, aki e téren szakmai tájékozottsággal bír és érvényesíti a párt utasításait.

Ilyen szervezettség, lerendezettség nélkül nem is működhetett volna a diktatúra, hiszen a párttitkárok közvetlenül nem ítéltek el senkit, nem tartóztattak le senkit. A pártügyészek, pártbírák nyilvántartása abszolút titkos volt, a rendszerváltáskor feltehetően ezeket a titkos iratokat semmisítették meg először, hiszen ezek voltak a legkompromittálóbb titkos iratok.

A pártutasítás adása és elfogadása szempontjából pedig egyfajta hierarchikus rendezőelv érvényesült, a pártügyészek, pártbírák esetében figyelembe kellett venni a beosztást. Például egy városi pártbizottság pártfunkcionáriusa nem utasíthatta egy megyei bíróság pátbíráját, őt csak a megyei pártbizottság osztályvezetője utasíthatta. A pártbizottságok és az ügyészségek illetve bíróságok közötti folyamatos kapcsolattartást, egyeztetést úgynevezett összekötők biztosították.

Becslések szerint az alacsony szintű bíróságokon a bírói létszámhoz viszonyítva 20-30% lehetett a pártbírák száma. A megyei bíróságokon a pártbírák száma elérhette a bírói létszám 50%-ot, míg a legfelsőbb bíróságon majdnem egészében, körülbelül 90%-ban párbírák ítélkeztek. Ez stratégiai szempontból, a hatalomérvényesítést illetően igen fontos kérdés volt, hiszen a legfelsőbb bíróság a párt központi bizottsága után az állampárti diktatúra legfontosabb intézménye volt.

BELSŐ LESZÁMOLÁS 

                                                     

Az állampárton belül is voltak rivalizálások, mi több végzetes leszámolások. Egy ilyen belharc végkimeneteléről szóló történet szerint a hetvenes években egy párttitkár öngyilkossága valójában nem is öngyilkosság lehetett, noha az újságok öngyilkosságról írtak.

A híradások szerint a székesfehérvári városi pártbizottság első titkára saját fegyverével vetett véget életének, hivatali szobájában főbe lőtte magát. Már annak idején terjedni kezdett egy másik változat, amely szerint a párttitkárnak semmi oka nem volt az öngyilkosságra, voltaképpen nem is öngyilkosság hanem gyilkosság történt. A politikai folklór szerint a pártbizottság őrzését ellátó munkásőr a kérdéses időpontban egy másik párttitkárt látott a kapun kisietni, majd elhajtani a helyszínről.

Sokan tudtak róla, hogy a városi párttitkár rossz, mondhatni ellenséges viszonyban volt egy járási pártbizottság első titkárával, akit visszaélései miatt fel akart jelenteni a központi bizottságnál. A járási párttitkár megtudta ezt és a késői órában irodájában kereste fel a városi párttitkárt, hogy tisztázza vele az ügyet, amely lövéssel végződött.

A járási párttitkárnak egyébként is híre volt a megyében, elvakult, szélsőséges embernek tartották, aki a proletárdiktatúra megvalósítását a szó szerinti értelemben képzelte.  

PÁRTÁLLAMI BŰNÖK 

                                                     

A pártállami hatalom által hallgatólagosan engedélyezett bűnök körébe tartozott a vesztegetés is, mert ennek haszonélvezői – jelentős számban – a hatalomgyakorlók és az érdekkörükbe tartozók voltak.

Közismert, hogy az „átkos” múltban pult alól árut szerezni csak ismeretség, kapcsolat révén vagy zsebbe csúsztatott, pénzzel bélelt borítékkal lehetett. A hatalommal bírók befolyásukkal üzleteltek, amikor ismerősök vagy ismeretlenek számára bármit elintéztek. A hivatalban pártbizottsági támogatás vagy pénzes boríték révén lehetett engedélyeket könnyen és gyorsan beszerezni, ügyeket elintézni.

A létező szocializmust a vesztegetés számos formája jellemezte – alsó és felső szinten –, természetes volt a különböző szintű pártvezetők megajándékozása tartós használati cikkekkel, lakásuk felújítása, házuk vagy nyaralójuk építésében való segítségnyújtás állami anyagokkal és eszközökkel, állami munkaerővel.

A hallgatólagosan létező bűnözés kikényszerítését jelentették a létező szocializmus jogrendjébe állított olyan csapdák is, amelyek kivédhetetlenek voltak. Az ilyen kikerülhetetlen jogsértések lehetőséget nyújtottak arra, hogy az állampárt hatalomgyakorlói eljátsszák az ítélkező és kegyosztó szerepét.

Ilyen volt az az évente ismétlődő helyzet, hogy a beruházási pénzeket a tárgyév végéig el kellett költeni, azt a következő évre átvinni nem lehetett, a kivitelezők pedig soha nem voltak képesek év végére befejezni a munkákat. A vállalatok, beruházók, hogy a beruházási pénzeket ne veszítsék el, arra kényszerültek, hogy év végén, részben fiktív számlák alapján lehívják a beruházásokra előirányzott összegeket, a munkák befejezésére pedig a következő évben került sor.

Az országos és helyi pártvezetők tudták, hogy a vállalatvezetők többsége ellen vizsgálat, büntetőeljárás lenne indítható fiktív számlázás miatt, de nem változtattak a jogszabályon, mert ez jelentette a kezükben a korbácsot, a hűség, az elkötelezettség kikényszerítésének egyik eszközét.

A statisztika, a szocialista törvényesség láttatása miatt persze e körből is szükség volt minden évben a tervezett számú bűncselekményre és bűnösre, így aztán a pártbizottságok illetékes vezetői választották ki az adott évben bűnösnek nyilvánítandó vállalati vezetőket, a bíróságok pedig a párt útmutatása alapján tették a dolgukat.

A bűnösök kiválasztásakor a rendszer iránti hűség, a pártvezetők iránti odaadó, az alázat elvárt szintjén létező tisztelet, az elkötelezettséget szimbolizáló ajándékok is csak részben jelenthettek mentesítő körülményt, mert ha a helyi vagy országos pártvezetés tagjának, vagy támogatottjának kellett a hely, akkor az ott lévő vezetőnek igen nagy kegyet jelentett, ha büntetlenül, következmények nélkül távozhatott. Rosszabb volt a helyzet, ha a párt jelöltje, az új vezető eltökélte, hogy rendcsinálással kezdi a ténykedését, mert már induláskor meg akarja mutatni keménykezűségét. Ez esetben nem volt választás, ha minden jogszerű volt, ha a bizonylatok a legtökéletesebb fegyelmet mutatták, vizsgálat és büntetőeljárás akkor is indult, mert a pártakarat így kívánta, a bíróság pedig ez esetben is végrehajtotta a párt utasítását.

A koncepciós perek egy jelentős része pedig anyagi érdekektől indíttatva jött létre. Az országos és helyi pártfunkcionáriusok a hatalom birtokában folyamatosan zsákmányra vadásztak, hiszen a pártkasszából biztosított jövedelmük elég mértéktartó volt.

A kisvállalkozások létrejöttének engedélyezését követően, a gyorsan fejlődő, magas jövedelmet biztosító kisszövetkezetek, egyéb kisvállalkozások nem egy esetben a pártbizottságok, párttitkárok prédájává váltak. Egy idő után még a vállalkozások létrejöttét ellenző keményvonalasok is rákaptak erre, belátva, hogy a visszarendeződés kierőszakolása reménytelen, így azt célszerűbb elvi kérdésként kezelni.

A jól menő kisvállalkozásokat a saját és tagtársaik pénzéből létrehozó sikeres vezetőket koncepciós perek révén eltávolították, az ellenkező vagy hangoskodó tagokat elzavarták, a vállalkozások élére – pártbizottsági körből – hatósági megbízottat kinevezve a vállalkozásokat bekebelezték. A pártbizottság által kijelölt hatósági megbízottak természetesen a pártbizottság érdekkörébe tartozók és ezek rokonai számára szabadították fel az elrekvirált vállalkozásoknál található jól fizető állásokat. Ennek tipikus példája volt a rendkívül sikeres székesfehérvári Energetika Kisszövetkezet bekebelezése 1984-ben, amely egy év alatt  700 %-al tudta növelni teljesítményét és árbevételét. A kisszövetkezet elnökét politikai koncepciós perrel eltávolították. Fő bűne a Diktatúra című írása volt, ami valójában a kádári diktatúra jól megfogalmazott definíciója lett. Azóta is etalonnak számít a Diktatúra meghatározása tekintetében.
A  kisszövetkezet élére kineveztek egy  pártmegbizottat, aki lecserélte a teljes vezetőséget. A kisszövetkezet, pontosabban a tagság igen jelentős vagyona a pártmegbizott és a helyi pártfunkcionáriusok kisszövetkezetet elfoglaló rokonai, ismerősei kezébe került. A volt tagok közül többen még ma is küzdenek, hogy visszakapják a ma már százmilliós nagyságrendű vagyoni részüket, melyet akkor elvettek tőlük.

A hatalomban lévők haszonszerzésének sajátos módja volt a koncepciós perek során elkobzott, elárverezett ingatlanok, autók, bútorok, festmények, szőnyegek mélyen érték alatti, szinte fillérekért történő megszerzése. Az ilyen kótyavetye zártkörű volt, első körben a pártbizottságok és tanácsok vezető munkatársai válogatták ki a kedvük szerint való darabokat, sokszor ők mondták meg az árat is, majd utánuk jöhettek a bíróság, ügyészség párt által respektált, osztozkodásba bevont tagjai.

A diktatúra viszonyait jellemző ezen cselekedetek is jóval kívül esnek a tisztesség fogalomkörén, de ismertek olyan esetek is, amelyek a becstelenség, alávalóság tekintetében minden képzeletet felülmúltak.

BŰNEINK ÉS IGAZSÁGAINK 

                                                     

Úgy hittük, a rendszerváltással eljött az ideje annak, hogy kedvünk szerint való országot teremtsünk magunknak, olyat, ahol majd több lesz a jó és kevesebb a rossz, ahol nem ránk erőltetett elvek, szabályok szerint kell élnünk, hanem választott képviselőink alkothatnak számunkra szabadságot, demokráciát, békét és jólétet hozó törvényeket.

A hatalomba jutók tiszte, kötelessége volt, hogy olyan állapotot teremtsenek, amely a múlt törvényes, közmegelégedést kiváltó, etikus lezárását jelenti, hogy egy sokat szenvedett ország tiszta lappal indulhasson el az alkotmányosság, a jogállamiság, a demokrácia útján. Ezt vártuk, de teljesülni nem teljesült, mert ugyan vége lett a diktatúrának, de a diktatúra értékítéletét, igazságtalanságait, a rendszerváltás előtt született törvénytelenségeket koloncként hurcoljuk magunkkal.

Megoldás, feloldás csak ’56 ügyében született. Általánosságban ugyan senki nem vitatja, hogy itt diktatúra volt, általánosságban elismerik a koncepciós perek létezését, azt, hogy a rendőrség, az ügyészség, a bíróság szoros pártirányítás alatt állt, de a konkrét ügyek vonatkozásában már más érvek, más megközelítések
hangzanak el. Egyetlen politikai erő sem kerülheti meg a múlt értékítélete iránti viszony rendezését, főként a hatalomba jutók nem!

A rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány olyan társadalmat örökölt, amelyben a bűnösség vagy tisztesség – számos esetben – a diktatúra időszakában a rendszer iránti hűség vagy engedetlenség következményeként adományozott állapot volt. A rendszerváltó kormány a „nagytakarítás” helyett az egyszerűbb, könnyebb megoldást választotta, hagyta átöröklődni a diktatúra értékítéletét az új, demokratikus jogállamnak nevezett formációba, amely eleve kétségessé tette a demokrácia és a jogállamiság egyenlő mértékű, egyenlő elbánás elvén történő kiterjesztését.

Akiket a diktatúrában az állampárt hatalomgyakorlói bűnösnek jelöltek ki, azok a rendszerváltás után is viselik ennek következményeit, akik a diktatúra idején – bűnök elkövetőiként – a hatalom pártfogoltjai voltak, azok tiszteletreméltó polgárokként léphettek át a demokráciába. A volt párttitkárok, apparátusi emberek vállalatvezetői, bankigazgatói székekbe ültek át, politikai hatalmukat pénzhatalomra váltották, az egymásnak nyújtott hitelekből üzemeket, gyárakat vásároltak.

A kádári idők nehezen kiheverhető hagyatéka a morális züllés, a kierőltetett középszerűség is átöröklődött. A diktatúra időszakában a pártállami hatalom által hallgatólagosan engedélyezett bűnözés, a közös eltulajdonítása, a gyarapodás egyik fő forrását, a jövedelem kiegészítés legfőbb módját jelentette.  A pártállami hatalom azon privilégiuma, hogy bármely időben eldönthette, hogy kiből lesz bűnös és ki maradhat ártatlan, voltaképpen a hatalom iránti feltétlen hűség kikényszerítésének záloga volt.

A tényleges hatalmat gyakorló állampárt markában tartotta a rendőrséget, az ügyészséget, a bíróságot. Az állampárt helyi hatalomgyakorlói választották ki azokat, akiknek fel kellett vállalniuk a bűnös szerepét, a rendőrség, ügyészség, bíróság pedig teljesítette a párt akaratát.

A gyarapodás lehetőségét ez időben olyan mértékben korlátozták, hogy annak szinte egyetlen általános módja létezett, a közösből való merítés, az állami javak és szolgáltatások fizetés, ellenérték nélküli eltulajdonítása. A fusizás, a maszekolás a létező szocializmust jellemző fogalmak, amelyek azt jelentették, hogy munkaidő alatt, állami javakból, az állam tulajdonát képező gépekkel, eszközökkel valósult meg egy olyan értékteremtés, amely eredményeként létrejött értékek személyi tulajdonba mentek át.

Az állam tulajdonát képező és állami vállalatok részére kiszámlázott betont fél áron adták tovább a családi házat vagy nyaralót építtetőknek, ezt állami szállítóeszközökkel fél áron fuvarozták a megadott helyszínre, de a betongerendákat is munkaidőben, vállalati daruval emelték a helyére, persze fél áron. A termelő, gyártó vállalatoknál is a közös vagyon megkurtítása, a vállalati anyagok, eszközök eltulajdonítása volt a szerzés, a jövedelem kiegészítés többség által gyakorolt általános módja.

A statisztika miatt persze minden évben e körben is szükség volt meghatározott számú bűncselekményre – tervezett megoszlás szerint –, de a valójában létező, a hatalom által is ismert és hallgatólagosan engedélyezett bűncselekmények száma a bevallottnak a többszöröse volt. A pártállami hatalom – amely voltaképpen részese volt a bűnözésnek – a köreibe tartozókat nem buktatta le és nem engedte, hogy ellenük vizsgálat vagy eljárás induljon, de a bűncselekmények felderítésének az is határt szabott, hogy a szocialista erkölcsnek, a szocialista társadalomban érvényesülő rendnek tükröződnie kellett a bűnügyi statisztikában is, nem lehetett több bűncselekmény a tervezettnél.

A pártállami hatalom által kijelölt bűnösök többnyire a védtelenek közül, a hatalom vonzási körén kívül maradottakból kerültek ki. A hatalom pártfogoltjai bármilyen szemérmetlenül is művelték a tolvajlást, bármennyire is irritáló módon építették a közösből házaikat, nyaralóikat, bántatlanok és főként büntetlenek maradtak. Mindezek ismeretében a kérdés az, hogy a rendszerváltást követően fenntartható-e olyan állapot, olyan értékrend, amelyben a bűnösök és ártatlanok köre – a politikai ügyeket külön véve – meghatározó mértékben úgy alakult ki, hogy még a diktatúra múltbéli hatalomgyakorlói döntötték el, jelölték ki azt, hogy kikből lesznek bűnösök és kik maradnak ártatlanok, a pártállami bíróság pedig e szerint hozta meg ítéletét?

De kérdés az is, hogy a rendszerváltást követően hogyan képezheti a demokrácia és a jogállamiság kiindulási alapját a diktatórikus múltból átvett, a diktatúra erkölcsi felfogását tükröző, a diktatórikus jogalkalmazás folytán létrejött jogállapot? Mennyire demokratikus az a rendszerváltás utáni jogállam, amely ugyan a diktatúra értékítéletét, erkölcsi felfogását elveti, de a diktatúra ítéleteit a törvényes és törvénytelen, a jó és rossz vonatkozásában elfogadja, átveszi és annak jogkövetkezményeit folytatólagosan érvényesíti?

Érzékelhető-e a diktatórikus és a demokratikus jogalkalmazás közötti különbség, hiszen a rendszerváltás utáni független, demokratikus bíróság és a pártállami bíróság között legalább akkora különbség kellene, hogy legyen, mint amekkora különbség létezik a demokrácia és a diktatúra között?

Amíg a pártállam helyi és országos hatalomgyakorlói által irányított bíróságok ítéletei révén folytatólagosan érvényesül a múlt torz értékítélete, amíg a pártállami hatalom iránti egykori elkötelezettség vagy engedetlenség a meghatározója annak, hogy a rendszerváltást követően meghirdetett demokráciába ki léphet át bűnösként vagy ártatlanként, addig itt felelős gondolkodással senki nem mondhatja azt, hogy teljes körűen létezik a demokrácia, a jogállamiság, mert addig a demokrácia, a jogállamiság részlegesnek, korlátozott mértékűnek mondható.  

A NAGY GENERÁCIÓ   

                                                     

Nem hallgatható el, hogy a pártállami diktatúra nagy vesztese a „nagy generáció”. Tetteiket, kezdeményezéseiket semmi nem őrzi, mert senki nem állít emléket a veszteseknek. A kádári középszerűség diktatúrája nem tűrte az okosságot, az okosság a párt privilégiuma volt. Az ehhez igazodni képesek, a kijelölt úton haladók élhettek háborítatlanul, belőlük lettek elismert, megbecsült emberek.

A „nagy generáció” szupertehetségei, akik – a korosztály nagy létszáma miatt is – az átlagnál jóval többen voltak, jelentős számban elbuktak, mert bizonyítani akartak, élni akartak képességükkel, tehetségükkel.  A  „nagy generáció” kiemelkedő képességű tagjai közül sokan disszidáltak, az itthon maradottakból számosan börtönviseltek, meghurcoltatások elszenvedői, szabadságuktól, vagyonuktól megfosztott emberek lettek, mert megpróbálkoztak azzal, hogy áttörjék a középszerűséget, érvényesítsék tehetségüket, eredményeket mutassanak fel.

Még elevenen élő emlék bennünk, hogy elvettek tőlünk negyven évet, megtiltották, hogy utazhassunk, hogy kitáruljon előttünk a világ. A gondolkodás irányát és határait brosúrák tudatták velünk. A másként gondolkodók, a tűrés határát átlépők a diktatúra üldözöttjeivé váltak.

Amikor majd rendbe tesszük dolgainkat, amikor majd helyére kerül a jó és a rossz, akkor nem hagyhatjuk el azt sem, hogy múzeumot emeljünk a nagy generációnak. Ők nem tehették azt amire képesek voltak, de meghozták a maguk áldozatát.  

RENDSZERVÁLTÁS FORRADALOMMAL ÉS BÉKÉS ÁTMENETTEL  

                                                     

Gyakran hallható megállapítás: az új uniós tagországok közül szélesebb körű változás, nagyobb léptékű fejlődés valósult meg azoknál, ahol forradalommal, békés forradalommal zárták le a múltat. Jó példa erre az éllovas helyére felkapaszkodó balti kistigris, Észtország, ahol a békés forradalom igazi változást hozott a másfélmillió lakos számára. Nekik sikerült szakítani a múlttal. Céljuk világos volt: a múltat teljesen lezárni, új fejezetet nyitni az ország életében.

A forradalmat itt a fiatalok csinálták, ők voltak képesek a bátor lépések megtételére. Bennük nem volt lerakódott félelem, túlzó óvatosság, amely a diktatúra alatt az idősebbekbe kitörölhetetlenül beívódott. Békés, ám célratörő és eredményes forradalom volt az övék. Nem dördült lövés, nem volt akasztás, nem csattantak pofonok, de mindazokat elküldték, leváltották, akik a régi rendet, a régi szemléletet képviselték.

Ami főként említésre érdemes, hogy akkor ott ezt elfogadták, nem volt ellenkezés. Az észt kommunista párt nem tarthatta meg vagyonát, de nem tudta megtartani kapcsolatrendszerét sem, hiszen az oroszok távoztak az országból. Számukra elfogadhatatlan volt bármilyen békés átmeneten alapuló hatalomátadás, tudták az csak félmegoldást jelentene, esélyt adva a múlt kozmetikázott továbbélésére. Az előző rend hívei pedig elfogadták, hogy küldetésük lejárt.

Sikerült egy kis, ám hatékony államot létrehozni. Az észtek keveset panaszkodnak a bürokráciára. A vállalkozók jövedelmük jelentős részét megtarthatják, nem nyeli el a túlméretezett állam.

A magyarországi békés átmenet megalkotói vajon gondoltak-e arra, hogy az elnevezés eleve azt sugallja mintha a rendszerváltásra csupán két megoldás létezett volna. Az egyik a véres, áldozatokat követelő, fegyverropogásos, barikádos forradalom, a másik pedig a békés átmenet, a kiegyezésen alapuló hatalomátadás.

A példák viszont azt mutatják, létezett egy harmadik választási lehetőség is, a békés forradalom, amely jobb megoldásnak bizonyult mint a másik kettő.

Csehországban is egy békés, az ő elnevezésük szerint bársonyos forradalom hozta el a rendszerváltást. A cseheknek remek érzékük volt hozzá, hogy az élet nagy változásait, döntő fordulatait a köznapi ember által könnyen befogadható jelzővel illessék. Így lett az ő forradalmuk bársonyos forradalom. Sem a csehek forradalma, sem a békés átmenettel létrejött magyar rendszerváltás nem követelt áldozatot. Ez a közös a két rendszerváltásban, ám annál több a különbség.

Prágában a kulcscsörgetős forradalom megtisztulást, katarzist hozott, Magyarországon a békés átmenet a régi állapotok, a kádári viszonyok részleges konzerválását eredményezte. Prágában csaknem mindenkit elzavartak a régi rend hatalomgyakorlói közül, sőt, kitiltották őket a közéletből, új alkotmányt készítettek. Budapesten – bizonyos területeket kivéve – csaknem mindenkit a helyén hagytak, a lényeges változtatást az jelentette, hogy a pártitkárok politikai hatalmukat pénzhatalomra váltották. A régi rend hatalomgyakorlói közül számosan meghatározó közszereplők lettek a rendszerváltás utáni közéletben is. Nem készült új alkotmány, a régi kismértékű változtatása jelentette a megújulást.

Csehországban demokrácia lett, Magyarországon a demokrácia köztes állapota. A cseheknél átvilágították a bíróságokat, ügyészségeket, megvizsgálták a bírák, ügyészek múltját, csak azok lehettek a független bírói hatalom birtokosai, akik nem voltak a diktatúra kiszolgálói, nem követtek el igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket. Magyarországon átvilágítás nélkül, feddhetetlen múltat adományozva átemelték a diktatúra ügyészeit, bíráit – köztük a volt pártügyészeket, pártbírákat is – az új jogállamnak nevezett formációba. Ők lettek a jogállam legfontosabb közhatalmának független birtokosai.

A cseheknél számos felelősségre vonás történt, súlyos büntetéseket szabtak ki, nálunk magyaroknál senkit nem vontak felelősségre, senkit nem ítéltek el a diktatúra hatalomgyakorlói közül. Csehországban a bársonyos, kulcscsörgetős forradalom lélektani hatásaként megszűnt a félelem, eltűntek a félelem árnyai. Magyarországon, a sajátos magyar megoldással, a békés rendszerváltással átmentették a félelmet is.

A cseheknél bátran nekiláttak a változtatásoknak és nagyjából olyan országot csináltak maguknak, amilyent szerettek volna. A csehek többsége szerint teljesült az emberek várakozása. A magyarok többségének véleménye viszont az, hogy sikertelen volt a rendszerváltás, szinte semmi nem teljesült az emberek, a társadalom elvárásaiból.

Az ellenzéki kerekasztal rossz kompromisszumot kötött az MSZMP-vel. A kommunisták a tárgyalóasztalnál is megvezették az ellenzéket. Azt állították, hogy az ellenzék soraiban számos ügynök van, és ha ők ezt kiszivárogtatják, az ellenzék hitelét veszti. Mivel az asztalnál ülők csak saját maguk vonatkozásában tudhattak biztosat, ezért a magabiztosság helyett az óvatosság, a bizonytalanság lett a meghatározó.

A békés átmenet révén a kádári időszakból intézmények, személyek maradtak mozdítatlanságban és mint hatalmi tényezők a jogállam részévé váltak. A gazdasági hatalom birtokosai meghatározó részben a korábbi politikai hatalom gyakorlói lettek, valójában politikai hatalmukat pénzhatalomra váltották.

A békés rendszerváltással Magyarországon átmentődött a kádári gondolkodás, az araszolva haladás stratégiája, átmentődtek a kádári viszonyok, és átmentették a diktatúra kapcsolatrendszerét is. Nem lett igazi demokrácia. Nem történt meg a bíróságok, bírák, ügyészségek, ügyészek átvilágítása. A rendszerváltás után is fennmaradt a diktatúra értékítélete, amely alapján a bűnösség és tisztesség igen sok esetben a rendszer iránti hűség vagy engedetlenség következményeként adományozott állapot volt.

A cseheknél a bársonyos forradalomba, a rendszerváltásba bevonták a népet. A váltás, változtatás élménye közös volt.
A magyarországi békés átmenetből kihagyták a népet. Azok egyezkedtek a nép nevében, akik idejekorán eszméltek és odafértek, odaültek az asztalhoz, akik elfogadták kiegyezést.  

A MEGALKUVÁS GYŐZELME  

                                                     

A békés rendszerváltás mellett érvelők egy véres, fegyverropogásos, barikádos, áldozatok tömegét követelő forradalom rémképét emlegették mint a szükségszerűen elvetendő másik lehetőséget. A forradalom, egy békés, a csehekéhez hasonló bársonyos forradalom lehetőségét ízlelgető gondolatot már akkor a véres forradalom víziójának felemlítésével igyekezett féken tartani a hatalom.

Ideje lenne hát tisztázni, hogy ki lőtt volna és kire, mert e nélkül a véres forradalom rémképének felvetése csupán a félelemkeltés magasiskolájának tekinthető. Az ellenzéknek és az utca emberének nem volt fegyvere. A hatalom nagyon vigyázott arra, hogy rajtuk kívül másnak ne lehessen lőfegyvere, akiknek pedig volt, azoktól már rég elszedték, sőt már az emiatt kiszabott börtönbüntetést is rég leülték.

A hatalom birtokosai tökéletesen tisztában voltak azzal is, hogy már egy kósza fegyverdörrenés, egy levegőbe leadott lövés megmozdítaná a tömeget, ami számukra a katasztrófával egyenértékű végkifejletet eredményezne.

Hiteles megnyilatkozásokkal is igazolható, hogy a diktatórikus hatalom abban az időben már szinte betegesen rettegett attól, nehogy akár véletlenül elsüljön egy pisztoly, amelytől léket kaphat a békés rendszerváltás révén megvalósítandó hatalomátmentés manővere.

Az MSZMP legnagyobb népszerűségnek örvendő reformpolitikusa, a valóban sokak által tisztelt és a változások mellett kiálló, szót emelő Pozsgay Imre e tárgyban a következőket mondta 1990. február 14-én: „Amelyik párt azt akarja elhitetni, hogy a változásokat elindító Magyarország lemaradt a kelet-európai változások mögött, az hazudik, illetve véleményével golyózáport, az erőszakos megoldásokat részesíti előnyben.”

Eljött az ideje, hogy tisztázzuk: Ki lőtt volna, kire és miért? Ki zúdított volna és kire golyózáport?

Aki elveti a magyarországi békés forradalom bekövetkeztének lehetőségét bizonyára okkal teszi. Tud valamit, amit mások nem. Eljött az ideje, hogy megossza a tudását velünk!

Miért nem lehetett alternatívája Magyarországon a kiegyezéses rendszerváltásnak a békés forradalom révén létrejövő rendszerváltás?

Lehetséges, hogy a véres, golyózáporos forradalom emlegetése a kiegyezéses rendszerváltást, a békés átmenet révén történő hatalomátmentést elutasítók megfélemlítését célozta?

Egyszerű, könnyen értelmezhető kérdés: Ki lőtt volna, kire és miért 1989-ben illetve 1990-ben Magyarországon?

kik annak idején a diktatúrában kiegyeztek az elnyomó hatalommal, akik titkos szövetségesei voltak a diktatúra vezető erejének az állampártnak, azok tisztességesek és feddhetetlenek maradtak és így léptek át a demokráciába, a demokratikus jogállamnak nevezett formációba, míg akik önérzetesen, gerincesen szembeszálltak az elnyomó hatalommal, akik szembeszegültek a diktatúrával, akiket koncepciós perekben ezért elítéltek, azok büntetett előéletűek lettek és a büntetett előélet hátrányait, következményeit koloncként vonszolva léphettek át a demokráciába, a demokratikus jogállamnak nevezett formációba.

Ami ebben kegyetlen és megalázó, hogy a ’84-esek, a diktatúra üldözöttjei a rendszerváltás után ezt az erkölcsi, jogi, politikai hátrányt azoktól kapták, akikkel együtt a rendszerváltás előtt a diktatúra ellenzékének vallották magukat. Hiszen ez a rendszerváltás utáni, a szabad választások révén hatalomba került kormány döntése volt. E tekintetben magyarázatként számos érv, indok hallható. Egyesek azt mondják, hogy egy a ’84-esekre is kiterjedő intézményes történelmi és jogi igazságtétel hősökké emelte volna azokat, akik valóban hősök és nem megalkuvók voltak, ez pedig más színben tüntette volna fel a kiegyezőket, de főként a kollaboránsokat.

Egy másik megközelítés szerint a ’84-esek rehabilitációjának, történelmi és jogi igazságtételének megakadályozása szintén a titkos egyezség része volt. Megállapodás született arról, hogy az igazságtétel csak 1956-ig terjedhet, 1956 utáni hősökről, áldozatokról legfeljebb általánosságban lehet szót ejteni, ugyanúgy mint a diktatúráról, ugyanis ha elismernék az 1956 és 1989 közötti időszak áldozatainak járó történelmi és jogi igazságtétel jogosságát, akkor ez a másik oldalon a bűnösség kimondását jelenti, hiszen áldozatok nem lehettek bűnösök nélkül. Márpedig a bűnösség, a felelősség felvetése, az erre való legkisebb, legjelentéktelenebb utalás is tabu téma volt, ezt eleve kizárta az egyezség.

A békés átmenet a lehető legrosszabb megoldást jelentette az 1956 utáni 33 év áldozatai, hősei számára, ugyanis legalizálta az ártatlanul elítélt emberek bűnösségét. Akiket a diktatúra idején áldozatoknak, hősöknek, bátor embereknek tekintettek, azok a rendszerváltás utáni demokratikus jogállamban köztörvényes büntetett előéletű személyek lettek, annak minden hátrányával, társadalmi előítéletével.

Egyes vélemények szerint ez a magyar találékonyság csúcsa, az évszázad trükkje, ugyanis azzal, hogy a diktatórikus jogállapot idején, a bírói kényszerhelyzetben, a bíróságok alárendeltségi helyzetében politikai koncepciós perekben született ítéleteket a jogfolytonosság kimondásával átemelték egy demokratikus jogállam jogállapotába, valójában megtisztították a diktatúra mocskától, hordalékától, mi több, legitimálták a diktatúra, az állampárt értékítéletét, hatalmi akaratának bíróságon keresztüli érvényesítését, ezáltal legitimálták a diktatúra idején kialakult jogállapot továbbélését, jogkövetkezményeit.

Többek között ezért kellett volna, hogy forradalom, békés forradalom által jöjjön létre a rendszerváltás!

Nem a 33 év áldozatainak és hőseinek a hibája, mulasztása, hogy így alakult a rendszerváltás, hogy a rendszerváltás után olyan jogállapot jött létre, amelyben a rendszerváltás előtt politikai okok miatt koncepciós perekben ártatlanul elítéltek továbbra is bűnösök maradtak, viselve ennek minden jogkövetkezményét és a társadalmi megítélését.

De ez nem is csupán a politikai okok miatt elítélteket érinti, hiszen sokan nem is politikai okok miatt kerültek ártatlanul börtönbe, hanem azért, mert valami újat, a rendszer értékítéletével ütközőt mertek alkotni, vagy azért, mert nem vállalták, hogy besúgók legyenek, nemet mertek mondani, amikor ügynöknek akarták beszervezni őket.

Egy ismert fotóművészt például azért börtönöztek be, mert művészi aktfotókat készített és ezen felháborodott egy bigott kommunista vezető felesége. Ma ő is ugyanúgy büntetett előéletű, mint az, aki zsíros kenyeret tett a Lenin-szobor kezébe. Több zenészt azért ítéltek el, mert azt nyilatkozták, hogy nálunk nincs igazi szabadság, mások meg azért kerültek börtönbe, mert baráti társaságban a kapitalizmust, a piacgazdaságot dicsérték, a nyugatot magasztalták.

Szinte hihetetlen és józan ésszel felfoghatatlan, hogy ma olyan demokráciában élünk, ahol azért büntetett előéletűek, másodrangú állampolgárok egyes emberek, mert már a demokrácia eljövetele előtt, a diktatúra idején azt merték mondani, hogy a demokrácia az jó dolog.

Ez például érzékelhető és világos különbségként említhető a békés átmenet és a forradalom révén lezajlódó rendszerváltás eredményeként létrejövő jogállapot között.

A rendszerváltás után az 1956 utáni 33 év áldozataitól megtagadták az intézményes jogi és történelmi igazságtételt, így aztán számukra nem maradt más lehetőség mint felülvizsgálati indítvány benyújtása vagy perújrafelvétel kérése. A diktatúra – óvatos becslések szerint is – több tízezer, a többször hangoztatott szám szerint több százezer politikai elítéltje közül csak viszonylag kevesen vállalták a jogi procedúrát.

A politikai indítékot megjelölő jogorvoslati kérelmek száma jogászok becslése szerint azért így is elérhette a több ezret – sajnos a bíróság nem készít erről kimutatást –, közülük tíznél is kevesebb esetben született felmentő ítélet.

Egyetlen olyan esetről sem hallani, hogy amiatt született volna felmentő ítélet, mert a bíróság elismerte, hogy fennállt a 35. § (1) c. pontja szerint bírói elfogultság, mert a bíró pártutasításra hozott a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet, mivel a bíróság pártirányítás alatt állt és valójában a diktatúra elnyomó gépezetének részét képezte.

A rendszerváltás után több mint tíz évvel még mindig ott tartunk, hogy megkerülhetetlen annak tisztázása, hogy akkor diktatúra volt – amely a politikai perekben is tükröződött – vagy nem volt diktatúra? Ez pedig olyan alapkérdés, amit előbb-utóbb el kell dönteni, és amely voltaképpen politikai kérdés, az meg köztudott, hogy a bíróság nem politizálhat.

Az pedig megint csak kényes kérdés, hogy a politikai perek és a politikai indítékkal kezdeményezett koncepciós perek esetében hozott határozatokat megtámadó jogorvoslati kérelmekről mért nem készült statisztika, holott ez pontos képet adhatna arról, hogy hány ember tartotta sérelmesnek a diktatúra bíróságának ítéletét? Miért titkos a politikai perek vonatkozásában benyújtott jogorvoslati kérelmek száma illetve azok elbírálásának eredménye?

Még érthetetlenebb és visszatetszőbb, hogy a pártállami diktatúra idején politikai perekben elítéltek a mai napig nem ismerhetik meg a nyomozati iratokat, nem tudhatják meg, hogy milyen adatok felhasználásával, milyen koncepció alapján került sor az elítélésükre. Ez azt jelenti, hogy a diktatúrában a védekezéstől megfosztott embereket ma a demokráciában megfosztják a jogorvoslat lehetőségétől, attól, hogy az iratokat megismerve érdemben cáfolhassák az ellenük szóló vádakat.

A Történeti Hivatal elnökhelyettesének nyilatkozata szerint jelenleg nincs jogukban kiadni ezeket az iratokat az érintettek számára. De akkor milyen demokrácia ez?

Mindez azt erősíti, hogy sokkal erősebb érdek fűződik a diktatúra sötét ügyeinek eltussolásához mint annak nyilvánosságra hozatalához. Vitathatatlan, rengeteg lerendezni való maradt, ezért a rendszerváltás folyamatát tovább kell vinni és azt közmegelégedésre be kell befejezni. A rendszerváltás rendezetlenségének következménye, hogy nem lett feloldozás, mint ahogyan felelősségre vonás sem. Az Antall-kormány a békés átmenet ürügyén menlevelet adott a diktatúra minden volt hatalomgyakorlójának, azoknak is, akik bűncselekményeket követtek el.

Magyarországon a diktatúra által elkövetett bűntettek vonatkozásában sem az 1956 előtti, sem az 1956-os, sem az 1956 utáni ügyek miatt nem történt felelősségre vonás.

Ahol igazi rendszerváltás volt, ahol forradalom hozta el a változást, ott volt felelősségre vonás is. Erre egy csehországi példa: a Prágai Városi Bíróság 4 év letöltendő börtönre ítélte Karol Hofmant, a Csehszlovák Kommunista Párt magas rangú funkcionáriusát, mert 1968 augusztus 20.-án kikapcsoltatta a rádióállomást, amely hiteles tudósítást akart adni
a Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába történő bevonulásáról. Ilyen nálunk nem fordult, nem fordulhatott elő, de már nem is kell, viszont annál fontosabb és sürgetőbb az ártatlanul elítéltek számára nyújtandó történelmi és jogi igazságtétel.
em hallgatható el, hogy a pártállami diktatúra nagy vesztese a „nagy generáció”. Tetteiket, kezdeményezéseiket semmi nem őrzi, mert senki nem állít emléket a veszteseknek. A kádári középszerűség diktatúrája nem tűrte az okosságot, az okosság a párt privilégiuma volt. Az ehhez igazodni képesek, a kijelölt úton haladók élhettek háborítatlanul, belőlük lettek elismert, megbecsült emberek.

A „nagy generáció” szupertehetségei, akik – a korosztály nagy létszáma miatt is – az átlagnál jóval többen voltak, jelentős számban elbuktak, mert bizonyítani akartak, élni akartak képességükkel, tehetségükkel.  

KI LŐTT VOLNA, KIRE?

                                                     

A békés rendszerváltás mellett érvelők egy véres, fegyverropogásos, barikádos, áldozatok tömegét követelő forradalom rémképét emlegették mint a szükségszerűen elvetendő másik lehetőséget. A forradalom, egy békés, a csehekéhez hasonló bársonyos forradalom lehetőségét ízlelgető gondolatot már akkor a véres forradalom víziójának felemlítésével igyekezett féken tartani a hatalom.

Ideje lenne hát tisztázni, hogy ki lőtt volna és kire, mert e nélkül a véres forradalom rémképének felvetése csupán a félelemkeltés magasiskolájának tekinthető. Az ellenzéknek és az utca emberének nem volt fegyvere. A hatalom nagyon vigyázott arra, hogy rajtuk kívül másnak ne lehessen lőfegyvere, akiknek pedig volt, azoktól már rég elszedték, sőt már az emiatt kiszabott börtönbüntetést is rég leülték.

A hatalom birtokosai tökéletesen tisztában voltak azzal is, hogy már egy kósza fegyverdörrenés, egy levegőbe leadott lövés megmozdítaná a tömeget, ami számukra a katasztrófával egyenértékű végkifejletet eredményezne.

Hiteles megnyilatkozásokkal is igazolható, hogy a diktatórikus hatalom abban az időben már szinte betegesen rettegett attól, nehogy akár véletlenül elsüljön egy pisztoly, amelytől léket kaphat a békés rendszerváltás révén megvalósítandó hatalomátmentés manővere.

Az MSZMP legnagyobb népszerűségnek örvendő reformpolitikusa, a valóban sokak által tisztelt és a változások mellett kiálló, szót emelő Pozsgay Imre e tárgyban a következőket mondta 1990. február 14-én: „Amelyik párt azt akarja elhitetni, hogy a változásokat elindító Magyarország lemaradt a kelet-európai változások mögött, az hazudik, illetve véleményével golyózáport, az erőszakos megoldásokat részesíti előnyben.”

Eljött az ideje, hogy tisztázzuk: Ki lőtt volna, kire és miért? Ki zúdított volna és kire golyózáport?

Aki elveti a magyarországi békés forradalom bekövetkeztének lehetőségét bizonyára okkal teszi. Tud valamit, amit mások nem. Eljött az ideje, hogy megossza a tudását velünk!

Miért nem lehetett alternatívája Magyarországon a kiegyezéses rendszerváltásnak a békés forradalom révén létrejövő rendszerváltás?

Lehetséges, hogy a véres, golyózáporos forradalom emlegetése a kiegyezéses rendszerváltást, a békés átmenet révén történő hatalomátmentést elutasítók megfélemlítését célozta?

Egyszerű, könnyen értelmezhető kérdés: Ki lőtt volna, kire és miért 1989-ben illetve 1990-ben Magyarországon?  

HAMIS NOSZTALGIA

 A kisemmizettség állandósulása, a történelmi lejtmenet emberöltőkön átívelő szakasza igen alacsonyra állította a jó és a rossz megítélésének mércéjét. Negyven éven át a közösbe került tudásunk, munkánk hozadéka, legalábbis annak java, mert a rendszer így volt felépítve. A rendszerváltás után viszont nem volt egyenlő az osztozkodás, pedig úgy lett volna tisztességes és méltányos.

Nem így történt, a közöst egy szűk réteg hordta szét, azok akik hitelhez jutottak, akiknek kapcsolatuk volt. Nincs ok a csodálkozásra ha a kisember szemében megszépül a múlt, az amikor a közösbe beadott munka, tudás hozadéka még egyben volt, úgy volt mindenkié, hogy nem volt senkié. A biztos munkahely, egyáltalán a megélhetés biztonsága, az alacsony árak, a lakás és a keleti autócsodák elérhetősége visszamenőlegesen
is megszépítheti a szocializmusként emlegetett diktatúrát.

Azt senki nem mondta el a kisembernek, ha a Lajtán túl élt volna, akkor az itteninek ötszöröse vagy tízszerese jutott volna neki, mert a demokráciában, a piacgazdaságban ennyi járt. Azt sem mondták el neki, hogy a második világháború előtt nagyjából azonos volt Magyarország, Ausztria és Németország egy főre vetített gazdasági teljesítménye, az egy főre jutó nemzeti jövedelem.

A szocializmus időszaka alatt viszont megállt Magyarország természetes fejlődése és egykor egyenrangú versenytársaink ezalatt hozzánk viszonyítva ötszörösre növelték gazdasági teljesítményüket. Ennek eredményeként ott tízszer magasabbak lettek a bérek és ötször magasabbak a juttatások. Ezt a viszonylatot figyelembe véve a szocializmus tehát nem adott, hanem elvett az emberektől.

A fiatalokba azt sulykolták hogy a szocializmusnak köszönhető, hogy a szegény sorsú ifjak tanulhatnak. Ausztriában, Németországban ötször több szegény sorsú diák szerezhetett diplomát állami, alapítványi ösztöndíjak által.

A kisember szemszögéből nézve az valóban értéknek mondható, mindenkinek volt munkahelye, biztos megélhetése, csakhogy ezért igen nagy árat kellett fizetni. Az akkori, teljes körű foglalkoztatottság valójában – főként ideológiai okokból – bujtatott, gyárkapuk mögé zárt munkanélküliség volt, amelyért igen nagy árat fizettünk.

A teljes körű foglalkoztatás nem növelte az értékteremtést és a bérek alacsony szinten tartását követelte, ezért az összeomlás előtti tíz évben már csak nyugati hitelekből lehetett finanszírozni a teljes foglalkoztatottságot.

Természetesen ez a múlt is a mi múltunk. Senki nem vitathatja, lehet szép is a múlt, mert akkor is gyönyörű volt a tavasz, szép volt a fiatalság és boldogok voltak a szerelmesek.  

ÖRÖKÖLT TERHEK

A békés rendszerváltással az államot szolgáló, 800 ezer főt foglalkoztató bürokrácia is átöröklődött, amely hatalmas terhet jelent a költségvetés számára. Nem is igazán az a baj, hogy minden értékteremtésben foglalkoztatott három főnek egy negyediket kell eltartani, hanem az, hogy e hatalmas létszám igen kis hányada szolgálja közvetlenül vagy áttételesen az értékteremtést, az értékteremtés bővülését, a nagyobb hányad egy kis ország nagy igazgatási rendszerében teszi a dolgát.

Az ország méretét, a lakosság számát, de bármilyen egyéb viszonylatot figyelembe véve eltúlzottan magas ez a létszám, a nagyobbik baj az, hogy ez nagyon sokba kerül az államnak. Óvatos becslések szerint a jelenlegi 800 ezer fős létszám kétharmada is képes lenne ellátni a feladatot, kevésbé kíméletes megközelítés szerint fele is elég lenne a magyar állam közfeladatainak ellátására. Van, ahol egyetlen jogász napi nyolc órában képes lenne ellátni a hivatali feladatokat, mégis jogi osztály vagy főosztály működik infrastruktúrával, ügyintézőkkel, titkárnőkkel.

Eltúlzottan magas a vezetői szintek száma – ez is a kádári diktatúra ránk hagyott öröksége –, olyannyira magas, hogy ilyen vezetői struktúrával a Trianon előtti Magyarország közfeladatait is le lehetne vezényelni.

A bürokratikus állami apparátusban lassú az információ áramlása, számos esetben tisztázatlan a felelősségi viszony, a hatáskör és nem mérhető a teljesítmény, a hatékonyság. Elsődleges cél az állam erőfölényének érvényesítése és nem az értékteremtés támogatása. A békés rendszerváltással az államigazgatás számos területén átmentettük a szovjet modell adaptálásával született struktúrákat, a túlburjánzott adminisztrációt, az értelmetlen, szükségtelen igazgatási tevékenységeket.

A magyar GDP 15%-át költjük államigazgatásra, másutt ez csupán 7-8%, takarékosabb államigazgatás esetén pedig az 5%-ot sem haladja meg. Az értelmes és szükséges igazgatási teendők megtartása, a feleslegesek megszüntetése, az ehhez igazodó céltudatos átszervezés jelentős létszámleépítést eredményezhetne, ami viszont megrendítő hatású lenne mind a munkanélküliség, mind az emberi sorsok alakulása szempontjából. A járhatóbb út a jelenlegi létszám feladatkörének átalakítása, értékteremtést feladatkörökbe való átcsoportosítása illetve a meglévő feladatok értékteremtést szolgáló gazdaságszervezéssel, piacszervezéssel való kiegészítése.

Igen lényeges tényező az államigazgatás szemléletének kedvező irányú változása. Amíg a magyar államigazgatás – főként a gazdaságirányítás – akár csak egy részét a posztkommunista szemlélet és látásmód uralja, amíg egyes területeken a megújulás helyett a kádári gondolkodásmód átöröklődése érzékelhető, addig esélyünk sem lehet a kiugrásra, a valódi jólétet hozó nagyléptékű fejlődésre.  

A RENDSZERVÁLTÓ KORMÁNY TERHEI

 Vitathatatlan, hogy az Antall-kormányra rengeteg megoldandó feladat várt. A problémák özönével kellett szembe nézni. Még itt voltak a szovjet csapatok, alig volt az országnak devizatartaléka, kicsi volt az olajtartalék, hatalmas a törlesztendő adóság, mindez kezelendő feladatot jelentett.

Az Antall-kormány előtt álló feladat alapjaiban kettős volt: az egyik az ország működésének biztosítása, a másik a történelmi léptékű változások megtervezése, előkészítése és levezénylése. A kormányzati struktúrát, a kormányzási technikát ehhez igazodva kellett volna kialakítani.

Antall József megválasztott miniszterelnök számára a járható út az lett volna, ha olyan összetételű kormányt állít fel, amelynek egyik része a napi működési gondokkal, problémákkal foglalkozik, az ország működésének a biztosítását szervezi, intézi, a kormány másik fele viszont kizárólag új, a nyugati felfogás szerinti demokrácia iránt elkötelezett és rátermett kormánytagokkal a váltást, a változást tervezi illetve szervezi.

Az Antall-kormány struktúrájában, intézményi hátterét tekintve és létszámában sem volt alkalmas arra, hogy ilyen léptékű, ilyen horderejű és volumenű feladattal megbirkózzon. Ekkora feladat sikeres elvégzéséhez legalább kétszer ekkora, jól szervezett, a nyugati felfogás szerinti demokrácia és jogállam létrehozása iránt elkötelezett, jól képzett, kreatív emberekből álló kormányapparátusra lett volna szükség.

A pragmatikus megoldást az jelentette volna, ha konkrét feladatok elvégzésére tárca nélküli miniszterek, kormánybiztosok, miniszteri biztosok irányításával átmeneti időszakra, meghatározott időtartamra olyan hivatalok, struktúrák jönnek létre, amelyek csupán a feladat elvégzéséig állnak fenn. Antall mellé abban az időben legalább kettő vagy három miniszterelnök-helyettes vagy államminiszter kellett volna, akik koordinálják a napi kormányzás, továbbá a változtatások levezénylésének feladatait.

Mindezek előtt azonban szükség lett volna egy olyan kormányzati hivatalra, ahol az arra alkalmas és az új rendszer iránt elkötelezett stratégák, főként gazdasági szakemberek kidolgozzák a változások levezényléséhez szükséges stratégiai terveket, cselekvési programokat. Az akkor hatalmon lévőknek azzal is tisztában kellett volna lenni, hogy a rendszerváltás utáni kormányzat hivatali ideje a változások végig vitele szempontjából olyan egyszeri kivételes lehetőség, olyan kitüntetett időszak, amely nem adatik meg még egyszer.

Látni kellett volna, hogy ez az időszak az, amikor a társadalom akarja, sőt elvárja változtatásokat, később már a társadalom is inkább nyugalomra vágyik, másrészt beállnak a dolgok és inkább a változásoktól való idegenkedés lesz a meghatározó, a változásokat ellenzők hangja, érdekérvényesítő képessége jóval erősebb lesz.

Antall József miniszterelnöki tevékenységének megítéléséhez mindezt és még számos egyéb tényezőt szükséges figyelembe venni. Antall József kulcsszereplője volt a rendszerváltásnak, az ő akkori tettei, döntései határozták meg és határozzák meg egy darabig Magyarország sorsának alakulását. Generációkra kihat az, hogy a rendszerváltást követően mit tett, illetve mit nem tett meg Antall József az első szabadon választott miniszterelnök.

ANTALL ÍGÉRETE  

 A rendszerváltást követően Antall József miniszterelnök kijelentette, hogy a törvény általi igazságtételt csak az 1956-os ügyek vonatkozásában tartja szükségesnek, az 1956 és 1989 közötti politikai koncepciós perek esetében az igazságtétel a bíróságokon a politikai koncepciós perek felülvizsgálata és perújítás révén érvényesül majd. Úgy tudni, ekkor létezett egy koncepció, amely szerint azokat a felülvizsgálati indítványokat és perújítási kérelmeket, amelyekben a kérelmező az őt ért jogsérelem kapcsán politikai okra hivatkozott külön jelzéssel kell ellátni, az e körbe sorolható jogorvoslati kérelmek számáról és kimeneteléről külön kimutatást kell készíteni, melyről a legfelsőbb Bíróság elnöke évente tájékoztatást ad a kormánynak és a parlamentnek.

Az ENERGETIKA-per felülvizsgálata eklatáns példát szolgáltat arra, hogy miként érvényesült az igazságtétel egy konkrét politikai koncepciós per felülvizsgálata során. Az 1993. április 19.-i keltezéssel benyújtott felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság kijelölt tanácsa bírálta el. A felülvizsgálati indítvány előtárta a büntető anyagi jogsértéseket, ismertette az eljárási szabálysértést igazoló tényeket és a politikai érintettséget bizonyító dokumentumokat.

A Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírói tanácsa a törvényben előírt feltételek teljesítése nélkül, a felülvizsgálati eljárás törvényben előírt módon történő lefolytatása nélkül, a törvényben előírt határidő letelte előtt megtartott tanácsülésen jogellenesen lezárta a felülvizsgálati eljárást és jogellenesen meghozta a felülvizsgálatot lezáró végzést, amely a törvényi feltételek teljesítése nélkül tulajdonképpen nem tekinthető jogszerű, jogerős végzésnek, főként annak figyelembevételével, hogy a jogerő, a jog ereje nem létezhet jogszerűség nélkül, a jogellenesség kizárja a jog erejét, a jogerős fogalmát.

A legfelesőbb Bíróság Dr. Szabó Győző vezette 5 fős tanácsa jogszerűnek találta, hogy a bíróság fiktív, nemlétező, kitalált jogszabályokat alkalmazott. Olyan jogszabályok megsértése miatt mondta ki a vádlottak bűnösségét, emylek jogszabályhelye és tartalma ismeretlen, amelyke nem törvényes eljárási rendben jöttek létre, nem lettek kihirdetve, amelyke nem találhatók a magyr jogszabályok nyilvántartásában.

Nem lehet tudni, hogy ez csupán egyedi eset vagy akár 10 netán ezer alkalommal is előfordulhatott. Ami tudható, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem intézkedett amikor tudomására jutott a súlyos eljárási szabálysértés ténye. A Legfelsőbb Bíróság elnöke tisztában volt azzal is, hogy Dr. Szabó Győző személyében elfogultsággal vádolható bírót jelölt ki a bírói tanács elnökének.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság  öt fős bírói tanácsa, a Lefelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője tisztában volt azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan bírósági határozat hatályban tartása mellett döntött, amelyben nemlétező, kitalált jogszabályokat alkalmaztak, amelyben kitalált, nemlétező jogszabályok megsértése miatt ítéltek el ártatlan embereket politikai okokból, politikai utasításra.

Magyaroszág alaptörvénye előírja az olyan bírósági határozatok mgsemmisítését amelyekben fikítv jogszabályokat alkalmaztak.

A Kúria legutóbb 2024-ben utasította el a fiktív jogszabályokat tartalmazó, alaptörvényt sértő, alaptörvényellenes bírósági határozat megsemmisítését illetve erre irányuló kérelmet.

Magyarország Igazságügyi Minisztériuma elutasította annak az alaptörvénysértésnek a kivizsgálását, amelyben olyan fikítv jogszabályok bírósági alkalmazását, olyan fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozat hatályban tartását jelentették be az IM-nek, amelyek nem törvényes rendben jöttek létre, nem hirdették ki és nem helyezték hatályba azokat.

Magyarország ilyen a jogállam és ilyen a jogbiztonság.  

ANTALL  EMBEREI

                                                   

Sokat hallott érv, hogy az Antall-kormány megkifogásolt sikerességét az is befolyásolta, hogy a miniszterelnök kevés szakértelemmel bíró ember közül választhatott, ezért kellett a régi rendszer szakembereire támaszkodni. Egyesek szerint viszont az igazság az, hogy Antall az ellenzéki oldalról bizalmasai körén kívül mást nem is óhajtott bevonni a kormányzásba, főként nem a liberálisokat. Antall inkább választotta a volt kommunistákat mint az ellenzéki oldalon lévő liberálisokat. Erre egyébként van egy kevésbé tapintatos magyarázat, érvelés is.

Tény, hogy Antall József a szűk baráti köréből, volt osztálytársai közül vagy az általuk ajánlott személyekből választotta ki a kulcspozíciókba kerülő vezetőket, ami azt a feltevést erősíti, hogy valójában bizalmatlan ember volt, aki nem szívesen osztotta meg a hatalmat ismeretlenekkel, idegenekkel. Lehet, hogy az ő közvetlen környezetében kevés volt a jó szakember, ugyanakkor a rendszerváltásban résztvevő más pártok és a párton kívüliek, az állampárt ellenzékének számítók köreiben viszont bőven volt, sőt az MDF berkeiben, vagy akár az MDF holdudvarában is szép számmal találhatott volna alkalmas szakembert.

Emiatt nem kevesen méltatlankodtak pártja, az MDF köreiben is, hogy Antall a nevükben, de nélkülük kormányoz, inkább a volt kommunistákkal dolgozik együtt. Az MDF részéről főként az alsóbb szinteken erősödött a bírálat hangja, hogy ez már majdnem olyannak látszik mintha egy titkos koalíció lenne a kommunistákkal, de nem a parlamentben ülőkkel, hanem a parlamenten kívüli láthatatlan táborba tartozókkal, hiszen a kormányzati hivatalokban jóval több volt a régi rendszer embere, mint az új rend híve.

Nem volt alaptalan a bírálat és méltatlankodás, hiszen például Antall József, majd Boross Péter közvetlen munkatársa volt helyettes államtitkárként az a Szilvássy György, aki a diktatúra pártelitjének fiatalabb generációjához tartozott, az MSZMP majd az MSZP tagja volt, és később Gyurcsány Ferenc kormányában lett titokminiszter. Szilvássy a rendszerváltás előtt a KISZ KB osztályvezetője volt, Gyurcsány Ferenc KISZ KB titkár beosztottja. Ebből a helyzetből ejtőernyőzött a konzervatív Antall-kormány miniszterelnökségére helyettes államtitkárnak.

Valójában a mai napig rejtély övezi, hogy Szilvássy György hogyan került a konzervatív Antall-kormányba? Ki hívta, ki ajánlotta, Antall milyen megfontolás alapján nevezett ki egy kommunistát a konzervetív kormány magas rangú vezetőjének, akinek annyi köze volt a konzervatív elvekhez, mint hajdúnak a harangöntéshez.

Kit ne érdekelne, hogy milyen titkos egyezség révén került a legfelső hatalmi centrumba a hithű magas rangú ifjúkommunista, aki elvei miatt sem lehetett volna egy polgári jobboldali rendszer elkötelezett építője és szolgálója. Nem meglepő, hogy ismétlődően előkerült az a rosszindulatú feltételezésnek minősített állítás, hogy Szilvássyt valójában megfigyelőnek illetve közvetítőnek jelölték abból a titkos állampárti hatalmi központból akik lehetővé tették, hogy  Antall miniszterelnök legyen.

A KOMMUNISTA ÁLLAMPÁRT BUJTATOTT TITKÁRSÁGA ANTALL MINISZTERELNÖKSÉGÉN?

Még mindig megválaszolatalan kérdés, hogy miért és hogyan lett és Szilvássy György Antall és Boross miniszterelnöksége alatt a Miniszterelnökségen helyettes államtitkár...

Mi volt helyettes államtitkárként a feladata, resszortja? Szilvássynak nem volt kormányzati tapasztalata, így a tudása miatt biztosan nem sorolható a nélkülözhetetlen kategóriába. Ugyanakkor a KISZ KB osztályvezetőjeként a kádári diktatúra  ifjúsági mozgalmának szervezése, a diktatúra propagandájának, hatalmi céljainak, ideológiájának széleskörű érvényesítése, az ifjúság kommunizmus iránti elköteleződésének előmozdítása a feladatai közé tartozott. Mindezek ismeretében érthetetlen, hogy a kommunista diktatúra ifjúsági vezetője, megbecsült ifjú titánja hogyan kerül egy demokratikus jogállamot irányító konzervatív kormányba helyettes államtitkári pozícióba!
Felfoghatatlan, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálat kormánytagok esetében elvégzendő kötelező ellenőrzése miért nem mutatta ki a Szilvássy kinevezésével járó kockázatot. Megválaszolatlan kérdés, hogy ez szakmai hiba volt vagy tudatos félrenézés, netán politikai utasítás...

Szilvássy pár hónappal előbb még a megdöntött, leváltott diktatúra egyik vezetője volt, tagadhatatlanul élő kapcsolatai voltak a diktatúra vezetőivel, a szovjet titkosszolgálatokkal. Aki bekerül az új demokratikus kormányba magas szintű vezetőként, annak minden döntését , titkát, lényegében minden államtitkot megismerhet és azt továbbíthatja a volt állampárt fő embereinek és a szovjet titkosszolgálatnak.

Ez a valós állapot, most már inkább  történet annyi megválaszolhatatlan, érthetetlen ellentmondást hordoz, hogy hónapok, évek kellenének a helyzet kialakulását övező tények és körülmények kibogozásához.  Másrészt ez több szálon futó ügynek nevezhető, mert ennek része, hogy 30-40 MSZMP KB volt alkalmazott és kb. 20 fő volt KISZ KB alkalmazott is az Antall-kormány miniszterelnökségének munkatársa lett a Szivássy irányította államtitkárságon és kapcsolódó szervezeti egységekben.  Hozzáfértek kormányzati döntésekhez, államtitkokhoz és a nemzetbiztonság ebben nem talált kivetnivalót. Őket feltételezhetően hasonló alapossággal ellenőrizték le és vizsgálták megfelelőségüket mint Szilvássy György esetében  történt

Érdekes  módon az MDF-ből senki nem mert kiállni és magyarázatot követelni, nem így a kisgazdák! Főként mikor az ital kihozta a bátorságot meg az igazságot akkor kendőzetlenül elhangzott a kérdés: mit keres a kommunisták titkársága a Miniszterelnökségen? Karcsikám, a kisz kábések, meg mszmp kábések úgy járkálnak a Miniszterelnökségen, mint előzőleg a Fehér Házban - mondta ezt emelt hangon egy kisgazda képviselő az mdf-es szóvivőnek. A megszólított erre hamis mosollyal csak annyit mondott, hogy rendes srácok ezek.

Még erősebb mondatokat lehetett hallani az Ellenállók Házában a Nádor utcában. Az Ellenállók Háza kifejezés találó meghatározás volt, ugyanis a kormány irodákkal, titkárnőkkel, minden irodai eszözzel székhelyet biztosított a Nádor utcai épületbe a különböző ellenálló szervezeteknek. Közülük sokan bejáratosak voltak a Miniszterelnökségre, pártközpontokba, minisztériumokba, kormányzati hivatalokba. Hozták, vitték és cserélték a friss információkat.  Ez az információáramlás egyfajta közösségi tere volt, ahol különböző politikai és ideológiai elkötelezettségű emberek találkoztak, mindenki beszélt mindenkivel, sokan örültek ha megoszthatták a friss híreket és hallhatták másoktól, hogy mik a legújabb történések.

Nem véletlen, hogy a rendszerváltásról könyvet, cikket írok ide jártak infót begyűjteni, tájékozódni, az itt felszedett információkból, azokat megszűrve, elemezve nagyjából kirajzolódott az a kép ami a rendszerváltás valós lefolyását jellemezhette.

A  Nádor utcai  Ellenállók Házában hangzott el az a kijelentés, hogy ilyen őrültséget nem tehet egy miniszterelnök, csak akkor ha annak meg nem tétele súlyosabb következményekkel járna mint az amit tesz. Ez nyilvánvaló utalás volt a suttogó propaganda szintjén keringő történetnek, amely szerint Antall titkos alkut kötött a kommunistákkal és így érhette el, hogy miniszterelnök lett.  Ebben szerepelt az a feltétel is, hogy kormányfőként kvázi titkárságként működő szervezeti egységet biztosít a volt állampárt főembereiből összeállt titkos hatalmi centrum számára, amely a MIniszterelnökségen működik, belelát a döntésekbe és közvetiteni tudja a titkos kommunista hatalmi centrum kéréseit, elvárásait.

Ezt habozás nélkül kitalált történetnek minősítenénk, ha nem lennének a történet egyes szegmenseit meggyőzően alátámasztó események, tények.

A történet azzal kezdődhetett amikor Antall József először találkozott és folytatott megbeszélést főigazgatói irodájában az MSZMP hat prominens személyiségével. Erről részletesen lehet olvasni A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyv KIVÁLASZTÁS című fejezetében. Erről a DUNA tévé adásában beszélt Bihari Mihály is, az AB későbbi elnöke.

Ebből rövid részlet:
" 1988 december 6.-án egy valószínűen igen fontos megbeszélés zajlott le Antall József főigazgatói irodájában, amelyen egyik oldalról egyedül Antall József, másik oldalról az MSZMP hat prominens személyisége vett részt.  Antallt erre a megbeszélésre senki nem hatalmazta fel az ellenzék részéről, mi több, erről az ellenzék politikai erői nem is tudtak, erről Antall később sem tájékoztatta az ellenzéket. Ez egy titkos tárgyalás volt, még jóval a kerekasztal tárgyalások megkezdése előtt, sőt a kisgazdák 1989 június 3.-án megtartott nagyválasztmányának ülése előtt.

" Az 1988 december 6.-ai titkos tárgyalás később, az MSZMP köreiből kiszivárgott információk alapján vált szűk körben ismertté. A politikai folklór szerint ezen a tárgyaláson született meg a tényleges megállapodás a békés rendszerváltásról és arról, hogy a békés rendszerváltást mint miniszterelnök Antall József fogja levezényelni. A Nemzeti Kerekasztal és az ott zajló tárgyalások már csupán a díszletet és a koreográfiát jelentették a nagy mű megjelenítéséhez. Természetesen ez sem zajlott simán, adódott egy pont, amikor felsejlett a békés átmenet kudarca, amikor úgy tűnt, hogy szétugrik az ellenzéki oldal. "


" Tény, hogy Antall József a diktatúra idején a diktatúra egyik intézményének főigazgatója volt, soha nem került összeütközésbe a hatalommal, megkapta a munka érdemrend arany fokozatát. Antall számára más volt az ellenzéki lét, mint azok számára, akiket a hatalom üldözött, akik ellen koncepciós pereket indítottak, akiket bebörtönöztek, akiknek már az nagy engedmény volt ha munkához juthattak. Neki biztos állása, magas beosztása volt, olyan kitüntetést kapott a rendszertől, amelyet csak a hatalom elkötelezettjei, kegyeltjei kaphattak meg. Azt pedig Antall is pontosan tudta, hogy nagy álma, az, hogy miniszterelnök legyen csak valamifajta kiegyezés eredményeként, egy békés átmenet révén magvalósuló hatalomváltással teljesülhet. "

" Antall egyébként is viszolygott a forradalomtól, ha forradalom, akár egy békés, kulcscsörgetős forradalom révén következik be a rendszerváltás, ott Antall feltehetően csak másodrangú szereplő lehetett volna. Sem a diktatúra idején betöltött főigazgatói beosztása, sem az állampárttól kapott magas kitüntetése, a munka érdemrend arany fokozata nem erősítette volna forradalmári hitelességét. Szinte bizonyos, hogy Antall nem lett volna miniszterelnök, ha egy békés forradalom hozza el a változást, akkor más körülmények lettek volna a meghatározóak, más típusú vezetők kerültek volna előtérbe. "

" Kevés részlet ismert arról, hogy Antall hogyan került a kisgazdák képviseletében az ellenzéki kerekasztal tárgyalódelegációjába, majd a kisgazdákat elhagyva hogyan lett az MDF elnöke, holott e két dolog meghatározó jelentőségű volt abban, hogy Antall József közszereplőként szóhoz jutott, ismertséget szerzett, majd az MDF miniszterelnök-jelöltje lett. "

" Nincs elég hiteles információ arról sem, hogy az MDF elnökévé történő megválasztásában az MSZMP befolyással bíró köreinek volt-e szerepe, ha igen milyen illetve mekkora szerepe? E tekintetben nem szabad figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy az MDF-nek két évig olyan alapszabálya volt, amely szerint az MDF tagja az MSZMP tagja is lehetett, ami fordítva is igaz volt, az MSZMP tagja tag lehetett az MDF-ben is. Ennek gyakorlati előnye, hogy a párttag mindig azt az igazolványt mutathatta fel amelyik előnyösebbnek tűnt, de volt egy jóval fontosabb vetülete is. "

" E szabály elvileg – és a gyakorlatban is – két éven keresztül lehetővé tette, hogy az MSZMP beszivárogjon az MDF-be, ott befolyást gyakoroljon a politikai irányvonalra, akár az MDF elnökének megválasztására. Radikális jobboldaliak nem hallgatták el azon véleményüket, hogy az MDF ezen az úton haladva az MSZMP fiókszervezetévé válik. Nem lehet tudni, hogy például százalékos mértékben mekkora volt ez az átfedés, milyen hozadéka volt az MSZMP titkos hatalmi centruma számára ennek az átjárásnak, milyen mértékű és mennyiségű információhoz juthattak ezáltal, mekkora segítséget jelentett ez a rendszerváltás titkos forgatókönyvében vázolt célok megvalósításához? "

" Az ismert, hogy Antall 1988 késő őszén jelent meg a kisgazdapárt berkeiben és nem titkolta, hogy vezető szerepre pályázik. Először a főtitkári posztra aspirált, de kisvártatva már elnöki ambícióiról beszélt. Az említésre érdemes események közül elsőként talán a kisgazdák Pilvax kávéházban, 1988 november 18.-án megtartott alakuló ülését kell kiemelni, amelyen Antall is részt vett, felszólalásával nem kis vitát kiváltva. Antall azt javasolta, hogy a kisgazda párt Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét vegye fel, bár egyenlőre óva inti a jelenlévőket, hogy újra indítsák a pártot, mert vele személyesen közölték, hogy a belügyminisztérium illetékes szervei nem engedélyezik a többpártrendszert. Antall a jelenléti ívre ráírta, hogy jelenléte nem jelenti egyben az egyetértést. "

" A következő ismert esemény a Független Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülése, amelyet 1989 június 3.-án és 4.-én tartottak Érden, amelyen részt vett Antall József is. Antall ekkor már egyértelművé tette, hogy szeretne a kisgazdapárt elnöke lenni, de ennek ellenére nem került fel a jelöltlistára, mint ahogyan Torgyán József sem, aki a pártfőügyészi posztra pályázott. A nagyválasztmány úgy döntött, hogy aki nincs rajta a hivatalos jelöltlistán az „vigaszágon” kerülhet fel, ha a jelen lévő 437 küldöttből legalább 100 feláll, így jelezve támogatását. Úgy tudni, hogy Antall támogatására senki nem állt fel, Torgyán pártfőügyésznek történő jelölését viszont több mint százan felállva támogatták. A száraz tények szerint Antall nem került fel a jelölt listára, Torgyán viszont igen. Antall számára ott Érden vált nyilvánvalóvá, hogy a kisgazdák között nem kap akkora támogatást, hogy a párt elnöke, majd később miniszterelnök-jelölt lehessen. "

Az említett történet szerint szinte biztos, hogy ezt követően döntötte el Antall, hogy belemegy a az MSZMP által ajánlott egyezségbe, mivel más esélye nincs arra, hogy miniszterelnök lehessen. Az MSZMP befolyása alá került MDF-be átigazolva, Bíró helyett ő lett az MDF miniszterelnök-jelöltje. A kettős párttagság révén pedig az MDF-be befurakodott MSZMP párttagok biztosítani tudták a megválasztásához szükséges szavazattöbbséget.

De van ennek a történetnek van egy pikánsabb mellékszála is, mely ugyancsak jelentős érdeklődésre tarthat számot. Az Ellenállók Házában gyakran szóba került, hogy nem Szilvássy volt az igazi kiszemelt az általa betöltött pozícióra hanem Gyurcsány Ferenc a KISZ KB volt titkára.  Csakhogy Gyurcsány számára fontosabb volt anyagi hátterének építése, ezért hűséges emberét, a KISZ KB volt osztályvezetőjét, Szilvássyt ajánlotta maga helyett.

De nem ez a történet csattanója, hanem az,  hogy Gyurcsány hatalmasat profitált abból,  hogy a neki ajánlott állás ügyében tárgyalva megismerhette Antallt, sőt jó kapcsolatba került Antall Józseffel. Szabad bejárása volt a Miniszterelnökségre és a miniszterelnökhöz is.

De szoritkozzunk a száraz tényekre. 1993 őszén az öszödi vízparti kormányüdülő telkéből kihasítottak egy jókora darabot, hogy ezen a telekrészen lévő 300 négyzetméteres, kétszintes, négy lakosztályos villát Gyurcsány Ferenc cége lízingbe vehesse. Ugyanakkor a miniszterelnöki hivatal egy másik szerződésben visszabérelte a villát és így Gyurcsány cége ezt követően a bérleti díjból fizethette a lízingdíjat.

Ezáltal Gyurcsány Ferenc hozzájutott egy igen nagy értékű balatoni vízparti villához, amiért egyetlen  forintot sem fizetett. A konzervatív Antall-kormány lizingbe adta Gyurcsány Ferencnek a kormányüdülő telkéből kihasított vízparti telken lévő négy lakosztályos villát, úgy, hogy egyetlen forintot sem kellett fizetni érte, majd azonnal visszabérelte ezt a villát az Antall-kormány Gyurcsány Ferenctől akkora bérleti díjat fizetve, hogy abból törleszthető legyen a lizing díja.

A történet része az is, hogy a Gyurcsány cégéhez került muzeális értékű villa az átkosban Horn Gyula és Marjai József miniszterelnök-helyettes kedvelt lakosztálya volt. A villa a kormányüdülő egyik legértékesebb épülete lett, amit 1993-ban a Kaposvári Építőipari Szövetkezet és a Ganda Kft. 40-50 millió forintból újított fel és bútorozott be. Gyurcsány Ferenc az igényesen felújíttott és komplett módon, elegáns bútorokkal berendezett villát vette cégével lizingbe úgy, hogy egy forintot nem fizetett érte.

Nem túlzás azt állítani, hogy a kormányüdülő legértékesebb villáját nem lehet lizingbe adni, majd azonnal visszabérelni a miniszterelnök tudta és beleegyezése nélkül. Az pedig legyen vélemény és nem tényállítás, hogy joggal feltételezhető, hogy a magyar államot igen jelentős, akár több százmilliós kár érte azzal, hogy egy forint bevétele nem származott ebből az ügyletből.

Az is a vélemény kategóriába tartozó kijelentés, hogy ha Magyarországon egy köznapi állampolgár bemegy az utcáról a MIniszterelnökségre, hogy hasítsanak le a kormányüdülő vízparti telkéből egy darabot, mert megvenné a rajta lévő felújított és nívósan berendeztt négy lakosztályos villát, akkor nem valószínű, hogy kérését teljesítik. Érdekes lenne az ügy minden részletét megismerni, főként azt, hogy Antall József miniszterelnök miért ment bele ebbe, milyen körülmények játszottak közre abban, hogy ez az ügylet így megvalósulhatott és a rendszerváltás óta eltelt 34 év alatt nem került a nyilvánosság elé. Bár egy vagy két alkalommal elszánt újságírók próbálkoztak vele, egy-két kis cikk megjelent, majd azonnal eltűnt.

Mindennek ismeretében nem túlzás azt állítani, hogy Gyurcsány Ferenc a kommunista KISZ KB egykori titkára a rendszerváltást követően kimondottan  jó viszonyban lehetett a magyar demokratikus jogállam konzervatív miniszterelnökével.

Az elérhető információk alapján annyit lehetett megtudni a további fejleményekről, hogy később Gyurcsány Ferenc cége 5 millió forintért megvette a négy lakosztályos felújított, berendezett vízparti villát, amit addig lizingeltek, majd később eladták. Egy vidéki lap említést is tett róla, ott negyedmilliárdos vételárat emlegettek.

 A RENDSZERVÁLTÁS SZÜRKE EMINENCIÁSA

 A rendszerváltás után több olyan kulcspozíció volt, amelynek betöltését illetően nehezen született egyezség. Ez azért azt is mutatta, hogy itt egy vezérelt, jobbik esetben kiegyezésen alapuló rendszerváltás megy végbe. Az egyik legfontosabb pozíció, mondhatni kulcspozíció, az országos rendőrfőkapitány személye volt. Az állampárt befolyásos körei jól tudták, hogy a rendőrség első számú vezetőjétől függhet, hogy a hatalomátadás után lesz-e bármilyen felelősségre vonás vagy vizsgálat a múltbéli ügyek miatt – mert az szinte biztos, hogy a rendszerváltás után a rendőrséghez nagyszámú, bűncselekményeket feltáró, személyi felelősséget megjelölő feljelentés beérkezése várható –, továbbá az ő szava lenne a döntő abban is, hogy a rendőrség miként kezelje a rendszerváltással elégedetlenek esetlegesen felparázsló mozgalmát.

A rendszerváltó ellenzék mindenképpen egy olyan személy kinevezését várta, akinek demokrácia iránti elkötelezettsége nem vitatható, aki ezt a diktatúra idején is bizonyította, akinek személye, de leginkább ellenzéki múltja erre vitathatatlan garanciát jelent. Nem tudni, hogy előre kikötött feltételként vagy a háttéralkuk során született megoldásként lett az Antall-kormány első országos rendőrfőkapitánya dr. Szabó Győző, aki ezt megelőzően, a diktatúra időszakában egy megyei bíróság elnöke volt.

A megyei bíróság elnöke – a diktatúra idején ez kulcspozíció volt – rangsorban az állampárt megyei első titkára után következett. Ez a párthierarchiában igen fontos beosztás volt, amelyet csak az állampárt, a diktatúra kétségbevonhatatlanul elkötelezett híve, embere nyerhetett el. Dr. Szabó Győzőt ilyen embernek találták amikor kinevezték a megyei bíróság élére.

Nem lehet tudni, hogy dr. Szabó Győzőnek az országos rendőrfőkapitány posztjára történő kinevezése Antall választása volt, vagy ez is kikötés, megjelölt feltétel lehetett a titkos forgatókönyvben. Dr. Szabó Győző viszonylag rövid ideig, ám a legfontosabb, mondhatni a legkritikusabb időszakban – amikor még bármi megtörténhetett volna – töltötte be a rendőrség országos főkapitányi tisztségét.

Úgy tudni, hogy dr. Szabó Győző főkapitánysága alatt egyetlen vizsgálat, egyetlen nyomozás sem indult a rendőrségnél a rendszerváltás előtti hivatali visszaélés vagy bármely más, a diktatórikus hatalomgyakorláshoz köthető cselekmény miatt, arról pedig nincs elérhető információ, hogy mi lett a „nagytakarítás” ígéretével feltüzelt emberek által a rendőrséghez eljuttatott igen nagy számú feljelentéssel, amelyekben a diktatúra alatt elkövetett bűncselekményekre és ebben felelősséget viselő személyekre akarták felhívni a figyelmet, hogy így segítsék a „nagytakarítás” hatékonyságát.

Sem Dr. Szabó Győző országos főkapitány, sem Antall József, sem az Antall-kormány igazságügyi minisztere nem adott tájékoztatást arról, hogy mi lett annak a - rendszerváltás előtti diktatúrában elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket, nagy értékű lopásokat bejelentő - több tízezer feljelentésnek a sorsa, ami az állampolgároktól a rendőrkapitányságokra érkezett a rendszerváltást követően.

Ezt követően dr. Szabó Győző a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese lett, az elnök utáni második ember, akinek szava személyi kérdésekben vagy az ügyek elosztásában, a bírák ügyekhez rendelésében is meghatározó volt. Talán a véletlen hozta így, ám Dr. Szabó Győző – mondhatni a legfontosabb időszakban – a Legfelsőbb Bíróság szervezeti és személyi kérdéseinek lerendezése időszakában lett – a gyakorlati ügyekben a végső szót kimondó, döntésre jogosult vezető – a Legfelsőbb Bíróság általános elnökhelyettese. Ellenzékiek szerint ez olyan lépés volt mintha még az MSZMP politikai bizottságának személyi döntése érvényesült volna. Ezek után már a helyzetet ismerő ellenzékiek közül szinte mindenki biztos volt a titkos alku és a titkos forgatókönyv létezésében.

Dr. Szabó Győző elnökhelyettesként – és később már e pozíciójától megválva – mint aktív bíró is tevékenykedett. Neve főként olyan perek vonatkozásában vált ismertté, amelyek meghatározó jelentőségűek voltak a demokrácia érvényesülése vagy a társadalom igazságérzetének megnyilvánulása szempontjából. Dr. Szabó Győző gyakorta volt a diktatúra idején politikai okokból indított koncepciós perek vonatkozásában benyújtott felülvizsgálati indítványok felülbírálására kijelölt bírói tanács elnöke. Nevét két jogorvoslati kérelem felülvizsgálatával kapcsolatban érdemes megemlíteni.

Dr. Szabó Győző volt a nyolcvanas évek talán legjelentősebb politikai koncepciós perének, az ENERGETIKA-pernek a felülvizsgálatát lefolytató bírói tanács elnöke, amely eljárási szabálysértéssel elutasító végzést hozott, annak tudatában, hogy az ENERGETIKA-perben nem létező fiktív jogszabályok megsértésére hivatkozva hoztak ítéletet. Az ENERGETIKA-perben alkalmazott jogszabály a mai napig titkosított, mint ahogyan titkosított a szakértői vélemény is. Ennek megismerésére és az ezzel szembeni védekezésre a vádlottaknak 1984 óta a mai napig nem nyílt módjuk. Az igazságügyi minisztérium jogszabály-nyilvántartó főosztálya szerint pedig Magyarországon nem létezik ilyen jogszabály. Az is a mai napig titkosított, hogy ki képviselte a vádat az ENERGETIKA-per másodfokú tárgyalásán. És nyilván az sem utolsó szempont, hogy aki a másodfokú tárgyaláson előadó bíró volt Dr. Sólyom László jelöltje lett a legfőbb ügyészi posztra.

Az ENERGETIKA-per 1984 óta húzódó és a mai napig lezáratlan történet, mely vonatkozásában például Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter is tájékoztatást kért a Legefelsőbb Bíróság elnökétől. Dr. Solt Pál elismerte a Dr. Szabó Győző vezette bírói tanács eljárási szabálysértését, nem cáfolta, hogy a nem megismerhető, titkosított jogszabály és szakértői vélemények alapján született ítélet, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a szabálysértéssel, jogsértéssel született végzés is hatályos végzés, mely ellen nincs jogorvoslat és amelynek jogkövetkezményeit viselni kell, akkor is ha az nem létező jogszabályokra és iratokra hivatkozva született.

Egy másik említésre érdemes bírósági ügy, amelyben dr. Szabó Győzőnek szintén meghatározó szerepe volt, az a Tocsik-per, amely vonatkozásában felülvizsgálati indítványt nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság dr. Szabó Győző vezette bírói tanácsa jogszerűnek találta a több mint 800 millió forintos kifizetést Tocsik Márta részére az ismert indokok és körülmények alapján. Dr. Szabó Győző egyike volt azon személyeknek, akik kevésbé voltak ismertek, például keveset szerepeltek a képernyőn, ugyanakkor tevékenységük meghatározó jelentőségű volt a békés átmenet ilyeténképpen való alakulásában.  

     IGAZSÁGTÉTEL

 IGAZSÁGTÉTEL OROSZORSZÁGBAN 

 Oroszországban  az igazságügyi szervek megállapítása szerint 1,2 millió koncepciós per létezett a diktatúra idején. Jelcin elnök demokrataként viszonyult az igazságtételhez és elrendelte az összes koncepciós per felülvizsgálatát. A  felülvizsgálat korrekt módon megtörtént  megtörtént és 980 ezer koncepciós per vonatkozásában hoztak felmentő ítéletet vagy semmissé nyilvánították a büntető eljárást. Oroszországban általános elégedettséggel zárult az igazságtétel.

Magyarországon a témában jártas szakértők szerint 80-100 ezer koncepciós per létezett, ezek felülvizsgálatára nem került sor. Az egyéni felülvizsgálati kérelem vonatkozásában példaértékű lehet az Energetika-ügy felülvizsgálata, ahol eljárási szabálysértéssel elkerülték, hogy a felüvizsgálat során feltárásra kerüljenek a diktatúra bíróságának jogsértései.   Olyan súlyos eljárási jogsértés is megvalósult, hogy  lehetetlenné tették a törvény által biztosított kiegészítés benyújtását. 

A Legfelsőbb Bíróság  öttagú bírói tanácsa hatályban tartotta azt a bírósági határozatot, emelyik az MSZMP KB módszertani útmutatása alapján fiktív, kitalált, nemlétező jogszabályokat alkalmazott és a fiktív, nemlétező jogszabályok megsértésére hivatkozva állapította meg a vádlottak bűnösségét és szabott ki szabadságvesztés és vagyonelkobzás büntetéstt. A nemlétező jogszabályok megsértéseére hivatkozva hozott ítélet jogkövetkezményei ma is érvényesek. Ennek a bírói tanácsnak elnöke volt a LB elnökhelytettese, Dr. Szabó Győző, aki előzőleg orsazágos rendőrfőkapitány volt, tagjai voltak az LB vezető, egyetemen jogot oktató bírái, akik irányítása alatt  működött a magyar bíróság, melynek alapvető kötelezettsége lett volna a joghoz kötöttség és a tisztességes bírósági eljárás. 

A  magyar jogállamnak esélye sem volt megszületni, a joguralomnak megvalósulni  annak okán, hogy ez súlyos  érdeksérelmet okozott volna a diktatúrából átemelt, a diktatúra terheit, súlyos bűneit magával hozó bíróságnak

"  A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így pl. a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait.

Az Alaptörvény értelmében a jog uralmán alapuló állami berendezkedés igazságszolgáltatása nem tarthatná hatályban a megelőző kommunista diktatúra idején fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatokat, mert a  jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. Erre kirívó példaként említhető, amikor a Kúria konkrét kérelem esetén sem indította meg az Alaptörvény által előírt megsemmisítési eljárást, hanem elutasította a megsemmisítésre irányuló kérelmet és továbbra is hatályban tartotta a fiktív jogszabályokat alkalmazó kérelemben megjelölt másodfokú bírósági határozatot.

Magyarország Igazságügyi Minisztériuma az elmúlt évben bejelentett két konkrét alaptörvénysértés esetében sem indította el az alaptörvénysértés kivizsgálását, az alaptörvényellenesség vizsgálatát.

A nemzet akaratából a jog uralmán alapuló állami berendezkedésnek hogyan lehetett része változtatás és személycserék nélkül, átvilágítás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények felderítése, tisztázása nélkül a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez mint jogalkalmazó a jogi kereteket biztosító bíróság, a diktatúrából a demokráciába érintetlenül átemelt bíróság?  "

Magyarországon 80-100 ezer koncepciós per volt, de kevesebb mint 10 esetben születet felmentő vagy semmissé nyilvánító döntés, az is főként politikai nyomásra.  Oroszországban 10 koncepciós perre esik 8 felmentő vagy semmissé nyilvánító döntés, Magyarországon  10 ezer koncepciós perre jut egy felmentő ítélet.  

A Nobel-díjas Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet szóvivője nyilatkozta a történelmi igazságtétellel kapcsolatban: „Mivel késlekedik a történelmi igazságtétel, így valós nemzeti kiengesztelődés sem jöhet létre.”

A diktatúra áldozatai nevében már többen megbocsátottak – a diktatúra áldozatainak megkérdezése nélkül –, feltűnően kerülve az áldozatok és felelősök körének megnevezését. Az 1956 és 1989 közötti 33 év igazi hősei a szembeszegülők, köztük a ’84-esek, de sokkal többen vannak az áldozatok. Áldozatok azok is, akik megtagadták, hogy besúgok, III/III-as ügynökök legyenek és ezért ítélték el őket, vagy akik csak rossz időben rossz helyen voltak és a hatalom útjába kerültek. Áldozatok, akiket műkincseik, nyaralójuk majd később vállalkozásuk megszerzése miatt gázolt le a rendszer, áldozatok, akiknek az állása kellett a párttitkár ismerősének, rokonának.

Áldozatok, akiket a kapitalizmus, a demokrácia magasztalása miatt csuktak le és azok is áldozatok, akik a kommunista belharcokban véreztek el és kerültek börtönbe, áldozatok a pártállam naiv hívei is, akik túlbuzgóságuk miatt kerültek börtönbe, mert új szocialista szervezeteket akartak létrehozni és így kezelhetetlenekké váltak. A több tízezer, de inkább több százezer áldozat közül a rendszerváltó kormány senkinek nem ígért, nem adott történelmi vagy jogi igazságtételt.

A demokratikus jogállam bírósága a több tízezer de inkább több százezer áldozat közül tíznél kevesebb áldozat ügyében hozott felmentő vagy semmisséget kimondó ítéletet, ilyen lett az Antall József által ígért bíróságokon keresztül megvalósuló igazságtétel. Az ártatlanul elítéltek a demokratikus jogállamban ugyanúgy bűnösök maradtak mint ahogy a diktatúrában azokká tették őket.

Nem lehet elhallgatni, hogy az áldozatok ártatlanságának kimondása egyúttal az őket elítélők és az erre utasítást adók bűnösségének kimondását is jelentette volna. Ha kártérítés jár az elvett földért, akkor kártérítés jár a tönkretett, megnyomorított életért is. Az áldozatok nem fogadják el, hogy elszenvedett sérelmeik elégtétel nélkül maradjanak.  

CSALÓDÁS 

                                                   

A magyar emberek többsége kudarcként élte meg a rendszerváltást. Nem erről volt szó,  nem ezt ígérték, nem ezt akarták. A csalódottak szerint  a magyar rendszerváltás nem hozott gyökeres változást, alig lett több a címer cseréjénél.   

ELÉGEDETLENSÉG  

                                                   

A pártállam jogállami eszközökkel való lebontása elvi szinten is kudarcot szülő megoldásnak mutatkozott. A békés forradalom helyett békés átmenet lett, melyre a koronát a paktum jelentette. A paktum véglegesítette a múlt továbbélését. Hét ember egyezett meg az ország sorsáról, az ország főbb ügyeiről, ugyanúgy mint azt korábban az MSZMP politikai bizottságában tették. A jogszabályok változtak, de maradt a kádári struktúra, a kádári gondolkodás. A diktatúra ilyen módon történő lezárása nem volt méltó történelmünkhöz. Az elégedetlenség 34 év után sem csökkent és nem is fog, amíg helyére nem kerül a jó és a rossz, amíg nem lesz jólétet teremtő politika.    

REMÉNY 

                                                   

Él a remény, hogy eljön az idő, amikor egyet akar a politika és a nép. Amikor szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények és tettek garantálják Magyarországon az ország felemelkedését, az egyén boldogulásának széleskörű lehetőségét, azt, hogy a jólét és ne a szűkölködés legyen a meghatározó.  

MAGYARNAK   LENNI  

                                                   

Theodore Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke 1910-ben a következőket mondta Budapesten, az Országházban:                                                                                                                                                                                 

„Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak múltjáért.
Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország gátolta
meg a barbárság elterjedését és őrizte a civilizált világ biztonságát.
Washington népe csudálattal adózik az önök nagy, bátor királyai előtt.
Nincs dicsőbb történelem, mint a magyar nemzet története.”                           


Magyarország több mint ezer éve ország Európában, s majd száz éve
megcsonkított ország az, amelyik Európa védőbástyája volt.                           


Ország, melyet népe szenvedéséből nyert hittel épített,
Ország, ahol az ellenség láttán sem szűnt az ellenségeskedés,
Ország, ahol ifjak forradalma kényszerítette ki a változást.                                                                                                                                             

Baranyai  József

                                                                                                                 

MAGYAR SZELFI

   A MÚLT,  A JELEN    ÉS   A  LEHETSÉGES JÖVŐ

    A  JELEN                                                                                     

A magyar nép azt várta a rendszerváltástól, hogy szabadságot, demokráciát, jólétet hozó törvények és tettek garantálják Magyarországon az ország felemelkedését, az egyén boldogulásának széleskörű lehetőségét, azt, hogy a jólét és ne a szűkölködés legyen a meghatározó.  

A pártállam jogállami eszközökkel való lebontása elvi szinten is kudarcot szülő megoldásnak mutatkozott. A jogszabályok változtak, de maradt a kádári struktúra, a kádári gondolkodás.  A  magyar jogállamnak esélye sem volt megszületni. A joguralom megvalósulása súlyos  érdeksérelmet okozott volna a diktatúrából változtatás nélkül átemelt bíróságnak.

A diktatúra ilyen módon történő lezárása nem volt méltó történelmünkhöz. Az elégedetlenség 34 év után sem csökkent és nem is fog, amíg helyére nem kerül a jó és a rossz, amíg nem lesz jólétet teremtő politika. 

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST NEM ÉRINTETTE A RENDSZERVÁLTÁS

Köztudott, Magyarországon egyik napról a másikra, a diktatúra bíróságából lett a demokratikus jogállam bírósága. 

Az a bíróság lett független hatalom birtokosa, amely előzőleg a megfélemlítésen, megtorláson alapuló diktatúra számára a diktatórikus hatalomgyakorlás jogi hátterét biztosította. Ugyanis a párttitkárok nem ítéltek el senkit, ezt parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre.

A diktatúra működéséhez, fennmaradásához a jogi kereteket biztosító bíróság, a meglévő személyi állományával, diktatórikus viszonyokra kialakított szabályzatával, szervezeti struktúrájával, pártállami kapcsolatrendszerével lett a demokratikus jogállam független, negyedik hatalmi ágának birtokosa. 

A jogfolytonosság jegyében nem csupán igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények sokaságát és közhatalommal való visszaélés sorozatait elkövető bírák, ügyészek kerültek át címercserével, mindenfajta vizsgálat, átvilágítás nélkül a demokratikus jogállamba egyik napról a masikra, és lettek a demokratikus jogállam bírái, sőt később jelentős számban ők lettek a bírói, ügyészi szervezett vezetői is,  de több  tízezer politikai okból, politikai leszámolás céljából a diktatúra bírósága által hozott bírósági ítélet is átkerült a jogállam igazságszolgáltatásába és hatályban maradt mintha kompatibilis lenne a demokratikus jogállam jogértelmezésével, jogfelfogásával.

A politikának számolni kellett volna azzal, hogy amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor  igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis a diktatúrában az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk,

A Legfelsőbb Bíróság 2001 évben hivatalban lévő elnöke Solt Pál a rendszerváltás után 11 évvel kudarcként megélve nyilatkozta a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent számában:  „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.."

Ami miatt lezáratlan ügy az igazságszolgáltatást érintő rendszerváltás, hogy a mai napig nem született olyan állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság részéről az Igazságügyi Minisztérium részéről, amely kinyilvánította volna, hogy befejeződött a jogállam kialakítása, megtörtént a bírák átvilágítása, garantáltan tiszta multú, feddhetetlen bírák tevékenykednek a magyar bíróságokon, akik esetében nem vethető fel a bűnös pártállami múlt miatti elfogultság, akik nem követtek el a diktatúra idején igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket, akik esetében garantálható, hogy nem voltak pártbírák, nem éltek vissza a bírói hatalommal, akik garantáltan nem zsarolhatók pártállami múlttal.

Az is ismert lehetett a Politika számára, hogy mivel hatályban maradt az összes dikatúra idején született ítélet, bírósági határozat, hatályban maradtak és hatályban vannak azok az ítéletek is , amelyekben a demokrácia, a szabad választás miatti kiállás, tüntetés vagy a kapitalizmus dícsérete miatt ítéltek embereket börtönbüntetésre és kobozták el vagyonukat.

Ebből következően a mostani magyar demokráciában, jogállamban, kapitalista rendszerben hatályban vannak azok a bírósági határozatok amelyekben a diktatúra idején a demokrácia melletti kiállás és kapitalizmus, piacgazdaság dícsérete miatt ítéltek el valakit és ennek jogkövetkezményei ma is érvényesek, és nem valószínű, hogy a határozatot kérelemre megsemmisítik.

Ilyen lett a magyar jogállam..

Ebben a magyar jogállamban azok akik a diktatúra idején szót emeltek azért, hogy a jelenlegi demokrácia bekövetkezzen, ezért a mostani demokráciában büntetett előéletűek, ennek hátrányos jogkövetkezményeit egész életükben viselik, nem juthatnak jól fizető felelősségteljes állásokhoz, vezető pozícióhoz, mert ott feltétel a büntetlen előélet.   

Ami megdöbbentő, hogy a hatalom 34 éve nem akar változtatni ezen az ellentmondásos jogsértő, józan ésszel elfogadhatatlan állapoton.

A JOGÁLLAM  KIALAKÍTÁSA ...

 Hogyan létezhet Magyarországon az európai felfogás szerinti jogállam, amikor a jogállam kialakítása még a Bíróságokon sem fejeződött be?

Dr Solt Pálnak - a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének -  a nyilatkozata a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent számában:  „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.”

2001 óta nem született nyilatkozat róla, nincs állásfoglalás arról, hogy a bíróságokon, a bírói karon belül befejeződött, egyáltalán milyen szakaszába ért a jogállam kialalkítása.  

Dr. Solt Pál 2001-ben, a rendszerváltás után 11 évvel látta, hogy az igazságszolgáltatásban hatalmas a deficit a jogállam kialakítása, a jogállami normák érvényesülése tekintetében, ezért megszólalt a politika, a jogalkotók reagálását várva. Megszólalását kezdeményezésnek tekintve az eredmény ismert. Nem kapott támogatást. Azóta senki nem próbálkozott hasonló kezdeményezéssel. Így maradt a létező állapot és annak jogállamként való nevesítése. 

Dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnökeként feltehetően lelkiismereti okokból, másrészt az igazságszolgáltatás tisztasága és tisztessége iránti felelősségtől indíttatva megpróbált elindítani egy reformfolyamatot, amely legalább a fiktív jogszabályok kiszűrését, semmissé nyilvánítását eredményezhette volna. Kezdeményezése elhalt, így nincs megoldás a fiktív jogszabályok törlésére, semmissé nyilvánítására.
Megoldás hiánya miatt létezhet Magyarországon a hibrid jogrend, hibrid jogállapot, amikor hatályban vannak a legitim, törvényesen alkotott jogszabályok és hatályban vannak az illegitim, törvényen kívüli jogalkotással létrehozott, pártügyészek, pártbírák által kreált fiktív jogszabályok a koncepciós perek bírósági határozataiban.

A rendszerváltás óta eltelt 34 év alatt a politika és az igazságszolgáltatás felső vezetése is kerülte a magyar igazságügyi rendszer, a magyar igazságszolgáltatás valós helyzetének feltárását és reformok elindítását.  

A politika nem volt hajlandó elismerni, hogy rendszerváltáskor jóvátehetetlennek tűnő hibát követtek el amikor a diktatúra igazságszolgáltatását átemelték a jogállamnak nevezett új rendszerbe és a lényeges változtatások véghezvitele nélkül független hatalommal ruházták fel.
  

MIÉRT ALKALMAZTAK FIKTÍV JOGSZABÁLYOKAT?

Magyarországról azt írták nyugaton, hogy a kommunizmus legvidámabb barakkja, amit Kádárék azzal is megtoldottak, hogy itt már nincsenek politikai perek és a magyarok szabad választáson is Kádárra szavaznának. A nyugattól felvett nagy hitelek időszakában rosszul jött volna ha a nyugati sajtóhoz akár egy politikai perről szóló információ eljut, főként ha annak alapja valamiképpen a diktatúra témájához kapcsolódik.  

Már nem titok, Magyarország a nyolcvanas évekre fizetésképtelenné vált. Brezsnyev nem adott pénzt, maradt a Nyugat, a Valutaalap, Világbank. Egyetlen politikai perről szóló hír is elvághatta volna a nyugati segítséget.

Erről egy visszaemlékezés:  

" Az igaz, hogy 1982-ben Magyarország gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. Kádár hiába ment Brezsnyevhez, hogy pénzt kérjen, nem kapott, és akkor beléptünk a Valutaalapba meg a Világbankba. Egyértelmű volt, hogy a velünk nem túl barátságos ,,testvérországok”, az NDK, Csehszlovákia ott fog minket mószerolni Moszkvában, ahol csak ér. ,,Igen, akkor kérte fel a titkosszolgálat Medgyessy Pétert, hogy a Pénzügyminisztériumban figyeljen arra, hogy a testvéri titkosszolgálatok ne férjenek hozzá semmilyen olyan adathoz, ami ártana az országnak” – mondta Lendvai Ildikó. " 

" 1982-ben annyira nem volt pénz a Magyar Nemzeti Bankban, hogy motoros rendőrök hozták fel a Nemzeti Bankba az aznapi devizabevételeket. Na, és az külön megér egy fejezetet, hogy amikor végül Moszkva bólintott, Fekete János, a Nemzeti Bank akkori alelnöke úgy intézte belépésünket, hogy az amerikai-magyar-zsidó bankároktól szedte össze azt a pénzt, amit be kellett fizetnünk. Az egyik ablaknál aztán amikor kirámolta a táskájából a pénzt, átment a másik ablakhoz, és felvette az első hitelt, ami megmentett minket. " 

" Apró kitérő: 2006-ban, március 15-én kitüntetéseket osztogattak, és Sólyom László köztársasági elnök, amikor Fekete Jánosnak átadta a Köztársasági Érdemrend valamelyik fokozatát, nem volt hajlandó kezet fogni vele. Ha jól emlékszem, a TV2, Mokka című műsorában Kumin Ferenc, Sólyom sajtófőnöke volt a vendégem, és azt nyekeregte el, hogy az elnök úr már megbánta, hogy nem fogott kezet Fekete Jánossal, mert nem tudta, hogy ő volt az, aki megmentette a pénzügyi csődtől az országot. " 

Csakhogy politikai perek, koncpciós perek nélkül nem lehetett diktatúrát csinálni, diktatúrát működtetni, az a megfélemlítés, megtorlás helyett a megengedés látszatát, példázatát jelentette volna. Még a nyolcvanas évek második felében is voltak politikai perek.  

Nem szűntek meg a politikai ügyek és emiatti leszámolások, megtorlások de ki lett adva, hogy ezeket már köztörvényes pereknek kell álcázni. 

Az MSZMP KB jogi ügyekkel foglalkozó titkársága részletesen kidolgozta miként kell kezelni ezeket az ügyeket, miként kell eljárni, hogy a politikai okok miatti felelősségrevonás köztörvényes pereknek álcázott koncepciós perek révén történjen. Erre ki kell választani az alkalmas, megbízható, rendszer iránt elkötelezett bírókat, ügyészeket, fel kell készíteni őket és az ügy szolgálatáért előjogokat kell biztosítani számukra. 

Az állampárt központi bizottságánál külön szervezeti egység foglalkozott a koncepciós perek módszertanával. A bírákat, ügyészeket a központi módszertan alapján készítették fel az állampárt jogász káderei, hogy miként kell eljárni koncepciós perekben. A hetvenes évek második felében gyakran, a nyolcvanas években pedig szinte általánosságban alkalmazott gyakorlattá vált a fiktív, kitalált, nemlétező jogszabályok, nemlétező szakértői vélemények és nemlétező bizonyítékok, hamis tanúvallomások alkalmazása, mivel jogsértések kellettek az a koncepciós perekben hozott ítéletekhez. 

Szabály volt, hogy nem kell időt fecsérelni a jogsértések, szabálytalanságok felkutatására, mert az csak időpocsékolást jelent és nem hoz eredményt. A tapasztalat azt mutatja, hogy betartják a jogszabályokat, inkább csak tévedésből keletkező jogsértéseket lehet találni vagy véletlenből adódó szabálysértések vannak. Hosszú, sok időt igénylő vizsgálattal sem lehet a pártvezetés által megjelölt súlyú ítélethez elegendő jogsértést, szabálytalanságot találni, ezért bele sem érdemes kezdeni, mert így a cél nem teljesíthető. 

Az állampárt jogász káderei eleve arra készítették fel a koncepciós perekben eljáró ügyészeket, bírákat, hogy a koncepciós perekben fiktív, nemlétező jogszabályokat kell alkalmazni és fiktív, nemlétező szakértői véleményekre, nemlétező bizonyítékokra hivatkozva, hamis tanúkat bevonva kell a bizonyítást lefolytatni. Így érhető el a kívánt eredmény, ez a módszer jelenthet garanciát arra, hogy viszonylag rövid idő alatt teljesíthető legyen a párt által meghatározott súlyú büntetést kiszabó büntetőeljárás lefolytatása. 

A koncepciós perekben eljáró ügyészeket pártügyészeknek, a koncepciós perekben eljáró bírákat pártbíráknak nevezték. Ez abban az időben rangot, kiemelt státuszt jelentett. Nekik joguk volt az elkobzott javak, ingatlanok, autók, festmények, bútorok, szőnyegek zárt körű árverésén, értékesítésén részt venni, ahol töredék áron juthattak hozzá ezekhez. 

A koncepciós perekben alkalmazott fiktív, kitalált, nemlétező jogszabályoknak nem volt jogszabályhelye, szövege, ezek csak a hivatkozás szintjén léteztek, de ezekre hivatkozva állapították meg a jogsértést és minősítettek jogsértőnek cselekményeket. A nemlétező szakértői vélemények, nemlétező szakértői számítások szintén csak a hivatkozás szintjén léteztek, nem volt szerzőjük, megnevezésük, címük, azonosítási számuk, iratszámuk, nem voltak megtalálhatók az iratanyagban, de ezekre hivatkozva minősítették a cselekményeket és ezekre hivatkozva állapították meg a kár összegét, ami alapot jelentett a büntetés kiszabásához.  

A magyar igazságszolgáltatás a fiktív jogszabályok alkalmazását és hatályban tartását jelenleg is jogszerű eljárásnak tekinti, ezt a Legfelsőbb Bíróság végzései, a Legfőbb Ügyészség törvényességi vizsgálatairól készült határozatok igazolják..

 IDÉZETEK A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyv DIKTATÚRA fejezetéből:

/ A DIKTATÚRA  című írás alapanyaga az a Baranyai József által 1982-ben megfogalmazott definíció ami leírja a kádári időszak diktatúrájának lényegét és működési mechanizmusát, ami később etalon lett a diktatúra meghatározására. Emiatt Baranyai Józsefet a kádári diktatúra megtorlásként egy évig egy rendőrségi pincében tartotta fogva politikai fogolyként embertelen körülmények között.. /

" Vitathatatlan tény, hogy a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez a jogi kereteket – mint jogalkalmazó – a diktatúra bírósága biztosította. Ez nem is létezhetett másként, ennek tagadása a diktatúrát éltető megtorlás, megfélemlítés stratégiájának tagadását, végső soron a diktatúra létezésének tagadását jelentené. " 

" Az állampárt vezetői, a diktatúra hatalomgyakorlói közvetlenül nem ítéltek el senkit, ezt helyettük, parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre. Mivel a bírói hatalom stratégiai pozíciót jelentett a diktatúra hatalomérvényesítésében, ezért olyan jogászokat választottak és neveztek ki bíráknak, akik megbízható, elkötelezett hívei és kevés kivétellel tagjai is voltak az állampártnak, akik vonakodás nélkül, maradéktalanul végrehajtották az állampárt utasításait. Egy a törvények betartását a pártutasítások elé helyező bíróság ellehetetlenítette volna a diktatúrát éltető megtorlás és megfélemlítés igazságszolgáltatáson keresztül történő érvényesítését, ez pedig a diktatúra megroppanásához, bukásához vezetett volna. " 

" Amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor  igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk. "

" A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így pl. a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait. " 

" A bírák többsége a diktatúrában is köznapi ügyekkel foglalkozott, köznapi polgári peres vagy büntetőügyekben ítélkezett, e fejtegetések kapcsán nem is róluk van szó. Volt azonban egy kisebbség, amelynek feladata a diktatúra akaratának, erejének jogi eszközökkel történő érvényesítése volt. Őket igen alapos szelekció révén választották ki, kevés volt a hatalommal való együttműködés szándéka, az erre vonatkozó kinyilatkoztatás. Jóval több kellett ennél, igazi elkötelezettségre, elhivatottságra volt szükség a párt, a párt politikája és az eszme iránt. 

Kádár félreérthetetlenül kimondta: " A büntetőpolitika a párt politikájának részét képezi, amely az ügyészségeken, bíróságokon keresztül érvényesül. A büntetőpolitika feladata, hogy a párt politikájának érvényre juttatását kikényszerítse. " 

HIBRID JOGREND, HIBRID JOGÁLLAPOT 

 Az Alaptörvény kimondja: (1)  " Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. " 

A hibrid jogrend és hibrid jállapot jellemzője a törvényes és a törvénytelen vagy inkább törvénysértő együttléte, együttes halmaza, amikor a törvényes és törvénysértő ítéletek, bírósági határozatok egyaránt hatályban vannak és mindegyik jogkövetkezménye érvényben van. 

Elfogadhatatlan, hogy a hatalom képviselői, akik változtathatnának ezen nem akarnak változtatni, szerintük ez a jogállam, így teljesül a jogbiztonság.  

Vannak, mert maradtak megválaszolatlan kérdések:  

A nemzet akaratából a jog uralmán alapuló állami berendezkedésnek hogyan lehetett része változtatás és személycserék nélkül, átvilágítás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények felderítése, tisztázása nélkül a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez mint jogalkalmazó a jogi kereteket biztosító bíróság, a diktatúrából a demokráciába érintetlenül átemelt bíróság?  

A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így pl. a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait.  

Az Alaptörvény értelmében a jog uralmán alapuló állami berendezkedés igazságszolgáltatása nem tarthatná hatályban a megelőző kommunista diktatúra idején fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatokat, mert a  jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. Erre kirívó példaként említhető, amikor a Kúria konkrét kérelem esetén sem indította meg az Alaptörvény által előírt megsemmisítési eljárást, hanem elutasította a megsemmisítésre irányuló kérelmet és továbbra is hatályban tartotta a fiktív jogszabályokat alkalmazó kérelemben megjelölt másodfokú bírósági határozatot.  

Magyarország Igazságügyi Minisztériuma az elmúlt évben bejelentett két konkrét alaptörvénysértés esetében sem indította el az alaptörvénysértés kivizsgálását, az alaptörvényellenesség vizsgálatát.  

A kérelmet benyújtó a Bíróságtól kéri keresetében, hogy a Bíróság kötelezze az Igazságügyi Minisztériumot az Alaptörvény betartására.  

Ez a magyar jogállam. Ilyen a magyar jogállam.  

JOGÁLLAM  

Általános értelmezés szerint ott van jogállam ahol a jog uralma minden más hatalom fölött áll. A jogszabály, a jogszabály érvényessége,  a jogállam, a jogbiztonság fogalmát alaptörvény, alkotmány kell, hogy rögzítse. 

Magyarországnak 2012-ig olyan alkotmánya volt, amelyben nem szerepelt a jogszabály meghatározása, a jogszabály érvényességének feltétele.  / A jogszabály (avagy jogforrás, jogi norma) a közhatalmi szervek által alkotott olyan magatartási szabály, amelynek érvényre jutását végső soron közhatalmi kényszer biztosítja. A jogszabályt a közhatalmi szervek előre megszabott eljárási rendben alkotják meg. Nem jön létre érvényesen az a jogszabály, amelyet nem a törvényes eljárási rendben alkottak meg / 

Magyarországnak jelenleg olyan Alaptörvénye van, amiben nem szerepel a a JOGBIZTONSÁG meghatározása, amiben nem szerepel a JOGÁLLAM meghatározása. / A jogbiztonság általános érvényű megfogalmazása: " A jogbiztonság megköveteli a jog egésze, annak részterülete és az egyes jogszabályok világosságát, egyértelműségét, kiszámíthatóságát és előreláthatóságát azok számára, akiktől a norma hatályba lépését követően a szabály betartását, jogkövető magatartást várunk el, tehát a norma címzettjei számára. A jogbiztonság léte nélkülözhetetlen a jogállamiság megvalósulásához." 

Magyarországon jelenleg a BÍRÓSÁG a becslések szerint 30-40 ezer fiktív alaptörvényellenes jogszabályt alkalmazó bírósági határozatot tart hatályban. Amíg az alaptörvényellenes jogszabályok hatályban vannak nem lehet jogállamról beszélni Magyarországon. Magyarországon jelenleg nem büntetik, nem szankcionálják a fiktív jogszabályok alkalmazását, hatályban tartását. Az IM elutasítja az alaptörvényellenes jogszabályok alkalmazásának kivizsgálására vonatkozó kérelmeket, elutasítja az ilyen jellegű alaptörvénysértések kivizsgálását. 

/ Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.  Alaptörvényellenes az a jogszabály, amelyet nem a meghatározott eljárási rendben alkottak meg, amelynek nem történt meg a kihirdetése ami az érvényessé válás feltétele, amely esetében nem határozták meg a hatályba lépés vagyis az alkalmazhatóság időpontját.A jogszabály alaptörvényellenességének jogkövetkezménye a megsemmisítés. /  

AZ ÚJ RENDSZERVÁLTÁS KONCEPCIÓJA 

 

Az  ÚJ RENDSZERVÁLTÁS első törvénye a Jogbiztonság meghatározása legyen.  

Az  ÚJ RENDSZERVÁLTÁS második törvénye az alaptörvény megsértése miatti megfosztás kiterjesztése legyen. 

/ Magyarországon addig nem lesz jogállam amíg a törvények betartásáért, betartatásáért legfőbb felelősök következmények nélkül megsérthetik az alaptörvényt, olyan fiktív jogszabályokat alkalmazhatnak és tarthatnak hatályban, amik nem törvényes eljárási rendben jöttek létre, nem hirdették ki és nem helyezték hatályba azokat. / 

Az ALAPTÖRVÉNY Magyarország jogrendjének alapja.
Aki mint
legfőbb ügyész,
Kúria elnöke,
igazságügyi miniszter,
köztársasági elnök,
ügyész,
bíró
megsérti az alaptörvényt alkalmatlan és méltatlan a magyar jogállam szolgálatára ezért ennek következménye a hivataltól való megfosztás legyen. 

Aki mint 

bíró fiktív, alaptörvényellenes jogszabályt alkalmaz, hatályban tart,
mint ügyész, bíró, ügyészség, bíróság vezető beosztásban lévő alkalmazottja, igazságügyi minisztérium vezetője, döntést hozó hivatalnoka közreműködik fiktív jogszabály alkalmazásában, hatályban tartásában,  hallgatással, intézkedés elmulasztásával támogatja azt
alkalmatlan arra, hogy jogászként a magyar jogállamot szolgálja, ezért őt határozott időre vagy véglegesen tiltsa el a bíróság a jogászi hivatás gyakorlásától. 

Az ÚJ RENDSZERVÁLTÁS nem hagyja figyelmen kívül, hogy az  Alaptörvény értelmében a jog uralmán alapuló állami berendezkedés igazságszolgáltatása nem tarthatja hatályban a megelőző kommunista diktatúra idején fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatokat, mert a  jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek.

Az ÚJ RENDSZERVÁLTÁS nem kerülheti meg, hogy rendezze az igazságügy, az igazságszolgáltatás anomáliáit, az Alaptörvény hiányosságait. 

Nem folytatható a jelenlegi állapot, hogy csak a kinyilatkoztatások szintjén létezik a jogállam, a jogbiztonság, az alapvető jogok és uniós jogok érvényesülése, hogy valójában hibrid jogállapot a jellemző, amikor egyaránt hatályban vannak törvényes eljárási rendben alkotott, kihirdetett, hatályba helyezett jogszabályok és hatályban vannak azonosító adat nélküli kitalált, fiktív jogszabályok. 

Nem folytataható, hogy az IM elutasítja az alaptörvényellenes jogszabályok alkalmazásának, hatályban tartásának kivizsgálására vonatkozó kérelmeket, elutasítja az ilyen jellegű alaptörvénysértések kivizsgálását.

  

HAZUGSÁGRA  NEM LEHET  POLITIKÁT ÉPÍTENI 

Hazugságra politikát építeni nem lehet! Ez valószínűen sokszor idézett kijelentés lesz majd, amikor a miniszterelnök illetve több miniszter beszédéből idézik azt a néhány sort, amely szerint már több mint 4,7 millió munkavállaló dolgozik Magyarországon  és   Magyarországon már több mint 4,7 millió foglalkoztatott fizet jövedelemadót. 

Magyarországon nem dolgozik, nem dolgozhat  4,7 millió munkavállaló, mert legalább 800 ezer, de inkább 1 millió  magyar külföldön dolgozik az összesen 4,7 millió magyar munkavállalóból.   A külföldön dolgozó magyarokról - akik egy év alatt 1220 milliárd forintot utalnak haza - azt állítani, hogy Magyarországon dolgoznak hazugság. A külföldön dolgozó 800 ezer vagy inkább 1 millió magyar számára nem az Orbán-kormány teremtett munkahelyet. De akkor kinek teremtettek 1 millió munkahelyet? 

Magyarországon nem fizet 4,7 millió foglalkoztatott a bére után jövedelemadót. Aki külföldön dolgozik, az külföldön fizet jövedelemadót és járulékot is. Hazugság azt állítani, hogy a külföldön dolgozók is Magyarországon fizetnek jövedelemadót.

HOL TARTUNK? 

A rendszerváltást követően a politikai erők között talán egy dologban volt egyetértés. Abban, hogy a fejlett nyugati világhoz akarunk tartozni, a mintát számunkra a fejlett nyugati országok jelentik.

A 2010-ben hatalomba került politikai elit felrúgta ezt a konszenzust, új célok, új víziók lettek. A nyugathoz való tartozás hangsúlyozása helyett már a függetlenségért folytatott szabadságharc a téma és az új irány kelet lett. Róma helyett Bizánc. Nem úgy mint államalapító István idejében.

A magyar politika nem tud kikeveredni a sajátosan értelmezett  szabadságharcból és a Magyarország számára a Marshall-segélynél nagyobb mértékű uniós támogatást folyósító nyugat is az ellenséges oldalra került. Ebből az lett, hogy még ugyan beszélnek velünk ha muszáj, de már igazán nem tekintenek bennünket közéjük tartozónak

MAGYARORSZÁG ÚJBÓL KOMPORSZÁG LETT 

Magyarország újra sodródik, a biztosat feladva új kapaszkodót keres. Kina, Oroszország már a baráti oldalra került. A baj ezzel az, hogy a sodródás a keleti nyomorzónába viheti az országot és akkor majd generációk küzdelme kell hozzá, hogy kikerüljünk a szegénysorról. 

A jóléti társadalom építése helyett pedig az új cél a munkaalapú társadalom és munkaalapú gazdaság lett, főként ázsiai bérmunkával. Az új vízió szerint majd a szalag fölött görnyedő magyarok százezerei teremtik meg a szép új világot.

 

Az Európai Unióban Magyarország az egyedüli tagállam, ahol nem az európai értékrend alapján álló jóléti rendszer építése a cél, hanem egy merőben új vízió, az illiberális munkalapú rendszer megvalósítása. 

A 2010 óta hatalmon lévő politikai elit szerint szakítani kell a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel, mert a liberális állam - a 2010 előtti magyar példa alapján látható - nem képes megvédeni a közösségi vagyont és az országot az eladósodottságtól.

Túl kell lépni a Nyugat másolásán, mert a nyugati fejlett országokban létező jóléti állam és társadalmi rendszer kimerítette tartalékait és sikertelenségre van ítélve. 

2010 óta Magyarország nem jóléti - bár előtte se volt, ám célként létezett -, hanem munkaalapú állam, ahol a kormány célja a teljes foglalkoztatottság elérése. 

Azt, hogy mi is a munkaalapú állam, a munkaalapú társadalom nem lehet definiálni, de ha látják felismerik és egyik fontos jellemzője, hogy nem fizet segélyt, ha az állampolgárok nem nyújtanak érte valamit. Az erre született megoldást közmunkának nevezik.

REFORM VAGY KÍSÉRLET?

A munkaalapú rendszer megvalósítását a kormány magyar reformnak mondja, mások pedig kísérletnek. Magyarország a laboratórium és a magyar nép a kísérlet alanya. 

A vitathatatlan eredmény: a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. Az illiberális munkaalapú rendszer olyan vízió, aminek a részletei még nem lettek kibontva. Az eddig megismertekből az érzékelhető, hogy azért van valamilyen demokrácia, ami esetenként parancselvű és létezik a szólásszabadság, de azért kockázatos élni vele. 

Ami a munkaalapú rendszer fejlődéshez való viszonyát illeti, ellentmondásos a helyzet. Amikor a jövőkutatók a negyedik ipari forradalom kezdetén már sokadszor mondják, hogy a munkahelyek több mint fele az automatizálás, a robotizáció miatt meg fog szűnni, Magyarország akkor akar munkaalapú gazdaságot építeni és összeszerelő üzemeken alapuló ipart fejleszteni. 

Amikor a világ arra készül, hogy a szolgáltatás lesz a fő foglalkoztató ágazat, Magyarország a szolgáltatást mellőzve az iparban akar munkahelyeket teremteni, erre fordítva minden energiát és forrást. 

A magyar iskolákban pedig az informatika széleskörű alkalmazásának oktatása helyett heti 5 óra testnevelés és plusz énektanítás biztosítja a magyar fiatalok jövőre történő fizikális és mentális felkészítését. 

Ilyen jellegű és léptékű kísérlet - mint a munkaalapú rendszer bevezetése - Magyarországon akkor lehetne sikeres, ha találkozna a magyar társadalom igényeivel, elvárásaival és a magyar társadalmat alkotó magyar emberek egyéni szándékaival, elképzeléseivel.  

JÓLÉT HELYETT CSAK A MUNKA   

Magyarországon a munkaalapú gazdaság egyet jelenthet azzal, hogy véglegesen lemondunk a jóléti társadalomról és az ehhez szükséges teljesítményt biztosító gazdaság megteremtéséről. 

Véglegesen elfogadjuk a sokak számára a nyomorhoz közeli vagy azt nem sokkal meghaladó életszínvonalat biztosító bérek fennmaradását. Ugyanis a munkaalapú gazdaság működésének alapvető szabálya a bérek lehető legalacsonyabb szinten tartása, csak így hozható termelés és bérmunka az országba. 

A munkaalapú gazdaság - nevezhetjük napszámos kapitalizmusnak is - az összeszerelő üzemekkel más gazdaságok kiszolgálója lesz és mint szerver gazdaság olyan szorosan kapcsolódik az országba termelést behozó cégekhez, hogy az ottani változásokat szinte direktben érezzük, fejlődésünk is az ottani fejlődés függvénye lesz, persze jóval alacsonyabb szinten. 

A magyar emberek munkaalapú rendszerrel szembeni ellenérzése nem a munkával szembeni ellenérzést jelenti. A magyar embereknek semmi bajuk a munkával. Többségük dolgos, igyekvő ember, de a jólétet mint célt nem hajlandók lecserélni a munkára. 

A munka mint fogalom nem alkalmas arra, hogy a társadalom számára cél legyen. A munka hasznos, értéket teremtő, jövedelemszerző tevékenység, de arra alkalmatlan, hogy az emberek életét meghatározó viszonyok, így például az életszínvonal és életminőség tekintetében cél lehessen. 

Azok az idők már elmúltak, amikor a politika célja a nyugati jólétet és a kapitalizmust elvető, felsőbbrendű célok megvalósításáért küzdő és dolgozó szocialista vagy kommunista embertípus kinevelése lehetett.  

A MUNKAALAPÚ ILLIBERÁLIS FÖLÉNYE 

Lehet a munkaalapú gazdaság vízójáról ábrándozva nagy terveket szőni, hogy majd Magyarország lesz a térség termelési központja. Lehet hangzatos kijelentésekkel ízzitani a mélymagyar büszkeséget, hogy már mi adjuk a példát az összeomlása előtti állapotban a jólét romjain fetrengő nyugatnak. Mert ők a múlt, mi meg jövő. Már a mi térségünk lett Európa gazdasági fejlődésének motorja.

De amikor a hanyatló, önmagába roskadó nyugat nem utalja a magyar gazdaságot infúzió módjára stabilizáló uniós támogatást, akkor jön a kijózanodás és annak pánikszerű felismerése, hogy munkaalapú illiberális erkölcsi és gazdasági fölénye inkább még csak szavakban létezik. Uniós támogatás nélkül padlót fognánk. Persze ezért is nyilván Brüsszel a hibás.     

A GAZDASÁG HÚZÓ ÁGAZATA 

A magyar gazdaság húzó ágazata nem a termelés vagy szolgáltatás lett, hanem a kommunikáció, ami komoly sikerként tudja eladni azt ami valójában nincs. A hatalom kommunikációs gyára elszakítja az embereket a valóságtól.

A 2010-ben hatalomra került politikai elit mindent elvet, ami a fejlett világban cél és a fejlett gazdaság vagy a jóléti társadalom működésében fontos illetve meghatározó.

A demokratikus értékrend, az egyenlő elbánás elve, az arányosság már csupán orbáni mértékben érvényesülhet Magyarországon. A keleti nyitás nem csupán irányváltást jelez, de annak tagadását is, ami a fejlett nyugathoz kötött bennünket.

Új értékrend érvényesül, új társadalom- és gazdaságformáló nézetek, új elvek és víziók mentén alakulnak a működés új rendjét formáló szabályok.

.

LETT VOLNA MÁSIK ÚT IS
 

Magyarországon 3 gazdasági modell ismert, ebből kettőt már kipróbáltak. A 2002-2008 közötti szocialista kormányzás alatt kipróbált  neoliberális modell alkalmazásának eredményei ismertek. 

Hasonlóan van tapasztalat a Matolcsy-féle modell 2010 óta történő alkalmazása során elért eredményekről és következményekről. Ami még nem lett kipróbálva az a  B-modell , noha 1998 óta ott volt  minden kormány asztalán. 

Mit tud a B-modell? A B-modell valós piaci lehetőségekre épülő gazdaságfejlesztést kínál.  A B-modell nem a teljes foglalkoztatásra alapozza a gazdasági fejlődést, hanem a nagy tömegű szolgáltatás és árú értékesítésére, ami mellé odateszi a piacot, a keresletet is. A B-modell szerinti ugrásszerű gazdasági növekedést a pár év alatt megvalósítható óriásprojektek biztosítják  20-30 milliárd eurós jövedelemtermelő képességükkel.

Békesség, biztonság, gyarapodás. Ezek lennének a közállapotra leginkább használható jelzők. 

Amíg a politika nyílt vagy bújtatott szándékai között az első helyek valamelyikén ott a korrupció, addig a B-modell alkalmazására csekély az esély. 

 A B-modell nem a korrupcióra, hanem a nagyléptékű gazdaságfejlesztésre lett kitalálva. Ezért nyilván a legalkalmatlanabb  modell a politikának, amikor a korrupció, a pályázati pénzek visszaosztása, az állami megrendelések visszaosztásért történő juttatás / alkotmányos költség / a rejtett cél.
 

KÉT KUTATÁSI IRÁNYZAT

Magyarországon a gazdasági fejlődés irányának és ütemének, a gazdasági növekedés élénkítésének alakulását vizsgáló elemzés és kutatás vonatkozásában alapvetően két különböző irányzat létezik. 

Az egyik irányzat a megtörténtet, a lezajlott folyamatokat elemzi és ebből próbál meg következtetéseket levonni, ez alapján készít előrejelzést. Ez az általánosan elfogadott és alkalmazott irányzat.  

A másik irányzat a létező helyzetből kiindulva a lehetségest kutatja, azt, hogy a földrajzi, nemzeti adottságok, az embertőke és társadalmi tőke, de főként a fellelhető lehetőségek figyelembe vételével milyen fejlődési pálya, milyen jövőkép biztosíthatja az ország gyors felemelkedését. Erre az irányzatra Magyarországon egyedüli példa a B-modell. 

Az ESZ gazdasági stratégiájának megalkotásakor ezt az elemzési és kutatási irányzatot, a B-modell megalkotásakor alkalmazott módszert választotta, abból kiindulva, hogy ha csak a lezajlott és jelenleg zajló folyamatokat kutatják és ebből vonnak le következtetéseket, abból csupán az látható, hogy mi lesz ha minden így folytatódik tovább. Az Ellenzéki Szövetség az új megoldásokat keresi.  A régiben pedig nem lehet megtalálni az újat.

KÉT NÖVEKEDÉSI ELMÉLET  

Az egyik elmélet azt mondja, hogy az adó- és járulékkulcsok csökkentésének, továbbá a kedvező világgazdasági folyamatoknak a hatására majd szép lassan beindul a gazdasági növekedés, ezt kell türelemmel kivárni. Ez esetben a növekedés a gazdaság spontán mozgása révén jön létre, számokban pedig azt jelenti, hogy nagyjából 1-2%-os növekedés várható, ami a folyamat erősödése során felmehet 3-4 %-ra is.

A másik növekedési elmélet, a B-modelles elmélet a szervezett keresletre épülő tudatos gazdaságfejlesztésben, a két faktoros gazdasági növekedés alkalmazásában látja a kibontakozás lehetőségét. Ez esetben azonnal indítható a növekedés, és 5 év alatt akár megháromszorozható a magyar gazdaság teljesítménye, a duplázás pedig erőlködés nélkül megvalósítható.

A két növekedési elmélet közötti alapvető különbség az, hogy egyik esetben kivárják amíg spontán, magától beindul a növekedés, a másik esetben - a B-modelles esetében - viszont kidolgozott növekedési program alapján tudatos gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszervezéssel beindítják a növekedést.


KÉT NÖVEKEDÉSI FAKTOR  

Az egyik növekedési faktort a gazdaság spontán mozgása révén létrejövő spontán növekedés lehetősége jelenti. Ez esetben a jogi szabályozás, az adó és járulékok kulcsainak változtatása révén kialakuló feltételrendszer és állami valamint uniós támogatás jelenti a stimulációt, másrészt a világgazdasági folyamatok kedvező hatása lehet befolyásoló tényező. Ez a növekedési faktor a létező lehetőségek mintegy harmadának kihasználására nyújt lehetőséget.

A másik növekedési faktort a tudatos gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszervezéssel megvalósítható ugrásszerű gazdasági növekedés jelenti, aminek kis töredéke is hosszú évek alatt jönne létre a spontán fejlődés révén.

A két faktor együttes hatása révén érhető el az az állapot, ami a létező lehetőségek közel teljes mértékű kihasználásának mondható.


A GAZDASÁGI MODELLEZÉS HIÁNYA    

Az elmúlt időszak kormányai mellőzték a gazdasági modellezés alkalmazását is, úgy tudni, erre szakértőjük sem volt. Csupán hatásvizsgálatot alkalmaztak egyes esetekben, amely merőben más mint a modellezés. A hatásvizsgálat egy kormányzati intézkedés, monetáris vagy jogi szabályozás lehetséges következményeit vizsgálja.

A modellezés nem a következményeket, hanem a folyamatot, magát a megoldást, a cél elérésére kidolgozott cselekvéssort, elképzelt logikai rendszert teszteli, azt vizsgálja, hogy  egyáltalán működik-e a folyamat, mely tényezőkön, összetevőkön lenne célszerű változtatni, hogyan fokozható a hatékonyság.

Gazdasági modellezéssel vizsgálható lett volna, hogy az adó- és járulékcsökkentés vagy a pályázati úton kiosztott több ezer milliárd forint állami és uniós támogatás miért nem generál gazdasági növekedést, miért csak adományként működve magánvagyonokat gyarapít.

Gazdasági modellezéssel kimutatható lett volna, hogy piac nélkül, kereslet nélkül adó- és járulékcsökkentés, állami vagy uniós támogatás, de alacsony kamattal adott hitel sem gerjeszt gazdasági növekedést, azért is, mert ha láthatóvá válik ilyen piaci lehetőség vagy kereslet, akkor arra több száz tőkével rendelkező vállalkozás azonnal rástartol és elviszi.

AZ ÍGÉRET FÖLDJE...

A rendszerváltáskor sokan hittek benne, hogy Magyarország rövidesen az ígéret földje lesz. 5-10 év alatt utolérjük Ausztriát és majd hasonló életszínvonalon élhetünk mint az osztrákok. Nem így lett! Maradt a kérdés: csupán álom vagy elérhető valóság, hogy Magyarország az ígéret földje legyen? Létezik az amerikai álom magyar változata?
 
Mindez az elvi okfejtések és érvek ütköztetése szintjén mozog addig, amíg valaki le nem tesz az asztalra egy olyan modellt, amiben benne van annak lehetősége, hogy Magyarország akár 5 év alatt megközelítse, sőt utólérje Ausztria gazdasági teljesítményét és az osztrák életszínvonalat. A B-modell / Baranyai-féle modell / egy erre alkalmas gazdasági innováció, ami az önszerveződő piacgazdaság működése révén létrejövő gazdasági teljesítményt kiegészíti a második növekedési faktorral létrehozható gazdasági teljesítménnyel. Az új típusú gazdasági növekedés zászlóshajói az óriásprojektek.

A jólét megteremtéséhez szükséges gazdasági teljesítményt biztosító B-modell szerinti gazdasági struktúra tudatos  gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszervezéssel hozható létre. Ez esetben a gazdasági növekedés nem sok apró többletteljesítmény összegereblyézéséből áll össze, hanem egy pakkban, egy csomagban, megtervezett módon és  időben biztosítható. A B-modell a két faktoros gazdasági növekedést alkalmazza, amikor két motor hajtja a gazdaságot és a spontán növekedést kiegészíti a szervezett gazdaságfejlesztésből származó új típusú növekedés. 

B-MODELL 

  

Gazdasági innováció, amivel átléphetünk a jólét küszöbén és  ami sok  magyar ember számára adhat új esélyt, új lehetőséget a boldogulásra. 

Magyar modell, magyar mentalitáshoz igazodó gazdaságszerkezettel. Új gazdasági gondolkodás. Ideológia helyett jólétet hozó innováció.

Két faktoros gazdasági növekedés. Két motor hajtja a gazdaságot.

A B-modell szerinti nagyléptékű gazdaságfejlesztéssel 5 év alatt létrehozható az a gazdasági teljesítmény, ami a spontán gazdasági növekedés révén csak 50 év alatt jönne létre. A B-modell alkalmazása lehetőség arra, hogy ne kelljen végigjárni egy áldozatokkal és lemondásokkal teli hosszú fejlődési utat ahhoz, hogy elérjünk oda, ahova rövid idő alatt, jóval könnyebben is eljuthatunk.    

ELVI ALAP    

A demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság létrejöttének egyező akarása, az önérdekű szerveződésnek, a verseny szabadságának akadály nélküli érvényesülése esetén is jelentősen különböző állapot alakulhat ki a gazdasági fejlődés milyenségét, a gazdasági növekedés mértékét, a gazdaság szerkezetét és a társadalom tagozódását illetően. 

A B-modell az erős demokrácia, erős gazdaság pilléreire épülő olyan kapitalizmus modellje, amelyben az állam – mint szolgáltató állam – a legfőbb szervezőerő szerepét felvállalva megteremti a jóléti társadalom gazdasági alapját képező szervezett piacgazdaságot. A B-modell azokat a lényeges összefüggéseket, jellemző sajátosságokat vázolja, amelyek irányadók, meghatározók a szervezett piacgazdaság létrejöttéhez, egy olyan gazdaság, olyan társadalom létrejöttéhez, amelynek legfőbb kedvezményezettje az egyszeri életértéket képviselő ember. 

A modell lényeges jellemzője, hogy az önerőből történő érvényesülés legszélesebb körű megvalósulása, az önérdekű szerveződés gerjesztése, kiteljesedése révén biztosítja a létező lehetőségek szabta határt közelítő gazdasági növekedést. 

A spontán önérdekű szerveződés keretében az állampolgárok kezdeményezése, cselekvésben megnyilvánuló akarata révén kialakuló szervezettség és az ezt kiegészítő, az állam mint legfőbb szervezőerő által létrehozott szervezettség azt az állapotot eredményezi, amikor összeér az egyén és az állam cselekvésének határa, amikor a legteljesebb mértékben megvalósulhat a lehetőségek és kiaknázatlan erőforrások felkutatása, használatbavétele. 

Az állam polgárainak egyező akarata és tevékeny részvétele által, az állam mint legfőbb szervezőerő közreműködésével teremthető meg a gerjesztett, kiteljesedő önérdekű szerveződés, amely voltaképpen a szervezett piacgazdaság megvalósulását jelenti. 

A szervezett piacgazdaság képes megjeleníteni a társadalom azon önérdekűségét, hogy a ma Magyarországon élők tudását, képességeit, adottságát figyelembevevő gazdaságszerkezet kialakítása révén jóval többen váljanak az értékteremtő folyamat részesévé és mind kevesebben kerüljenek a támogatást igénylők élethelyzetébe. 

A szervezett piacgazdaság sem képes arra, hogy megvalósítsa a gazdasági és társadalmi igazságosságot, de jelentősen közelít ahhoz, kiterjeszti az egyenlő elbánás elvét és számottevően növeli az esélyegyenlőséget. 

A B-modell szerinti állam nem a polgárok életét befolyásoló, beavatkozó állam, hanem szervezettséget teremtő, szolgáltató állam. Az állam szolgáltatásokat nyújtó közreműködése nem korlátozza a verseny szabadságát, nem csorbítja a piacgazdaság szereplőinek jogait, de egyenlőbbé teszi a létező lehetőségek megismerését és elérhetőségét.   

A VALÓS HELYZET  

                                                     

Az Orbán-kormány gazdasági modellje, az összeszerelős munkaalapú rendszer a magyar gazdaság egysíkú fejlődését eredményezte.

A magyar exportnak csak 23 %-át állítják elő magyar vállalatok és ennek jelentős része is mezőgazdasági termék, feldolgozatlan nyers termék. Alig van magyar fejlett ipari termék amikor az ország a negyedik ipari forradalomra készül.

A kivitel több mint háromnegyedét külföldi cégek produkálják. A munkaerőhiány miatt rohamosan emelkedő bérek szintje rövidesen eléri azt az értéket, ami már inkább távozásra mint maradásra készteti az itt lévő multikat és külföldi tulajdonban lévő vállalatokat. Ez viszont azzal jár, hogy a magyar export akár 50 %-al csökkenhet, hiszen a jelenlegi export több mint 75 %-át vagyis háromnegyedét már külföldi cégek állítják elő. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna.

Már most is erősen szivárog a munkaerő a sokkal többet fizető külföldi munkákra, nem véletlen, hogy a hiányzó munkaerőkapacitást a rabszolgatörvénynek nevezett túlóratörvénnyel próbálják meg biztosítani. Meg persze bevándorlással, úgy, hogy vendégmunkásoknak nevezik őket. A legális bevándorló is bevándorló. Más vallás, más kultúra, más erkölcs, más szokások.

A magyar gazdaság versenyképességének fejlesztéséhez és a modernizáláshoz szükséges pénzek a sportba, a fociba mentek és mennek. A kutatóintézetekben és nem kutatóintézetekben lévő innováció fókuszálására és termelésbe való átforgatására alkalmas létesítmények és projektek helyett stadionok, sportcsarnokok, focipályák épülnek, melyekkel nem valósulhat meg a negyedik ipari forradalom vagy a hightech iparág térnyerése.  

IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK 

                                                     

A kormány elkótyavetyélte a felzárkózásra és jóléti fordulatra kapott uniós ingyenpénz ezer milliárdjait.

Nem folytatható tovább az a tékozló illiberális politika, amely ezer milliárdokat szórt el olyan célokra és támogatásokra, mely a magyar emberek többségének megélhetési viszonyait, életszínvonalát semmilyen formában nem javította. Megdöbbentő, hogy 2010 óta oda jutottunk, hogy a szegénységi rangsorban már csak Bulgária áll rosszabbul mint mi, mert a 2010 óta hatalmon lévő kormány a felzárkózásra és jóléti fordulatra kapott uniós ingyenpénz ezer milliárdjait is elkótyavetyélte.

A 13 éve tartó illiberális kormányzás nagy vesztese a NAGY GENERÁCIÓ 2 millió nyugdíjasa lett.

A MAGYAR EMBEREK SORSÁÉRT FELELŐSSÉGET ÉRZŐ ÉS VÁLLALÓ POLITIKA EGYEZŐ VÉLEMÉNYE: NEM MEHET ÍGY TOVÁBB!

JÓLÉTI FORDULATRA VAN SZÜKSÉG! A JÓLÉTI FORDULAT ELINDÍTÁSÁHOZ KORMÁNYVÁLTÁS KELL!
DE ARRÓL A VÁLASZTÓK VÁLASZTÓK DÖNTENEK, HOGY JÖJJÖN A JÓLÉTI FORDULAT VAGY MARADJON AMI MOST VAN!

AZ VISZONT A 2026-OS VÁLASZTÁSON INDULÓ POLITIKAI KÖZÖSSÉGEK, SZÖVETSÉGEK  FELADATA, HOGY MEGMUTASSÁK MILYEN KEDVEZŐ VÁLTOZÁST HOZNA A MAGYAR EMBEREKNEK EGY JÓLÉTI FORDULAT!

AMENNYIBEN A VÁLASZTÓK A JÓLÉTI FORDULATRA SZAVAZNAK, AKKOR AZ ELOSZTÁSBAN KÖVETKEZIK BE MAJD HATALMAS VÁLTOZÁS!  MEGSZŰNIK A KÖZPÉNZ FÉKTELEN, FELELŐTLEN, MÉRTÉKTELEN, INDOKOLATLAN OSZTOGATÁSA. A KORRUPCIÓS CSATORNÁK ELZÁRÁSÁNAK EREDMÉNYEKÉNT MEGTAKARÍTHATÓ EZER MILLIÁRDOK EGY RÉSZE AZ OKTATÁSBA, EGÉSZSÉGÜGYBE LESZ ÁTIRÁNYÍTVA,  MÁSIK RÉSZE FEDEZETKÉNT SZOLGÁL A NYUGDÍJEMELÉSRE, ÖSZTÖNZŐ, INNOVÁCIÓS ÉS JÓLÉTI TÁMOGATÁSOKRA.

HOGYAN TUDNÁNK UTÓLÉRNI AUSZTRIÁT, HA MI ELLENKEZŐ IRÁNYBA MEGYÜNK?

MAGYAR JÖVŐ  

                                                     

Van egy csodálatos országunk, mi magyarok meg olyanok vagyunk amilyenek. Az elmúlt 32 évben szinte minden bejött amit akartunk, de kevés sikerült abból, ami jobbá tehette volna a magyar emberek többségének életét.


Tagjai vagyunk a világ legerősebb katonai szövetségének és tagjai lettünk az Európai Uniónak. Temérdek ingyenpénzt  kaptunk az ország felzárkóztatására, a magyar emberek életszínvonalának javítására.

Most már csak nyugodt, biztonságos megélhetés kellene, olyan kiszámítható biztonságos élet, aminek nem része a nyomor és a nélkülözés. Hiába a tengernyi pénz, a szinte elkölthetetlen mértékű támogatás, mi inkább vergődünk mint szárnyalunk, és több millió magyar ember a biztos megélhetés helyett inkább túlélési gyakorlatnak gondolja az életét. Pedig most minden adott hozzá, hogy teljesüljön a magyar himnuszból a " Hozz rá víg esztendőt " óhajunk.

Mi kellene hozzá, hogy Magyarország magára találjon és kibontsa adottságaiból és polgárai képességeiből eredeztethető mindazon értékeit ami által megteremthető a magyar emberek vágyai szerinti magyar jövő?

Egy olyan rendszer, amiben nem csupán a munka a cél, hanem a jólét eléréséhez szükséges értékteremtő képességet biztosító gazdasági fejlődés, olyan gazdasági teljesítmény létrehozása, ami lehetőséget biztosít a bérek, a nyugdíjak emelésére, az életszínvonal, az életminőség javítására.

Olyan nagyléptékű gazdasági fejlődés,  ahol nem összeszerelő üzemek létesítése jelenti az előrelépést, hanem olyan gazdaságfejlesztés, ami kedvező és jól fizető tevékenységek sokaságát biztosítja és vidéken is megteremti a tisztességes megélhetés lehetőségét.

KÉRJÜK VISSZA MAGYARORSZÁGOT! 

                                                     

A 2010 óta bekövetkezett változások mutatják milyen lett az új Magyarország. A magyar társadalom ugyan elégedetlen volt a 2010 előtt létező állapotokkal, de a kétharmaddal sem adott felhatalmazást a gazdasági és társadalmi rendszer ilyen mértékű átszabására.

A 2010-ben hatalomra került politikai elit mindent elvet, ami a fejlett világban cél és a fejlett gazdaság vagy a jóléti társadalom működésében fontos illetve meghatározó. A demokratikus értékrend, az egyenlő elbánás elve, az arányosság már csupán orbáni mértékben érvényesülhet Magyarországon. A keleti nyitás nem csupán irányváltást jelez, de annak tagadását is, ami a fejlett nyugathoz kötött bennünket.

Új értékrend érvényesül, új társadalom- és gazdaságformáló nézetek, új elvek és víziók mentén alakulnak a működés új rendjét formáló szabályok. Az Európai Unióban Magyarország az egyedüli tagállam, ahol nem az európai értékrend alapján álló demokratikus jóléti rendszer építése a cél, hanem egy merőben új vízió, az illiberális munkalapú rendszer megvalósítása.

A magyar gazdaság húzó ágazata nem a termelés vagy szolgáltatás lett, hanem a kommunikáció, ami komoly sikerként tudja eladni azt ami valójában nincs. A hatalom kommunikációs gyára elszakítja az embereket a valóságtól.

A rendszerváltást követően a politikai erők között talán egy dologban volt egyetértés. Abban, hogy a fejlett nyugati világhoz akarunk tartozni.  A mintát számunkra a fejlett nyugati országok jelentik.  A 2010-ben hatalomba került politikai elit felrúgta ezt a konszenzust, új célok, új víziók lettek. A nyugathoz való tartozás hangsúlyozása helyett már a függetlenségért folytatott harc a téma és az új irány kelet lett.

A magyar politika nem tud kikeveredni a harcból és a Magyarország számára a Marshall-segélynél nagyobb mértékű uniós támogatást folyósító Európai Unió is az ellenséges oldalra került. Ebből az lett, hogy még ugyan beszélnek velünk, ha muszáj, de már igazán nem tekintenek bennünket közéjük tartozónak.

Magyarország újra sodródik, a biztosat feladva új kapaszkodót keres. A baj ezzel az, hogy a sodródás a nyomorzónába viheti az országot és akkor majd generációk küzdelme kell hozzá, hogy kikerüljünk a szegénysorról.

A magyarok kétharmada szerint rossz irányba mennek a dolgok. Egy szűk hatalmi csoport már leplezetlenül a sajátjának tekinti Magyarországot, sajátjaként bánik az ország adta lehetőségekkel és az ország javaival. Ne tűrjük tovább!
Kérjük vissza Magyarországot!
 Orbán-kormány gazdasági modellje, az összeszerelős munkaalapú rendszer a magyar gazdaság egysíkú fejlődését eredményezte.

A magyar exportnak csak 23 %-át állítják elő magyar vállalatok és ennek jelentős része is mezőgazdasági termék, feldolgozatlan nyers termék. Alig van magyar fejlett ipari termék amikor az ország a negyedik ipari forradalomra készül.

A kivitel több mint háromnegyedét külföldi cégek produkálják. A munkaerőhiány miatt rohamosan emelkedő bérek szintje rövidesen eléri azt az értéket, ami már inkább távozásra mint maradásra készteti az itt lévő multikat és külföldi tulajdonban lévő vállalatokat. Ez viszont azzal jár, hogy a magyar export akár 50 %-al csökkenhet, hiszen a jelenlegi export több mint 75 %-át vagyis háromnegyedét már külföldi cégek állítják elő. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járna.

Már most is erősen szivárog a munkaerő a sokkal többet fizető külföldi munkákra, nem véletlen, hogy a hiányzó munkaerőkapacitást a rabszolgatörvénynek nevezett túlóratörvénnyel próbálják meg biztosítani. Meg persze bevándorlással, úgy, hogy vendégmunkásoknak nevezik őket. A legális bevándorló is bevándorló. Más vallás, más kultúra, más erkölcs, más szokások.  

SZABADABB ÉS JOBB ÉLET

                                                     

Ha a legközelebbi választáson meg tudunk szabadulni Orbántól és lopásalapú illiberális rendszerétől akkor jöhet a jólét és visszailleszkedés a civilizált világba. Ismét a nyugat része lehetünk. Nem kell elmenni fiatalnak, idősnek nyugatra ha olyan kormányra, olyan politikára szavazunk amelyik ide hozza  a nyugatot.

Ha marad Orbán, akkor marad a nyomor, marad a kilátástalanság, marad a gátlástalan lopás és a mindent átszövő korrupció. Marad az elszigeteltség. A nyugat nem áll szóba velünk, uniós támogatásra, egyenrangú partnerségre nincs esélyünk.

A fideszes moszkovita bagázs Moszkva gyarmataként irányítja továbbra is az országot, a közpénzt saját magukra és a megtévesztést valamint önmaguk dicsőítését szolgáló propagandára költik.  Ebben a felállásban TE nem járhatsz jól ha nem vagy a NER része.

Az EP-választáson orosz érdekeket képviselőket jelölnek azzal a hazugsággal, hogy ők képviselik a magyar érdekeket. Marad az orosz gáz beszerzése a piaci ár ötszöröséért, a békepárti Magyarország ilyen módon pénzeli Putyin háborúját.

A magyar egészségügy padlón, az oktatás romokban. Tanárok sokasága adja fel hivatását és megy árufeltöltőnek. Magyar orvosok nyugati kórházakban gyógyítanak, idehaza ijesztő méretű az orvoshiány, kórházi részlegeket zárnak be. Évente 1000 orvos hagyja el az országot.

Mindezt 3 millió lopáspárti fideszes szavazónak köszönhetjük, akik újból és újból a nyakunkba szavazták a kleptokrata, moszkovita Orbán-rezsimet. Köszönjük fideszes szavazók!  Magyarország előre megy nem hátra? Nem veszitek észre, hogy egy lépésnyire előttünk a szakadék?

EBBŐL ELÉG VOLT ENNYI! IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK!
Egy szűk hatalmi csoport már leplezetlenül a sajátjának tekinti Magyarországot! Sajátjaként bánik az ország adta lehetőségekkel és az ország javaival. Ne tűrjük tovább!

KÉRJÜK VISSZA MAGYARORSZÁGOT!  

MAGYAR FIATALOK:  HA ORBÁN MARAD, MI NEM MARADUNK!                

                

OLYAN HELYEN AKARUNK ÉLNI AHOL NEM ILLIBERÁLIS  HANEM IGAZI A SZABADSÁG, IGAZI A DEMOKRÁCIA ÉS BÉKESSÉG, BIZTONSÁG, GYARAPODÁS VAN.

AHOL  TERMÉSZETES ÁLLAPOT A DEMOKRÁCIA, A SZABADSÁG, A TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉS!

AHOL DEMOKRATIKUS JÓLÉTI RENDSZER VAN ÉS ALATTVALÓI VISZONYULÁS HELYETT LÉTEZHET A GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS SZABADSÁGA.

AHOL IGAZI DEMOKRÁCIA  VAN EGYENLŐBBEK NÉLKÜL ÉS MINDENKI ARÁNYOSAN RÉSZESEDIK A KÖZÖSBŐL.

AHOL TERMÉSZETES, HOGY AZ EURÓPAI UNIÓ MINDEN POLGÁRÁNAK UGYANAZOK A JOGOK JÁRNAK, A MAGYAROKNAK IS. AHOL AZ ALKOTMÁNY RÖGZÍTI, HOGY MI A JOGBIZTONSÁG, JOGEGYENLŐSÉG.

AHOL IGAZI JOGÁLLAM VAN ÉS A JOG URALMA A MEGHATÁROZÓ.  AHOL A BÍRÓSÁG NEM ALKALMAZ FIKTÍV JOGSZABÁLYOKAT ÉS NEM TARTANAK FIKTÍV JOGSZABÁLYOK MEGSÉRTÉSE MIATTI ÍTÉLETEKET HATÁLYBAN.

AHOL NEM LÉTEZHET A NÉPET ILLETŐ HATALOM ILLIBERÁLIS VEZÉRELVŰ KISAJÁTITÁSA.  

TÖRTÉNELMI IDŐK JÖNNEK!
2026-BAN NE SZAVAZZ ISMÉT MAGAD ELLEN!

                                                     

A magyar nép történelmében első alkalommal fordulhat elő, hogy a magyar nép mint a főhatalom birtokosa visszaszerezheti azt amit tőle elloptak, elvettek.  A visszavett pénz és vagyon a magyar nép közös tulajdonába, a lakossági vagyonalapba kerül.

Az a fura paradoxon valósulhat meg, hogy a történelmi változást hozó következő parlamenti választásig minél többel ellopnak, elcsalnak, minél több közpénz valamint állami és uniós támogatás kerül csalással, hatalmi visszaéléssel, korrupcióval túlszámlázással magánzsebekbe, annál nagyobb érték lesz visszavéve és kerül a magyar nép közös tulajdonát képező lakossági vagyonalapba.

A lakossági vagyonalap induló vagyona 5000 milliárd forint lesz, ami viszonylag rövid időn belül, a sikeres elszámoltatás és kompenzáció révén 25 ezer milliárd forintra bővülhet.

Az 5000 milliárd forint induló vagyonból minden magyar állampolgárra 500 ezer forint értékű tulajdonrész jut, amit 3 db 100 ezer forintos és 4 db 50 ezer forintos vagyonjegy formájában kap kézhez.  A gyermekek vagyonjegyét a szülők kapják kézhez.

Amikor a lakossági vagyonalap értéke eléri a 25 000 milliárd forintot, akkor egy magyar állampolgár tulajdonrésze már 2,5 millió forint lesz a lakossági vagyonalapból. Ez azt jelenti, hogy egy nyugdíjas házaspár már 5 millió forint értékű vagyonjeggyel rendelkezik, egy négytagú család, a két szülő és két gyerek után összesen 10 millió forint értékű vagyonjeggyel. Ez mindenkori tartalékot jelent, például nehéz élethelyzet esetén van mihez nyúlni.

A vagyonjegyek után osztalék jár. Nem a 30 % vagy 50 %, néha 70 % kiugró neres osztalékkal számolva, hanem a gyakori csak 10 %-os osztalékkal kalkulálva minden 2,5 millió forint értékű vagyonjegy után évente 250 ezer forint összegű osztalék jár minden magyar állampolgárnak.

Az ÚJ ELLENZÉK - ELLENZÉKI SZÖVETSÉG  programjában az a koncepció szerepel, hogy karácsony előtt minden vagyonjegy után 100 ezer forint osztalékelőleg kerülne kifizetésre, húsvét előtt pedig az elszámolás során fennmaradó rész a 150 ezer forint.

Ez azt jelenti, hogy egy nyugdíjas házaspár karácsony előtt 200 ezer forint osztalékot kapna, húsvét előtt pedig a fennmaradó 300 ezer forintot mint elszámolást. Egy kétgyerekes, négyfős család karácsony előtt 400 ezer forint ostalékelőleget kapna, húsvét előtt pedig az elszámolást 600 ezer forintot.

IDEJE LENNE A VÁLTOZÁSNAK? 
KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS ADATAI

Az IPSOS  közvélemény kutató 2023 november végén és december elején végzett kutatása alapján is ideje van a változásnak.

A felmérés szerint a  magyarok nagyon negatív véleménnyel vannak a társadadalomról, a megkérdezettek 69 %-a szerint romokban hever az ország, 78 % pedig azt gondolja, hogy a magyar gazdaság a gazdagoknak kedvez.

A felmérésben résztvevők 45 %-a azt szeretné, hogy egy erős kezű vezető rendbe tegye az országot.  A megkérdezettek 71 %-a szerint olyan erős kezű vezetésre lenne szükség, aki visszavenné az országot a gazdagoktól és hatalmasoktól.

A válaszadók 73 %-a elégedetlen a hagyományos pártokkal, mert azok nem törődnek az emberekkel csak a saját érdekeiket nézik.

A felmérésből elemzők azt szűrték le, hogy a magyarok jelentős számban változást szeretnének, de ehhez új politikai erők, új ellenzék színre lépését várják, mert megítélésük szerint a jelenlegi ellenzéki pártok képtelenek a változás megszervezésére, de annak elindítására is.

Szembetűnő igény, hogy a felmérésben részt vevők 71 %-a olyan erős kezű vezetést szeretne, aki visszavenné az országot a gazdagoktól és hatalmasoktól.

A  BESZÓLUNK portál - beszol.hu - oldalán található egy röpirat, egy PAMFLET, ami akár erre vonatkozó ígéretnek is tekinthető. 

Íme:

"  MÁR NEKÜNK LOPTOK!   

Arra számítsatok, hogy komoly ELSZÁMOLTATÁS lesz ha az ÚJ ELLENZÉK hatalomra kerül! Minden lopással, korrupcióval, csalással, hatalmi visszaéléssel szerzett pénz, vagyon visszakerül jogos tulajdonosához a magyar néphez.
Ennek jegyében  nem csak poén, hogy  

MÁR NEKÜNK LOPTOK!

Amit elloptatok a kormányváltás után vissza lesz véve és a lakossági vagyonalapba kerül. A lakossági vagyonalapnak mi magyar állampolgárok leszünk a tulajdonosai. Mi kapjuk az osztalékot és mi magunk közül választunk igazgatósági és felügyelő bizottsági tagokat. A lakossági vagyonalap részletes meghatározása a B-modell leírásában található.

Az " amit elloptatok vissza lesz véve "  nem csak mostantól hanem a kezdetektől ellopott mindenre érvényes, vagyis attól számítva amikor a lopásalapú illiberális rendszer működni kezdett. 

Az ÚJ ELLENZÉK választási győzelme esetén 3 hónapon belül létrejön a lakossági vagyonalap 5000 milliárd forint induló vagyonnal, amiből 3000 milliárd forint a nyugdíjkassza Orbán-kormány által elvett vagyona amit az ÚJ KORMÁNY visszaad a magyar népnek.

A lakossági vagyonalap tulajdonosai egyenlő arányban a magyar állampolgárok lesznek, akik mint tulajdonosok a tulajdoni részük után évente osztalékot kapnak. "

2026-ban győzni kell az európai magyaroknak!

" 2026-ban győzni kell az európai magyaroknak, hogy újra a nyugathoz tartozzunk és az illiberális munkaalapú rendszer helyett az európai értékrend alapján álló demokratikus jóléti rendszer építése legyen a cél, ahogyan azt államalapító István király akarta. "      

ELEJTETT MONDATOK:

NE A HÁBORÚ MIATT AGGÓDJ HANEM A LOPÁS MIATT MEG AZ INFLÁCIÓ MIATT!
MI NEM VAGYUNK HÁBORÚPÁRTIAK. AKI OROSZPÁRTI AZ A HÁBORÚPÁRTI!

AZ EURÓPAI UNIÓ A BÉKE GARANCIÁJA!

A NATO MEGVÉD BENNÜNKET AZ ELLENSÉGTŐL!  AZ OROSZBARÁT NARANCSBOLSIKTÓL MEG VÉDD MEG TE MAGAD!

ÉS NE SZAVAZZ MEGINT MAGAD ELLEN MINT 2022-BEN!

VALAKI TEGYEN MÁR VALAMIT!  

Az élemiszer infláció 40-100 %-os mértéke drámai helyzet idézett elő a szerény nyugdíjjal rendelkező idősek életében.

Az Orbán-kormány 15 %-os nyugdíjemelése csak a töredékét kompenzálta csak annak amennyivel többet kell költeni a magyar nyugdíjasoknak a napi megélhetésre. Az inflációs adat csalóka, a  magyar nyugdíjasok nem vesznek vasúti sínt, gyöngykavicsot és semmi más olyant aminek alig emelkedett az ára. A magyar nyugdíjasok leginkább ennivalót, gyógyszereket vásárolnak és fizetik a létezéshez szükséges szolgáltatások költségeit vagyis a rezsit.

Döbbenetes mértékűre nőtt Magyarországon az elszegényedés! Nyugdíjasok és kis jövedeleműek százezrei éheznek, bár egyes politikusok milliókról beszélnek. A nyomor, az éhezés kényszermegoldásokba hajszolja a kilátástalansággal küzdő időseket.

Kilátástalan helyzetükben a napi betevő biztosításáért sokan rákényszerülnek, hogy olyan eltartási szerződéseket kössenek, hogy az életük munkájával megszerzett ingatlanjukat töredékéért adják oda a túlélést biztosító járadékért, hogy a napi kiadásokra, a rezsire, élelmiszerre és gyógyszerekre legyen pénzük. Állami segtíségre nem számíthatnak.

Valaki már tehetne valamit!

Az álproblémákkal  viaskodó ellenzék meg úgy tesz mintha nem látná a valós problémákat, az igazi drámát... A kormány a propaganda szintjén együtt van a nyugdíjasokkal, a rászorulókkal, de ez tettekben nem mutatkozik meg. Nem a nyugdíjasoknak, nem a rászorulóknak ad  jövedelempótló támogatást mint az az Európai Unió tagállamaiban szinte mindenhol alkalmazott gyakorlat, hanem mobilos céget vesz 660 milliárdért, atlétikai vb-t rendez méregdrága stadionban 350 milliárdot elköltve, és önfeledten szórja a száz és tízmilliárdokat nehéz időben nem igazán szükséges dolgokra, célokra, a gazdagok magántőke alapjait segíti 10 és 100 milliárdokkal.

Állami raktárban porosodnak a 300 milliárdért vásárolt felesleges lélegeztetőgépek, melyket havi 90 millióért őriznek, mert valamikor valakinek nagyon megérte a beszerzésük. 

A senkit nem hagyunk az út szélén álságos kijelentés volt, százerek vagy inkább milliók várnak útszélen hagyottként segítségre.

Aki egész életét keményen végig dolgozta és most a kormány rossz, hibás gazdaságpolitikája miatt nyomorog, éhezik, nincs pénze kiváltani a gyógyszerét, nem tudja kifizetni a villanyszámláját, annak jár a segítség. A kormány döntésétől függ, hogy a közpénz esztelen költekezésre, nagyzoló hóbortok, eszement ötletek finaszírozására megy, vagy az igazán rászorulók megsegítésére, hogy emberhez méltó életet élhessenek.

De ez nem csupán a kormány hibája, hanem a FOLYTATJUK programra szavazók milliók felelőssége is, akik megszavazaták azt a politikát, aminek révén Magyarországon olyan mélyre került az átlagbér, a fogysztás tekintetében, hogy már csak Bulgária van mögötte.

KÖSZÖNJÜK FIDESZES SZAVAZÓK!

IDEJE LENNE A VÁLTOZÁSNAK!

Valaki tegyen már valamit!  

VALAMI NAGYON NINCS RENDBEN MAGYARORSZÁGGAL! 

                                                     

Az alábbi, egy a facebookon olvasható üzenetekből, kiáltványokból, melyekben fiatalok a hazai viszonyokat bírálják. Tükröt tartanak az olvasó elé arról, hogy az általuk tapasztaltak szerint külföldön mit gondolnak Magyarországról, a magyarokról és ők ezt mivel egészítik ki.

Nick: Sose volt ennyire durva
"  Hétfőn tartanák a Fortuna Düsseldorf-Puskás Akadémia barátságos futballmérkőzést, a német klub szurkolói viszont nincsenek elragadtatva az ellenféltől és arra kérik a csapatukat, hogy ne játssza le a meccset – írja a 444 a Rheinische Post cikkére hivatkozva.

Az szurkolói csoport szerint a Puskás Akadémia nem más, mint a korrupció terméke.

A szurkolók a lap szerint felszólították a Fortuna Düsseldorf vezetését, hogy mondja le a meccset, mert az „Orbán-csapat minden szinten ellentmond a Fortuna Düsseldorf által képviselt értékeknek”.

„Az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított klub egy autokrata, antidemokratikus és intoleráns világnézetet szimbolizál. Ez a klub nem más, mint a korrupció terméke”

Európában, a civilizált nyugaton Orbánnal azonosítják a magyart és ez nagyon nem jól van így. Nem igaz, hogy itt mindenki lop, mindenki korrupt és minden magyar Putyin csicskája. Ez még a fideszesek mindegyikére sem vonatkoztatható.

Hatalmas plakátokon hirdették, hogy ÁLLITSUK MEG BRÜSSZELT! Ez az ami sikerült, mert leálltak az utalással. Nem jön uniós ingyenpénz, támogatás híján irdatlan nagy a költségvetés hiánya, beruházások, építkezések tömege áll le. És állítólag ezek tudnak kormányozni. Legalábbis fideszes szavazók ezzel érvelnek.

Európa piaci áron veszi a gázt, mi a barátság jegyében a piaci ár ötszöröséért. Orbán így támogatja Putyin háborúját.

Hol tartunk? Magyarország előre megy nem hátra a rigmus szerint, csakhogy egy lépésnyire ott a szakadék!

Fideszes szavazók négyszer szavaztatok a lopásalapú illiberális rendszerre. Így most már most vesztesek vagyunk, a térségben mi állunk a legrosszabbul. Itt a legmagasabb az infláció, itt a legrosszabb az életszínvonal.

Az Európai Unióban a kiutáltak jelző illik ránk leginkább, akik se támogatást, se jó szót nem kapnak, de a soros uniós elnökséget is el karják venni tőlünk azzal, hogy nem vagyunk méltók rá.

Ez az orbáni politika, ezt szavaztátok a nyakunkba.

KÖSZÖNJÜK FIDESZES SZAVAZÓK.

Egy lepusztult országban akartok élni, ahol az árak már magasabbak mint nyugaton, de a bérek csak ötöde, jobb esetben harmada a nyugati bérnek? Ahol filippinók dolgoznak aksigyárakban, összeszerelő üzemekben alacsony bérért ezzel letörve magyarok bérszínvonalát. Ahol az európai bérek, a jólét, az európai élet csak álom marad? Mert ti erre szavaztatok....

KÖSZÖNJÜK FIDESZES SZAVAZÓK  

JÓLÉTI  RENDSZER  MAGYARORSZÁGON?

JÓLÉTI RENDSZER HELYETT CSAK JÓLÉTI FORDULAT                                                      

Arra a kérdésre, hogy Magyarországon mikor lesz/lehet hasonló jóléti rendszer mint nyugaton, egyerű a válasz: SOHA. Ennek fő oka az Orbán-kormány által bevezetett illiberális munkaalapú politikai és gazdasági rendszer, amely az elmúlt 14 év alatt olyan mértékű átrendeződést hozott a gazdaságban, hogy az lehetetlenné teszi a természetes fejlődés révén kialakuló jóléti rendszer létrejöttét.           

                                                                       
Az a helyzet állt elő, hogy a magyar nemzeti jövedelemből a munka részesedése 45 %, a tőke részesedése 55 %. Németországban a nemzeti jövedelemből a munka részesedése 63 %, a tőke részesedése 37 %, Németországban ezért lehet jóléti rendszer.

Az Orbán-kormány büszkén állítja, hogy hatalomra kerülése óta Magyarországon illiberális a szabadság és munkaalapú társadalom működik. De a valós helyzet az, hogy Orbán illiberális rendszerében ahol munkaalapú társadalom van  csupán 45 % a munka részesedése a nemzeti jövedelemből és 55 % a tőke részesedése. Ezzel ellentétben Németországban ahol liberális jóléti rendszer van ott a munka részesedése jóval nagyobb, 63 % a nemzeti jövedelemből a tőke részesedése pedig jóval kisebb, csak 37 %.  Ez a tény hiteltelenné és komolytalanná teszi az Orbán-kormány állítását, hogy Magyarországon valóban munkaalapú társadalom van.

De a választók igen jelentős  része elhiszi ezt, elhiszi, hogy Magyarországon munkaalapú társadalom van, mert bevezették a közmunkát is. Sőt, azt is elhiszik, hogy Magyarországon az Orbán-kormánynak köszönhetően jobb az élet mint nyugaton, ahol sokan éheznek, télen pedig fűtés hiánya miatt fáznak. 

A média leuralása, a százmilliárdokból működtetett propaganda minden kritikus hangot elnyomó túlterjeszkedése miatt kevés választóhoz jutnak el a magyar társadalom valós helyzetét jelző olyan adatok, mint az, hogy a régebben a turisták számára az olcsósága miatt is vonzó Magyarországon olyan drasztikus áremelkedés következett  be, hogy a magyar árak elérték az uniós árszint 95 %-át, a bér szintje viszont nem követte ezt, csak az uniós bérszint 39 %-át éri el. Ennél csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. Nyugati elemzők nem tudták megfejteni annak titkát, hogy a magyar választók miért támogatják ilyen nagy arányban az egyre romló megélhetési viszonyokat eredményező orbáni politikát.

Paradoxonnak nevezhető, hogy Magyarország ugyan tagja az Európai Uniónak,az európai országok közösségének, de illiberális munkaalapú rendszerével idegen testet képez az Európai Unió természetes fejlődéssel létrejött liberális jóléti rendszerében.

Ez egyébként a nyiltan meghirdetett magyar politikai irányvonal.  Egyszerű, világos, jól érthető mondatokkal adta és adja a magyar emberek tudtára az Orbán-kormány kommunikációja, hogy itt nem lesz lemásolva a rothadó, önmagába roskadó nyugat jóléti társadalma, ami egyébként is csak önámítás, mert valójában agonizálnak, a lét és nemlét határán vergődnek. Jobb esetben tengődnek. Ami ott van az a rossz és ami itt van meg Moszkvában az a jó.

Télen a megfagyás és éhezés rémével kell küzdeniük és egyetlen mutató nincs amiben ne lennének az itteni vagy akár orosz vagy más illiberális országmutatók irigylésre méltók a liberalizmus mételyétől bódult nyugatiak számára. Magától értetődő, hogy a magyar emberek védelmében ezt a nyugati fertőt nem engedi be az országba az Orbán-kormány, a szelektív védelmet szolgálja a gyermekvédelmi törvény, a szuverenitás védelme és a hasonló, a magyar emberek lelki tisztaságát a nyugati mételytől és erkölcsi fertőtől védő törvények. A harc, a militáris szándék annyira kiéleződött, hogy a miniszterelnök nyiltan kimondta: EL KELL FOGLALNI BRÜSSZELT! 

Ez malíciózus megnyilvánulásnak lenne tekinthető, ha a propaganda szintjén naponta nem jönne velünk szembe, éreztetve, hogy amit poénnak hiszünk az rémesen komoly vetülete a regnáló kormány politikájának. Ne legyen kétségünk, ezek ezt komolyan gondolják és ebben nem ingatja meg őket az a tény, hogy 1 millió magyar már az összeomló nyugatra ment élni és dolgozni, keletre, az illiberálisba pedig  még egy se. Azt pedig a honfitársaink iránti tiszteletből nem feszegetjük, hogy 3 millió magyar választó hogyan képes elhinni ezt a nyilvánvaló őrültséget, hogyan képesek önmaguk és hazájuk fejlődése, léte, érdeke ellen szavazni.

De nézzük azokat a tényezőket, összefüggéseket amik a gazdaság szintjén képezhetnek gátat a jóléti rendszer megvalósításában illetve a jóléti fordulat elindításában.

A jóléti rendszer megvalósításának, a jóléti fordulat elindításának legfőbb elvi akadálya lehet az Orbán-kormány iparositási politikája, amely összeszerelő üzemek betelepítésével képzeli el a gazdaság fellendítését. Egy gazdasági tevékenységben, például autógyártásban, a legkisebb hozzáadott érték az összeszerelésben jelentkezik, ami egyszerűen fogalmazva azt jelenti ez a legkevésbé kifizetődő, legkisebb hasznot termelő része a folyamatnak. A tervezés, gyártás, értékesítés kellően nagy hasznot hozhat, az összeszerelés viszont nem.

Magyarország ezt a legkevésbé kifizetődő tevékenységet választotta,  erre keres befektetőket, akik egyébként oda viszik összeszerelő üzemek telepítését, ahol kellően alacsonyak a bérek, számukra előnyös az adórendszer, a legkisebb adót kell fizetni, ráadásul az ottani állam magas pénzbeli támogatást nyújt. Magyarországon ez mind létezik, ezért jönnek ide összeszerelő üzemeket telepítő befeketetők.

Magától értetődő, hogy ahova az alacsony bérek miatt viszik összeszerelő üzemek telepítését ott elvárás, hogy némi béremelés ugyan elképzelhető, de továbbra is alacsonyan kell tartani a béreket, mert különben bedől a szisztéma és szedik a sátorfájukat. Az összeszerelő üzemek kitelepülése a magyar GDP 15-20 %-os zuhanását eredményezné. Valójában egy bérkarantén jött lére, amiből kitörni lehetetlen. A jóléti rendszer, akár jóléti fordulat szintjéhez szükséges bérek biztosítása, ilyen szintű béremelés elképzelhetetlen.

Az Orbán-kormány olyan csapdába navigálta, manőverezte  Magyarországot ami ugyan számos új munkahelyet teremtett, de egyúttal lekorlátozza a bérek szintjét, elvi akadályt emelve a jóléti rendszer, a jóléti fordulat elindításához. Hozzá kell tenni, hogy ezt kétharmados támogatással tette. A magyar választók többsége erre szavazott. Lehet azzal érvelni, hogy a propaganda megtévesztette a választókat, de ez a lényeget illetően már semmit nem jelent. Már ez a helyzet létezik, ebben e helyzetben kellene megoldást találni a jóléti rendszer valamilyen formában történő, megteremtésére, de legalább egy jóléti fordulat elindítására. Keserű és halk hozzáfűzni való, hogy az ELLENZÉK nem hallatta a hangját, nem magyarázta el a magyar embereknek, hogy milyen helyzetbe, mekkora csapdába szavazzák be magukat.

Az ELLENZÉI SZÖVETSÉG  a B-modell szerinti, minden állampolgár számára juttatás formájában biztosított jövedelempótlás formájában látja a jóléti fordulat elindításának lehetőségét. A Baranyai-féle modell szerinti pótjövedelmet / alapjövedelmet/  nem az állam biztosítja, hanem a Lakossági Vagyonalap gazdasági tevékenysége, a vagyonalap számára az állam által átengedett adóbevételek és a vagyonalap tulajdonát képező kereskedelmi-üzleti-szórakoztató centrumok, települések  területén működő vállalkozások által fizetett iparűzési adóbevételek, melyeket a vagyonalap önkormányzati teendőket ellátó, szolgáltatásokat biztosító, közműveket működtető szervezete beszed. Ennek a vagyonalapnak a magyar állampolgárok a tulajdonosai egyenlő joggal, egyenlő arányban és a vagyonalap bevételéből osztalék formájáben kapják a jövedelempótlék elnevezésű juttatást, ami akár alapjövedelemnek is nevezhető, bár a jellege, a forrása merőben más mint az állam által fizetendő alapjövedelemé.

A Lakossági Vagyonalap merőben új helyzetet jelent olyan szempontból is, hogy megvalósulhat az elv: AMI NEKED JÁR AZT NE MÁS TEGYE ZSEBRE!

A minden magyar állampolgár számára juttatás formájában biztosított jövedelempótlék szinte egészében a fogyasztást növelné, ezáltal a modellezés szerint önmagában legalább 15 % gazdasági növekedést generálna.

A rendszerváltás óta nem sikerült felszámolni, de fékezni sem a korrupció és közpénz ellopásának mértékét és változatait, a LAVAP véget vet ennek a folyamatnak. A jogi alap és az intézményi megoldás kizárja, kiiktatja a magyar állampolgárokat illető jutttatás, közpénz ellopásának lehetőségét.

JÓLÉTI FORDULAT, DE MINDEN MAGYARNAK!
                                                     

Amikor a jóléti rendszerről van szó akkor ne tegyünk úgy mintha Magyarországon egy szűk réteg számára nem létezne az a jövedelemszint és életszínvonal ami a jólétet jelemzi, de ez nem jelent jóléti rendszert.

 Magyarországon is létezik egy réteg, amelynek életszínvonala megüti a jóléti szintet. A kérdés az, hogyan lehetne megoldást találni arra, hogy a társadalom egészének jelentősen javuljon az életszínvonala, bekövetkezzen a minden magyar számára érzékelhető jóléti fordulat?

A valóság az, hogy keveseknek már megélhető és élvezhető állapot a jóléti fordulat, a többség részére azonban csak az egyre apadó remény szintjén létezik.

Akiknek az Orbán-kormány illiberális kormányzása és neres pártfogása megteremtette a jóléti fordulat elnevezéssel is illethető körülményeket azok a szerencse kegyeltjei és kedvezményzetti státuszuk a rendszer iránti hűség, elkötelezettség ellentételezése, nem pedig egy a társadalom egészét, de legalábbis többségét egy jobb élethelyzetbe emelő elosztási, szociális és gazdaságpolitika következménye.

Persze vannak ígéretek, hogy 2030-ra Magyarország Európában abba az öt országba fog tartozni ahol a legjobb élni és dolgozni. Csakhogy a valóság merőben mást mutat, ugyanis jelenleg az unió második legszegényebb országa vagyunk, nálunk rosszabb helyzetben csak Bulgária van. Csak Bulgáriában kisebb az átlagbér és kevesebb a fogyasztás mint Magyarországon, az Unió más országaiban mindenütt jobban élnek.

A média leuralása miatt csak a magyar választók kis hányadához jut el a magyar társadalom súlyos helyzetét jelző néhány adat, ami hitelesen bemutatja hova jutott Magyarország Orbán Viktor vezetésével 14 év alatt. Magyarország, ahol régebben az olcsóság volt a turisták számára az egyik vonzerő mostanra elérte az uniós árszint 95 %-át, ugyanakkor a magyar bér szintje csak az uniós átlag 39 %-át éri el.  Ennél csak Bulgáriában rosszabb a helyzet.élnek. 

Ez olyan kiindulási alapot jelent, ami alapján a csodába vetett hit szükséges ahhoz, hogy komolyan vegyük Orbán Viktor miniszterelnök ígéretét ami szerint 2030-ra majd az Európai Uniónak abba az öt országába tartozunk ahol a legjobb élni és dolgozni. Ebből a helyzetből, az utolsó előtt pozícióból csak egy hatalmas ugrással lehetne az élenjáró öt közé kerülni. A kérdés az, hogy a magyar puma képes-e ekkorát ugrani, figyelembe véve, hogy az elmúlt 15 évben emelkedés helyett egyre mélyebbre kerültünk.

Megválaszolandó kérdés, hogyan lehet olyan megoldást, szisztémát találni, ami a társadalom egésze, vagyis minden magyar ember számára biztosítaná azt a többletet, azt a pluszt, az egyenlő elbánás elvét szem előtt tartva, ami minden magyarnak jelentős javulást, jóléti fordulatként értékelhető és nevezhető változást hozna az élethelyzetében? Egyszerűbben: hogyan, de főként miből lenne megvalósítható a jóléti fordulat, mi jelentené ehhez a forrást?

Persze lehetne olyan támogatásokat, programokat, intézkedéseket kidolgozni, melyek egyes társadalmi csoportok élethelyzetét, jövedelmi viszonyait javítják, de mi legyen a többiekkel, a kimaradókkal, akik veszteseknek, mellőzötteknek, hátrányos megkülönböztetést elszenvedőknek éreznék magukat?

Az ELLENZÉKI SZÖVETSÉG  az egyenlő elbánás híve és lezárná azt a korszakot, amikor  az  egyenlők mellett vannak egyenlőbbek is. Álláspontja: mindenkit érjen el a jóléti fordulat, az egyenlő elbánás elvén mindenki azonos feltételekkel legyen kedvezményzett.

Ez pedig csak egyféle módon, minden magyar számára egyformán járó juttatással  valósítható meg. Ezt a juttatást nevezhetjük jövedelempótlásnak, pótjövedelemnek vagy akár alapjövedelemnek. Az alapjövedelem Európa több országában politikai programokban ismert elem, de nem úgy ahogyan azt ELLENZÉKI SZÖVETSÉG  elképzelte, programjába beillesztette.

Nevezhetjük pótjövedelemnek, alapjövedelemnek, akárminek, azonnali kérdésként jelentkezik, hogy mekkora legyen a mértéke?

Mekkora az az összeg pótjövedelemként vagy másnak nevezett juttatásként ami már érzékelhető javulást jelent egy magyar állampolgár életében?

Nézzünk szinteket!

Havi 20 ezer forint keveseknek szinte semmit nem számítana, de sokak életében érzékelhető javulást hozna. Aki 100 ezer forint összegű igen alacsony nyugdíjat kap,  annak 20 % os emelést jelentene, de a 200 ezer forintos nyugdíj esetében is 10 %-os emelésnek számítana. 4 fős család esetében már  havi 80 ezer forint plusz bevételt eredményezne, ami fedezhetné a rezsit. Összességében megállapítható, hogy ez azért még nem nevezhető jóléti fordulatnak, de sokak élethelyzetében érzékelhető javulást, könnyebbséget hozna.

Havi 50 ezer forintos pótjövedelem, jövedelempóilék már jelentősebben javítana legtöbb magyar állampolgár élethelyzetén. Önálló nyugdíjasnak 50 ezer forint, nyugdíjas házaspárnak havi 100 ezer forint nyugdíjkiegészítést jelentene. Két gyermeket nevelő családnak havonta 200 ezer forint plusz jövedelmet hozna, ami nagy segítség lenne. Majdnem egy teljes fizetés, három vagy négy gyerek esetén pedig felérne egy szerény fizetéssel. De még ez sem nevezhető igazán jóléti fordulatnak.

100 ezer forint havi plusz jövedelem kellene egy főnek a jóléti fordulathoz, a számítások, modellezések legalábbis ezt igazolják. Ha minden magyar állampolgár havonta 100 ezer forint pótjövedelmet, jövedelempótlékot kapna, amit alapjövedelemnek is nevezhetnénk, az akkor már vitathatatlanul jóléti fordulatként lenne említhető.
Egyedülálló nyugdíjas jövedelme, de minden magyar állampolgár havi jövedelme 100 ezer forinttal nőne. A nyugdíjas házaspár már 200 ezer forinttal többől gazdálkodhatna, a két gyermeket nevelő család havi bevétele pedig egy jó fizetéssel, havi 400 ezer forinttal lenne nagyobb.

A 100 ezer forint havi pótjövedelem minden magyar számára a jóléti fordulat első szintjét jelentené és ennek fedezete, forrása a B-modell szerinti LAVAP, Lakossági Vagyonalap létrehozásával megvalósítható lenne.

Ehhez át kell alakítani a nemzeti vagyongazdálkodást.

A B-modell szerint 3 vagyonalap létezne.

1./  LAKOSSÁGI  VAGYONALAP  / LAVAP /
Magyar állampolgárok közös tulajdona lenne.

2./  KÖZÖSSÉGI VAGYONALAP
A  közösségi  vagyonalapba tartoznának a stadionok, sportcsarnokok, sportpályák, sportlétesítmények, egyetemek és főiskolák ingatlanjai infrastruktúrával, felszereltséggel, oktatási célra használt állami létesítmények felszereltséggel, és számos olyan ingatlan, létesítmény, eszköz, berendezés, amely közösségi célokat szolgál.

A közösségi vagyonalapba kerülnének az állam által alapítványokba kiszervezett vagyonelemek. A közösségi vagyonalap körének megállapítására, kezelésének szabályozására az új kormány hivatalba lépését követően kerül sor.

3./ ÁLLAMI  VAGYONALAP
Állami vagyonalapba tartoznának a stratégiai szempontból fontos vagyonelemek, melyeket az állam illetve állami menedzsment működtet, melyek állami felügyelete szükséges.

Egyszerűbb megfogalmazás lehetne az, hogy az állami vagyonalapba tartozna minden olyan vagyon amelynek tulajdonosa az állam és amely nem került átadásra a közösségi illetve lakosság vagyonalap számára, melyek nem kerültek megnevezésre a közösségi illetve lakossági vagyonalap körében.   

IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK  

A változás elindítója és mozgatórugója általában a társadalmi elégedetlenség.

Társadalmi elégedetlenség a közállapotok miatt, az alacsony bérek és alacsony nyugdíjak miatt, a nehéz megélhetés miatt.
 
Társadalmi elégedetlenség az ellenérzést kiváltó hatalomgyakorlás, a szabadságjogok megnyirbálása, a demokrácia korlátozása miatt.
Magyarországon szinte mindegyik ok fennáll, a társadalmi elégedetlenség mégsem tükröződik a választói támogatottságot vizsgáló felmérésekben.

A különböző kutatások azt mérik, hogy a magyar emberek többsége szerint  rossz irányba mennek a dolgok, a magyar emberek 60-80 %-a elégedetlen.

Ennek ellenére a felmérések szerint a kormánypárt utcahosszal vezet az ellenzéki pártok előtt.

Mi a titka annak, hogy a Fidesz kormánya szinte bármit megtehet? Szembemegy a társadalom akaratával, intézkedéseivel ismétlődően szítja a társadalmi elégedetlenséget, szavazótábora mégsem csökken.

Egyik érv az lehet, hogy hiányzik a jobbat felmutató alternatíva. De ha lenne ilyen ellenzéki oldalon, akkor is probléma van a hitelesség kérdésével. A társadalom nem felejtette el az " elmúlt nyolcévet " , amikor a megoldások helyett csak a problémák sokasodtak. Normál közállapotok esetén ezt halványítaná és lassan kimosná a köztudatból a feledés homálya, ám a kormány és kormánypárt hetente tesz arról, hogy ne így legyen.

De létezik egy másik érv is, amivel a dolgok állása és alakulása iránti közömbösség magyarázható.

Akár tíz évre is tehető annak a szívós munkának az időtartama , ami ahhoz kellett, hogy létrejöjjön Magyarországon az a megcélzott állapot, amikor a tények már nem számítanak és hangulatkeltéssel vezérelhető a választási akarat.
Alapszabály, hogy egy folyamatosan sulykolt ellenségkép, a veszély láttatása. a félelem permanens érzete tartsa egy táborban az erre fogékony választókat. Az országra és Európára törő migránsok millióival való riogatás és persze a főgonosz - Soros György  - meg a háttérhatalmak nem szűnő emlegetése.

Be kell égetni a választók tudatába, hogy akik most kormányoznak megvédenek bennünket, még Brüsszelnek is megálljt parancsolnak. Ebben a helyzetben reménytelen kísérlet a programalapú meggyőzés.
Vidéken pedig arra is kevés az esély, hogy eljusson az információ a megcélzott választókhoz. A figyelem középpontjában egyébként is a megélhetésért folytatott küzdelem áll, az hogy minden nap kerüljön étel az asztalra.

A választói passzivitás, közöny, érdektelenség vonatkozásában változás csupán a személyes érintettség okán és vonalán érhető el.

Erre jelenleg csak az Ellenzéki Szövetségnek van konkrét megoldása: a minden magyar ember életét, élethelyzetét érintő jóléti fordulat és ennek keretében a havi 100 ezer forintos jövedelempótlék, amit nem az állam fizet, hanem a LAVAP , a magyar emberek közös tulajdonát képező lakossági vagyonalap utalja.  

MAGYAR SZELFI

   A MÚLT,  A JELEN    ÉS   A  LEHETSÉGES JÖVŐ

    A  LEHETSÉGES  JÖVŐ                                                

MAGYARORSZÁGON A MAGYAR EMBER LEGYEN AZ ELSŐ!

A magyar emberek jelentős része változást akar. Európai demokráciában, európai jogállamban szeretne élni, ahol a magyar ember az első. 

Ne a politikai vezetők álmainak, vágyainak teljesítése, ne a költségvetésből az arányosnál tíszszer nagyobb  részt kihasító sport, ne a politikusi önérdekűség és a közpénz lenyúlásával tuningolt gazdagodás legyen az első, hanem a magyar emberek érdeke, a magyar embereket szolgáló gyógyítás és oktatás. És ezt a megtévesztő propaganda miatt bódult állapotban a lopásalapú illiberálisra leadott 2,5 millió szavazat sem tudja felülírni.

Ha a magyar emberek munkájából származó közpénzt és az uniós ingyenpénzt egy urizáló, pazarló kormány osztogatja szét baráti körben, szórja el külföldre, költi el értelmetlen, a köz érdekeit nem szolgáló ellenőrizhetetlen támogatásokra, a hatalom főembereinek kedvteléseire, ahelyett, hogy a jóléti fordulat megfinanszírozásáre fordítaná, akkor nem mondható el, hogy 

MAGYARORSZÁGON A MAGYAR EMBER AZ ELSŐ.

IDEJE LENNE, IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK.  

MILYEN LEGYEN A JÖVŐ MAGYARORSZÁGA?    

JOGÁLLAM

A JOGÁLLAMISÁG  AZ EURÓPAI EGYSÉG  ÉS SZOLIDARÍTÁS ALAPJA

A JOGÁLLAMISÁG AZ EURÓPAI UNIÓ TALÁN LEGFONTOSABB ALAPÉRTÉKE

A jogállam alaptételele, hogy csak törvényes eljárási rendben alkotott, kihirdetett, hatályba helyzett jogszabályok alkalmazhatók.
A jogállam alaptétele egyben az uniós jog alapját jelenti.
JOGÁLLAMBAN MINDEN EMBER EGYENLŐ, SENKIT NEM ÉRHET HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS. JOGÁLLAMBAN CSAK TÖRVÉNYES ELJÁRÁSBAN LÉTREJÖTT, KIHIRDETETT JOGSZABÁLYOK ALKALMAZHATÓK ÉS A JOGSZABÁLYOK MINDENKIRE EGYFORMÁN VONATKOZNAK.
Minden uniós polgárnak ugyanazok a jogok járnak. A magyar uniós polgárnak is.
A JOGÁLLAMISÁG AZ EURÓPAI EGYSÉG ÉS SZOLIDARÍTÁS ALAPJA
A JOGÁLLAMISÁG AZ EURÓPAI UNIÓ TALÁN LEGFONTOSABB ALAPÉRTÉKE. MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓ TAGJA.  A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK AZ EURÓPAI UNIÓ POLGÁRAI.  AZ EURÓPAI UNIÓ MINDEN POLGÁRÁNAK UGYANAZOK A JOGOK JÁRNAK. A MAGYAROKNAK IS.  AZ ÁLLAMPOLGÁROK SZINTJÉN ÉRTELMEZVE: JOGÁLLAM NÉLKÜL NEM TUDJUK A JOGAINKAT GYAKOROLNI. JOGÁLLAMBAN A JOG URALMA MINDEN HATALOM FÖLÖTT ÁLL. JOGÁLLAMBAN MINDEN EMBER EGYENLŐ, SENKIT NEM ÉRHET HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS.

VERA JOUROVÁ az EB alelnöke a magyar miniszterelnöknek:
ha Önök ebben az európai házban akarnak maradni, tiszteleben kell tartaniuk a ház szabályait.
Egy választás győztese nem visz mindent, és nem lesz az övé a bíróság, a média és a közigazgatás, ezt tiszteletben kell tartania.

Európai Unió az európai polgárok közös hazája.
Az Európai Unió alapértéknek tekinti az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot és az emberi jogok – köztük a kisebbségi jogok – tiszteletét.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája mindazokat a személyes, polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat rögzíti, amelyek az EU polgárait és lakosait megilletik.

Az Európai Uniónak és tagállamainak tiszteletben kell tartaniuk az alapvető emberi jogokat.

Egyenlő bánásmódban kell részesíteni az embereket faji, illetve etnikai származástól, vallási vagy egyéb meggyőződéstől, fogyatékosságtól, életkortól és szexuális irányultságtól függetlenül.

Az EU polgárai számos tekintetben élveznek szabadságot és védelmet: személyes, polgári, politikai, szociális területen valamint az unión belüli szabad utazás tekintetében.

Az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a társadalmi befogadás, az emberi méltóság, a szabadság és a demokrácia alapértékeiből kiindulva az EU minden polgárát ugyanazok az alapjogok illetik meg. Ezek az alapértékek, melyeket a jogállamiság véd és juttat érvényre, mind az európai uniós szerződésekben, mind az Európai Unió Alapjogi Chartájában le vannak fektetve. Az EU polgárai szabadon eldönthetik, melyik tagállamban kívánnak élni dolgozni, tanulni vagy éppen házasságot kötni. Az EU intézményei azon fáradoznak, hogy a polgárok biztonságban tudhassák személyes adataikat, és fogyasztóként aktív szerephez jussanak.

Nincs demokrácia fékek és ellensúlyok nélkül

A demokratikus berendezkedés, a demokratikus hatalomgyakorlás elengedhetetlen feltétele a hatalmi ágak szétválasztása. A különböző hatalmi ágak élén független választott vezetők vannak, akik ellensúlyt és féket képezhetnek egy másik hatalmi ággal szemben a hatalommal való visszaélés tekintetében. Csak az elkülönült független hatalmi ágak - mint egymással szembeni fékek és ellensúlyok - képezhetnek gátat, akadályt az önkényuralom kialakulásának.  

BARANYAI JÓZSEF AZ  ELLENZÉKI SZÖVETSÉG VEZETŐJE:

MAGYARORSZÁG OLYAN HELY LEGYEN  AHOL  TERMÉSZETES ÁLLAPOT A DEMOKRÁCIA, A SZABADSÁG, A TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉS!

AHOL DEMOKRATIKUS JÓLÉTI RENDSZER VAN ÉS ALATTVALÓI VISZONYULÁS HELYETT LÉTEZHET A GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS SZABADSÁGA.

AHOL NEM ILLIBERÁLIS  HANEM IGAZI A SZABADSÁG, IGAZI A DEMOKRÁCIA ÉS BÉKESSÉG, BIZTONSÁG, GYARAPODÁS VAN.
AHOL DEMOKRÁCIA  VAN EGYENLŐBBEK NÉLKÜL ÉS MINDENKI ARÁNYOSAN RÉSZESEDIK A KÖZÖSBŐL.

AHOL MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓ MEGBECSÜLT TAGJA, VÁLLALVA AZ UNIÓ KÖZÖS ÉRTÉKEIT, AHOL A  MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK AZ EURÓPAI UNIÓ POLGÁRAI.

AHOL TERMÉSZETES, HOGY AZ EURÓPAI UNIÓ MINDEN POLGÁRÁNAK UGYANAZOK A JOGOK JÁRNAK, A MAGYAROKNAK IS.

AHOL AZ IGAZODÁSI PONTOT PETŐFI SAROKKÖVE JELENTI.
 " HAZA CSAK OTT VAN AHOL JOG VAN! "
HA ELVESZIK JOGAID FELÉT AZZAL ELVESZIK A HAZÁD FELÉT.
HA ELVESZIK A JOGAID, AZZAL ELVESZIK A HAZÁDAT.

AHOL A  B-MODELL SZERINTI ÖT FŐ SZABADSÁG KÖRE, TARTALMA SÉRTHETETLEN:

SZABADNAK SZÜLETNI.
SZABADON ÉLNI.
SZABADON CSELEKEDNI.
SZABADON SZÓLNI.
SZABADON VÁLASZTANI. 

ELVEK

MAGYARORSZÁGON A MAGYAR NÉP A FŐHATALOM BIRTOKOSA. HATALMÁT VÁLASZTOTT KÉPVISELŐIN KERESZTÜL GYAKOROLJA. A MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSI  KÉPVISELŐK NEM FOGADHATJÁK EL A NÉPET ILLETŐ HATALOM ILLIBERÁLIS, VEZÉRELVŰ KISAJÁTÍTÁSÁT.

MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓ TAGJA.  A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK AZ EURÓPAI UNIÓ POLGÁRAI.  AZ EURÓPAI UNIÓ MINDEN POLGÁRÁNAK UGYANAZOK A JOGOK JÁRNAK. A MAGYAROKNAK IS.

CÉLOK

CÉL: A JOGÁLLAM, A FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK VALAMINT A JOG URALMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA. A HIBRID JOGRENDET, HIBRID JOGÁLLAPOTOT EREDMÉNYEZŐ HATÁLYBAN LÉVŐ FIKTÍV JOGSZABÁLYOK AZONNALI MEGSEMMISÍTÉSE.

CÉL: DEMOKRÁCIA  EGYENLŐBBEK NÉLKÜL. MINDENKI ARÁNYOSAN RÉSZESEDJEN A KÖZÖSBŐL. AMI NEKED JÁR AZT NE MÁS TEGYE ZSEBRE.

CÉL: OLYAN DEMOKRATIKUS JÓLÉTI RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSA, AMELYBEN  TERMÉSZETES ÁLLAPOT A DEMOKRÁCIA, A FÜGGETLEN POLGÁRI LÉTHEZ TARTOZÓ SZABADSÁG ÉS A TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉS.  

A  jövedelempótlék lehet a fordulatot hozó motiváció...

A változás elindítója és mozgatórugója általában a társadalmi elégedetlenség.
Társadalmi elégedetlenség a közállapotok miatt, az alacsony bérek és alacsony nyugdíjak miatt, a nehéz megélhetés miatt.
 
Társadalmi elégedetlenség az ellenérzést kiváltó hatalomgyakorlás, a szabadságjogok megnyirbálása, a demokrácia korlátozása miatt. Magyarországon szinte mindegyik ok fennáll, a társadalmi elégedetlenség mégsem tükröződik a választói támogatottságot vizsgáló felmérésekben.
A különböző kutatások azt mérik, hogy a magyar emberek többsége szerint  rossz irányba mennek a dolgok, a magyar emberek 60-80 %-a elégedetlen. Ennek ellenére a felmérések szerint a kormánypárt utcahosszal vezet az ellenzéki pártok előtt.

Mi a titka annak, hogy a Fidesz kormánya szinte bármit megtehet? Szembemegy a társadalom akaratával, intézkedéseivel ismétlődően szítja a társadalmi elégedetlenséget, szavazótábora mégsem csökken.

Egyik érv az lehet, hogy hiányzik a jobbat felmutató alternatíva. De ha lenne ilyen ellenzéki oldalon, akkor is probléma van a hitelesség kérdésével. A társadalom nem felejtette el az " elmúlt nyolcévet " , amikor a megoldások helyett csak a problémák sokasodtak. Normál közállapotok esetén ezt halványítaná és lassan kimosná a köztudatból a feledés homálya, ám a kormány és kormánypárt hetente tesz arról, hogy ne így legyen.

De létezik egy másik érv is, amivel a dolgok állása és alakulása iránti közömbösség magyarázható.

Akár tíz évre is tehető annak a szívós munkának az időtartama , ami ahhoz kellett, hogy létrejöjjön Magyarországon az a megcélzott állapot, amikor a tények már nem számítanak és hangulatkeltéssel vezérelhető a választási akarat.
Alapszabály, hogy egy folyamatosan sulykolt ellenségkép, a veszély láttatása. a félelem permanens érzete tartsa egy táborban az erre fogékony választókat. Az országra és Európára törő migránsok millióival való riogatás és persze a főgonosz - Soros György  - meg a háttérhatalmak nem szűnő emlegetése.

Be kell égetni a választók tudatába, hogy akik most kormányoznak megvédenek bennünket, még Brüsszelnek is megálljt parancsolnak. Ebben a helyzetben reménytelen kísérlet a programalapú meggyőzés.
Vidéken pedig arra is kevés az esély, hogy eljusson az információ a megcélzott választókhoz. A figyelem középpontjában egyébként is a megélhetésért folytatott küzdelem áll, az hogy minden nap kerüljön étel az asztalra.

A választói passzivitás, közöny, érdektelenség vonatkozásában változás csupán a személyes érintettség okán és vonalán érhető el.

Erre jelenleg csak az Ellenzéki Szövetségnek van konkrét megoldása: a minden magyar ember életét, élethelyzetét érintő jóléti fordulat és ennek keretében a havi 100 ezer forintos jövedelempótlék, amit nem az állam fizet, hanem a LAVAP , a magyar emberek közös tulajdonát képező lakossági vagyonalap utalja.

ÚJ ELLENZÉK, ÚJ POLITIKA, ÚJ CÉLOK!

EGY ÉLETED VAN ÉS EGY SZAVAZATOD. ARRA SZAVAZZ AKI JOBBÁ TEHETI AZ ÉLETED!  ÁLLJ KI MAGADÉRT!  AMI NEKED JÁR, NE MÁS TEGYE ZSEBRE! 

SZAVAZZ MAGADRA! LÉGY TE A NYERTES!

ELLENZÉKI   SZÖVETSÉG   PROGRAMJA

JÓLÉTI FORDULAT -  JÓLÉTI, ÖSZTÖNZŐ, INNOVÁCIÓS JUTTATÁSOK ÉS TÁMOGATÁSOK       

                    

1./  LAKBÉR TÁMOGATÁS RÁSZORULÓKNAK

A  határon túlra juttatott ellenőrizetlen felhasználású támogatások  / pl. Vajdaságba 60 milliárd forint, magukat magyaroknak valló szerbek házvásárlásának támogatása sok millióval, Erdélybe elfolyó követhetetlen 100 milliárdos támogatás, erdélyi, magukat magyaroknak valló románok támogatása magyar közpénzből 10 milliókkal, traktorvásárlás, üvegházak építése, stb. külföldi sportegyesületek, focicsapatok  sokmilliárdos támogatása, adriai kikötő vásárlása, szlovéniai welnesz komlexum vásárlása kormány számára, külföldi egyházak segítése, stb... / helyett erre fordítandó összegekből Magyarországon élő magyarok lakhatásának támogatása 50-100 ezer forint közötti bérleti díj támogatással, a kedvezményezettek száma elérheti a 100 ezer főt. 

A kedvezményzettek közül előnyt élveznek,

gyermeket egyedül nevelő, albérletben, bérelt lakásban élők,
gyermekes családok,
rászoruló nyugdíjasok,
lakásukat elvesztett, banki hitelek károsultjai,
krízis helyzetben lévők, betegek, fogyatékkal élők, stb...

1./  KOMFORT I. ÉS KOMFORT II. TÍPUSÚ  TÁMOGATÁS

A rendszerváltással felérő kormányváltást követően minden évben 200 ezer Magyarországon született magyar állampolgár kaphat az államtól 500 ezer forint összegű általános lakásfelújítási támogatást. Amennyiben év végén a költségvetésben legalább 50 milliárd forint összegű maradvány keletkezik úgy plusz 100 ezer magyar állampolgár kaphat 500 ezer összegű általános lakásfelújítási támogatást.

Az általános lakásfelújítási támogatás nincs feltételhez kötve, odaítélésében az igénylő jövedelmi viszonya, rászorultsága jelenti az egyetlen figyelembe veendő szempontot. Igényelheti fiatal, idős, nyugdíjas, családos, egyedülálló.

A KOMFORT I. lakásfelújítási támogatás költhető lakásfelújításra, festésre, parkettázásra, fürdőszoba felújítására, ajtó, ablak cseréjére, minden a felújítással kapcsolatos kiadásra.

A KOMFORT II. a lakáshoz tartozó készülék vásárlására fordítható támogatást jelent. Vásárolható belőle cirkó, konvektor, klíma, hűtőszekrény, mosógép, centrifuga, tűzhely, de nem vásárolható televízió, szórakoztató elektronika, mobil, stb.

Az állam évente 200 ezer fő Magyarországon született magyar állampolgár számára adna 500 ezer forint értékű KOMFORT I. és KOMFORT II. lakásfelújítási támogatást. Ez az állam számára évente 100 milliárd forint kiadást jelentene.
100 ezer magyar embernek felújításra juttatandó  50 milliárd forint támogatás 10 milliárd forinttal kevesebb mint amennyibe a vadászati kiállítás megrendezése került vagy amennyibe a MOTO GP pálya kiépítése kerül és 30 milliárd forinttal kevesebb annál a 80 milliárd forintnál amit az Orbán-kormány a szállodák, panziók felújítására adott olyan időszakban amikor a járványhelyzet miatt nem is volt vendég.

MAGYARORSZÁGON A MAGYAR EMBER LEGYEN AZ ELSŐ

A magyar költségvetésben nem a társadalom igényeit, szükségleteit leképező arányosság érvényesül, a sportberuházások arányosság tekintetében a lehetséges több mint tízszeresét viszik el a költségvetésből. Magyarország kis ország és képtelen arra, hogy annyi sportlétesítményt képes legyen fenntartani, működését finanszírozni, ami egy 50 milliós népességgel bíró közepes méretű országnak is jelentős terhet jelentene. Ez a megalománia már az olimpia rendezésére illetve annak előkészítésére fordított százmilliárdok költésekor is heves vitát váltott ki.

Az ELLENZÉKI SZÖVETSÉG stadionok, sportcsarnokok, Fudan egyetem, szerbiai vasút és hasonló értelmetlen, a magyar érdekeket nem szolgáló, ezer milliárdokat felemésztő beruházások helyett bérlakásokat, családi kollégiumokat építene és a magyar emberek érdekeit szolgáló beruházásokat valósítana meg.

BÉRLAKÁSOK ÉPÍTÉSE 

A bérlakásokba először az albérletben vagy szülőknél lakó és gyereket nevelő családok költözhetnének, közülük is elsőbbséget élveznének a gyermeket egyedül nevelő szülők.

Magyarországnak minden gyermekre szüksége van. Szükség van arra a félmillió magyar gyermekre is, akiket egy szülő nevel és akiket az Orbán-kormány elhibázott, torz családpolitikája hátrányosan érint. Az egy vagy több gyermeket egyedül nevelő szülők jelentős része albérletben él vagy a nagyszülők lakásában. Számukra a CSOK, a kormány lakástámogatási rendszere nem jelent megoldást. Az egyszülős családok száma 300 ezer és többségük lakhatási problémával küzd. Nekik megfizethető bérlakások kellenének.

Stadionok, sportcsarnokok építése helyett, százmilliárdokat elnyelő sportversenyek, vadászati világkiállítások rendezése helyett bérlakásokat kell építeni, melyekbe először a gyermeket nevelő, albérletben vagy szülőknél élő családok - közülük is elsőként a gyermeket egyedül nevelő szülők - költözhetnek, kedvezményes bérleti díjat fizetve.

Magyarországnak minden gyermekre szüksége van. Az államnak kötelessége, hogy lehetőségeihez mérten segítse,  tisztességes, európai viszonyok között élhessenek a magyar gyerekek.

Ami a finanszírozást illeti, néhány adat. A Fudan egyetem létesítésére szánt 500 milliárd forintból 20 ezer két szobás, 25 millió forintból megépíthető bérlakás készülhetne. A belgrádi vasútvonal megépítésére szánt 1000 milliárd forintból 40 ezer hasonló bérlakás készülhetne. Az MC alapítvány részére adott 290 milliárd forintból 11 600 bérlakás épülhetne. A vadászati világkiállításra adott 60 milliárd forint közpénzből 2400 bérlakás épülhetett volna. A Vajdaságnak adott 60 milliárd forintból ugyancsak 2400 bérlakás épülhetett volna. A 2018 decemberében a sportszervezetek, egyházi szervezetek és alapítványok között szétosztott 200 milliárd forint költségvetési maradvány-közpénzből 8000 ezer bérlakás épülhetett volna. 

Ez idáig 84 400 bérlakás. És nem került szóba az a sokszor 2-3 milliárd amit az Orbán-kormány csak úgy szétosztott ilyen vagy olyan támogatásra, ami sok száz bérlakás árának szétosztását jelentette.

" STOP A NÉPESSÉGFOGYÁSNAK " PROGRAM ÁLLAMI TÁMOGATÁSA

Minden magyar gyerekre szükség van! A magyar kormánynak a rohamosan változó életkörülmények, élethelyzetek, társadalmi mozgások figyelembe vételével, szakemberek, stratégiai elemzők és stratégiai tervezők bevonásával kell olyan programot kidolgozni és rövid időn belül elindítani, ami megállíthatja a népesség fogyását.
 A valósággal ütköző és csupán képzeleti síkon létező családmodellre alapozni a magyar népesség növekedését finoman fogalmazva nem átgondolt stratégia.

Új kutatások igazolják, hogy sokkal több magyar fiatal vállalna húszas, harmincas éveiben gyereket, ha a gyermek gondozását, nevelését rövidebb, hosszabb időre, pl. külföldi tanulmányok, külföldi képzés, külföldi munkavállalás, krízishelyzet, stb. esetén az állam által létrehozott, színvonalas gondoskodást biztosító otthonok átvállalnák.

Ebben az esetben az állam számára a fő kérdés az, hogy szükség van az ilyen feltételek mellett vállalt magyar gyerekekre és a magyar állam hajlandó a nívós, családi otthonhoz hasonlító szintű gondoskodás biztosítására alkalmas otthonok létrehozására. Ilyen otthonok létrehozása, működtetése töredékébe kerülne annak mint amennyit a jelenlegi magyar  kormány a sportra áldoz.

A kutatások lényeges megállapítása, hogy az ilyen feltételekkel gyermeket vállaló fiatalok közül senki nem akar lemondani gyermekéről, csak egy bizonyos időre adná át gyermeke gondozását, utána saját maga akarja nevelni. Ezen átmeneti időszak alatt is látogatnák gyermeket és hasonlóan a nagyszülők is.

Ahhoz, hogy ebből kiérlelt koncepció legyen, legalább kísérleti szinten elkezdődjön a megvalósítás, kormányváltást követően azonnal indítani kéne a STOP A NÉPESSÉGFOGYÁSNAK programot.

CSALÁDI KOLLÉGIUMOK ÉPÍTÉSE

Magyarországon a gyermekek megfelelő életkörülményeinek biztosítása a sportot is leelőző szempont.

Speciális kollégiumokat kell építeni, ahol a gyermeket egyedül nevelő szülők átmeneti időszakra, például krízishelyzet esetén vagy rövid távú külföldi munkavállalás esetén elhelyezhetik gyermekeiket, ahol azok a gyerekek is otthonra találhatnak, akiknek sorsa nem hordozta a családi gondoskodás, törődés lehetőségét.

A speciális kollégiumokat családi kollégiumoknak is nevezhetnénk.  Nem csupán diákszállások lennének hanem a nevelést segítő, számos olyan ismeretet adó közösségi létesítmények, melyekben valamilyen szinten megvalósulhatna az amit egy gyermek családi közösségben élhet meg.

Az ilyen kollégiumokban mód nyílna tartós és rövid időtartamú bennlakásra és mód nyílna bejárásra, például az említett foglalkozásokon való részvételre. A kollégiumok rászorultsági elven a nem bennlakók részére is biztosíthatnának étkezési lehetőséget.

Az ilyen speciális kollégiumok fenntartása, működtetése csak töredékébe kerülne annak, amit az Orbán-kormány a fociakadémiák fenntartására, működtetésére költ.


INNOVÁCIÓT ÖSZTÖNZŐ TÁMOGATÁSOK

Bűszkén valljuk, hogy nemzeti sajátosságunk az ötletesség, a találékonyság. Az ország szempontjából mindegy, hogy kutatóintézetben vagy egy újító garázsában jön létre az új megoldás, az újdonság, a lényeg, hogy létrejöjjön és minél nagyobb számban. Ha  2026-ben kormányváltás lesz, akkor nem csupán a kutatóintézetek, de a köznapi innováció is megfelelő állami támogatásban részesül.

Az Ellenzéki Szövetség álláspontja, hogy mindenki számít, minden jó ötletre, értelmes elképzelésre, használható innovációra szükség van. Minden olyan jó ötlet  kapjon támogatást,  ami előbbre viheti az országot.

A támogatás nem politikai elkötelezettség, baráti viszony alapján járna vagy kapcsolati rendszer keretében lenne elérhető, hanem minden arra érdemes ötlet, innováció, elképzelés, alkotás, koncepció, terv megkapná, amely hozzátehet valamit az ország fejlődéséhez, előbbre viheti az országot.

ÉVENTE 1000 ÚJÍTÁS TÁMOGATÁSA 1 MILLIÓ FORINTTAL
 
Minden évben 1000 újítás, innováció kapna 1 millió forint vissza nem térítendő kezdeti támogatást a megvalósításhoz, minták létrehozásához.  Az állam minden olyan innovációt támogatna, amely iránt felmérhető, becsülhető kereslet lenne a piacon.

Azokat az új megoldásokat, amelyek vidéki vállalkozások által kis szériában, egyszerű felszereltséggel gyártható terméket jelentenek, az állam megvásárolná és az újító minden legyártott darab után az őt megillető szerződésben rögzített díjban részesülne. Azok az újítók akik saját vállalkozást hoznának létre a gyártásra állami támogatást kapnának az elinduláshoz.

Az állam által működtetett információs portálok közül a gazdaságszervezéssel, köznapi innovációval foglalkozó portálok részletes tájékoztatást adnának arról, hogy milyen területen célszerű új ötletek megvalósításába kezdeni, például milyen új termékekre lenne szüksége az állam gazdaságszervező tevékenysége által létrejövő új, vidéken sok munkahelyet teremtő vállalkozásoknak. Ebbe a körbe sorolhatók az ajándéktárgyak, ajándéktárgyak kerámiából, fából, textilből, bőrből, üvegből, bármiből, a lényeg, hogy tetszetős formája legyen, legyen benne ötlet, kreativitás, és már az esztétikumával képes legyen eladni önmagát.

Ajándéktárgyak, egyszerű ötletes eszközök, konyhai, kerti eszközök megvalósítását, gyártásra alkalmas  mintájának elkészítését  1 millió forinttal támogatja az állam, amennyiben ennek alkalmazási, gyártási jogát eladja az újító, úgy minden darab után megkapja az őt megillető díjat.

Kiemelt kört jelentene a kisméretű áramtermelő napelemes és huzatgenerátoros megoldások támogatása.
A napelemes mini, mikro " erőművek " számtalan fajtája ideális termék lenne a vidéki műhelyek kisüzemek számára mint gyártható, munkahelyet teremtő innováció.

Ilyen innováció lenne például a zsalugáter hátoldalára szerelt napelem. A zsalugáter becsukva sötétít, kinyitva ingyen áramot termel a lakás tulajdonosának, mellyel hűtőszekrény, ventillátor, télen kis teljesítményű fűtőkészülék működtethető. Ez az áramforrrás nem lenne összekapcsolva a hálózattal, hanem szigetszerűen működne és akkumulátorral lenne tárolható az energia. Napelemes megoldások, erkélyre, ablak alá akasztható napelemes tábla, virágláda napelemes felülettel és számos hasonló megoldás lenne alkalmas ingyen áram előállításra. Vidéki vállalkozások sokasága foglalkozhatna ezek előállításával, szerelésével.

Az állam támogatná ilyen vállalkozások létrejöttét, működését, az ilyen formában megvalósuló munkahelyteremtést. Bőven lenne kereslet, piac a mini és micro áramtermelő eszközökre, az pedig plusz piacot jelentene, ha az állam támogatásokkal ösztönözné ilyen termékek vásárlását.         

Az Ellenzéki Szövetség  tett lépést az ilyen ingyenáramot termelő megoldások iránti lakossági igény, érdeklődés felmérésére. Az ESZ vezetője emailben kereste meg Budapest főpolgármester helyettesét, hogy támogassa 20 millió forinttal egy kis bemutatóterem létrehozását Budapesten, ahol ilyen műszaki megoldások lennének kiállítva és ahol a budapestiek megnézhetnék a napelemes ingyen áramot termelő zsalugátert, napelemes virágládát, erkélyre szerelhető napelemeket és számos hasonló megoldást. A főpolgármester-helyettes asszony nem méltatta válaszra a megkeresést.

Az ESZ egyrészt emiatt a viszonyulás miatt nem támogatja  Karácsony Gergely főpolgármesterré történő újraválasztását. Nem támogatja, mert ha a civilek világából érkező megkeresést, innovációt ilyen tiszteletlen és méltatlan módon kezeli Karácsony Gergely stábja, adminisztrációja akkor nem méltó a támogatásra. Az ESZ szimpatizánsainak, támogatóinak Vitézy Dávid támogatását ajánlja, amennyiben Vitézy Dávid elfogadja és támogatja az ESZ BUDAPEST KAPUI projekt ötletét.

/ Az ESZ azt szeretné ha mielőbb eljönne az az időszak amikor a támogatások odaítélésénél nem balos vagy jobbos pártvezetők támogató szava dönt, nem csupán azok az ötletek kapnak támogatást akiknek érdekében felülről leszólnak, hanem a valós érték, valós teljesítmény számat. /

Az évente 1000 újító támogatása kiindulási adatot jelent, amennyiben 5000 ezer támogatásra érdemes innováció után igényelnek támogatást, akkor 5 ezer újító fogja megkapni az 1 millió forintos támogatást.


ÉVENTE 1000  FŐISKOLÁS, EGYETEMISTA KAPHAT 1 MILLIÓ FORINT ÁLLAMI TÁMOGATÁST INNOVÁCIÓJA MEGVALÓSÍTÁSÁRA

Minden évben 1000 egyetemista és főiskolás kapjon 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást új ötletek, új elképzelések megvalósításához. Már a felsőoktatásban el kell elkezdeni az innováció állami támogatását, mert így születhetnek, merész új ötletek, ez adhat lendületet a fiatalkori kreativitásnak.

FINANSZÍROZÁS

Az innovációt ösztönző támogatások olyan csekély összeget jelentenek a költségvetés szempontjából, hogy talán szót sem érdemes rá vesztegetni. 1000 újító támogatása 1 millió forinttal 1 milliárd forintot jelent és 1000 egyetemista innovációjának 1 millió forinttal történő támogatása plusz 1 milliárd forintot. De azért mégis néhány példa. Ennyibe kerül egy nemzeti konzultáció, de ennek sokszorosa megy plakátolásra. Ennél 1 milliárddal többet kap a professzorok alapítványa, a vadászati kiállításra ami alig hoz bevételt ennek 30-szorosát költötte a kormány.

INNOVÁCIÓ

VILLAMOS ENERGIA ELŐÁLLÍTÁSA ÉS SZOLGÁLTATÁSA KÖRÉBE TARTOZÓ INNOVÁCIÓ TÁMOGATÁSA  

Magyarországon jelenleg kiszámíthatatlan, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a lakosság, állami és önkormányzati intézmények illetve gazdaság villamosemergia-igényének kielégítéséhez a napelemes, szélerőműves és egyéb módon villamos áramot előállító kisebb vagy nagyobb áramtermelő egységek. Jelenleg még nem is léteznek azok a kis berendezések, melyek egy vagy két év múlval már több százezer háztartásban szolgáltatnak ingyen áramot, ingyen energiát. 

Az " INGYEN " kifejezés lesz a varázsszó, ami hatalmas keresletet generálhat a különböző ötletes napelemes áramtermelő műszaki megoldások vonatkozásában. Ingyen áramot szolgáltathat a virágláda felületére szerelt napelem, az ablak alá, főlé, az erkélyre akasztott napelemtábla, a zsalugáter hátoldalán lévő napelem, vagy  akár az épület számára üvegborítás hatását kölcsönző vagy szigetelés céljából az épület falára szerelt nagy felületen ingyen áramot termelő napelemes borítás.

Az önkormányzatok feladata lenne a városkép szempontjából szabályozni az ilyen jellegű napelemes konstrukciók telepítését, az állam pedig az ilyen jellegű műszaki megoldások sokféleségét kitaláló innovációt támogatva pörgethetné fel a folyamatot.

Ennek jelentősége nem csupán abban áll, hogy az ingyen energia számos módon történő előállításának lehetőségét jelenti, hanem egy új iparág semmiből való megszületését. A hazai innovációra alapozva, számos olyan kis méretű és viszonylag egyszerű konstrukció születik és kerülhet gyártásba, amik kisebb üzemekben, műhelyekben előállíthatók, összeszerelhetők. Állami támogatással nagyrészt videkre irányíthatók ezek az ipari tevékenységek, vidéken számos új munkahely teremthető. Jelenleg a magyar állam külföldi befektetőknek 30-50 milliós forintos támogatást ad egy munkahely létesítésére, ez a bmodelles iparfejlesztés ennek tizedéből, 3-5 millió forint állami támogatással megvalósítható.

A B-modell 1998 óta minden magyar kormány asztalán ott volt. A B-modell olyan gazdaságfejlesztési innováció amelynek alkalmazásával 5 év alatt megteremthető Magyarországon a jólét gazdasági alapja. A B-modell - Baranyai-féle modell - szerinti nagyléptékű gazdaságfejlesztéssel 5 év alatt létrehozható az a gazdasági teljesítmény, ami a spontán gazdasági növekedés révén csak 50 év alatt jönne létre. A B-modell alkalmazása lehetőség arra, hogy ne kelljen végigjárni egy áldozatokkal és lemondásokkal teli hosszú fejlődési utat ahhoz, hogy elérjünk oda, ahova rövid idő alatt, jóval könnyebben is eljuthatunk.

A jólét megteremtéséhez szükséges gazdasági teljesítményt biztosító B-modell szerinti gazdasági struktúra tudatos  gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszervezéssel hozható létre. Ez esetben a gazdasági növekedés nem sok apró többletteljesítmény összegereblyézéséből áll össze, hanem egy pakkban, egy csomagban, megtervezett módon és  időben biztosítható. A B-modell a két faktoros gazdasági növekedést alkalmazza, amikor két motor hajtja a gazdaságot és a spontán növekedést kiegészíti a szervezett gazdaságfejlesztésből származó új típusú növekedés.

A napelemes és huzatgenerátoros áramtermelő konstrukciók hazai gyártása nagy hozzáadott értékű ipari, termelő tevékenységet jelentene, jelentősen növelve a magyar ipar versenyképességét. Magyarország az ilyen típusú készülékek fejlesztésében, gyártásában az élenjárók közé kerülhetne Európában ami jelentős exportot eredményezne.

A lakossági villamorenergia-felhasználás vonatkozásában merőben új helyzetet jelenthet a kisméretű, midi, mini, micro napelemes szigetüzemű konstrukciók használata és az akkumulátoros energiatárolás. A fogyasztók megveszik a berendezéseket és attól kezdve rendelkezésre áll az ingyen áram, amit nem táplálnak be a hálózatba, nem kötnek össze a hálózattal, hanem azt a saját ingatlanon  belüli elosztóból felhasználnak vagy akár tárolnak.

Az ingyen áram iránti igény várhatóan egyre gyorsabban és mind szélesebb körben terjed, mert ez esetben csak egyszeri árat kell fizetni az ingyen áramot előállító berendezésért.

Mindez az ország energiapolitikájában mint tényező nem hagyható figyelmen kívül. Nincs megbízható kiindulási alap, de becslés se, hogy mekkora lesz a háztartások és vállalkozások saját előállítású villamosenergia kapacitása, beleértve a tárolt energiát is és mekkora a vételezni kívánt igény ami erőművekkel és vásárlással biztosítható. 

Ebben lényeges tényezőként kell figyelembe venni a szigetüzemű kisteljesítményű ám várhatóan milliós számot elérő napelemes konstrukciók forgalomba kerülését, beszerzését. Az ESZ koncpciója szerint a jövőben ennek inovációját, gyártását, beszerzését az állam jelentős költségkerettel támogatja.

Amikor majd Magyarországnak olyan kormánya lesz ahol nem a baráti, családi érdekek, kapcsolatok határozzák meg a gazdaságfejlesztés szempontjait, irányait, amikor már nem illiberális munkaalapú lesz a rendszer hanem az európai természetes fejlődésbe illeszkedő jóléti demokratikus rendszer, akkor számos olyan, a magyar emberek érdekeit szolgáló új lehetőség felmerül, melyek esetében a jóléti kormány jelentős állami támogatással segíti az innovációt.

Az ESZ  körében e témával foglalkozó gazdaságpolitikusok, mérnökök dolgoznak ki koncepciókat, megoldásokat, melyek közül csupán néhány az alábbiakban, ami bemutatja, hogy milyen széleskörű a vizsgálódás és a megoldások keresése, hogy a lakosság a legolcsóbb módon jusson hozzá energiához.

1./ Villamos energiát előállító vállalkozások által működtetett napelemes, szélgenerátoros kiserőművek által előállított áram, hatalmas akkutelepeken tárolt áram illetve villamos energia értékesítése lakossági és gazdasági célra, a megállapított hatósági ár alatti árszinten, esetenként akciós áron.

2./ Családi házak, gazdasági egységek, lakások számára villamos emergiát előállító egységek bérbeadása felszerléssel, fogyasztásmérővel,
a./ a bérlő megállapodás szerinti áramdíjat fizet a fogyasztás alapján, a minimum fogyasztás meghatározható,
b./ napelemes áramtermelő egységek bérbeadása fix bérleti díjért,
c./ napelemes áramtermelő egységek bérbeadása mezőgazdasági célra, öntözésre, fúrt kutakból, csatornákból történő vízkiemelésre, folyókból öntözéshez vizet szállító csatornákba történő vízkiemeléshez, szivattyúzáshoz.

3./ Vállalkozások állatl működtetett napelemes kieserőmővek, jelentős energia tároló kapacitású akkumulátorokkal, melyek családi házas körzetekben értékesítenek hatósági ár alatti áron, feltételtől függően akciós áron villamos energiát.

4./  Társasházak tetejére szerelt vállalkozások által üzemeltetett napelemes rendszerek melyek kiegészítő áramfogyasztás céljára állítanak elő és értékesítenek villamos energiát.

Az ilyen típusú fejlesztéseket, típusú innovációkat támogatja az állam.

Az ESZ energiapolitikájának fő szempontjai:

1./  A lakosság a lehető legalacsonyabb áron jusson villamos energiához és ne szülessenek elhibázott gazdasági döntések például értelmetlen erőmű építésre, amíg nem látható az ország villamos energiafelhasználásának alakulása, rétegződése, struktúrája.

2./ Az állam energia politikáját elsősorban a lakossági érdekek, az ország érdekei és ne baráti érdekek, de ne is a szuverenitást ismétlődően felülíró politikai érdekek és szimpátiák, ismértlődően kárt, veszteséget okozó politikai elköteleződések befolyásolják.

3./ Legyen szempont a merész, úttörő kísérletek, innovációk támogatása, pl annak a koncepciónak a támogatása, amely társaházak külső, modern esztétikus kinézetét és rendkívül hatásos szigetelését biztosító felújításat úgy képzeli el, hogy kis súlyú, könnyen falra rögzíthető napelemtáblákkal burkolja körbe az épületet. Egy ilyen felújított, napelemtáblákkal borított tégla építésű társaház vagy éppen panel úgy nézne ki mint egy modern üvegborítású új épület, megszűnne a nyári forróság, télen jóval kevesebb energia kellene a fűtéshez.

Az ESZ innovációs koncpciója merőben új irányba terelheti a magyar gazdasági, ipari fejlődést és rövid idő alatt az élre emelheti az ilyen típusú konstrukciók megalkotásában és gyártásában Magyarországot.


HADIIPARI INNOVÁCIÓ TÁMOGATÁSA

Bűszkén valljuk, hogy nemzeti sajátosságunk az ötletesség, a találékonyság, Szakértők szerint hibás, sőt ostoba az a gazdaságfejlesztés ami a termelési folyamat leggyengébb láncszemét, a legkisebb hozzáadott értéket képviselő összeszerelésre alapozza egy ország iparát.

Az ESZ a B-modell - Baranyai-féle modell - szerinti koncpciót alkalmazva a legmagasabb hozzáadott értékű ipari fejlesztésre fókuszál, ehhez pedig saját fejlesztés, saját innováció kell. A B-modelles gazdaságfejlesztés a szolgáltatás nagy tömegű értékesítése mellett 3 iparfejlesztési irányt jelöl ki.

Első a kisméretű napelemes, huzatgenerátoros áremtermelő berendezések gyártása értékesítése, mely iránt jelentős kereslet várható. Ezek kifejlesztésében, gyártásában Magyarország az élenjárók között lehet.

A második ág a napelemes szivattyúk, mely a klímaváltozás miatt megnövekvő öntözési igény miatt is keresett termék lehet. Napelemes működtetéssel vízkiemelés fúrt, ásott kutakból, folyókból, csatotnálból, tározókból. 

Hasonlóan a víztározó medencék feltöltése, melyekbe amikor működik a napelemes szivattyú akkor emel ki vizet víznyerő helyekről, kutakból, folyókból..

A harmadik ág a hadiipari fejlesztés. Nem az a vonal amely jelenleg működik. Nem tankok és nehéz, bonyolult haditechnika gyártása, melyhez kevés a magyar hozzáadott érték, nem erősíti a magyra versenyképességéet, hanem a magyar innovációra alapozott haditechnika. Egyszerűbben fogalmazva: nem azt a tankot fogjuk gyártani amit kilőnek a drónok, hanem azokat a drónokat gyártjuk amik kilövik a tankokat.

A cél, a jelenleg folyó háborúban alkalmazott haditechnika hatékonyságának elemzése vizsgálata alapján olyan drónok gyártása, melyekkel távolról vezérelve jelentős támadó és védekező valamint felderítő műveletek hajthatók végre.

Ehhez Magyarországon megvan az innovációs háttér. Repülő és helikopter modellező szakkörök, egyesületek, különböző képzettségű emberekkel, számos magasan képzett, jelentős tapasztalattal, innováció képességgel bíró mérnökkel, műszaki emberrel, köztük sok magas képzettségű, repülés iránt elkötelezett, sok idővel rendelkező nyugdíjas feltalálóval, akiknek tudását kiegészítve a téma, az innováció iránt érdeklődő hadmérnökök, tisztek tudásával összeáll az a bázis, ami az új drónos magyar hadiipar fejlesztői bázisát adhatja.

Magyarországon 80 repülő modellező szakkör, egyesület működik kb 5 ezer taggal. A magyar repülő modellezés több mint 100 éves és rengeteg tudás halmodódott fel , nagy értékű innovációs képesség áll rendelkezésre.

Ezeknél az Egyesületeknél, szakköröknél, a modellezésben gyakorlott, kellő technikai háttérrel bíró amatőröknél minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy a hadi vonatkozásban alkalmazható, új építésű vagy átépített drónokat fejlesszenek ki, azokat összeépítsék a tisztek, hadmérnökök által tervezett hadi alkalmazással, technikával és teszteljék azokat, egészen addig amíg gyártható termékek lesznek.

A magyar állam jelentős összeggel támogatja az innovációt, fejlesztési tevékenységet, egyesületi és személyes vonatkozásban is. Ez még így is csak töredék összgebe kerül mintha erre intézet létesülne vízfejjel kétséges innovációs képességgel bíró közreműködökkel.

A magyar állam jelenleg kb. ötszörösét adja oda támogatásként a külföldről Magyarországra gyártást, összeszerelést hozó külföldi befektetőknek, mint amennyiből a hazai innovációra épülő, jóval magasabb hozzáadott értéket képviselő gyártámányok fejlesztése, gyártása megvalósulhatna gazdaságszervezéssel.

Magyarország 5 év alatt a dróngyártok és fejlesztők körében az élvonalba kerülhet. Ez olyan hatalmas hozzáadott értéket képviselő ipari tevékenység lenne, ami jelentősen megdobná a magyar ipar versenyképességi tényezőjét.

Az ilyen bmodelles típusú gazdaságfejlesztés, iparbővítés magyar innovációra épülne és egészében magyar hozzáadott értéket tartalmazna, jelentősen javítva a magyra ipar versenyképességét. Eddig a magyar ipar bővülése a külfoldön kitalált, megalkotott termékeket gyártásra, alkatrészekből összeszerelésre Magyarországra hozó beruházások révén valósult meg, ami a legrosszabb változatot jelentette, alacsony hozzáadott értéket és alacsony szintű versenyképességet eredményezett.

A gazdasági irányváltáshoz, az új típusú iparbővítéshez megvan a magyar innovációs háttér, a szellemi kapacitás, a beruházások támogatásához pedig elég lenne a jelenleg propagandára fordított összeg fele.

ÚJ VIDÉKI MUNKAHELYEK - 10 EZER VÁLLALKOZÁS AZ ÁLLAMTÓL

Ez esetben nem a nagyléptékű fejlődéshez való hozzájárulás, hanem munkahelyet biztosító 10 ezer vállalkozás létesítése a cél olyan térségekben, ahol a közmunka az egyetlen foglalkoztatási lehetőség. Ajándéktárgyak, egyszerű eszközök háznál vagy közösségi helyeken működő vállalkozások általi előállítása. Az állam biztosítja a felszerelést, eszközöket, kezdeti időszakban az anyagot, az értékesítés megszervezését.

Ebbe a körbe tartozna a kisméretű, egyszerű felépítésű napelemes és huzatgenerátoros áramtermelő konstrukciók hazai gyártása, vállalkozói műhelyekben történő összeszerelése, szervizelése.

Ilyen vállalkozások által gyártható ajándéktárgyak tervezésére folyamatosan pályázatokat írna ki az állam iparművészek, kreatív ötlettel rendelkezők számára, támogatná minták létrehozását. Ugyancsak pályázatot írna ki az állam és mint újítást vásárolna egyszerű ötletes eszközök kategóriába sorolható műszaki megoldásokat. Amennyiben hazai viszonylatban nem lenne elég gyártható konstrukció akkor külföldiek vásárlásával bővülne a kör.

A vállalkozások működtetését, a munkafolyamatokat az előkészítő képzés során sajátítják el a pályázók, a kész termékek egy megszervezett értékesítési láncon keresztül kerülnek értékesítésre. Az előkészítő képzést sikeres vizsgával záró jelöltek kapnak lehetőséget állami támogatással létesített vállalkozások indítására, működtetésére. 

Cél, hogy később ezek a vállalkozáspok felfejlődve további munkahelyeket hozzanak létre.

Az állam külföldi cégeknek ad 10-20 millió forint támogatást egy munkahely létrehozásához, szinte biztos, hogy a 10 ezer, állam által biztosított vállalkozás létrehozása, elindítása ennél jóval kevesebb ráfordítást igényelne.   

IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK

Nem folytatható tovább az a tékozló illiberális politika, amely ezer milliárdokat szórt el olyan célokra és támogatásokra, mely a magyar emberek többségének megélhetési viszonyait, életszínvonalát semmilyen formában nem javította. 

Megdöbbentő, hogy 2010 óta oda jutottunk, hogy a szegénységi rangsorban már csak Bulgária áll rosszabbul mint mi, mert a 2010 óta hatalmon lévő kormány a felzárkózásra és jóléti fordulatra kapott uniós ingyenpénz ezer milliárdjait is elkótyavetyélte.

EBBŐL ELÉG VOLT ENNYI! IDEJE VAN A VÁLTOZÁSNAK!

Egy szűk hatalmi csoport már leplezetlenül a sajátjának tekinti Magyarországot! Sajátjaként bánik az ország adta lehetőségekkel és az ország javaival.

KÉRJÜK VISSZA MAGYARORSZÁGOT!

A MAGYAR EMBEREK SORSÁÉRT FELELŐSSÉGET ÉRZŐ ÉS VÁLLALÓ POLITIKA EGYEZŐ VÉLEMÉNYE:

JÓLÉTI FORDULATRA VAN SZÜKSÉG! 

A JÓLÉTI FORDULAT ELINDÍTÁSÁHOZ KORMÁNYVÁLTÁS KELL!

AZ VISZONT A POLITIKAI KÖZÖSSÉGEK, SZÖVETSÉGEK  FELADATA, HOGY MEGMUTASSÁK MILYEN KEDVEZŐ VÁLTOZÁST HOZNA A MAGYAR EMBEREKNEK EGY JÓLÉTI FORDULAT! 

ARRÓL NINCS VITA, HOGY 

JÁR NEKED A
JOBB ÉLET
JOBB FIZETÉS
JOBB NYUGDÍJ
JOBB KORMÁNYZÁS!

EZÉRT SZAVAZZ A VÁLTOZÁSRA!

HA A FOLYTATÁSRA SZAVAZOL NE VÁRJ TÖBBET ANNÁL MINT AMIT EDDIG KAPTÁL!  

LAKOSSÁGI VAGYONALAP  / LAVAP / 

 A LAKOSSÁGI VAGYONALAP / LAVAP / képezi majd a magyar állampolgároknak azt a közös tulajdonát, melynek bevételeiből, a  termelő, szolgáltató, pénzügyi tevékenységből és egyéb gazdálkodásból összeálló pénzalap biztosítja a magyar állampolgárokat megillető jóléti jövedelempótlék, pótjövedelem, másképpen nevezve alapjövedelem havi összegének kifizetését.

A  LAVAP főbb elemei, bevételei, forrásai:

1./  Az állam által a Lakossági Vagyonalap számára átadott vagyon, amelynek mértéke 3000-5000 milliárd forint közötti értéket képvisel, benne nevesítve az Orbán-kormány által elvett nyugdíjalap még meglévő vagyonelemei.

2./  A korrupciós érintettség miatt a Számvevőszék, Ügyészség, Bíróság, Korrupcióellenes Hivatal és állami szervek eljárása, intézkedése révén állami tulajdonba került és az állam által a Lakossági Vagyonalap számára átadott készpénz, vagyonelemek, ingatlanok, cégek, vállalkozások, bankok, szállodák, eszközök, stb.

3./  A 9 %-ról 15 %-ra emelt vállalkozói adó 6 %-os növekményéből 3 % adó átengedése a Lakossági Vagyonalapnak, melyet az adóhivatal utal a LAVAP számlájára.

4./  A  LAVAP tulajdonába tartozó üzleti, kereskedelmi, szórakoztató centrumok területén lévő kereskedelmi, üzleti, szolgáltató, logisztikai, pénzügyi, stb. vállalkozások által fizetendő, emelt szintű 1,5 %-os iparűzési adó, az e területen megvalósult tevékenységek után fizetett általános forgalmi adóból 15 % adórész, melyet az adóhatóság szerződésben rögzített módon utal LAVAP központi számlájára. Megjegyzés: a LAVAP-hoz kapcsolható gazdaságfejlesztés, gazdaságszervezés nélkül ez az ÁFA bevétel nem létezne.

5./  A  LAVAP tuljadonában lévő cégek, bankok, szállodák, vállalkozások, gyárak, üzemek gazdasági tevékenységéből származó osztalék ami a juttatási pénzalapba kerül.

6./  A  LAVAP tulajdonában lévő értékesítésre kijelölt ingatlanok, telkek, cégek, vállalkozások eladásából származó bevételek. Bérbeadásból származó bevételek.

7./  A pénzügyi tevékenységből származó nyereség, így az LAVAP tulajdonába került bankok, pénzügyi cégek hitelnyújtásból, egyéb pénzügyi tevékenységből származó nyeresége.

Az  LAVAP saját, központi bankja 9,5 millió ügyféllel rendelkezik, mivel a 9,5 millió magyar állampolgár számláját kezeli.

A 9,5 millió magyar állampolgár részére a havi 100 ezer forint jövedelempótlék vagy másképpen fogalmazva alapjövedelem biztosítása összesítve havi 950 milliárd forint összegű kifizetést, utalást jelentene.

Ez éves viszonylatban 11 400 milliárd forintot összegű kifizetést jelent. A modellezés szerint a LAVAP 5 év alatt képes felfejlődni arra a szintre, hogy az évi 11 400 milliárd forintot képes legyen biztosítani a  LAVAP magyar állampolgárok részére a kifizetéseket intéző központi bankja számára.

Néhány viszonyítási adat!

A magyar GDP 2022-ben 66 387 miliiárd forint volt. Ennek 9,5 %-át kitevő összeg ment a gazdaság fejlesztésére, ami 6 308 milliárd forint. Ha a fejlesztésre fordított pénzt átutalná az állam a vagyonalap részére abból már most simán fizethető lenne havi 50 ezer forintos alapjövedelem.

Ebből igen jelentős részben olyan beruházások lettek finanszírozva melyek a neres cégek számára jelentettek megrendelést. Sajtóban, médiában olvasható vélemények szerint ezek jelentős része akár el is maradhatott volna.
Másrészt a kétszeres, háromszoros túlárazások mellett nem kis számban előfordultak tízszeres, sőt húszszoros túlárazások is. De ez mindegy is, inkább az összeg nagysága a lényeg.  Említhető lenne még az aránytalanul magas vagy inkább kirívóan túlzó sportra fordított közpénz, a határon túlra számolatlanul ömlő, felhasználásában nem ellenőrizhető állami támogatás, a propagandára költött százmilliárdok,  más csatornákon elfolyó százmilliárdok, melyekből  összeállna az alapjövedelem fizetéséhez szükséges forrás/fedezet közel harmada.

A fejlesztésére fordított összeg 2022-ben 6 308 milliárd forint volt. Ennek nem egész kétszeresét kell előteremteni ahhoz, hogy minden magyar állampolgár minden hónapban megkapja a 100 ezer forintos alapjövedelemét.

Ha 2022-ben nem volt nagy kunszt a neres cégeknek sok megrendelést finanszírozó 6 308 milliárd forintot előteremteni, akkor 2026 után, pár évvel nem tekinthető irreális tervnek a 11 400 milliárd forint előteremtése, ami a 100 ezer forintos alapjövedelem havi 950 milliárdos, évi 11 400 milliárdos fedezetét jelentené.  

A LAVAP által egy év alatt a magyar embereknek kifizetett 11400 milliárd forint szinte egésze a fogyasztást növelné, ami jelentős gazdasági növekedést eredményezne.   Ez valójában azt is jelentené, hogy a 67 ezer milliárd forint összegű magyar GDP 11 ezer milliárddal növekedne, ami százalékos mértékben a magyar GDP 17 %-os növekedését jelentené.

Mint a fenti listából látható ehhez kellő bevételt termelő vagyontömeg állna rendelkezésre és az kiegészülne a vállalkozási adóból a lakossági vagyonalap számára átadott 3 %-o adóval ami Magyarország összes cége, vállalkozása fizetne, majd az adóhivatal átutalna a vagyonalap számlájára. Az országban létesítendő 5 db hatalmas kereskedelmi, logisztikai, üzeleti és szórakoztatóközpont város méretű település lenne aminek önkormányzati teendőit közműszolgáltatását a Lakossági Vagyonalap látná el. A közműszolgáltatásból származó haszon lenne az e területről szármató egyik pénzügyi forrás a másik pedig a városméretű településeken működő rengeteg vállalkozás által fizetendő, emelt szintű 1,5 %-os iparűzési adó, ami ugyancsak hatalmas összeget jelentene. A harmadik forrást az e területen végzett tevékenység után befizetett ÁFA 15 %-a jelentené a LAVAP számára. Az 5 hatalmas kereskedelmi, logisztikai, üzeleti és szórakoztatóközpont területén a bérbeadás is jelentős bevételt eredményezne.

Elérhető lenne, hogy a legidősebb magyar nyugdíjas és a legfiatalabb magyar újszülött csecsemő is egyaránt kapjon havonta 100 ezer forint alapjövedelmet. / Ez garantáltan erősítené a gyermekvállalási kedvet, szándékot is. / A kétgyermekes család havi 400 ezer forint alapjövedelmet kapna, amivel kiegészülne havi jövedelme, a család havi bevétele, háromgyerekes család pedig már félmillió forintot kapna pluszban alapjövedelemként. Egy nyugdíjas házaspár nyugdíján felül havi 200 ezer forintot kapna pluszban, ami az átlagnyugdíj 50 %-os megemelésével lenne egyenértékü. A kisnyugdíjasok azámára pedig pedig a 100 ezer forintos alapjövedelem azt eredményezné mintha 100 %-al emelkedne, megduplázódna a nyugdíjuk.

Hogyan kezdődne ennek története 2026-ban?

A juttatás kezdeti szakakaszában, tehát az új kormány hatalomra kerülését követően az ígért évi 250 ezer forintot megkapná minden magyar állampolgár. Ebből már mint az ígéretben szerepel, 2026 karácsony előtt folyósítható lenne a 100 ezer forint előleg, 2027 húsvétkor pedig a fennmaradó 150 ezer forintos rész.

Ez induláskor évi 2500 milliárd forintot igényelne. Az Orbán-kormány az ennél nagyobb összegű 3 ezer milliárdos nyugdíjkasszát simán állami tulajdonba vette. A hírekben olvashattuk, hogy ekkora összeget, kb 2500 milliárd forint plusz kamatteherhet kell az MNB-nek kifizetni a pénzügyi szakértők szerint elhibázott döntések miatt, amikor szinte nulla kamattal kiszórtak hatalmas összeget, hogy az ebből megvalósuló vásárlások, költések jövőbeni hozadék nélkül, egyszeri alkalommal látványosan felpörgessék a gazdasági növekedést. Csakhogy ennek az árát most kell megfizetni közpénzből, a magasra emelkedett kamatszintek miatt, mert az MNB kötelezettséget vállalt erre. Vettek az olcsó hitelből autókat, bútort mindent, de ez egyszeri költés volt, gazdasági kapacitás nem lett belőle. Ennek árát az MNB kötelezettségvállalása miatt most fizeti meg a magyar nép.

A 2022-ben a kormány  6 308 milliárd forintot fordított gazdaságfejlesztésre, ennek valamivel több mint harmada fedezné a 2500 milliárdos juttatás finaszírozását, ami  a 9,5 millió magyar állampolgár élethelyzetén jelentősen javító jóléti fordulat első szakaszát jelentené.

Az viszont egy külön kérdés lehetne, hogy a magyar gazdaság teljesítményét mennyivel növelte a 6 308 milliárdos gazdaságfejlesztés, mert az, hogy a neres cégeknek megrendelése legyen nem ebbe a kategóriába tartozik?

A 2026-ban megvalósítható 250 ezer forintos évi juttatás szintje évente emelkedne, 5 év alatt elérve az évi 1,2 millió forintos szintet, ami havi 100 ezer forint alapjövedelmet jelentene. Már 2028-tól megvalósulhatna a havi kifizetés, mert addigra már működne a LAVAP kifizetést, utalást bonyolító központi bankja.

A 2026-ban induló juttatás évi 250 ezer forint, lebontva kicsit több mint havi 20 ezer forint lenne. Az elkövetkező négy évben ez átlagosan havi 20 ezerrel növelhető lenne, így az ötödik évre elérné a 100 ezer forintos szintet.

UTÓLÉRNI AUSZTRIÁT...

Mivel Ausztria a szomszédunk a szinte irritáló jóléttel, így soha nem szűnő kérdés marad, mit kellene tenni ahhoz, hogy beérjük Ausztriát? Hogyan lehet létrehozni Magyarországon is a jólét biztosításához szükséges gazdasági teljesítményt? Hogyan lehetne felpörgetni a gazdasági növekedést?

Ausztriai GDP  2022 ÉVBEN  446 MILLIÁRD EURÓ

MAGYAR GDP  2022 ÉVBEN  168  MILLIÁRD  EURÓ

Ahhoz, hogy Magyarország utólérje Ausztriát  a 446 és a 168 milliárd euró különbözetét vagyis 278 milliárd euró értéket előállító gazdasági teljesítményt kellene létrehozni.

Ehhez nagyléptékű gazdasági fejlődés kellene, amire a jelenlegi magyar gazdaság szerkezete alkalmatlan. Alig van fejlett magyar  ipari termék, a magyar exportnak csak 23 %-át állítják elő magyar vállalatok és ennek jelentős része is mezőgazdasági termék, feldolgozatlan nyers termék. A kivitel több mint háromnegyedét külföldi cégek produkálják.

Szinte felfoghatatlan, mire alapozta Orbán Viktor azt a jövőbe mutató kijelentését - melyet azóta is számosan hangoztatnak -, hogy 2030-ra Magyarország tartozzon az Európai Unió öt legjobb országa közé, ahol a legjobb élni, lakni, dolgozni.

De maradt a kérdés: csupán álom vagy elérhető valóság, hogy Magyarország utólérje vagy legalább megközelítse Ausztria gazdasági szintjét, az orsztrák jólét szintjét?

Részlet B-MODELL  című műből...  bmodell.hu

" Mindez az elvi okfejtések és érvek ütköztetése szintjén mozog addig, amíg valaki le nem tesz az asztalra egy olyan modellt, amiben benne van annak lehetősége, hogy Magyarország akár 5 év alatt megközelítse, sőt utólérje Ausztria gazdasági teljesítményét és az osztrák életszínvonalat. A B-modell egy erre alkalmas gazdasági innováció, ami az önszerveződő piacgazdaság működése révén létrejövő gazdasági teljesítményt kiegészíti a második növekedési faktorral létrehozható gazdasági teljesítménnyel. Az új típusú gazdasági növekedés zászlóshajói az óriásprojektek. "

" A jólét megteremtéséhez szükséges gazdasági teljesítményt biztosító B-modell szerinti gazdasági struktúra tudatos  gazdaságfejlesztéssel, gazdaságszervezéssel hozható létre. Ez esetben a gazdasági növekedés nem sok apró többletteljesítmény összegereblyézéséből áll össze, hanem egy pakkban, egy csomagban, megtervezett módon és  időben biztosítható. A B-modell a két faktoros gazdasági növekedést alkalmazza, amikor két motor hajtja a gazdaságot és a spontán növekedést kiegészíti a szervezett gazdaságfejlesztésből származó új típusú növekedés. "

" Nagyléptékű gazdasági fejlődés, ugrásszerű gazdasági növekedés áruk vagy szolgáltatások nagy tömegű értékesítésének megszervezésével érhető el. "

Az ipari vonal felejtős, nincs hozzá innovációs háttér és kellő nagyságú piac, másrészt nincs hozzá munkaerő, hiszen az új beruházások indításához is bevándorló vendégmunkásokat kell toborozni. Az ideológia ugyan széppé teheti a keserű valóságot, így a neres vízióban a magyarok milliói összeszerelő üzemekben, akkumulátor gyárakban szalag fölött görnyedve valósítotják meg a keményen dolgozó kisember ideálját, azzal a boldog tudattal, ha munka van minden van. De azzal a neres agytröszt is tisztában van, hogy Ausztria gazdasági teljesítményének utóléréséhez, de akár megközelítéséhez vezető utat nem az illiberális összeszerelős munkaalapú gazdasági szisztéma jelenti.

Marad a szolgáltatás meg a magyar találékonyság, ebből kell kihozni a maximumot. Az is nyilvánvaló, hogy a magyarok sokkal szívesebben dolgoznak a szolgáltatásban mint az iparban, a termelés bármely vonalán, mert a szolgáltatás kötetlenebb és könnyebb, jobban fizet és miért választaná valaki a nehezebbet, a rosszabbat. A kezdeményezés is sokkal erősebb a szolgáltatás terén és a tőke is könnyebben és gyorsabban áramlik szolgáltató projektekbe.

Külföldre kitekintve is az tapasztalható, hogy akik tudják miből jön a pénz, azok nem annyira termelésbe, inkább szolgáltatásba fektetnek. A sivatag közepén is lehet nagy üzlet a szolgáltatás. Dubaj nem csupán a világ fontos szolgáltató központja lett, de olyan üzleti központ is, ahol milliárdos üzletek születnek.

De nem is kell messzire menni, itt a budapesti bulinegyed példája. " Aki tudta akadályozta, az állam, az önkormányzat oldaláról egy forint támogatást nem kapott, mégis összeállt, ragyogóan működik és európai hírnévre tett szert. Az írek, skótok, angolok, de a svédek is itt tartják a legénybúcsúkat és azok a fiatalok akiknek drága Ibiza azok Budapestre a bulinegyedbe jönnek szórakozni. "

Ausztriai GDP    446 MILLIÁRD EURÓ
MAGYAR GDP    168  MILLIÁRD  EURÓ

Ahhoz, hogy Magyarország utólérje Ausztriát  a 446 és a 168 milliárd euró különbözetét vagyis 278 milliárd euró értéket előállító gazdasági teljesítményt kellene létrehozni.

Nagyléptékű gazdaságfejlesztés esetén az állam gazdaságszervezéssel is beszáll a gazdaság fejlesztésébe és megteremti a nagy tömegű áru vagy szolgáltatás értékesítéséhez a feltételeket óriásprojektek létrehozásával.

Ezzel a gazdaságfejlesztési technikával akár 5 év alatt létrehozható az a gazdasági teljesítmény, amely spontán önszerveződéssel csak 50 év alatt jönne létre.

Ausztriai GDP     446 MILLIÁRD EURÓ
MAGYAR GDP    168  MILLIÁRD  EURÓ

A nagyléptékű gazdasági fejlődés a B-modell szerint két faktoros gazdasági növekedéssel valósítható meg. Ez esetben a spontán növekedést kiegészíti a szervezett gazdaságfejlesztésből származó új típusú növekedés. Két faktoros növekedés esetén két motor hajtja a gazdaságot.

A B-modell nem a teljes foglalkoztatásra alapozza a gazdasági fejlődést, hanem a nagy tömegű szolgáltatás és árú értékesítésére, ami mellé odateszi a piacot, a keresletet is. A B-modell szerinti ugrásszerű gazdasági növekedést a pár év alatt megvalósítható óriásprojektek biztosíthatják  30-50-100 milliárd eurós jövedelemtermelő képességükkel.

A felzárkózást jelentő 278 milliárd euróból 130 milliárd eurós gazdasági teljesítményt a Magyarországon létesítendő óriásprojekt 5 megaprojektje biztosthatja heti 500 milliós bevétellel. Egy megaprojekt esetében ez éves viszonylatban 52 hét alatt 26 milliárd eurót jelentene. Az 5 megaprojekt éves teljesítményét összeadva már megvan a 130 milliárd euró.

Ausztriai GDP    446 MILLIÁRD EURÓ
MAGYAR GDP    168+130 = 298  MILLIÁRD  EURÓ

De ez egy igen mérsékelt kalkuláció. Abból a viszonyításból indul ki, hogy a bajorok sörfesztiválja a müncheni sörfesztivál 10 nap alatt 1,7 milliárd eurós bevételt termel, így 7 nap alatt, vagyis egy hét alatt a 0,5 milliárd eurós bevétel egyáltalán nem túlzó.

Egy ilyen megaprojekt, mint szolgáltató város, jóval több üzleti szempontból mint egy sörfesztivál méretű rendezvény,  a bankok, nagykereskedelmi cégek forgalmából az üzleti és turista forgalomból, logisztikából, kiskereskedelemből, éjszakai szórakoztatásból és számos más nem említett forrásból összesítve jóval magasabb bevételt érhet el.

A Budapest melletti szolgáltató város, üzleti és szórakoztató központ - ahol nappal minden az üzletről szól az éjszaka pedig a szórakozásé, sok éjszakai bárral, üzletek bevásárló központok sokaságával -  Békásmegyernél kezdődne és Szentendréig tartana, a hegyek és a Duna közötti területen.

A másik négy szolgáltató város Debrecen, Nyíregyháza, Szeged és Pécs környékén lenne.

Az ismertetett becslés a legszerényebb, heti 500 millió eurós bevétellel kalkulálva készült.
Heti 700 millió eurós bevétellel 52 hét alatt már 36,4 milliárd lenne a bevétel, 5 szolgáltató város esetében pedig 182 milliárd euró.

Ausztriai GDP    446 MILLIÁRD EURÓ
MAGYAR GDP    168+182 = 350  MILLIÁRD  EURÓ

Létezik heti 1 milliárd eurós becslés is, ez esetben az 5 szolgáltató város, 5 üzleti központ heti bevétele már 5 milliárd euró lenne, éves bevétele pedig 52 hét alatt 260 milliárd euró.

Ausztriai GDP    446 MILLIÁRD EURÓ
MAGYAR GDP    168+260 = 448  MILLIÁRD  EURÓ

A szolgáltató városok, üzleti és szóraloztató központok bevétele mellett a B-modelles nagyléptékű gazdaságfejlesztéssel létesített KERO kb. 20-30 milliárd euró, a NYUGDÍJASOK IBIZÁJA projekt kb. 15-20 milliárd euró bevételével növelhetné a magyar GDP nagyságát.


B-MODELL  -  MEGAPROJEKTEK

Ahhoz, hogy Magyarországon is olyan virágzó gazdaság és jólét legyen mint a szomszéd Ausztriában stratégia kell, terv kell és az ezt megvalósító gazdaságszervezés. Ha nincs terv a jólét megteremtésére alapot adó gazdasági fejlődésre, akkor nem is lesz jólét.

1./  ÜZLETI KÖZPONT - SZOLGÁLTATÓ VÁROS 

A legszerényebb számítással 2,5 milliárd euró heti bevételt hozó óriás projekt 5 olyan megaprojektből, 5 olyan üzleti, kereskedelmi és szórakoztató központból  valósulhatna meg,  ahol nappal minden az üzletről szól, az éjszaka pedig a szórakozásé. Ezek létrehozása hasonlóan indulna mint az ipari parkoké, egy jelentős terület alkalmassá tétele, utak, infrastruktúra kiépítése. Egy megaprojekt Budapest mellett, a másik négy a szomszédos országokba vezető főútvonalak mentén.

Egy ilyen üzleti, kereskedelmi és szolgáltató központ olyan szolgáltató város lenne, ahol az üzleti kapcsolatteremtés, az üzleti lehetőségek megismerésének sokféle lehetőségét felvonultató létesítményhálózat és infrastruktúra áll rendelkezésre, ahol a szórakozás körében létező minőségi szolgáltatás sokszínűségének olyan kínálata létezik, mely mágnesként vonza a fizetőképes keresletet.

A folyamatosan működő hatalmas vásárvárossal, üzleti központtal, hagyományos és tematikus szállodákkal, banknegyeddel, szerencsejáték és szórakoztató negyeddel, továbbá nemesfém- és műtárgypiaccal is rendelkező város méretű üzleti és szolgáltató központok a Wall Street és Las Vegas együttlévőségét, New Orleans és Amszterdam feelingjét hordozó szolgáltató városként funkcionálnának, ahol nappal minden az üzletről szól, éjszaka pedig a szórakozás a meghatározó. Az üzleti kapcsolatteremtés, az üzletre találás folyamatos lehetősége, a szórakozás és a szolgáltatások sokszínűsége, a hely hangulata pedig feltehetően újból és újból idevonza azt, aki már egyszer volt itt, belekóstolt az itteni életbe, de valószínűen sokan jönnek először idelátogatók is a kiváncsiság miatt.

A szolgátató város egy része folyamatosan működő vásárváros lenne, kiállító termekkel, standokkal, lennének plázák, üzletek shoppingolásra és persze sok szórakoztató létesítmény. Különböző klubok, üzleti pubok várnák az üzletembereket, befektetőket. Ismerkedésüket, üzleti partnerek egymásra találását applikációk segítenék Aranybánya lenne informatikusok számára, de nyelveket beszélő jogászoknak és közgazdászoknak is. Üzleti tervek, szerződések készítése, üzleti képviseletek ellátása, üzleti aszisztencia mint szolgáltatás biztosítása.

A biznisz pubok, üzleti klubok kirakataiban lévő hatalmas képernyők, forgalmas helyen lévő hatalmas kijelzők mutatnák, hogy adott helyen mi a meghatározó, mit keresnek, mit ajánlanak, mi az ellérhetőség, hol lehet találkozni a partnerrel, stb. Mobil applikációk sokasága pörgetné az üzletet. Este szórakozóhelyek tömege várná a kikapcsolódásra vágyókat, a szórakoztatás számos műfaja kapna teret. Profi bokszmeccsek melyekre fogadni lehetne, kaszinók, szerncsejátékok sokasága és sok bár, mulató hangulatos műsorokkal.

A megaprojektek sok jól fizető állást biztosítanának, szinte biztos, hogy a külföldön dolgozó magyarok közül is sokan hazajönnének, mert itt jobban megtalálnák számításukat, akár vállalkozóként, akár alkalmazottként.

A város méretű kereskedelmi központ és szolgáltató park üzleti idegenforgalomból, szerencsejátékból, bevásárló és egyéb turizmusból származó bevétele mellett még nagyobb rész keletkezne a kapcsolódó áru és pénzforgalomból, a logisztikából, szállításból. Több tízezer vállakozás és több mint 100 ezer ember lenne egy ilyen szolgáltató város működtetője.

Egy ilyen megaprojekt a modellezés és üzleti számítás szerint is képes lenne heti 500 millió euró bevétel biztosítására. 5 ilyen megaprojekt által legmértéktartóbb  kalkulációval is összejöhetne a heti 2,5 milliárd euró, éves viszonylatban 130 milliárd euró, a magyar GDP összegét növelve ezzel.

Az e körben szóba jöhető fizetőképes keresletet biztosító célcsoport meghatározó részét a hazai, de nagyobb részben külföldi vállalkozók, üzletemberek, cégek közép- és felső vezetői jelentenék, akik megengedhetik maguknak, hogy igénybe vegyék a szolgáltatásokat, másrészt összekötik a hasznost a kellemessel, az üzleti lehetőségek felkutatását a szórakozással. Ők megengedhetik maguknak, hogy sok alkalommal, sok pénzt költsenek, ami nagy tömegű áru- és pénzmozgást eredményez..

Az üzletemberek, vállalkozók, cégek közép- és felsővezetői mellett valószínűen sok vendég várható a hazai és külföldi módos, tehetős középosztály köréből is, ők ugyancsak megengedhetik maguknak, hogy évente többször is kiruccanjanak ide, akár a kiváncsiság okán vagy azért, hogy jól érezzék magukat, a számos csábító lehetőség pedig arra ösztönzi őket, hogy itt költsék a pénzüket.

Utazási irodák állnának rá az ilyen utak szervezésére, külföldi irodákkal együttműködve szerveznék az utakat. Aki pedig már itt van, az felkeresné Budapestet, esetleg a Balatont vagy gyógyvizes fürdőket, az utazási irodák ajánlatában szereplő nevezetességeket. Ez is jelentős élénkülést hozhatna az idegenforgalomban, javítaná a szállodák kihasználtságát, tovább növelné a turizmus bevételeit.

A megvalósulást illetően, ahogy létejött és felkapott hely lett Dubaj, ahogyan létrejött és felkapott hely lett a budapesti bulinegyed hasonló módon létrejöhetne és felkapott hellyé válna az 5 üzleti és szórakoztató központként működő megaprojekt.

A magyar embereknek joguk van arra, hogy jövőt válasszanak maguknak.

A mérleg egyik serpenyőjében az illiberális, összeszerelős, szalagmunkás munkaalapú jövő. A másik serpenyőben a B-modell szerinti szolgáltató város modellje, ahol az üzlet és a szórakoztatás együttlévősége termeli a bevételt, ahol ez ugrásszerű gazdasági növekedést hoz azzal együtt, hogy  sok pénzt költenek és ahol jóval kedvezőbb és sokkal jobban fizett munkalehetőségek vannak.

2./  NYUGDÍJASOK IBIZÁJA PROJEKT

A jövőkutatók szerint már 5-7 év múlva a nyugdíjasok  - főként az EU jóléti államaiban élő nyugdíjasok - jelenthetik fogyasztói szempontból a legnagyobb vásárlóerőt. Ez nem hagyható figyelmen kívül amikor a gazdaságfejlesztés irányait kell számba venni Magyarországon. Miért ne lehetne Magyarország vonzó célpont Európa jómódú nyugdíjasainak, hogy itt költsék a pénzüket?

Magyarország lehetne a nyugdíjasok Ibizája a B-modell szerint!  Ahogyan európai hírű lett a magyar bulinegyed, hasonlóan európai hírű lehetne a magyar gyógyvizes, külföldi idősekre specializálódott vendégfogadás. A nyugati fejlett államokban élő nyugdíjasok jelentős része olyan összegű nyugdíjat kap, amiből Magyarországon kényelmes elélhet akár hosszabb távon is. Évente több alkalommal ellátogathatnak ide, ahol hasonló korúakkal találkozhatnak fürdőkben, esti programokon, zenés, táncos összejöveteleken. 

A magyar gyógyvizes üdülőhelyek az európai nyugdíjasok kedvenc találkozóhelyévé válhatnának. Fürdőzés, traccspartik, ismerkedés, este kellemes vacsora, tánc, hangulatos szórakozás. A nyugdíjasok egész évben ráérnek, a magyar gyógyvizes fürdőhelyek és a környezetükben lévő szálláshelyek, szórakoztató, vendéglátó egységek egész évben nyitva vannak és várják a vendégeket.

És lenne egy másik terület is ami ugyancsak nagy vendégkört hozhatna. Németországban, Nagy Britanniában, Franciaországban, Hollandiában és más európai jóléti államokban egyre nagyobb problémát jelent az idősgondozás.  A lakásokhoz kijáró idősgondozásra, az idősotthonokban történő idősgondozásra is nehéz munkaerőt találni. Sok magyar és kelet-európai országból érkező munkavállalót alkalmaznak.

Magyarország kellemes klímája, sok gyógyvizes fürdőhelye révén alkalmas lenne arra is, hogy nagy számú idős külföldi itteni idősek számára létesített szállodákban, panzókban való elhelyezését gondozását biztosítsa. De létrejönnének kifejezetten a külföldiek számára, britek, németek, hollandok számára létesített idősotthonok. Az idősek itteni színvonalas ellátása is jóval olcsóbb lenne az alacsonyabb bérek és a kisebb rezsi miatt. 

A külföldi idősek itteni nívós otthonokban vagy hotelekben történő  ellátása, gondozása jelentős bevételt hozna, de ez kiegészülne a külföldi idősekhez látogatóba érkezők által igénybe vett szolgáltatásokból keletkező bevételekkel. 

A látogatóknak is kellene szállás, ellátás, költenének, vásárolnának, szolgáltatásokat vennének igénybe. A időseket látogató rokonok évente nem csupán egyszer jönnének. A történet másik oldala, hogy ezáltal sok jól fizető állás jönne létre vidéken a szolgáltatás keretében. Ez inkább jelenthetne a magyar vidék számára munkahelyteremtő fejlődési alternatívát mint összeszerelő üzemek telepítése.

A NYUGDÍJASOK IBIZÁJA projekt és a külföldi idősek itteni ellátása olyan szintű és tömegű szolgáltatássá fejlődhetne fel, ami sok, jelenleg külföldön dolgozó és nyelvet beszélő magyar számára is kihívást, jó hazai vállalkozási lehetőséget jelentene. Ennek a projektnek is szívó hatása lenne, ami ugyancsak sok magyar hazatelepülését eredményezné.

Ha van terv, van forgatókönyv a projekt megvalósítására, akkor már csak akarat kell a megvalósításhoz. Ez is olyan projekt, melyet egyszer kell megcsinálni, mert utána önjáró lesz, termeli a bevételt és bővül tovább.

A NYUGDÍJASOK IBIZÁJA projekt és a külföldi idősek itteni ellátása a modellezés és az üzleti számítások szerint évente 15-20 milliárd euró bevétellel növelhetné a magyar gazdaság teljesítményét. 

Hasonlóan lényeges, a NYUGDÍJASOK IBIZÁJA projekt sok új magyar kisvállalkozás létrejöttére biztosítana lehetőséget, kapcsolódási pontot és sok jól fizető munkahelyet teremtene vidéken.

3./  FUTUR  PROJEKT

Magyar tervezők, építők képesek voltak tökéletes marsi környezetet létrehozni az egyik népszerű filmhez. Valószínűen a Holdon lévő viszonyokat utánzó környezet létrehozására is képesek lennének. 

Olyan marsi környezetet ahol robotok, roborkutyák szaladgálnak,  marsi űrbázis van, marsjáró könnyű tépőzáras űrruhákba bújó űrhajósokat szállít, akik űrhajó mellett állva készítenek képeket...
De most ennek részleteivel nem növelném a tartalmat.

A bmodell szerinti FUTUR projekt Európa egyik legnépszerűbb disneyland típusú szórakoztató parkja lehetne, amely évente a modellezés, üzleti számítás szerint akár 12-15 milliárd euró bevételt hozhatna.

4./  KERO PROJEKT

A  gazdaságfejlesztés ugyancsak jelentős óriásprojektje lehet a bmodelles KERO - Közép-Európai Kereskedelmi Organizáció - fantázia néven futó projekt, aminek fő funkciója a kínai és más, főként távol-keleti áruk Magyarországon történő átáramoltatása és ezek európai terítése.

 Kína legnagyobb exportpiaca az Európai Unió, ahova jelenleg hozzávetőlegesen már közel 1000 milliárd euró értékben szállít árucikkeket.  Ha ennek  a 10 %-át sikerülne becsatornázni, elérni azt, hogy a kínai áruk az 5 magyar kereskedelmi központban folyó értékesítés révén kerüljenek a 480 millió fős EU-ba, az jelentős nevételt eredményezne.  Ehhez szervezettség kell, logisztika kell. 

A magyar állam előtt hosszú ideje nyitva áll ez a lehetőség, de nincs rá alkalmas ember a kormányzatban, nincs hozzá terv és nincs szervezőerő. A kínaiak folyamatosan partnert keresnek, aki segít a kínai áruk európai terítésében, a kapcsolódó szállítási és logisztikai feladatok megoldásban. 

Csakhogy ez nem oldható meg tárgyalások, beszédek, diplomáciai vagy üzleti vacsorák szintjén, ehhez tenni kell, a kormányzatba gazdaságszervezéshez értő, cselekedni képes emberek, szakemberek kellenének. A magyar állam létrehozhatott volna erre üzleti központot raktárbázisokkal, logisztikával, szállítás megszervezésével, de nem tette. 

A belgrádi vasútvonalnak is akkor lenne igazán értelme, ha a magyar kormány gazdaságfejlesztésben, gazdaságszervezésben felfejlődne a kapcsolódó lehetőségek kiaknázásához szükséges feladatok, teendők elvégzésére. 2011-ben a kormány asztalán volt a gazdaságfejlesztés vonatkozásában a  Baranyai-féle modell alkalmazásához illeszkedő szervezeti struktúrára kidolgozott  javaslat, a gazdasági minisztériumon belüli stratégiai és gazdaságszervezési államtitkárság létrehozása, de Matolcsy György miniszterként ezt feleslegesnek tartotta azzal az indoklással, hogy Magyarországon az iparnak van prioritása, Magyarország a térség termelési központja lesz, ami külföldi cégek beruházásai révén valósul majd meg, ezért nincs szükség stratégiai tervezésre és gazdaságszervezésre.
 

MAGYARORSZÁG  POLITIKAI RENDSZERE

    

ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK MEGHATÁROZÁSA SZERINT MAGYARORSZÁG JELENLEGI  POLITIKAI RENDSZERE ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA

Az illiberális demokrácia fogalma, tartalma azután került a figyelem középpontjába, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a 2014. július 25-én elmondott tusnádfürdői beszédében a világban létező illiberális demokráciákról beszélt, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok és talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek mint például  Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. 

Orbán  az egyén szabadságát, az emberi jogokat, a jog uralmát előtérbe helyező liberális felfogást elvetendő rossznak tekinti, amely Magyarországon nem lehet meghatározó az államszerveződés, kormányzás és jogalkotás vonatkozásában.  Orbán  mint Magyarország miniszterelnöke  kijelentette, hogy az új magyar államszerveződés illiberális demokrácia lesz, pontosabban illiberális demokrácia és munkaalapú társadalom.  Meghatározása szerint  a munkaalapú társadalom az élősködő társadalmi elit uralmának ellentéte.

ILLIBERÁLIS DEMOKRÁCIA 

Forrás:  WIKIPÉDIA vagyis a világenciklopédia, a leghiteselesebbnek elismert  ismeretanyag 

Az illiberális demokrácia olyan politikai, kormányzati rendszer, melyben ugyan tartanak szabad választásokat, de a polgári szabadságjogok hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott.

Az illiberális demokráciák kormányai felhatalmazva érzik magukat bármilyen intézkedésre mindaddig, amíg országukban rendszeres választásokat tartanak. 

Az illiberális demokráciák sajátos jellemzője, hogy a választásokon nem biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek, hiszen valamennyi hivatalos szerv mellett a televízió és rádióadók jelentős része állami felügyelet alatt áll és a regnáló kormányt támogatja. 

A demokratikus működés feltételeit,  a hatalmi ágak szétválasztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét az illiberális kormány figyelmen kívül hagyja, az is jellemző, hogy a szabadságjogok alkotmányos keretei hiányoznak. 

A demokratikus berendezkedés, a demokratikus hatalomgyakorlás elengedhetetlen feltétele a hatalmi ágak szétválasztása. A különböző hatalmi ágak élén független választott vezetők vannak, akik ellensúlyt és féket képezhetnek egy másik hatalmi ággal szemben a hatalommal való visszaélés tekintetében. Csak az elkülönült független hatalmi ágak - mint egymással szembeni fékek és ellensúlyok - képezhetnek gátat, akadályt az önkényuralom kialakulásának.  

Az illiberális demokrácia szélsőértéke a diktatúra.

Magyarország politikai rendszere Orbán Viktor kinyilatkoztatása óta illiberális demokrácia, de még van szabad választás, igaz a hatalmi ágak már nem függetlenek és nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, de még nincs diktatúra.

 Ezzel ellentétes állítást fogalmazott meg a Foreign Policy.

Foreign Policy - Paul Hockenos:
Miként ment át Magyarország diktatúrába?

" Más országok, mint Románia, Szlovénia, Szlovákia és főként Lengyelország átvészelték a demokratikus megtorpanást, elűzték az erős embereket, ám a magyaroknál beakadt a tű. "

" Magyarország ma virágzó önkényuralom. Korlátozta a sajtószabadságot, a partvonalra tolta az ellenzéket, lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, ellenőrzése alá vonta a civil társadalmat, átalakította a választási törvényt, kiiktatta a bírálatot – azaz elérte, hogy a rendszert csakis valamilyen rendkívüli esemény útján lehessen leváltani, választásokon ne. Orbán Viktor végrehajtotta azt, ami elképzelhetetlennek tűnt. "

Forrás: hvg

Amikor Orbán Viktor vagy a Fidesz más politikusa illiberális politikusként a nemzeti oldalt képviselve nyilatkozik az megtévesztésnek minősül, mert csak nemzeti liberalizmus létezik. A politológia csak nemzeti liberalizmust ismer. A politológia nem ismer nemzeti illiberalizmust.

DIKTATÚRA 

Forrás:  WIKIPÉDIA vagyis a világenciklopédia, a leghiteselesebbnek elismert  ismeretanyag 

A diktatúra vagy parancsuralom, önkényuralom olyan kormányzási forma, ahol egyetlen vezető személy (diktátor) vagy csoport (pl. párt, junta, család) minden hatalmat abszolút módon gyakorol, anélkül, hogy bármilyen törvény vagy intézmény korlátozná ebben.

Az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat, és a vezető(ség) nem (vagy alig) tűri a politikai pluralizmust és a független médiát. A diktatúra autokrácia, vagyis valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó, erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített elnyomó hatalma. Vezetője leggyakrabban a diktátor.

Általában a diktatúra jellemzői:

Személyi kultusz
A fékek és  ellensúlyok hiánya
Az ellenzék minden formájának elnyomása és az egyének emberi jogainak be nem tartása
A szabad választások hiánya vagy meghamisított választások. A nemzetközi közösség nem tudja közvetlenül megfigyelni a választások tisztességét.
A szólásszabadság, a sajtószabadság, a gyülekezési szabadság, a vallásszabadság hiánya
A hadsereg és/vagy a rendőrség abszolút hatalma
A jogokkal való visszaélés
Korrupció, nepotizmus és klientelizmus
Cenzúra és propaganda 
A vezető(k) érdekeinek megfelelő törvényhozás

DIKTATÚRA

 / a Baranyai-féle definíció /
A definíció mintaként a magyarországi, kádári diktatúra működését, működtetését vette alapul.

" A diktatúra megfélemlítésen, megtorláson alapuló elnyomó, parancsuralmi rendszer. "
" A diktatúra még viszonylag rövid ideig sem létezhet folyamatos megfélemlítés, megtorlás nélkül. "

" Ha nem emelnék ki erőszakkal környezetükből a rendszerellenes bírálatok megfogalmazóit, terjesztőit, a hangadókat, a rendszerellenes szervezkedések kezdeményezőit, elindítóit, ha a bíróság közreműködésével koncepciós perek révén nem fosztanák meg őket a szabadságuktól, akkor ez a megtorlás, megfélemlítés helyett a megengedés példázatát jelentené. "

" Igen rövid idő alatt politikai és hatalmi célokat megfogalmazó akarati és cselekvési közösségek jönnének létre. Elindulna egy ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan szervezkedés. A diktatúrára a legnagyobb veszélyt az ellenőrizetlen szervezettség, a szervezkedés bármely formában történő felbukkanása jelenti. "

" Vitathatatlan tény, hogy a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez a jogi kereteket – mint jogalkalmazó – a diktatúra bírósága biztosította. Ez nem is létezhetett másként, ennek tagadása a diktatúrát éltető megtorlás, megfélemlítés stratégiájának tagadását, végső soron a diktatúra létezésének tagadását jelentené. "

" Az állampárt vezetői, a diktatúra hatalomgyakorlói közvetlenül nem ítéltek el senkit, ezt helyettük, parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre. Mivel a bírói hatalom stratégiai pozíciót jelentett a diktatúra hatalomérvényesítésében, ezért olyan jogászokat választottak és neveztek ki bíráknak, akik megbízható, elkötelezett hívei és kevés kivétellel tagjai is voltak az állampártnak, akik vonakodás nélkül, maradéktalanul végrehajtották az állampárt utasításait. Egy a törvények betartását a pártutasítások elé helyező bíróság ellehetetlenítette volna a diktatúrát éltető megtorlás és megfélemlítés igazságszolgáltatáson keresztül történő érvényesítését, ez pedig a diktatúra megroppanásához, bukásához vezetett volna. "

" Amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor  igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk. "

 Magyarországon egyik napról a másikra, a diktatúra bíróságából lett a demokratikus jogállam bírósága.  Az a bíróság lett független hatalom birtokosa, amely előzőleg a megfélemlítésen, megtorláson alapuló diktatúra számára a diktatórikus hatalomgyakorlás jogi hátterét biztosította. Ugyanis a párttitkárok nem ítéltek el senkit, ezt parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre.

A diktatúra működéséhez, fennmaradásához a jogi kereteket biztosító bíróság, a meglévő személyi állományával, diktatórikus viszonyokra kialakított szabályzatával, szervezeti struktúrájával, pártállami kapcsolatrendszerével lett a demokratikus jogállam független, negyedik hatalmi ágának birtokosa. 

LIBERÁLIS DEMOKRÁCIA   

A liberális demokrácia amelyet néha nyugati demokráciának is neveznek, olyan politikai ideológia és államforma, amelyben a képviseleti demokrácia a liberalizmus elvei szerint működik, nevezetesen az egyének szabadságjogainak védelme mellett. A demokrácia olyan formája, amelyben a kormány hatalma korlátozott, és az egyének szabadságát és jogait alkotmányosan megállapított normák és intézmények védik.

 

A liberális demokrácia azon államokat jelöli, amelyek politikai rendszerét liberális és demokratikus elvek szerint építették fel. A liberális demokráciákat a szabad választások, a hatalmi ágak szétválasztása, a jogállamiság, az emberi és állampolgári jogok, valamint a polgári és politikai szabadságjogok tiszteletben tartása jellemzik. 

A liberális demokrácia az illiberális demokráciákkal és a diktatúrákkal áll szemben.
A liberális demokrácia a hatalmi ágak szétválasztását, a független igazságszolgáltatást, valamint a hatalmi fékek és egyensúlyok rendszerét hangsúlyozza, amely garantálja az „államszervezet” demokratikus jellegének fenntarthatóságát.

A liberális demokráciák jellemzői többek közt a megnövekedett politikai stabilitás, és az alacsonyabb korrupció.

Pontokban összeszedve a főbb jellemzői:

Általános választójog
Szabad választások
Többpártiság
Jogállamiság
Korlátozott kormányzati jogkörök, amelyeket alkotmányos garanciák tartanak kordában, beleértve a hatalmi ágak megosztását: törvényhozó, végrehajtó hatalom és igazságszolgáltatás elválasztását
A szabadságjogok hatékony garanciái, különösen olyan területeken, mint a szólásszabadság, a sajtószabadság, a lelkiismereti, a vallási és a gyülekezési szabadság, illetve a törvény előtti egyenlő bánásmód
A fegyveres erők civil kontrollja: választott képviselők ellenőrző szerepe
Az ellenzék jogosultságainak tiszteletben tartása
A politikai szabadságjogok egyenlő védelme minden polgár számára
Minden csoport pártot alapíthat, amelyik betartja az alkotmányos elveket.

Forrás:  WIKIPÉDIA vagyis a világenciklopédia, a leghiteselesebbnek elismert  ismeretanyag 

NEMZETI LIBERALIZMUS:  

AZ EGYÉNI SZABADSÁG ÉS A NEMZETI SZUVERENITÁS EGYÜTTLÉVŐSÉGE

A nemzeti liberalizmus politikai eredete a francia forradalomig  nyúlik vissza. Franciaországban a polgárokban kialakult az összetartozás érzése, amely független volt felekezetüktől, osztályuktól és társadalmi hovatartozásuktól. Nemzeti identitásuk a nép politikai önrendelkezésében rejlett. A franciák már nem egy királyság passzív alattvalóinak tekintették magukat, hanem egy olyan nemzet felelős polgárainak, amely szabadságot és egyenlőséget ígért nekik. Ezeket az eszméket a német államokban is elfogadták.

Magyarországon a nemzeti liberalizmus az 1848-as forrradalom és szabadságharc eszméiben, tetteiben fogant politikai irányzat, melynek legismertebb képviselői: Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Széchenyi István,  Wesslényi Miklós, Deák Ferenc.

Jelenleg Magyarországon a nemzeti liberalizmus mint politikai irányzat örökösének, képviselőjének a Baranyai József vezette Elennzéki Szövetség tekinti magát, akik a politikai térben elhelyezve centristáknak vallják magukat.

Az Ellenzéki Szövetség  nemzeti liberalizmusának alapvetése:  az egyéni szabadság és a nemzeti szuverenitás együttlévősége.

BARANYAI JÓZSEF:

MAGYARORSZÁG OLYAN HELY LEGYEN  AHOL  TERMÉSZETES ÁLLAPOT A DEMOKRÁCIA, A SZABADSÁG, A TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉS!
AHOL AZ IGAZODÁSI PONTOT PETŐFI SAROKKÖVE JELENTI.
 " HAZA CSAK OTT VAN AHOL JOG VAN! "
HA ELVESZIK JOGAID FELÉT AZZAL ELVESZIK A HAZÁD FELÉT.
HA ELVESZIK A JOGAID, AZZAL ELVESZIK A HAZÁDAT.

AHOL A  B-MODELL SZERINTI ÖT FŐ SZABADSÁG KÖRE, TARTALMA SÉRTHETETLEN:
SZABADNAK SZÜLETNI.
SZABADON ÉLNI.
SZABADON CSELEKEDNI.
SZABADON SZÓLNI.
SZABADON VÁLASZTANI. 

AHOL DEMOKRATIKUS JÓLÉTI RENDSZER VAN ÉS ALATTVALÓI VISZONYULÁS HELYETT LÉTEZHET A GONDOLKODÁS ÉS CSELEKVÉS SZABADSÁGA.
AHOL NEM ILLIBERÁLIS  HANEM IGAZI A SZABADSÁG, IGAZI A DEMOKRÁCIA ÉS BÉKESSÉG, BIZTONSÁG, GYARAPODÁS VAN.
AHOL DEMOKRÁCIA  VAN EGYENLŐBBEK NÉLKÜL ÉS MINDENKI ARÁNYOSAN RÉSZESEDIK A KÖZÖSBŐL.

ELVEK

MAGYARORSZÁGON A MAGYAR NÉP A FŐHATALOM BIRTOKOSA. HATALMÁT VÁLASZTOTT KÉPVISELŐIN KERESZTÜL GYAKOROLJA. A MAGYAR  ORSZÁGGYŰLÉSI  KÉPVISELŐK NEM FOGADHATJÁK EL A NÉPET ILLETŐ HATALOM ILLIBERÁLIS, VEZÉRELVŰ KISAJÁTÍTÁSÁT.

MAGYARORSZÁG AZ EURÓPAI UNIÓ TAGJA.  A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK AZ EURÓPAI UNIÓ POLGÁRAI.  AZ EURÓPAI UNIÓ MINDEN POLGÁRÁNAK UGYANAZOK A JOGOK JÁRNAK. A MAGYAROKNAK IS.

CÉLOK

CÉL: A JOGÁLLAM, A FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK VALAMINT A JOG URALMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSA. A HIBRID JOGRENDET, HIBRID JOGÁLLAPOTOT EREDMÉNYEZŐ HATÁLYBAN LÉVŐ FIKTÍV JOGSZABÁLYOK AZONNALI MEGSEMMISÍTÉSE.

CÉL: DEMOKRÁCIA  EGYENLŐBBEK NÉLKÜL. MINDENKI ARÁNYOSAN RÉSZESEDJEN A KÖZÖSBŐL. AMI NEKED JÁR AZT NE MÁS TEGYE ZSEBRE.

CÉL: OLYAN DEMOKRATIKUS JÓLÉTI RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSA, AMELYBEN  TERMÉSZETES ÁLLAPOT A DEMOKRÁCIA, A FÜGGETLEN POLGÁRI LÉTHEZ TARTOZÓ SZABADSÁG ÉS A TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉS.  

AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS REVÍZIÓJA ÉS REFORMJA

A rendszerváltás óta eltelt 34 év alatt a politika és az igazságügy,  igazságszolgáltatás felső vezetése is kerülte a magyar igazságügyi rendszer, a magyar igazságszolgáltatás valós helyzetének feltárását és reformok elindítását. 

A politika nem volt hajlandó elismerni, hogy rendszerváltáskor jóvátehetetlennek tűnő hibát követtek el amikor a diktatúra igazságszolgáltatását átemelték a jogállamnak nevezett új rendszerbe és a lényeges változtatások véghezvitele nélkül független hatalommal ruházták fel.

A Legfelsőbb Bíróság 2001 évben hivatalban lévő elnöke Solt Pál a rendszerváltás után 11 évvel kudarcként megélve nyilatkozta a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent számában:  „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.."

Tény, hogy Magyarországon egyik napról a másikra, a diktatúra bíróságából lett a demokratikus jogállam bírósága.
Az a bíróság lett független hatalom birtokosa, amely előzőleg a megfélemlítésen, megtorláson alapuló diktatúra számára a diktatórikus hatalomgyakorlás jogi hátterét biztosította. Ugyanis a párttitkárok nem ítéltek el senkit, ezt parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre.

A diktatúra működéséhez, fennmaradásához a jogi kereteket biztosító bíróság, a meglévő személyi állományával, diktatórikus viszonyokra kialakított szabályzatával, szervezeti struktúrájával, pártállami kapcsolatrendszerével lett a demokratikus jogállam független, negyedik hatalmi ágának birtokosa. 

A jogfolytonosság jegyében nem csupán igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények sokaságát és közhatalommal való visszaélés sorozatait elkövető bírák, ügyészek kerültek át címercserével, mindenfajta vizsgálat, átvilágítás nélkül a demokratikus jogállamba egyik napról a masikra, és lettek a demokratikus jogállam bírái, sőt később jelentős számban ők lettek a bírói, ügyészi szervezet vezetői is,  de több  tízezer politikai okból, politikai leszámolás céljából a diktatúra bírósága által hozott bírósági ítélet is átkerült a jogállam igazságszolgáltatásába és hatályban maradt mintha kompatibilis lenne a demokratikus jogállam jogértelmezésével, jogfelfogásával. 

A politikának számolni kellett volna azzal, hogy amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor  igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis a diktatúrában az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi több, azt kellene tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk,

Magyarországon jelenleg a BÍRÓSÁG a becslések szerint 30-40 ezer fiktív alaptörvényellenes jogszabályt alkalmazó bírósági határozatot tart hatályban. Amíg az alaptörvényellenes fiktív jogszabályok hatályban vannak nem lehet jogállamról beszélni Magyarországon. Magyarországon jelenleg nem büntetik, nem szankcionálják a fiktív jogszabályok alkalmazását, hatályban tartását. Az IM elutasítja az alaptörvényellenes jogszabályok alkalmazásának kivizsgálására vonatkozó kérelmeket, elutasítja az ilyen jellegű alaptörvénysértések kivizsgálását.

/ Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.  Alaptörvényellenes az a jogszabály, amelyet nem a meghatározott eljárási rendben alkottak meg, amelynek nem történt meg a kihirdetése ami az érvényessé válás feltétele, amely esetében nem határozták meg a hatályba lépés vagyis az alkalmazhatóság időpontját. A jogszabály alaptörvényellenességének jogkövetkezménye a megsemmisítés. /

MIÉRT ALKALMAZTAK FIKTÍV JOGSZABÁLYOKAT?

Magyarországról azt írták nyugaton, hogy a kommunizmus legvidámabb barakkja, amit Kádárék azzal is megtoldottak, hogy itt már nincsenek politikai perek és a magyarok szabad választáson is Kádárra szavaznának. A nyugattól felvett nagy hitelek időszakában rosszul jött volna ha a nyugati sajtóhoz akár egy politikai perről szóló információ eljut, főként ha annak alapja valamiképpen a diktatúra témájához kapcsolódik.

Már nem titok, Magyarország a nyolcvanas évekre fizetésképtelenné vált. Brezsnyev nem adott pénzt, maradt a Nyugat, a Valutaalap, Világbank. Egyetlen politikai perről szóló hír is elvághatta volna a nyugati segítséget.

Erről egy visszaemlékezés:
" Az igaz, hogy 1982-ben Magyarország gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. Kádár hiába ment Brezsnyevhez, hogy pénzt kérjen, nem kapott, és akkor beléptünk a Valutaalapba meg a Világbankba. Egyértelmű volt, hogy a velünk nem túl barátságos ,,testvérországok”, az NDK, Csehszlovákia ott fog minket mószerolni Moszkvában, ahol csak ér. Igen, akkor kérte fel a titkosszolgálat Medgyessy Pétert, hogy a Pénzügyminisztériumban figyeljen arra, hogy a testvéri titkosszolgálatok ne férjenek hozzá semmilyen olyan adathoz, ami ártana az országnak” – mondta Lendvai Ildikó. "

" 1982-ben annyira nem volt pénz a Magyar Nemzeti Bankban, hogy motoros rendőrök hozták fel a Nemzeti Bankba az aznapi devizabevételeket. Na, és az külön megér egy fejezetet, hogy amikor végül Moszkva bólintott, Fekete János, a Nemzeti Bank akkori alelnöke úgy intézte belépésünket, hogy az amerikai-magyar-zsidó bankároktól szedte össze azt a pénzt, amit be kellett fizetnünk. Az egyik ablaknál aztán amikor kirámolta a táskájából a pénzt, átment a másik ablakhoz, és felvette az első hitelt, ami megmentett minket. "

" Apró kitérő: 2006-ban, március 15-én kitüntetéseket osztogattak, és Sólyom László köztársasági elnök, amikor Fekete Jánosnak átadta a Köztársasági Érdemrend valamelyik fokozatát, nem volt hajlandó kezet fogni vele. Ha jól emlékszem, a TV2, Mokka című műsorában Kumin Ferenc, Sólyom sajtófőnöke volt a vendégem, és azt nyekeregte el, hogy az elnök úr már megbánta, hogy nem fogott kezet Fekete Jánossal, mert nem tudta, hogy ő volt az, aki megmentette a pénzügyi csődtől az országot. "

Csakhogy politikai perek, koncpciós perek nélkül nem lehetett diktatúrát csinálni, diktatúrát működtetni, az a megfélemlítés, megtorlás helyett a megengedés látszatát, példázatát jelentette volna. Még a nyolcvanas évek második felében is voltak politikai perek.
Nem szűntek meg a politikai ügyek és emiatti leszámolások, megtorlások de ki lett adva, hogy ezeket már köztörvényes pereknek kell álcázni.

Az MSZMP KB jogi ügyekkel foglalkozó titkárságának illetékes osztálya részletesen kidolgozta miként kell kezelni ezeket az ügyeket, miként kell eljárni, hogy a politikai okok miatti felelősségrevonás köztörvényes pereknek álcázott koncepciós perek révén történjen. Erre ki kell választani az alkalmas, megbízható, rendszer iránt elkötelezett bírókat, ügyészeket, fel kell készíteni őket és az ügy szolgálatáért előjogokat kell biztosítani számukra.

Az állampárt központi bizottságánál külön szervezeti egység foglalkozott a koncepciós perek módszertanával. A bírákat, ügyészeket a központi módszertan alapján készítették fel az állampárt jogász káderei, hogy miként kell eljárni koncepciós perekben. A hetvenes évek második felében gyakran, a nyolcvanas években pedig szinte általánosságban alkalmazott gyakorlattá vált a fiktív, kitalált, nemlétező jogszabályok, nemlétező szakértői vélemények és nemlétező bizonyítékok, hamis tanúvallomások alkalmazása, mivel jogsértések kellettek  a koncepciós perekben hozott ítéletekhez.

Szabály volt, hogy nem kell időt fecsérelni a jogsértések, szabálytalanságok felkutatására, mert az csak időpocsékolást jelent és nem hoz eredményt. A tapasztalat azt mutatja, hogy betartják a jogszabályokat, inkább csak tévedésből keletkező jogsértéseket lehet találni vagy véletlenből adódó szabálysértések vannak. Hosszú, sok időt igénylő vizsgálattal sem lehet a pártvezetés által megjelölt súlyú ítélethez elegendő jogsértést, szabálytalanságot találni, ezért bele sem érdemes kezdeni, mert így a cél nem teljesíthető.

Az állampárt jogász káderei eleve arra készítették fel a koncepciós perekben eljáró ügyészeket, bírákat, hogy a koncepciós perekben fiktív, nemlétező jogszabályokat kell alkalmazni és fiktív, nemlétező szakértői véleményekre, nemlétező bizonyítékokra hivatkozva, hamis tanúkat bevonva kell a bizonyítást lefolytatni. Így érhető el a kívánt eredmény, ez a módszer jelenthet garanciát arra, hogy viszonylag rövid idő alatt teljesíthető legyen a párt által meghatározott súlyú büntetést kiszabó büntetőeljárás lefolytatása.

A koncepciós perekben eljáró ügyészeket pártügyészeknek, a koncepciós perekben eljáró bírákat pártbíráknak nevezték. Ez abban az időben rangot, kiemelt státuszt jelentett. Nekik joguk volt az elkobzott javak, ingatlanok, autók, festmények, bútorok, szőnyegek zárt körű árverésén, értékesítésén részt venni, ahol töredék áron juthattak hozzá ezekhez.

A koncepciós perekben alkalmazott fiktív, kitalált, nemlétező jogszabályoknak nem volt jogszabályhelye, szövege, ezek csak a hivatkozás szintjén léteztek, de ezekre hivatkozva állapították meg a jogsértést és minősítettek jogsértőnek cselekményeket. A nemlétező szakértői vélemények, nemlétező szakértői számítások szintén csak a hivatkozás szintjén léteztek, nem volt szerzőjük, megnevezésük, címük, azonosítási számuk, iratszámuk, nem voltak megtalálhatók az iratanyagban, de ezekre hivatkozva minősítették a cselekményeket és ezekre hivatkozva állapították meg a kár összegét, ami alapot jelentett a büntetés kiszabásához.

Erre egyik gyakran említett példa a nyolcvanas évek legnagyobb koncepciós perének az ENERGETIKA-pernek a másodfokú határozata, aminek egyetlen vádpontjában sem szerepel azoknak a jogszabályoknak az azonosító adata, aminek megsértése miatt megállapították a bűncselekmény létezését és a büntetőjogi felelősséget, ami miatt szabadságvesztést, vagyonelkobzást szabtak ki. A bíróságot nem érdekelte az cáfolhatatlan logikai összefüggés, hogy nemlétező jogszabályt nem lehet megsérteni. 

1994-ben a demokratikus jogállamban az Energetika-per másodfokú határozatának felülvizsgálatakor a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese által vezetett öttagú bírói tanács egyszerűen kihagyta a felülvizsgálat első lépését, ami szerint az egyes vádpontokban alkalmazott jogszabályok azonosító adatai alapján meg kell vizsgálni, hogy a másodfokú bíróság megfelelő jogszabályokat alkalmazott.
Ennek vizsgálata ugyanis lehetetlen lett volna mivel az ENERGETIKA-per másodfokú határozatának egyetlen vádpontja sem tartalmazta az alkalmazott jogszabályok azonosító adatát, így azt sem lehett megállapítan az azonosító adatok, jogszabályhelyek hiányában, hogy a határozat megállapítása szerint megsértett jogszabályok törvényes eljárási rendben jöttek létre, kihirdették és hatályba helyezték azokat vagy csupán az ügyészek és bírók által kitalált kamu, valójában nemlétező fiktív jogszabályok voltak.

Ebben a bírói tanácsban a Legfelsőbb Bíróság vezető, legnagyobb tekintélyű bírái jártak el, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese Dr. Szabó Győző volt a bírói tanács elnöke. Ez a másodfokú határozat jelenleg is hatályban van, noha közel 100 kérelem indítványozta, kérelmezte hatályon kívül helyezését, a fiktív alaptörvényellenes jogszabályok megsemmisítését.

A Kúria, a az Igazságügyi Minisztérium utoljára 2024-ben utasította el a fiktív jogszabályok alkalmazása és hatályban tartása jelentette alaptörvénysértés kivizsgálását ezzel megerősítve az alaptörvényellenes fiktív jogszabályok további hatályban tartását. 

A magyar igazságszolgáltatás a fiktív jogszabályok alkalmazását és hatályban tartását jelenleg is jogszerű eljárásnak tekinti. Ez az egyik fő indok ami miatt szükség lenne a magyar igazságszolgáltatás revíziójára és reformjára.

Nyugdíjas magyar bíró véleménye: 

Sem bíróként, sem ügyészként nem járhat el a magyar állam nevében az aki bíróként, ügyészként fiktív jogszabályt alkalmazott, olyan jogszabályt, ami nem törvényes eljárási rendben jött létre, nem hirdették ki és nem helyezték hatályba...
Aki bíróként, ügyészként fiktív jogszabályt alkalmazott és kitalált, nemlétező jogszabály megsértésére hivatkozva közreműködött ártatlan emberek megvádolásában, elítélésében az nem méltó arra, hogy a magyar állam nevében eljárjon...
Egyszerűen képtelenség, hogy a magyar bíróság fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatok sokaságát tartja hatályban, így védve volt pártbírókat, pártügyészeket szennyes múltjuk leleplezésétől...véget kell vetni, hogy a diktatúrából átmentődött érdekcsoport tagjai csúfot üzve a törvényből jogállamot hazudjanak...

JOGÁLLAM KIALAKÍTÁSA

Dr. Solt Pál 2001-ben, a rendszerváltás után 11 évvel látta, hogy az igazságszolgáltatásban hatalmas a deficit a jogállam kialakítása, a jogállami normák érvényesülése tekintetében, ezért megszólalt a politika, a jogalkotók reagálását várva. Megszólalását kezdeményezésnek tekintve az eredmény ismert. Nem kapott támogatást. Azóta senki nem próbálkozott hasonló kezdeményezéssel. Így maradt a létező állapot és annak jogállamként való nevesítése. 

Dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnökeként feltehetően lelkiismereti okokból, másrészt az igazságszolgáltatás tisztasága és tisztessége iránti felelősségtől indíttatva megpróbált elindítani egy reformfolyamatot, amely legalább a fiktív jogszabályok kiszűrését, semmissé nyilvánítását eredményezhette volna. Kezdeményezése elhalt, így nincs megoldás a fiktív jogszabályok törlésére, semmissé nyilvánítására.
Megoldás hiánya miatt létezhet Magyarországon a hibrid jogrend, hibrid jogállapot, amikor hatályban vannak a legitim, törvényesen alkotott jogszabályok és hatályban vannak az illegitim, törvényen kívüli jogalkotással létrehozott, pártügyészek, pártbírák által kreált fiktív jogszabályok a koncepciós perek bírósági határozataiban.

2001 óta nem született nyilatkozat róla, nincs állásfoglalás arról, hogy a bíróságokon, a bírói karon belül befejeződött, egyáltalán milyen szakaszába ért a jogállam kialalkítása.

LEZÁRATLAN ÜGY MARADT AZ  IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST ÉRINTŐ  RENDSZERVÁLTÁS ....

Ami miatt lezáratlan ügynek tekinthető az igazságszolgáltatást érintő rendszerváltás, az hogy a mai napig nem született olyan állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság részéről az Igazságügyi Minisztérium részéről, amely kinyilvánította volna, hogy befejeződött a jogállam kialakítása, megtörtént a bírák átvilágítása, garantáltan tiszta multú, feddhetetlen bírák tevékenykednek a magyar bíróságokon, akik esetében nem vethető fel a bűnös pártállami múlt miatti elfogultság, akik nem követtek el a diktatúra idején igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket, akik esetében garantálható, hogy nem voltak pártbírák, nem éltek vissza a bírói hatalommal, akik garantáltan nem zsarolhatók pártállami múlttal.

Az is ismert lehetett a Politika számára, hogy mivel hatályban maradt az összes dikatúra idején született ítélet, bírósági határozat, hatályban maradtak és hatályban vannak azok az ítéletek is , amelyekben a demokrácia, a szabad választás miatti kiállás, tüntetés vagy a kapitalizmus dícsérete miatt ítéltek embereket börtönbüntetésre és kobozták el vagyonukat.

Ebből következően a mostani magyar demokráciában, jogállamban, kapitalista rendszerben hatályban vannak azok a bírósági határozatok amelyekben a diktatúra idején a demokrácia melletti kiállás és kapitalizmus, piacgazdaság dícsérete miatt ítéltek el valakit és ennek jogkövetkezményei ma is érvényesek, és nem valószínű, hogy a határozatot kérelemre megsemmisítik.

Ilyen lett a magyar jogállam..

Ebben a magyar jogállamban azok akik a diktatúra idején szót emeltek azért, hogy a jelenlegi demokrácia bekövetkezzen, ezért a mostani demokráciában büntetett előéletűek, ennek hátrányos jogkövetkezményeit egész életükben viselik, nem juthatnak jól fizető felelősségteljes állásokhoz, vezető pozícióhoz, mert ott feltétel a büntetlen előélet.

Ami megdöbbentő, hogy a hatalom 34 éve nem akar változtatni ezen az ellentmondásos jogsértő, józan ésszel elfogadhatatlan állapoton.

HIBRID JOGREND, HIBRID JOGÁLLAPOT

Az Alaptörvény kimondja: (1)  " Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. "

A hibrid jogrend és hibrid jállapot jellemzője a törvényes és a törvénytelen vagy inkább törvénysértő együttléte, együttes halmaza, amikor a törvényes és törvénysértő ítéletek, bírósági határozatok egyaránt hatályban vannak és mindegyik jogkövetkezménye érvényben van. 

 

Elfogadhatatlan, hogy a hatalom képviselői, akik változtathatnának ezen nem akarnak változtatni, szerintük ez a jogállam, így teljesül a jogbiztonság.

Vannak, mert maradtak megválaszolatlan kérdések:

A nemzet akaratából a jog uralmán alapuló állami berendezkedésnek hogyan lehetett része változtatás és személycserék nélkül, átvilágítás és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények felderítése, tisztázása nélkül a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez mint jogalkalmazó a jogi kereteket biztosító bíróság, a diktatúrából a demokráciába érintetlenül átemelt bíróság?

A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így pl. a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait.

Az Alaptörvény értelmében a jog uralmán alapuló állami berendezkedés igazságszolgáltatása nem tarthatná hatályban a megelőző kommunista diktatúra idején fiktív jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatokat, mert a  jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. 

Erre kirívó példaként említhető, amikor a Kúria konkrét kérelem esetén sem indította meg az Alaptörvény által előírt megsemmisítési eljárást, hanem elutasította a megsemmisítésre irányuló kérelmet és továbbra is hatályban tartotta a fiktív jogszabályokat alkalmazó kérelemben megjelölt másodfokú bírósági határozatot.

Konkrét esetek igazolják, hogy Magyarország Igazságügyi Minisztériuma és a Kúria alaptörvénysértés esetében, annak bejelentése után nem indította el az alaptörvénysértés kivizsgálását, az alaptörvényellenesség vizsgálatát.

Ez a magyar jogállam.

MAGYAR  JOGÁLLAM

Általános értelmezés szerint ott van jogállam ahol a jog uralma minden más hatalom fölött áll. A jogszabály, a jogszabály érvényessége,  a jogállam, a jogbiztonság fogalmát alaptörvény, alkotmány kell, hogy rögzítse.

Magyarországnak 2012-ig olyan alkotmánya volt, amelyben nem szerepelt a jogszabály meghatározása, a jogszabály érvényességének feltétele.  / A jogszabály (avagy jogforrás, jogi norma) a közhatalmi szervek által alkotott olyan magatartási szabály, amelynek érvényre jutását végső soron közhatalmi kényszer biztosítja. A jogszabályt a közhatalmi szervek előre megszabott eljárási rendben alkotják meg. Nem jön létre érvényesen az a jogszabály, amelyet nem a törvényes eljárási rendben alkottak meg /

Magyarországnak jelenleg olyan Alaptörvénye van, amiben nem szerepel a a JOGBIZTONSÁG meghatározása, amiben nem szerepel a JOGÁLLAM meghatározása. / A jogbiztonság általános érvényű megfogalmazása: " A jogbiztonság megköveteli a jog egésze, annak részterülete és az egyes jogszabályok világosságát, egyértelműségét, kiszámíthatóságát és előreláthatóságát azok számára, akiktől a norma hatályba lépését követően a szabály betartását, jogkövető magatartást várunk el, tehát a norma címzettjei számára. A jogbiztonság léte nélkülözhetetlen a jogállamiság megvalósulásához."

Magyarországon jelenleg a BÍRÓSÁG a becslések szerint 30-40 ezer fiktív alaptörvényellenes jogszabályt alkalmazó bírósági határozatot tart hatályban. Amíg az alaptörvényellenes jogszabályok hatályban vannak nem lehet jogállamról beszélni Magyarországon. 

Magyarországon jelenleg nem büntetik, nem szankcionálják a fiktív jogszabályok alkalmazását, hatályban tartását. Az IM a Kúria elutasítja az alaptörvényellenes jogszabályok alkalmazásának kivizsgálására vonatkozó kérelmeket, elutasítja az ilyen jellegű alaptörvénysértések kivizsgálását.

/ Jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.  Alaptörvényellenes az a jogszabály, amelyet nem a meghatározott eljárási rendben alkottak meg, amelynek nem történt meg a kihirdetése ami az érvényessé válás feltétele, amely esetében nem határozták meg a hatályba lépés vagyis az alkalmazhatóság időpontját.A jogszabály alaptörvényellenességének jogkövetkezménye a megsemmisítés. /

ÚJ RENDSZERVÁLTÁS

Az  ÚJ RENDSZERVÁLTÁS első törvénye a Jogbiztonság meghatározása legyen.

Az  ÚJ RENDSZERVÁLTÁS második törvénye az alaptörvény megsértése miatti megfosztás kiterjesztése legyen.
/ Magyarországon addig nem lesz jogállam amíg a törvények betartásáért, betartatásáért legfőbb felelősök következmények nélkül megsérthetik az alaptörvényt, olyan fiktív jogszabályokat alkalmazhatnak és tarthatnak hatályban, amik nem törvényes eljárási rendben jöttek létre, nem hirdették ki és nem helyezték hatályba azokat. /  

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST ÉRINTŐ  SZERVEZETI  VÁLTOZÁSOK                                                                                                                                  

Ahhoz, hogy Magyarországon általános értelemben létezzen a jogállam, a magyar igazságszolgáltatás minden területén alkalmazzák a jogállam alapvető normáit jelentős szervezeti és személyi változtatásokra van szükség.    

ELLENZÉKI SZÖVETSÉG KONCEPCIÓJA / Szervezeti változások /

KÜLÖNLEGES  ÜGYÉSZSÉG

Amikor a jog alkalmazása során már nem elsődleges tényező a jogállam és a jogállamiság érvényesülése, az egyenlő elbánás, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az alaptörvény előírásainak szigorú betartása, amikor  bírák, ügyészek fiktív jogszabályokat kreálhatnak és tarthatnak hatályban bármilyen hosszú ideig következmények nélkül, amikor  bírósági eljárás,  vagy ügyészségi vizsgálat során a jogsértések sokaságát eltűrni kénytelen állampolgároknak nem áll módjukban, hogy érvényesüljön az alkotmány, az alaptörvény, a jogállam biztosította jogorvoslat akkor szükségessé válik egy olyan új független ügyészi szervezet felállítása, amely képes arra, hogy a jog uralmát képviselve az igazságszolgáltatás kontrolljaként valóban a törvényesség legfőbb őre legyen.

A különleges ügyek ügyészségének - Különleges Ügyészségnek -  egyik fő feladata az igazságszolgáltatás átvilágítása, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, bírói, ügyészi tevékenység során elkövetett hivatali visszaélések feltárása lenne.

KÜLÖNLEGES ÜGYEK ÜGYÉSZSÉGE SZERVEZETI  FELÉPÍTÉS

A különleges ügyek ügyészségének három szervezeti egysége lesz.

1./ Az igazságszolgáltatást érintő, a bírósági eljárásokban, ügyészségi eljárásokban észlelt illetve bejelentett jogsértések, főként büntető anyagi jogsértések, eljárási szabálysértések kivizsgálása. A tisztességes bírósági eljárás szabályainak megsértésével kapcsolatos panaszok kivizsgálása. A jogállami normák betartásával kapcsolatos panaszok, bejelentések, jogorvoslati kérelmek kivizsgálása. A jogállami normák folyamatos ellenőrzése az igazságszolgáltatásban.

2./ Hatóságok törvényességi felügyelete, ezzel kapcsolatos panaszok, bejelentések kivizsgálása. A közpénz, közvagyon sérelmére elkövetett jelentős ügyek vizsgálata. A jelentős, kiemelt korrupciós ügyek vizsgálata. Az államszervezetben, államigazgatásban kiépült korrupciós hálózatok, összefonódások, módszerek feltárása, felderítése, vizsgálata.

3./ A rendszerváltás előtti koncepciós perekben alkalmazott csalárd módszerek vizsgálata. A kádári igazságszolgáltatásban a pártutasításra nemlétező jogszabályokat, nemlétező szakértői véleményeket, nemlétező bizonyítékokat előírásszerűen alkalmazó pártügyészek, pártbírák nyilvántartási listáinak felkutatása. A koncpeciós perek indítására utasítást adó állampárti dokumentumok, feljegyzések, anyagok felkutatása.

A Különleges Ügyészség Hivatala független a Legfőbb Ügyészségtől. A Különleges Ügyészség jogosult vizsgálni a Legfőbb Ügyészség tevékenységét és törvénysértés észlelése vagy bejelentése esetén eljárni.

A Különleges Ügyészség Hivatala nagy számú korrupciós ügy vizsgálata során új szervezeti felállást alkalmazhat, 5-10 főből álló ügyészi csoportok felállításával. Egy ügyészi csoport vezetője az ügyészi gyakorlattal rendelkező csoportvezető ügyész, tagjai pedig az ügyész irányításával elkőkészítő tevékenységet végző jogászok.

Az ügyészi csoportok feladata főként a Korrupcióellenes Hivataltól beérkező jelentős mennyiségű anyag feldolgozása. Az ügyészi csoportok az átlagosnál jóval nagyobb leterhelés miatt kiemelt bérezésben részesülhetnek.  

KÜLÖNLEGES ÜGYEK BÍRÓSÁGA 

A különleges ügyek bíróságának bírói tanácsába kerülő bírákat a pártatlanság, elfogulatlanság, szakmai felkészültség, feddhetetlenség alapkövetelményeinek figyelembe vételével az országgyűlés erre kijelölt bizottsága választja ki.

A különleges ügyek bírói tanácsának bírái államtitkári szintű besorolásra érdemesek. Bérezésük a maximális feddhetetlenséggel és kivételes alkalmassággal arányos mértékű lesz.  

A kiválasztás során a jelölt pályázatának megismerése mellett sor kerül a személyes meghallgatásra és a jelöltre vonatkozó adatgyűjtés során összeállt anyag alapos áttanulmányozására is.   

       

A különleges ügyek bírósága dönt a bíróságokon, ügyészségeken feltárt törvénysértések miatt emelt vádat követő bírósági eljárásokban, a hatóságoknál észlelt súlyos törvénysértések, hivatali visszaélések ügyeiben és az államigazgatásban, államszervezetben észlett és feltárt korrupciós hálózatok szervezőinek, résztvevőinek, érintettjeinek ügyeiben is   

KORRUPCIÓELLENES  FELLÉPÉST  ÉRINTŐ  SZERVEZETI  VÁLTOZÁSOK  

                                             

ÁLLAMI  SZÁMVEVŐSZÉK 

Az Állami Számvevőszék törvényben meghatározott feladata  a közpénzek felhasználásának,  a közvagyon kezelésének ellenőrzése. A Számvevőszék feladata a kormányváltást követően kiegészül, kibővül a korrupcióellenes tevékenységgel, amely szervezeti változásokat von maga után.

Az Állami Számvevőszék fontos szervezeti egysége lesz a korrupcióellenes tevékenységnek. A korrupció felszámolásában, visszaszorításában jelentős szerepet a kap a Számvevőszék három új igazgatósága.

Az Állami Számvevőszék közvetlen kapcsolatba kerül a kormányváltást követően létrehozandó Korrupcióellenes Hivatallal. A Korrupcióellenes Hivataltól érkező anyagok szakmai alapon történő átvizsgálása után  a Számvevőszék illetékes szervezeti egységeinél hozzák meg a döntést, hogy szükség van eljárás indítására, büntetés kiszabására vagy az ügy továbbítására más hatósághoz.

Az Állami Számvevőszék keretében létrejön az állami és uniós támogatások felhasználását ellenőrző és vizsgáló igazgatóság, létrejön a közbeszerzéseket, közpénzből finanszírozott beruházásokat vizsgáló, ellenőrző igazgatóság.

A harmadik új szervezeti egység a korrupcióellenes igazgatóság lesz, amely intézményi szinten, például kormányhivataloknál vizsgálja a korrupciós érintettséget, fertőzöttséget, azt, hogy érzékelhető-e  rendszerszintű korrupció jelenléte az állami hivatalokban, a közbeszerzési döntőbizottságokban.

KORRUPCIÓELLENES HIVATAL 

A kormányváltást követően az egyik legfontosabb feladat a fejlődéstől a pénzt elszívó, elburjánzott, szinte mindent átszövő korrupció elleni fellépés intézményi hátterének megteremtése kell, hogy legyen. A korrupció elleni harc központi szervezete a KORRUPCIÓELLENES  HIVATAL lenne. A KORRUPCIÓELLENES  HIVATAL  élén az elnök állna miniszteri rangban.

A KH - KORRUPCIÓELLENES  HIVATAL - hozzáférne minden állami adathoz, amely a korrupciós érintettség vizsgálatához szükséges. Külön igazgatóság foglalkozna a közbeszerzések, az állami támogatások, az uniós támogatások, állami és uniós pénzekből finanszírozott beruházások /túlszámlázások/ korrupciós érintettségének vizsgálatával.

A KORRUPCIÓELLENES HIVATAL - KH - egyik legfontosabb szervezeti egysége a Vagyonfelügyeleti Igazgatóság lenne. A Vagyonfelügyeleti Igazgatóság biztosítaná az eljárás alá vont és eljárás alá vonandó vagyonok esetében a vagyonfelügyeletet vagyonbiztosok kinevezésével.

A KH létrejöttét követően a már meglévő adatbázisokból dolgozna. A rendelkezésre álló adatbázisok közül valószínűen a legnagyobb és legrészletesebb a  Hadházy Ákos országgyűlési képviselő birtokában lévő adatbázis. A KH vásárolna a korrupciós érintettség felderítéséhez használható adatbázisokat, adatcsomagokat, így például az ÁTLÁTSZÓ birtokában lévő adatbázist és hírportálok birtokában lévő adatbázisokat, kisebb adatcsomagot. Ezek létrehozására jelentős időt, energiát munkát fordítottak. Egy ilyen adatbázisban lévő információk felkutatása, feldolgozása, rendszerezése a KH oldaláról nézve sokkal többe kerülne mint a kész adatbázisok megvásárlása.

A KH-hoz érkező korrupciót vagy csalást, törvénysértést, túlszámlázást, vesztegetést feltáró bejelentések mellett, a rendőrséghez, ügyészséghez, más hatósághoz, szervekhez érkező bejelentésekről is másolatot továbbítanának a hivatalhoz, mert az elemzéshez kapcsolódó adatokat itt lehet a legkönnyebben elérni.

A  KH feldolgozná az adatbázisokban lévő információkat, elvégezné a szükséges vizsgálatokat és hasonlóan elvégezni a vizsgálatokat, elemzéseket a hivatalhoz beérkező bejelentések és máshonnan továbbított bejelentések alapján is. A  KORRUPCIÓELLENES HIVATAL ezt követően a megállapításait a javasolt intézkedéssel együtt továbbítaná az erre alkalmasnak ítélt szervezethez, így a rendőrséghez, a számvevőszékhez, a területi ügyészséghez, a főügyészséghez vagy a különleges ügyész hivatalához. A KH olyan mértékben előkészített anyagot adna a nevezettek részére, amelyek alapján gyorsan és hatékonyan lefolytatható lenne az eljárás és sor kerülhetne a KH által javasolt illetve a nevezettek által törvényesnek látott intézkedésekre.

A KORRUPCIÓELLENES HIVATAL feladata az állam tulajdonában lévő adatokhoz való hozzáférés birtokában, a lefolytatott vizsgálatok ismeretében a korrupciós érintettség felderítése, megállapítása lenne. Ugyanakkor a KORRUPCIÓELLENES HIVATAL nem hozna döntést, csak javaslatot tenne eljárásra, intézkedésre, és jól előkészített anyagot továbbítana a döntésre, eljárásra jogosult szervekhez. Ez garantálná a törvényességet és a jogállami normák érvényesülését, ugyanakkor biztosítva a korrupció felderítését, a korrupció elleni hatékony fellépést.

KORRUPCIÓS BÍRSÁG

A korrupcióellenes  intézkedések egyik leggyakrabban alkalmazott eleme lenne a korrupciós bírság. A  KORRUPCIÓELLENES HIVATAL  minden közpénz, állami, önkormányzati és uniós pénz felhasználójától kérhetne tájékoztatást, kimutatást, jelentést a felhasználásról - legyen az támogatás, közpénzből finanszírozott beruházás, juttatás, közbeszerzés -  10 vagy 15 évre visszamenően. A teljesítés elmulasztása, hiányossága bírságolható. A felhasználás bizonylatolásának ellenőrzése során feltárt hiányosságok ugyancsak súlyos bírságot vonhatnak maguk után. A korrupciós bírság mértéke a nem a megjelölt célra használt közpénz esetében a összeg teljes mértékét is elérheti.

A korrupciós bírság bevezetésére lehetőséget nyújtó bírságolás új rendszerét és kultúráját az Orbán-kormány teremtette meg, így a korrupciós bírság bevezetésével nem járatlan, hanem kitaposott úton lehetne haladni. A korrupciós bírság kiterjedhetne a korrupció felderítését segítő kötelező adatszolgáltatásra, pontosabban annak elmulasztására, hiányosságára, a feltételezés szerint korrupcióval érintett támogatás, egyszerűbben pénz felhasználásának bizonylatolására illetve annak hiányosságaira, a felhasználás céljainak teljesítésére illetve nem teljesítésére és más hasonló jellegű tényezőkre.

Ami a bírságolás mértékét, a korrupciós bírság lehetséges mértékét illeti, ugyancsak az Orbán-kormány e körben alkalmazott gyakorlata lehet az irányadó. Amikor elindult a nemzeti trafikok működése és betiltották a kis boltokban a cigaretta és a dohánytermékek árusítását, akkor lépett hatályba az a rendelkezés, ami 500 millió forintot jelölt meg a bírság felső értékeként, amennyiben egy kisbolt akár egy doboz cigarettát eladna engedély nélkül. Ha a maximum ezer forint értékű egy doboz cigaretta engedély nélküli árusítása esetében a bírság felső határa 500 millió forintban lett megállapítva, akkor ebből kiindulva a korrupciós bírság felső határa 5 milliárd vagy inkább 50 milliárd forint is lehet.

Az ilyen bírságolás illetve ennek szabálya végigjárta az összes utat, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság is rendben lévőnek találta, így ez ilyen szempontból sem támadható.

A KORRUPCIÓELLENES HIVATAL  tevékenysége bizonyos értelemben  adott időszakban felfutó, majd az adatbázisok, bejelentések jelentős részének feldolgozása után visszaeső szakaszt mutatna. A létszám tekintetében lenne egy főállású alkalmazottakból álló szegmens, lenne jelentős számú gazdasági képzettségű, könyvelési, számviteli  gyakorlattal rendelkező nyugdíjast foglalkoztató szegmens, és lenne  számos bedolgozót,  számvitelhez értő vállalkozást bevonó szegmens.

Lennének megyei igazgatóságok és területi részlegek.  Jelenleg is folynak szakértői elemzések arról, hogy mekkora lehet az összeg nagysága, mely esetében jogosan felvethető a korrupciós érintettség.  Ami már most biztos, ennek átvizsgálása hatalmas munkát jelent. 

MILYEN EURÓPÁT AKARUNK?

Az Európai Unió nem csupán a politikusok Európája és Uniója, hanem a civileké, az európai polgároké is.

CIVILEK  EURÓPÁJA

CIVILEK EURÓPÁJA MOZGALOM

Az Európai Unió jövőjéről a politikusok döntenek és ez a döntés kihat 480 millió ember, 480 millió uniós polgár sorsára. De az Európai Unió nem csupán a tagállamok gazdasági-politikai közössége, nem csupán a nemzetek uniója, hanem 480 millió ember közössége is, 480 millió uniós polgár sorsközössége. Létezik egy Európa, a politikusok Európája és létezik a civilek Európája, ami a térképen nézve ugyanaz, ám mégis sok tekintetben különbözik egymástól.

Nem kell és nem lehet elvitatni, hogy az 480 millió uniós polgár sorsközösségét érintő döntéseket meghozó politikusok a maguk szemszögéből nézve azt akarják, hogy még jobban élhető Európa formálódjon. De ez az Európa nem esik egybe azzal az Európával, amilyent a civilek szeretnének, ahol a civilek igazán jól éreznék magukat.

Az Európai Uniónak számos intézménye és 23 ezer alkalmazottja van. De az Európai Uniónak nincs olyan intézménye, aminek feladata a közösségteremtő küldetés lenne, ami azzal foglalkozna, hogy közelebb hozza egymáshoz az Európai Unió polgárait. Nincs olyan intézménye az Uniónak, ami azon munkálkodna, hogy egy magyar, egy spanyol vagy egy lett nemzetiségű uniós polgár hasonlóan európainak érezné magát, mint ahogyan egy amerikai amerikainak és egy orosz orosznak érzi magát.

Az Európai Unió mint közösség hatalmas értékké vált, olyan értékké, melyet az Európai Unió polgárai már nem akarnak feladni, döntsenek bárhogyan is a politikusok. A civilek nem akarják feladni nemzeti identitásukat sem, de az európai sors-  és értékközösséget sem. Ha beállna az a helyzet, hogy a politikusok nem jutnak dűlőre, sokasodnak a kérdések és nincsenek jó válaszok, egymásra torlódnak a problémák és nincsenek megoldások, akkor jönnek a civilek és elmondják ők mit szeretnének, mit akarnak, milyen legyen a civilek Európája. Európa civiljei, Európa polgárai nem fogják feladni az eddig elértet és nem fogadják el egy rosszabb helyzet bekövetkeztét sem, inkább civil mozgalmak sokasága jön létre és fog össze, hogy megmentse, megtartsa a civilek Európáját. A Civil Európa mozgalom arra is képes lehet, hogy összegyűjtse a legjobb, legtöbb támogatással bíró elképzeléseket Európa, az Európai Unió jövőjéről, azt a döntéshozók, egyben a nyilvánosság elé tárja.

Az Európai Unió nem tehet úgy, hogy nem vesz tudomást a Civil Európa mozgalomról és nem tekinti azt az Európa és az Európai Unió számára új elképzeléseket, új tudást felmutató szellemi erőforrás részének. Az Európai Unió nem teheti meg, hogy nem támogatja intézményi háttérrel, forrásokkal az 530 millió uniós állampolgár, az 530 millió európai civil képviseletében megszólaló Civil Európa mozgalmat. A Civil Európa mozgalom egyik célja az európai polgárok közötti kapcsolatépítés, az európai civilek közösségének építése. Mint ahogyan létezik az uniós tagállamok közössége, hasonlóan létezhet az Európai Unióban élő polgárok, civilek közössége is. A másik cél az európai civileknek a közös európai jövőről alkotott elképzeléseinek összegyűjtése, az e körben ismert koncepciók, jövőképek megvitatása és közös álláspont kialakítása, amely az EU döntéshozói elé terjeszthető.

Az Európai Unió polgárainak, a civileknek van álláspontja a menekültkérdésről, van javaslatuk a lehetséges megoldásokra, van elképzelésük arról is, hogy milyen irányban és milyen módon folytatódjon az integráció az Európai Unióban.

Európai civileknek számos elképzelése van arra, milyen közösségépítő programok segíthetnék Európa polgárainak közösséggé kovácsolódását, azt, hogy erősödjön annak tudata és érzete, hogy európai polgárok vagyunk.

Az európai civilek számára nem csupán az fontos, hogy megismerjék egymást, azt, hogy a másik miért gondolkodik hasonlóan vagy miért gondol mást, hanem az is, hogy megismerjék egymás kultúráját, művészeti értékeit. Az Európai Unió számára jelentős lépés lenne az értékközösség felé, ha ilyen programokat támogatna szervezéssel, forrásokkal, egyáltalán létezne olyan intézmény az Európai Unió keretében, ami ennek koordinációjával, a javaslatok befogadásával, ilyen irányú pályázatok kiírásával foglalkozik. Hasonlóan támogatást érdemelnének az e témával foglalkozó weboldalak, közösségi oldalak, mint ahogyan támogatást érdemelnének az európai civilek számára szervezett közösségépítő rendezvények is.

Az európai civilek mozgalma elindulhat bármelyik tagországból, de miért ne indulhatna el Magyarországról?

Civil Európa mozgalom Magyarországról három olyan programot indítana, amely 3 vetületben mutatja meg azt, hogy a magyar civilek hogyan gondolják az európai civilek közötti kapcsolatteremtést, az európai közösségépítést.

Az első program terepe a művészet, az alkotás. Magyarországon a Balaton partján, augusztusban és szeptemberben megrendezhető lenne az európai amatőr festők találkozója, ami egyben alkotótábor és a Balatont körülölelő szabadtéri, főként a parton látható kiállítás, megatárlat is lenne. Ekkor már a balatoni szálláshelyek többsége üres, de még jó idő van szabadtéri alkotásra, nagy beszélgetésekre, szórakozásra és bármi egyébre. A szállás, ellátás az alkotók, amatőr festők és az eus országokból valószínűen nagy számban - a kíváncsiság okán - idelátogatók - fiatal tehetségek, új irányzatok iránt - érdeklődők számára is biztosítható lenne, a balatoni szállásadók és vendéglátósok pedig dupla szezont zárhatnának és persze dupla bevétellel.
Ez olyan kulturális rendezvény lenne, mely a magyar kormány és az Európai Unió támogatására is joggal igényt tarthatna.

A második program legyen a vallásos európai civilek programja, amely egy európai keresztény találkozó lehetne. A találkozó központi témája a keresztény Európa jelen helyzetben illetve Európa és a kereszténység viszonya az Európai Unió jövőjében.

A harmadik program az Európa egyesítéséhez vezető magyar határnyitás megünneplése lenne, amely az európai civilek egyik fő ünnepi rendezvénye lehetne. A magyar határnyitás az itt lévő németek számára a szabadságba vezető út megnyitását jelentette, ami egyben Európa két felének és a két német állam egyesítésének kezdeti lépése is lett. A közös ünneplésre induló európai civilek autós konvojokba szerveződnének, úgy érkeznének Magyarországra. Sopronban és Budapesten az ünneplés egy hatalmas fesztivállá alakulna, ami Európában, az Unióban egyik legnagyobb civil közösségformáló rendezvény lehetne.  

Baranyai  József  

KAPUK BUDAPEST HATÁRÁN 

                                                     

A KAPUK BUDAPEST HATÁRÁN  program alatt olyan megoldások értendők melyek kapukat képezve, kapuként működve Budapest határánál megfogják a környező településekről és az ország területéről Budapest belsejébe  özönlő közel 1 millió gépkocsi jelentős részét.

Budapest az ország fővárosa 1,7 millió lakossal, de napközben ehhez adódik még az a közel 1 millió fő aki a környező településekről Budapesrre jár dolgozni, tanulni, vásárolni vagy ügyet intézni. Ezen felüli létszámot jelentenek a vidékről a fővárosba bármilyen céllal eseti vagy gyakori alkalommal autóval érkezők.

Az, hogy jelentős számú parkolóhelyet elfoglalnak csak a probléma egyik részét jelenti, jóval súlyosabb következmény a közlekedési dugók állandósulása, az araszolva haladó vagy álló gépkocsik által okozott környezetszennyezés, a forgalmas útszakaszok túlterheltsége.

A dugódíj valamelyest csökkentheti a zsúfoltságot, de nem oldja meg a problémát. Inkább bürokrata mint kreatív megoldás. Aki tud az fizet és marad a dugók sokasága és az erős környezetszennyezés.

A KAPUK BUDAPEST HATÁRÁN  megoldás elvetette a bürokrata szemléletet, így elvetette a dugódíj bevezetését, helyette érdekmotívált rendszert kínál.

A KAPUK BUDAPEST HATÁRÁN  koncepció szerint a környező településekről Budapestre vezető utak és a főutak mentén Budapest határához közel Budapest területén hatalmas üzletközpontok létesülnek rengeteg autónak ingyenes parkolási lehetőséget biztosító őrzött gigaparkolókkal.
 
A főbárosba érkezők a gigaparkolókban hagynák autóikat és onnan a 2-5 percenként induló elektromos buszokkal mennének tovább a legközelebbi közlekedési csomópontig. Ahol megoldható ott kötöttpályás közlekedéssel, villamos, HÉV szerelvényekkel jutnának be a városba.
 
Az üzletközpontok területén nem csupán bevásárlóközpontok lennének, hanem számos kisebb-nagyobb üzlet és bankfiókok mellett számos más szolgáltatást nyújtó vállalkozás is.
 
A fővárosba igyekvők leparkolva autójukat az őrzött gigaparkolóban nem fizetnének parkolási díjat és ingyen, rövid idő alatt tudnának elérni a legközelebbi közlekedési csomópontig. Az autóval történő araszolás helyett jóval gyorsabban érhetnének célba. Hazafelé ugyancsak kihagyhatnák a dugót és sokkal gyorsabban jutnának el a parkolóba autójukhoz.

Az üzletközpontban lévő üzletekben bevásárolhatnának, intézhetnék ügyeiket, igénybe vehetnék a szolgáltatásokat, majd autójukba ülve araszolgatás helyett jóval könnyebben és gyorsabban hazajutnának.
Budapesten sok parkolóhely felszabadulna, jelentősen csökkenhetne az utak zsúfoltsága, a környezetszennyezés és a közlekedési dugók jelentős része is megszűnne.

Budapest nem csupán szép, de élhetőbb város lenne.  

MAGYAR    

 

NEMZETKÖZÖSSÉG    

124 év után már bizonyosság, hogy Trianon sebei soha nem gyógyulnak. Az önsajnálat és acsarkodás helyett megoldásra van szükség! Ha létezik megoldás? Megoldás kell, amelynek nem része a gyűlölet, az ellenségeskedés.

A múlt nem állítható vissza! A választható út a jövőbe vezet.

De létezik egy másik érv, másik tény is. Mióta Magyarország az EU tagja lett számosan kelnek útra, telepednek le az anyaországon kívül, mert boldogulásuk így diktálja. Ők magyarok akarnak maradni, noha egy másik kultúrában, más körülmények között élik jövőbeni mindennapjaikat.

Visszafordíthatatlan és egyre erősödő folyamat, hogy mind többen keresik majd szabad akaratukból másutt a boldogulás lehetőségét.

Ezért, meg Trianon miatt, egy új, a világon mindenütt jelenlévő magyar nemzetalakzatra, egy globális magyar nemzetformációra van szükség.

Olyan, politikai orientációtól, hitbéli hovatartozástól független új nemzetalakzatra van szükség, amely globális szervezeti keretet biztosít a nyelvük, kultúrájuk alapján magukat magyarnak vallók, és ez alapján összetartozást vállalók számára.

Az akarati és cselekvési közösség szabadon választható formájában jelenlétet vállalók alkotják majd azt a magot, azt a vonzást eredményező tömeget, amely az idők során magához húzza és megtartja a világ magyarságának jelentős részét.

Azok jelentik majd a magyarságot éltető új globális magyar nemzetalakzat, a Magyar Nemzetközösség építőköveit, akik – bárhol is éljenek a világon – magyarságuk, nyelvük, kultúrájuk alapján önként vállalják az összetartozást, megteremtik az összetartozást intézményesítő szervezetek anyagi forrásait és működési rendszerét.

A Magyar Nemzetközösség lehet a világon az első, az összetartozást szabad akaratuk alapján vállaló egyénekből szerveződő globális nemzetalakzat, amely az egész világra kiterjedő szervezeti keretet biztosít a nyelvük, kultúrájuk alapján összetartozást vállalók számára.

A Magyar Nemzetközösségnek nem lesz területe, de lesznek intézményei, kórházai, egyetemei, nyugdíjas otthonai, szállodái, üdülői és vállalkozásai.

A Magyar Nemzetközösség a magyar nyelv, a magyar kultúra megtartásán túl segítséget nyújt az egyéni és csoportos boldogulás különböző modelljeinek megvalósításában.
Az új nemzetalakzat szervezeti kereteiben a kapcsolatteremtés, kapcsolattartás számos formája és lehetősége létezik majd a Föld különböző részein élő magyarok között, a gazdasági tevékenység, a kultúra, az utazás, az üdülés vonatkozásában egyaránt.

A Magyar Nemzetközösség fontos célja lesz, hogy a magyarok számára az általános jólét, a magas fokú szociális gondoskodás, a világ élvonalához sorolható egészségügyi ellátás, a nívós oktatás és kultúra jelentse az elérhető állapotot és ne a szűkölködés, a kilátástalanság legyen a meghatározó.

Az új globális magyar nemzetalakzat, a Magyar Nemzetközösség anyagi bázisát egyrészt a különböző országokban élő tagok alapítványi befizetései adják, amelyeket a helyi törvények szerint levonhatnak az adójukból, másrészt az új nemzetalakzat helyi és központi szervezeteit, azok programjait, célkitűzéseit támogató bankok, gazdasági társaságok, magánszemélyek adományai növelik, harmadrészt pedig az új globális magyar nemzetalakzat által létrehozott és működtetett bankok, szállodák, szolgáltató létesítmények, áruházak és egyéb gazdasági tevékenységet folytató létesítmények bevételeiből származó haszon egészíti ki.
Az új globális magyar nemzetalakzat egyik fő célja a magyar nyelv és kultúra ápolása, amiben fontos szerepet játszhat a Magyar Színészek Világtársulata, amely a különböző földrészeken élő magyarok számára – a világot járva – tart magyar nyelven előadásokat.

A tehetséges magyar fiatalok a Magyar Nemzetközösség ösztöndíjait megpályázva tanulhatnak a világ különböző egyetemein, főiskoláin, ilyen ösztöndíjjal folytathatnak szakmai gyakorlatot Európában, Amerikában vagy Ausztráliában.

A Magyar Nemzetközösség kereteiben megvalósuló programok segítik az összetartozást, a közösségbe való tartozást vállaló fiatalokat az életút megkezdésben, az érvényesülés különböző módozataiban, a rászorulókat pedig a krízishelyzetek megoldásában, a felemelkedésben.

A Magyar Nemzetközösség telefonkönyvét fellapozva megkereshető az európai, amerikai vagy ausztráliai magyar hotelek telefonszáma, címe, ahol magyar nyelven kapható felvilágosítás, ahol a nemzetalakzat közösségének tagjai kedvezményes áron kaphatnak szállást, ellátást.

A Magyar Nemzetközösség által a világ különböző részein működtetett nyugdíjas otthonok lehetőséget nyújtanak arra, hogy a felelős gondoskodás békés, nyugodt öregkort biztosítson az új nemzetalakzat nyugdíjalapjaihoz tartozók számára, és arra is, hogy az e körbe tartozó nyugdíjasok évente akár a tengerentúlon, Amerikában vagy Ausztráliában lévő otthonokban, üdülőkben is eltölthessenek néhány hetet.

Az új nemzetalakzat közösségébe tartozók számára természetes lesz, hogy szabadságukat a világ számos helyén található – a Magyar Nemzetközösség által működtetett – üdülőcentrumok valamelyikében töltsék, ahol otthon érezhetik magukat, anyanyelvi közösségben lehetnek, kedvezményesen üdülhetnek.

A Magyar Nemzetközösséghez tartozó vállalkozók, üzletemberek számára az üzleti kapcsolatteremtés számos új módozata létezik, így a közösség telefonkönyvében és cégregiszterében történő tájékozódástól az új nemzetalakzat gazdasági információs rendszere által nyújtott szolgáltatásokig, de segíti őket a Magyar Nemzetközösség kapcsolatrendszere és befolyása is.

A Magyar Nemzetközösség gazdasági stratégiája, a jövedelemtermelő gazdasági koncepciók és pénzügyi konstrukciók biztosítják a nemzetközösség körébe tartozók számára az általános jólét, a magas fokú szociális gondoskodás, a világ élvonalához sorolható egészségügyi ellátás, a nívós oktatás és kultúra fedezetét.

Az új nemzetalakzat kilenc kormányzóságában, Európában és a tengerentúlon több kórház és szanatórium működik, ahol a világszínvonalú orvosi ellátás mellett a magyar nyelvű kommunikáció is biztosított lesz a közösségbe tartozók számára.
A kilenc kormányzóságból álló új globális nemzetalakzat élén a szövetségi gyűlés által választott nádor áll. Az európai és tengerentúli kormányzóságok élén pedig a választott kormányzók állnak.

A Magyar Nemzetközösség az összetartozást vállaló magyarok számára az egymásra találás új lehetőségét jelenti, önként, szabadon vállalható, szellemi, akarati, cselekvési közösség létrehozását, működtetését és nem utolsósorban az összetartozásból adódó biztonság érzetét.

Baranyai   József  

AJÁNLOTT WEBOLDALAK, PORTÁLOK:

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a govinfo.hu alatti weboldal.

GOVINFO   

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a eszov.hu alatti weboldal.

ELLENZÉKI SZÖVETSÉG   

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a beszol.hu alatti weboldal.

BESZÓLUNK   

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a budzse.hu alatti weboldal.

BÜDZSÉ

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a prostudio.hu alatti weboldal.

PROSTUDIO   

Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a micromedia.hu alatti weboldal.

MICRO MÉDIA   

     Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a kontramedia.hu alatti weboldal.

  KONTRAMÉDIA   

          Az alábbi feliratra kattintva megnyílik a nyugdijasujsag.hu alatti weboldal.

   NYUGDÍJASÚJSÁG   

MAGYAR  SZELFI  -  VÉLEMÉNYALAPÚ  TARTALOM 

A  MAGYAR  SZELFI  PORTÁLON LÉVŐ TARTALOM ÉS INNOVÁCIÓ JOGTULAJDONOSA BARANYAI  JÓZSEF
AZ OLDALON LÁTHATÓ KÉPEK ILLUSZTRÁCIÓK

MAGYAR  SZELFI  A CIVIL MÉDIA  PORTÁLJA 

 
Email: civmedia1@gmail.com